Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-02-12 / 35. szám

Békéscsaba f 1922. február 12. Vasárnap III. évfolyam 35. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán> Szűnt István-tér 18. sz. A\ szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: hóra 50 K, negyedévre ISO K, Egyes szám ára 3'K. Egy félévre 300 K. li tartja ébren az antiszemitizmust? Mikor a vörös uralom rengeteg megalázása, keresztény üldözése, a kommunista zsidóság véres és szeny­nyes rémuralma — a proletárdikta­túra bukása után — hatalmas erő­vel fakasztotta fei az emberek lelké­ből az antiszemitizmust, akkor a zsidóság remegve omlott vissza s néma keserűséggel tűrte azt, amit fajának nagy hibái miatt itt-ott el kellett szenvednie. Mikor az emberek lelkében magasan lobogott a ke­resztény Öntudat s energikus sza­vakban, (nagy néhol kevésbé ener­gikus tettekben is) kereste a meg­nyilatkozást, akkor a zsidóság némán félrevonult, sőt egy-egy képviselője az „üldözött" fajnak hamut is szórt a fejére s ugy meakulpazott atyja­fiai bűneiért. Sok jószivü, lágylelkü keresztény őszinte részvéttel nézett akkor a zsidóságra. És ők, felöltve a vér­tanúság álarcát, ezt a részvétet nagyon, de nagyon tudták fokozni, eladdig, mig a keresztény társada­lom egy tekintélyes részét is meg­puhították. Mind többen hangoztatták: Nem kell szidni a zsidókat! Van köztük sok derék ember . . . Tanulni kell tőlük, nem gyűlölni őket. Komoly, öntudatos, keresztény politikát kell csinálni, nem zsidóhecceket. . . stb., stb. Volt is hatása a sok beszédnek. Nemcsak a közéletben, hanem a keresztény sajtóban is elcsitult a szenvedélyes hang. És valahogy jól is esett szelídnek, türelmesnek lenni. Mert sem a ma­gyar embernek, sem a keresztény­ségnek, általában nem természete a gyűlölködés, szitkozódás. Ugy gondolta mindenki: folyon a harc, de nemes fegyverekkel. Nem fogjuk bántani a zsidóságot, csak azt lássa be, hogy neki, mint ki­sebbségnek szerényebbnek kell lennie s félre kell vonulnia a vezetéstől. Már­már hallgatólag békét kötött a ke­reszténység nagy része abban a reményben, hogy a zsidóság — be­látva fajának nagy bűneit — egy lépéssel hátrább lép, de egyébként becsületesen fog küzdeni a magyar érdekekért, igy vezekelvén a szomorú múltért. De mi történt? Alig csitult el az éies hang, alig higgadt le a felzak­latott szenvedély, a zsidóság, mely alattomban régen dolgozott, egyszerre akcióba lépett. Az első ágyúlövés volt egy nagyhangon szerle terjesz­tett hir: „megbukott a kurzus". És oiyan sokat hangoztatták, hogy már maguk is elhitték. Nosza lett nagy mozgás. A zsidó pökhendiségnek, elbizakodottságnak, sőt impertinen­ciának a legégbekiáltóbb megnyilat­kozásával találkoztunk minduntalan. Csak néhány példát: Vázsonyi, a nagy Vilmos kijelenii: „Nem alku­szunk, nem tágítunk, nem tárgya­lunk, nem felejtjük el mártirságun­kat és szenvedésünket." Egy másik főkolompos hirdeti, hogy a zsidó­ság nem adja pénzét ez ország újjá­építéséhez, csak ha ismét ők lehet­nek a vezérek. A józsefvárosi kör­ben álkeresztényekkel és vezérzsidók­kal büntetőtörvényekbe ütköző be­szédeket mondatnak. Az Est a leg­szemteienebb módon csinálja azt az aknamunkát, amellyel 1918-ban már majdnem megölte Magyarorszá­got. A Népszava viszontlátásra bú­csúzik a népbiztosoktól, a proletár­diktatúrát „idő előtti, még ki nem forrott és meg nem értett" rend­szernek siratja el. A Mult és Jövő cimü zsidólap Prohászka Ottokár püspököt „álarcos turáni", „lelep­lezett tót", „piaci népszerűség ked­véért felekezeti izgató", „kurzus fő­papja" s még ennél gyalázatosabb jelzőkkel illeti ... és ki tudná fel­sorolni a zsidó szemtelenségnek ezer megnyilvánulását. Alig enyhült az ellenszenv irá­nyukban, már is dirigálni akarnak újra. Teljes erővel megmozdultak. Lépten-nyomon megrúgják a keresz­ténységet, a magyarságot. Hát ki már most itt a bűnös, ha újra fellobog az antiszemitizmus tüze?! Hát ki lesz az oka, ha a zsidó részről nagy kárörvendő vigyor­gással már kiterített „kurzus" újra hangos lesz ? ! Ki csinálja itt, ebben a szerencsétlen országban az anti­szemitizmust ?! Kit érhet szemre­hányás, ha mi nem tudunk soha, de soha sem feledni ?! Jó volna e felett gondolkoznia a hazaj zsidóságnak és elcsendesednie, mert a „kurzus" nem halt meg, a keresztény eszme mélyen belevéső­dött az emberek lelkébe. Nem szabad azt lenézni, mert ez az eszme rettentően erős, erős akkor is, ha szelid, ne akarják, hogy