Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-02-15 / 37. szám

Békéscsaba,, 1922. /gfl/mfr 75, Szerda III. évfolyam 37. szám, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALs Békéscsabán, Szent István-tón 18. sz. A szerkesztőség telefon száma s 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: hóra 50 K, negyedévre ISO K, Egyes szám éra 3 K. £gy félévre 300 K. Egy nap Még csak egy nap és ~ ha nem történt ma, vagy nem következik holnap valami előre nem látott, bár várva várt esemény, a nemzetgyűlés feloszlik, mielőtt feladatát teljesen elvégezte volna s ilyenmódon a hátra levő tennivalók elvégzésére uj nem­zetgyűlést kell egybehívni. A hátra levő tennivalók legsürgö­sebbike a választójogi törvényjavas­lat megalkotása volna, melynek tető alá hozatalára ugy a kormány, mint a pártok mindent megtettek — az utolsó pillanatban. De kérdjük: miért kellett ennek is a legutolsó percre maradni? Miért volt minden fonto­sabb, sürgősebb annál a törvénynél, melynek helyes vagy hibás megal­kotása, sőt esetleg meg nem alko­tása, végzetes kihatással lehet leg­közelebbi sorsunkra ? Hiszen nem mindegy az, hogy minő alapon, minő jogcímen, kik kerülnek be az ország házába s kikre lesz bízva az ország újjáépítésének nagy munkája! Az a választójogi rendelet, amely­nek alapján egyesek most választ­tatni szeretnének, mely utólag ugyan törvényesíttetett, még a forradalmak viharának levegőjében jött létre és — sajnos, a következmények meg­mutatták — nemcsak hogy a magyar nép lelkétől, tradicióitól áll távol, de a demagógiának is olyan tág teret nyit, hogy nem — miként minden hazáját igazán féltő magyar kívánja — a legjobbaknak nyitott érvénye­sülési lehetőséget, de az izgágák előtt tárta ki a szereplés terének kapuit. A kormány mindezt igen jól tudja és éppen ezt mérlegelte akkor, ami­kor a kor követelményeit figyelembe véve olyan választójogi törvényt al­kotott, amely lehetőleg kerüli a hi­bákat s levonja a tanulságokat a közelmúltból. Most aztán mérlegel­hetjük azt, hibáztatható-e a kormány a javaslat beterjesztésének késedel­méért, vagy hibáztatható-e az ellen­zék azért, mert talán meg yőződésből, de semmi esetre sem az ország ér­dekében téve, megakadályozza azt, hogy a javaslatból az utolsó pilla­natban törvény legyen. Az első esetre, a kormány kése­delmére minden mentség meg van. Az egyik — és ez a legfőbb, — éppen az ellenzék magatartása, mely foly­tonos személyeskedésekkel, elintézett kérdések felmelegítésével olyan at­moszférát teremtett a politikai életben, mely semmi esetre sem volt alkalmas a választójogi törvény megalkotására. De mentsége a kormánynak az is, hogy a választójogi törvényt, mely az utóbbi évek folyama alatt oly sok­sok viharon, változáson ment keresz­tül anélkül, hogy kipróbálható let} volna, — nem volt szabad elhamar­kodva megalkotni. A Friedrich-féle rendelet olyan mértékű jogkiterjesz­tést jelentett, amely feltétlenül egész­ségtelen következményekkel járt, de viszont visszafejlődni sem lehetett. Olyan javaslatot kellett tehát készíteni, mely nem vesz el szerzett jogokat, de viszont a természetes fejlődésnél gyorsabb tempóban sem halad előre. Ennek a kívánalomnak pedig a kor­mány javaslata megfelelt. Ami az ellenzék felelősségét illeti, arra könnyű a felelet szintén. A pil­lanatnyi sikerért a tömegek előtt, nem szabad országos érdekeket ve­szélyeztetni. Azért, mert a javaslat a kormány javaslata, nem lehet vissza­utasítani s törvénnyé válását meg­akadályozni. Lehetnek honorálható hazafias aggodalmak s ezeket a kor­mány feltétlenül el is ismeri, de ma minden hazafi előtt csak egy érdek­nek kell lebegni, az ország egyete­mes érdekének. Ez az érdek pedig azt követeli parancsolólag, hogy ezen az egy napon el kell dönteni a vá­lasztójog sorsát, mert nem szabad ma már semmiféle megrázkódtatás­nak kitenni a nemzetet. Nem halasztják el a génuai konferenciát Bécs, febr. 14. A N. Fr. Pr. jelenti Londonból: Lloyd George az alsóház mai ülésén kijelentette, hogy eddig nem volt szó a génuai konferencia elhalasz tásáról Közölte a miniszterelnök azt is, hogy a jóvátétel kérdésében Francia­országgal nem jött léire megegyezés abban az irányban, hogy miképen osszák fel a Németország által fizetendő 1 milliárd aranymárkát. London, febr. 14. Lloyd George kijelentette az alsóházban, hogy Oroszország a génuai konferenciára való meghívást elfogadta. A nemzetgyűlés keddi ülése Budapest, február 14. Bottlik József alelnök a nemzet­gyűlés mai ülését 10 óra 25 perckor nyitotta meg. Bejelenti, hogy Win­dischgrátz Lajos herceg és Gaál Gaszton napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Windisch­grátz felszólalásának célja, hogy tisztázza magát a burgonyadara ki­vitelével kapcsolatban ellene emelt vádak alól. Gaál Gaszton ismerteti azokat az engedményeket, amelyeket a kor­mány az ellenzéknek tett a választó­jogi javaslat ügyében. Napirend szerint a Ház határoz Meskó Zoltán és társai ama indít­ványa felett, hogy a választójog tár­gyalásának tartamára az üléseket 10 órában tartják. A Ház egyhangúlag elfogaaja az indítványt. Rassay Karoly a kisebbségi véle­mény szószólója Gaál Gaszton be­szédével foglalkozik. Azt mondja, hogy Ház elnöke a kormány részé­ről tett engedményeket ugy állította be, mint az ellenzéknek tett enged­ményeket. A választójogi javaslattal szemben elutasító álláspontot képvi­sel, mert véleménye szerint a törté­nelemben nincsen példa arra, hogy a választójog visszafejlődött volna. A Friedrich kormány is azért fo­gadta el az általános titkos választó­jogot, mert a Károlyi kormány azt már elfogadta. A jogfosztást érthe­tetlennek tartja az integritás szem­pontjából is. A miniszterelnöknek elég világosan kell nyilatkoznia, hogy mi fog történni február 16-ika után. Véleménye szerint ha ez a javaslat nem fog törvényerőre emelkedni, ak­kor csak a Friedrich-féle választó­jogi javaslat szerint lehet választani. Visszautasítja a jogfosztást és az ok­rojt egyaránt. Javaslatot terjeszt be abban az irányban, hogy az írni­olvasni tudást fogadják el a négy elemi helyett. A törvényjavaslatot nem fogadja el. Schlachta M irgit a nők választó­joga érdekében szólal fel. Apponyi Albert szólal fel ezután. A javaslatot azért nem fogadja el, mert nagymértékű jogfosztást lát benne. Az az aggodalma, hogy a demagógia túltengése esetén az or­szággyűlés megtelik nem kivánatos elemekkel, valamint az, hogy kiszo­rul a magasabb értelmiség. A tör­vényjavaslat statisztikai melléklete szerint a 15 százalék elhagyásával nem lehet elérni, hogy a demagógia ne érvényesüljön. Ami pedig az in­telligencia biztosítását illeti, melyre nézve a javaslat a választásokon olyan kollektiót akar létrehozni, mely a magasabb intelligenciát ho­norálja, ezt a választók csökkenté­sével elérni nem lehet és ebbe semmi körülmények között nem mehet bele. Két cél elérésének csak csak egy módja van az általános szavazati jog megteremtése ; a ve­szély elhárításának egyedüli módja pedig a kisebbség védelmének biz­tosítása. A következő feliratot javasolja a kormányzóhoz való felterjesztés cél­jából : A nemzetgyűlés mandátuma feb­ruár 16-án lejár és az uj választó­jogi törvény még nincs megalkotva és a jelen viszonyok mellett ennek törvényerőre emelése lehetetlennek látszik. Nem akarják vizsgálat tár­gyává tenni, hogy kinek a hibájá­ból állott elő a helyzet, csupán azzal foglalkoznak, hogy mi történjék akkor, ha a nemzetgyűlés tényleg feloszlanék anélkül, hogy választó­jogi törvényt tudna alkotni. Ebben az esetben a kormányzóra hárul az alkotmányos kötelesség, hogy az uj nemzetgyűlés összehívása iránt in­tézkedjék. A felirat további részében jogi­lag hosszasan azt fejtegeti, hogy abban az esetben, ha a választó­jogi javaslat törvényerőre nem emel­kednék, csakis a Friedrich-féle vá­lasztójogi rendelet alapján lehetne megejteni a választásokat. A felirat végén hivatkoznak a kormányzónak a nemzetgyűlés előtt tett esküjére és arra kérik, hogy amennyiben olyan előterjesztés jönne hozzá, hogy a választójogi javaslatot ren­delet utján léptessék életbe, ezt mellőzze és az alkotmányjogi vál­ság veszélyét hárítsa el. Somogyi István mint az igazoló­bizottság előadója beterjeszti a bi­zottság jelentését. Lapunk zártakor az ülés foluik. Leventéit a tripoliszi lázadást Róma, febr. 14. MTI. szikratávirata. A tripoliszi bensziilöttek fel­kelési kísérlete meghiúsultnak tekinthető. A katonai parancs­nokságok a vasútvonal őrzé­sére megfelelő intézkedésekét tettek. A felkelőket szétverték. Ir ezredeket állítanak fel (London, február 14.) Királyi dek­rétum megengedte, hogy Írország két ezredet állithat fel. Stinnes terjeszkedése {Prága, február 14.) A Cas jelen­tése szerint Stinnes ügynökei meg­vásároltak két prágai petroleum­céget. (Róma, február 14.) Stinnes pénz­csoportja a Nápoly—Delamerikai Tengerhajózási rt. részvénytöbbségét megszerezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom