Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-01-01 / 1. szám

Békéscsaba. 1922. január 1. Körösvidék 5 Boldog újévet. . . Az újesztendő küszöbén százávál keresték fel valódi és hamis baráta­ink szerkesztőségünket azzal a ké­réssel, hogy hasábjainkat bocsájtsuk rendelkezésre, mert ők a Körösvidék utján akarják tolmácsolni legőszintébb jókivánataikat azoknak, akiket leg­jobban szeretnek. Fájdalom, helyszűke miatt nem hözölhetjük a szivélyesebbnél-szivé­lyesebb leveleket, sőt még az összes buékozók neveit sem. Csupán a leg­ismertebb személyiségek kézírásait emeltük ki s itt is csak lakonikus rövidséggel azt írjuk meg, hogy ki kinek kiván böldog újévet. Megjegyezni kívánjuk, hogy a kí­vánságok őszinteségéért absolute nem vállal felelősséget a szerkesztőség, mert hát a szivekbe mi sem látunk. A levelek szerint Boldog újévet kiván: A Kereskedelmi Csarnok — a Kis­gazdák Szövetkezetének. Az evangelikus tanítók — Korosy Lászlónak. A Kisgazdák Egylete — a Ciok.-nak A Előre — a CsAK-nak. Dr. Hevesi, budapesti főrabbi — az ÉME elnökségének. Rakovszky István — Bethlen Ist­ván grófnak. Gömbös Gyula — Apponyi Albert grófnak. Haller István — Drozdy Győzőnek. Sándor Pál — Budaváry Lászlónak Az Est — a Szózatnak. A Világ — az Uj Lapnak. Hollender Lipót dr. és társai — a polgármesternek. Szaszák Ádám — Kvaka Misonak. Kvasz László — a Körösvidéknek. • Bertly János — dr. Debreczeny Lajosnak. Kovács Sz. Mihály — Sailer Vil­mosnak. Gécs László — Szilágyi Ferencnek. Gesmey Soma — a társainak. Csorba Béla — a Nemzeti Hitel­intézet igazgatóságának és viszont. Zvaratkó Marcsa — a szüreti dal szerzőjének. A Békésmegyei Közlöny — Eck­hard Tibornak. Schvézner Károly — a zárórát ellenőrző rendőröknek. Vidovszky Kálmán — Balla Ala­dárnak, Csáky Antal — Korda Sándornak. Nigrinyi János — Pollák Arnold­nak. Mayerhoffer József — a Bimének. A csabai háziurak — Dr. Pethesnek. Az italmérők — az árvizsgáló bizottságnak. Török testvérek a nyusatmagyarorziígi szaüadsúsharcbein A magyarság hosszú évszázadokon keresztül az árvaság érzetével mor­zsolta le küzdelmes életét. Rokonta­lanságában a gúnyolódó sors még abba a helyzetbe is sodorta, hogy saját vérrokonaival szemben vérezve kellett védenie Nyugateurópa kultú­ráját. Pedig, de máskép festene ma Európa térképe ha a közös turáni anya gyermekei a törökök és ma­gyarok felismerve egymást, kezet­fogva néztek volna szembe a gremán és szláv áradattal. A csendes Óce­ántól az Adriáig, az Eszéki jegesten­gertől a Feketetengerig mindenütt, ahol csak turáni fajta lakik, a népek millióinak büszke diadaléneke töltené be a turáni hegyek, völgyek és sík­ságok levegőjét. A dicsőség és jó­lét napjaiban nem tudtak egymásra találni, de egymásra találtak most, amikor megsebezve és megcsonkítva egymásban keresik a segítséget. A turáni eszme ma már élő valóság, nem testvértelen árvák vagyunk, ha­nem a 600 milliós turáni nép előre­tolt őrse Európában. A trianoni béke által megnyomorított, turáni nemze­tek eltipróik ellen fordultak. Kemál pasa Ázsiában, a nyugatmagyaror­szági felkelők pedig a nyugati határ­szélen csillogtatták meg a turáni eré­nyeket, figyelmeztetve a gőgös győ­zőket, hogy a turáni faj élni akar és élni fog. A turáni együttérzésnek megható példáit láttam Nyugatmagyarorszá­gon. Mihelyt a felkelés megindult, három Magyarországon rekedt török ifjú termett a felkelők között és az egész szabadságharcot olyan hősies­séggel és annyi bátorsággal közdöt­ték végig, hogy *meg kell nevüket öiökiteniink, mint turáni testvériség első megtestesitőjét. Ali Pazil hadnagy Konstantinápoly­ban született, Németországban nevel­kedett, a világháborút a török had­seregben küzdötte végig. Mintaképe volt a fegyelmezett fölkelőknek. Bá­torságával és vakmerőségével annyira kitűnt, 'hogy a Lajtafalu környékén működő felkelők csapatparancsnoka lett. Nem tudott magyarul, de paran­csait mindig a legpontosabban végre tudta hajtatni. Legjobb baráija egy hadnagy volt, ki egy szót sem tu­dott máskép csak magyarul. Sokszor elnéztem őket, amikor egymásmellett ültek s azon tűnődtem, mi az, ami megsúgja nekik egymás gondolatait. Mi lehetne más, mint a turáni vér! Fazil sohasem mondta, .hogy előre, hanem megindult, a fiuk pedig men­tek az ő törökiik után. Fárad ságot, betegséget nem ismert, 40 fokos láz­ban 6-szor járta végig az őrsöket. Al osztrák géppuskás állásokat min­dig ő kutatta fel s addig nem nyu­godott, mig ki nem piszkálta vágy meg nem szerezte őket. A leszere­léskor ez^el bncsuzott, persze né­metül: »A viszontlátásra, nekünk harcolnunk kell mindaddig, mig To­kiótól Királyhidáig csak egyetlen tu­ráni ember is rabságban sínylődik. Musztafa. Anatolibán született. Vi­láglátott ember, beszél törökül, fran­ciául és angolul. Tipikus fatalista. Komoly arca akkor derült először mosolyra, mikor kézigránátot kapott. Fal is szerelte magát annyira, hogy igazán félelmetes volt. Szeretett jár­őrbe menni. Ha nem kapott osztrá­kot a puskája végére, akkor egész nap dühös volt. Vakmerősége határ­talan. Két-három emberrel az ösz­szes szomszédos osztrák falvakat felverte. Nemesvölgyön harmadma­gával 40 osztrák csendőrt vert vissza. Két bosnyákjából az egyiket a jobb, a másikat a balszárnyra állította, ő volt a centrum. Az eredmény? a parancsnokló osztrák százados há­rom emberével holtan maradt ott, a többi pedig elszaladt. Hivatását nagyon komolyan vette, tréfát nem ismert, még az angol missziót is visszazavarta, mert nem volt útle­vele a felkelőktől. Mindenki szerette s ha egy-egy sikeres kirándulás után megdicsérték, mindig az\ hajtogatta: „Ha itt készen leszünk, megyünk Kemálhoz." Hasszán, európai török. Nem igen beszélt, csak morgott. Mindig elége­detlen volt, mert nem lehetett állan­dóan megállás nélkül verekedni, sokszor szinte ugy kellett őt vissza­tartani. Ö volt a zászlótartó. Hiven őrizte a magyar lobogót s mikor a leszerelés után a zászlót el akarták tőle venni, hogy azt megőrzés vé­gett elhelyezzék, szemei megteltek könnyel, a zászlót a szivéhez szo­rította és ezt mondotta: „Nem adom és meghal, aki elakarja tőlem venni!" Nem is vették el tőle, hanem nála hagyták s most őrzi a zászlót tovább. Fz volt a három török! Mi lesz, ha turáni síkságon az az ázsiai hegyeken, völgyekben min­den ember tudni fogja, hogy a tn­ráni népek milliói testvérek s mi lesz, ha erejük tudatára ébredve acélt ragadnak a legszentebb sza­badság ki vívására. ? S. I. A cserkészmozgalom Ha a nagyvárosok uccáit járjuk, ha alkalmunk van megfordulni csonka hazánk egy-egy még megmaradt, ter­mészeti szépségekkel megáldott föld­darabján, mind gyakrabban látunk különös ruházati, életerős, egészsé­ges fiukat. Ha megkérdezzük, kik ezek, azt kapjuk feleletül: cserkészek. Sokan kérdezés nélkül is tudják ezt, de viszont ennél többet alig-alig tud rólnk a társadalom túlnyomó több­sége. Még akik voltak is együtt már cserkészekkel, azok is nagyon ke­véssé ismerik ezt a nagyjelentőségű mozgalmat. Egyesek azt hiszik, hogy a cserkészek utánzói a katonaságnak 3 nem tesznek egyebet, mint nagyok vezetése mellett katonásdit játszanak. Mások meg vannak róla győződve, hogy a cserkeszei csak arra való, hogy néhány fiu feltűnően öltözköd­hessen s kirándulásokat tehessen csoportosan. De sokan vannak, akik egyenesen rossz véleményt táplálnak e nagyszerű mozgalommal szemben anélkül, hogy fogalmuk volna annak lényegéről. Pedig alig van ifjúsági intézmény, amely annyi figyelmet érdemelne, amely — ha jó kezekben van — annyi áldást teremne mint a cser­készet. Mert a cserkészmozgalom célja az, hogy testben, lélekben erős, egészséges polgárokat neveljen. E célt ugy akarja elérni, hogy el­sősorban a serdülő ifjúság lelkével foglalkozik. A katonás fegyelem, az • egyenruha, a szolgálati szabályok, mindez csak külső keret. A lényeg az a munka, amelyet a cserkészek áz »Otthon« ban végeznek. Itt őrsön­ként (6—8 fiu) összejönnek egy őr­vezető köré, akinek irányítása mel­lett folyik a munka. Megtárgyalják a cserkész törvényeket, beszélgetne!; annak gyakorlati alkalmazásáról, egyenként foglalkoznak a komolyabb cserkészek és a tisztek az újoncok­kal, szüntelen egy célt tartva szem előtt: a cserkésznek jellemes, egye­neslelkü ifjúnak kell lennie. Tanul­gatják a földrajzot, történelmet, lel­kesednek ifjú lelkük közös hevüle­tével minden szépért, jóért, mindenért ami magyar. Számonkérik egymástól, mint teljesítették vallásos és polgári (tanulói) kötelességüket. Aki vétke­zett azt megfeddik, megbüntetik, tel­jes komolysággal, de sohasem ha­raggal vagy gyűlölettel. Ápolják a testvén együttérzést s igyekeznek megvalósítani életükben a legtisztább krisztusi erényeket. Természetes, hogy ennek a mun­kának csak lassan — de annál biz­tosabban — jelentkezik a hatása. Nagy tömeggel nem is lehet ered­ményt elérni. Ezért van az, hogy egy­egy cserkészcsapatban csak 30—40 tag van s ez is több őrsre beosztva dologzik. Fő elvük a cserkészeknek az is, hogy önállóak legyenek s lehetőleg ne szoruljanak soha másokra, annál inkább segítsenek ők mindenkit. Ahol már tapasztalja a társadalom a cserkészmozgalom nemes hatását, mindenütt nagy szeretettel karolja azt fel. Nálunk még csak most van kialakulóban a cserkészélet. Még lesz módunk bővdbben foglalkozni ennek fontosságával s — ha meg­ismeri ez intézméuyt — hisszük, hogy a mi közönségünk is lelkes ba­rátja lesz a cserkészeknek. KÖZGAZDASÁG. Közgazdaságunk 192í-ben Ismét lepergett egy esztendő, anél­kül, hogy gazdasági életünkben je­lentősebb változást hozott volna. Nem tartjuk érdektelennek, ha a jelentő­sebb értékek 1920. december 31. és 1921. évi december 31-iki árát egy­mással szembeállítva bemutatjuk. Valuták: 1920. 1921. Magyar korona Napoleon Angol font Doliár Frank Márka Lei Szokol Dinár Osztrák korona Terményárak: 115—0-85 1690—2390 2030—2560 590—618 35—48 8-20—3-47 6-95—4-55 6-77—8-83 1 4. 9-_ 0'90-0i 1 1921. június 1921. dec. Buza Rozs Takarmányárpa Sörárpa Zab Tengeri Kendermag Lucerna Mák Köles Lóhere Sertéspiac: Középsertés Könnyű Marhavásár: 900—2375j 700—1600' 870 -1750 -•—1850 850 — 1530 . 800-2000 1920. 1921. decemcei 2650—45 110—13 58—95 1450—160 100-17 1920. 1921. 128 85—95 123 66-88 1920. 1921. Jobb minőségű bika 64—74 Silány hizott ökör 59—47 Közép ökör 43 — 56 17—32 Gyenge 30—41 Tarka hizott ökör 70—74 41—56 Silány 38—50 12-15 Amint a kimutatásból látjuk, da­cára koronánk romlásának, a húsárak jelentékenyen estek, a kenyérmag­vakban pedig áremelkedés állt elő. Az átlag szerint tulajdonképen ol­csobban élünk, de ezt a piac és a vendéglői ár nem érzi meg, legfel­jebb a közvetiiő kereskedő. A valuta piacon az áresés az oszt­rák koronánál a legnagyobb. Emel­kedés ilyen nagy arányú nem is volt. Természetesen kimutatásunk nem mutatja be az árak hullámzá­sát, mely a magyar korona 2-85-ös és 0 45 kurzusa között volt, de pontos képét adja az elmúl esztendő első és utólsó napja állapotának. „Move 1' hirek. A „Move" főosztály fel­hívja a gazdák figyelmét a raktárán meg­tekinthető munkásruha garnitúrákra, melyek ugy minőség, m ;nt ár tekintetében rendkí­vül alkalmasak az újévi munkásruha szük­ségletek beszerzésére. To/ábbá mindenféle textiláruk és fogyasztási cikkek mélyen le­szállított áron szerezhetők be. * Nyugtázás. A „Move'' nőcsoport elnök­sége köszönettel nyugtázza a szegény gyer­mekek karácsonyfájára Michnay Károlyné urnő által beküldött 60 drb. méznskalácsot. Értesítjük a karácsonyi vásáron kiállító­kat, hogy eladott tárgyaik ellenértékét, va­lamint a visszamaradt tárgyakat f. hó 2-től kezdve naponként d. e. 9—12-íg átve­hetik a városháza melletti hivatalos helyi­ségünkben. * Tisztelettel felkérjük azon tagjainkat kik 1921. édt tagsági dijaikat még nem fizették be, hogy azt hivatalos helyiséglinkben (Szt. István-tér, városháza mellett) sürgősen befizetni szíveskedjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom