Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-01-20 / 16. szám

Békéscsaba, 1922. január 20. Péntek III. évfolyam 16. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma s 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: hóra 50 K, negyedévre ISO K, Egyes szám ára 3 'K. Egy félévre 300 K. ü horcolő diákság (vk) A budapesti József műegyetemen diákkongresszus volt a napokban. A lapok alig emlékeztek meg róla, pedig ugy a kongresszus tárgya, a tárgyalás modora, mint a hozott határozatok a legnagyobb figyelmet érdemlik meg. A magyar diákság, melynek minden rétege jelen volt képviselői révén a kongreszszuson, olyan komolyan, olyan imponálóan viselkedett, elhatározásaiban olyan emelkedett gondolkodásról tett tanúbizonyságot, hogy csak megerősíthette mindenkiben azt a hitet, amelyet mi szüntelen hirdetünk : a mi jövőnknek, újjászületésünknek, felemelkedésünknek hatalmas fellendülésünknek biztositéka itt van a most növekedő ifjúságban, a magyar diákságban. A magyar diákság soha olyan nyomorban nem volt, annyit nem nélkülözött, éhezett és fázott, mint mostanság És még sem mutatott soha annyi életkedvet, olyan komoly munkásságot, olyan mélyen járó, tevékeny hazaszeretetet, mint nyomorúsága tengerében. Gondolkodásának emelkedettségéről a kongresszus első határozatával tett tanúságot, amelyben kimondotta, hogy felülemelkedik minden pártpolitikán, kiküszöböl tanácskozásaiból minden közjogi vitát, nehogy ezek a másodrangú dolgok szétválasszák a magyar diákságot, mely nem akarja semmi áron elveszteni szem elöl az egyetlen fő célt: küzdeni keresztény erkölcs alapján a magyar nemzet felvirágoztatásáért. A küzdelmet már meg is kezdték. És pedig igen komolyan és okosan. Tanulmányaik végzésében szörnyen akadályozta a magyar diákokat évek óta a nyomor. A társadalomhoz hiába fordultak segítségért. A ma jólétben dúskáló nábobjai a jövő koldusainak csak alamizsnát adtak. Azelőtt a Galilei-kör hirhedt világában hasonló elbánásmód után lázított volna a diákság a gazdagok ellen s kikényszeritette volna tőlük a segítséget. Ennek a kongresszusnak derék magyar fiatalsága egyszerűen konstatálta a nagyközönség közönyét, aztán elhatározta, hogy megfeszített szellemi munkáját megtoldja még sok-sok testi munkával is s igy kényszeriti az életet a társadalommal arra, hogy felnevelje az uj nemzedéket. Iparvállalatok, kereskedések, szövetkezetek fognak megindulni. A magyar diák nappal asztalos, lakatos, nyomdász lesz, éjjel pedig tanul, de kiverekszi magának a tisztes megélhetést s megszerzi a diplomát, mely — azzal, hogy kétannyi verejték utján jutott hozzá — még értékesebb lesz a réginél. Csak a legteljesebb tisztelet illetheti meg ezt az ifjúságot. íme ők megmutatták az utat az uj élet, uj fejlődés felé. Nem handabandázni kell, nem szónoklatokra van szükség, nem a közjogi viták a fontosak, nem az alkotmányjogi szócsaták mentik meg az országot, hanem egyesegyedül a munka, a fokozott, a több munka. Az egyetemi hallgatók azt határozták, hogy többet fognak dolgozni, mint eddig. Ha ebben az elhatározásukban komolyan, becsületesen csatlakozna hozzájuk minden magyar ember, ha csak néhány órával dolgozna mindenki többet naponkint, mint ma — akkor nem kellene aggódnunk a jövőnk miatt. Mert minden másod, sőt tizedrangu dolog . . . Csak egy absolut biztos alapja van feltámadásunknak : a munka. M nemzetgyűlés mai ütése Budapest, jan. 19. Délelőtt 10 órakor nyitotta meg az ülést Gadl Gaszton elnök üres padsorok előtt. Egy ideig tanácskozóképtelen a t. Ház, majd mikor elegendő képviselő van jelen, megkezdik a napirend tárgyalását. Az első szónok Kálmán Imre kisgazdapárti képviselő. Elitéli az ellenzék obstrukcióját. A kormány iránt biza'ommal van, de azért nem imádja. Most lelkiismereti kérdésnek tekinti, hogy ne akadályozza meg a kormány munkáját. Foglalkozik Somogyi Istvánnak azzal a kijelentésével, hogy a király a területi integritást hozta volna és ezt cáfolni igyekszik. — Majd a miniszterelnök pécsi beszédének hatását és körülményeit magyarázza. A miniszterelnök azt mondta, hogy a királykérdés csak akkor lesz aktuális, ha megerősödtünk. A nemzetgyűlés rendelkezésére még álló kevés időt komoly munkára kellene felhasználni. Itt vannak fontos javaslatok, melyeket még el kell intézni. Ilyenek a választójogi törvény, a közigazgatás és a főrendiház reformja, valamint az alkotmányjogi javaslatok. Arra kéri a pénzügyminisztert, hogy utaljon ki 20—30 milliót közutak építésére. Az ellenzék magatartását nem egy közös cél kapcsolja öszsze, hiszen egymás között is veszekednek. Követeli, hogy kezdődjék meg az eredményes parlamenti munka. Sigray Antal gróf a következő A kecskeméti I. választókerület képviselőjelöltjei (Budapest, jan. 19.) A Rubinek Gyula halálával megüresedett kecskeméti I. kerületi képviselői mandátumért megindult a harc teljes erővel. A kisgazda- és földmivespárt hivatalos jelöltje Zsitvay Tibor dr., kit általában az öntudatos keresztények támogatnak, a 48-as párt jelöltje Horváth Mihály dr., kinek viszont a liberális-berkekben, a zsidóságnál vannak bőven párthívei. szónok. Főleg a nyugatmagyarországi kérdéssel foglalkozik. Az első komoly lépés az antant részéről történt. Akkor a kormány Gratz Gusztáv külügyminiszter utján a legszigorúbb álláspontnak adott kifejezést és ezt az ántant respektálta is. Ezután Bánffy gróf folytatta a tárgyalásokat s az álláspont az volt, hogy nem mondunk le területekről, a tárgyalások során azonban Bánffy bizonyos engedményekre is hajlandó volt. Hosszasan foglalkozik ezután a nyugatmagyarországi események részletes ismertetésével. A kormány intézkedéseinél nem helyeselte, hogy a fősúlyt a diplomáciai tárgyalásokra fektette és minden eszközt felhasznált, hogy a lakosság részéről kezdeményezett felkelést elfojtsa. Kiemeli Héjjas Iván és Hír György ténykedését és csapataik kiváló szolgálatait. Megállapítja, hogy ultimátumot nem kaptunk s nem került előtérbe annak a lehetősége, iiog<j szomszédaink beavatkozzanak. Felolvassa Ostenburg egy jelentését. Elnök szünetet rendel el. Szünet után Czettler Jenő szólal fel. A nemzetgyűlésnek két év kevés volt, hogy közjogi és gazdasági reformokat előkeszitsen. Véleménye szerint a nemzet nyomorúságának oka az, hogy nem tudunk ruházkodni, fűteni és építkezni. A mezőgazdasági ipart kell főleg fokozni. Az ülés lapunk zártakor még tart. A francia szocialisták Poincaré ellen (Páris, január 19). A francia szocialista pártok kivétel nélkül a Poincaré-kabinet ellen foglaltak állást és kijelentették, hogy késhegyig menő harcot hirdetnek ellene. Vasárnapra rengeteg népgyűlést hivtak egybe, melyek napirendje: Törvényszék elé kell állítani Poincarét. Kísérlet e forpudolom igazolására Itt az első fecske, hamarosan jön utána a többi is. Ma még csak Szabó László, az Uj Nemzedék mostani főszerkesztője iparkodik tisztára mosni a forradalom felidézőit, az „emigránsokat", az elitélt vagy Oroszországba deportált forradalmárokat. Egészen bizonyos, hogy egész könyvtárra menő irodalom keletkezik azoknak a tollából, kik a történelmi materializmus ingoványán állanak s mindent a szükségszerűség kényelmes szemüvegén át néznek. Legmerészebb állitása Szabó Lászlónak az, hogy a magyar forradalom nem emberek műve volt, hanem a forradalom természeti tünemény, elemi jelenség, magától lesz. Nincs terünk és módunk arra, hogy vitatkozzunk az illusztris szerzővel, csak egy pár kérdést intézünk azokhoz, akik netalán hitelt adnának Szabó László okfejtésének. Azt állítja: a forradalmat nem emberek csinálták, a forradalom magától lett. Talán elhinnénk neki, ha Károlyi Mihály jóelőre be nem jelentette volna a parlamentben, ha Kéri Pál és társai hónapokkal előbb nem gyűjtögették volna a frontról szökött katonákat. Tisza meggyilkolására, ha a Nemzeti Tanácsot előre meg nem alakították volna és ha még ezer ilyen „ha" nem cáfolná meg tökéletesen könnyelmű és kényelmes állításait. Ma már történeti igazság, hogy a front bomlását a lelketlen izgatók aknamunkája idézte elő. Károíyi és a szájas, de érvényesülni nem tudó emberek alávalósága csinálta a forradalmat, az a gonosz hatalmi vágy, hogy Tiszát el kell pusztítani, ha másként nem megy, forradalom utján. Nagyon is csináltá', gonosz, nagyon gonosz emberek csinálták a forradalmat. Köztük nem utolsó szerepet játszottak a szocialista párt vezetői, kik tisztességes uton nem tudtak érvényesülni s mikor aztán kezükbe kapták a hatalmat, be is bizonyították a kommün örjöngéseivel, hogy nem is szabad nekik soha érvényesülni. A munkásság igenis beküldi a parlamentbe képviselőit, esetleg annyit, amennyit számaránya indokol, de hatalmat a kezébe venni — a példa mutatja — nemzeti csapás lenne. Szabó László könyve — szerecsen mosdatás akar lenni, de nem sikerült. Kül ügy miniszterválság Angliában (Bécs, január 19.) Londoni politikai körökben az a hir terjedt el, hogy a külügyminiszter rövidesen megválik tárcájától. Utódjául a volt párisi nagykövetet emlegetik, aki erősen franciabarát.