taj­tékozzon !! (vk) Megkezdődött a választójogi törvényjavaslat vitája Elfogadták a HnzalHalmszottaK fizetémdezéséröl szóló javaslatot - A nemzetgyűlés szombati Budapest, február 11. A nemzetgyűlés szombati ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Gaál Gaszton elnök. Bejelenti, hogy XI. Pius pápa megkoronáz-tatása alkal­mából folyó hó 12-én istentisztelet lesz a budavári koronázási templom­ban, amelyre kéri a háznagy kiren­delését. Kihirdeti, hogy a pénzügyi bizottság megüresedett tagságára 52 szótöbbséggel Simonyi Semadam Sándort választották meg. A közalkalmazottak fizetésjavitásá­ról szóló javaslatot a Ház harmad­szori olvasásban is elfogadja. Tasnádi Kovács József beterjeszti a csendőrség és rendőrség létszá­mának a trianoni békeszerződés értelmében való megállapításáról szóló javaslatot. Tiltakozik az ántánt­nak ez ellen az önkényes rendelke­zése ellen s indítványozza, hogy a Ház vita nélkül fogadja el a súlyos kényszerítő körülmények következ­tében a javaslatot. Apponyi Albert gróf csatlakozik az előadó tiltakozásához. Kivánja, hogy a kormány minden ilyen alka­lommal hívja fel a müveit világ figyelmét arra, hogy az ántánt Ma­gyarországban olyan leszerelést haj­i tat végre kényszerrel, amely mellett i az ország belső biztonsága sem óvható meg, amíg a szomszédos 1 államok állandóan szabadon fegy­i verkeznek. A javaslatot általánosságban is, részleteiben is elfogadják. Vita nélkül fogadják el a vámőr­ség és a pénzügyőrség létszámának és felszerelésének megállapításáról szóló kényszerja.vaslatot, a katona­tisztek nyugállományba helyezéséről szóló javaslatot, a katonatiszt képzés módosításáról szóló javaslatot és a britt állampolgárokkal szemben fennálló tartozások rendezéséről szó­ló javaslatot. Rövid szünet után megkezdődik a választójogi javaslat vitája. Karaffiáth Jenő előadja, hogy véleménye szerint a trianoni béke­szerződés csak muló tiszavirág, ez a nemzetgyűlés tehát nemcsak Cson­kamagyarország, hanem az egész Nagymagyarország részére alkot vá­lasztójogi törvényt. Fontos, hogy ebben a törvényben a nemzeti jelleg és a magyar szellem érvényesüljön. A titkosság kérdésében eltérés van a kormány és a választójogi bizottság javaslata között. Előadja azokat az érveket, amelyek a nyilt szavazás mellett szólanak. Az ellenzék állandó közbekiáltások­kal zavarja beszédét. Elnök az ülést felfüggeszti. Karaffiáth Jenő előadó az ellen­zék állandó zajongása közben is­merteti a javaslatot s azokat a hátrányokat, amelyek a titkos sza­vazás folytán az országra háram­lanak. Kifejti, hogy a Károly-kereszt semmi esetre sem lehet jogcim a szavazati-jogra. Végül kéri a ja­vaslatnak általánossagban való el­fogadását. Elnök bejelenti, hogy 50 képvi­selő beadványban kérte a javaslat sürgősségének kimondását. Rz alá­írók valamennyien jelen vannak. A Ház a sürgősség kimondása felett a hétfői ülésen dönt. A napirendi indítvány után Szi­lágyi Lajos a nem hivatásos tisztek, özvegyek és árváinak segélyezésére vonatkozólag terjeszt elő indítványt. Döntőbíróság a magyar—osztrák pénz­ügyi kérdések elintézésére (Budapest, február 11.) A ma­gyar—osztrák pénzügyi tanácsko­zások eredménytelenül szakadtak meg, amiért döntőbíróság kiküldé­sét határozták el. A biróság tagjai részben magyar, részben osztrák szakemberek lesznek. A bizottság elnökéül a magyarok olasz állam­férfit szemeltek ki, mig az osztrá­kok svéd vagy norvég államférfiú kijelölését kívánják. Megegyezésre előreláthatólag a jövő hét folyamán kerül sor. Utolsó kísérlet a választójogi ellentétek elsimítására (Budapest, febr. 11.) Bottlik Jó­zsef alelnök a folyosón kijelentette, hogy a nemzetgyűlés ülését nem nyitják meg, amig a választójogi paktum ügye el nem dől. Szünet alatt Gaál Gaszton a kormánypárt, Klebersberg Kunó gróf belügymi­niszter pedig az ellenzék vezetőivel tárgyalt. Két ügyvéd kihallgatása a lisztpanama ügyében (Budapest, február 11.) A vizs­gálóbíró ma ejti meg a lisztpanama ügyével kapcsolatosan letartóztatott dr. Pecz Oszkár és dr. Földi Dezső ügyvédek kihallgatását. A kihallga­tás eredményétől teszi függővé, hogy fenntartsa-e a két ügyéddel szemben a letartóztatást. Országos gyűlés a sertéskivitel érdekében (Budapest, február 11.) Tegnap délelőtt országos gyűlés volt Győrött a sertéskivitel biztosítása érdekében. A gyűlésen gazdák és hizlalók vettek részt. Lapunk mai száma 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom