Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-03-23 / 68. szám

Békéscsaba, 1922. március 23. Csütörtök III. évfolyam 68. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra SO K, negyedévre ISO K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. Testvérharc A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja klubavató ünnepet tartott, amelyen a párt kötelékébe tartozó kiváló politikusok figyelemreméltó kijelentéseket tettek felszólalásaikban. A főgondolat, mely végigvonult minden szónok beszédén, a keresztény egység féltése és védelme volt. Huszár Károly fejezte ki legfrappánsabban ezt, amikor kijelentette: „Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy testvérharcot folytassunk I" Mindenféle formában, sokszor hallottuk már ezt a kijelentést, mégis azt mondjuk: bár oda lehetne dörögni minden embernek, bár bele lehetne vésni minden magyar szivbe ezt a mondatot. Mert addig mindig aktuális lesz a testvérharc ellen folytatott küzdelem, mig a keresztény magyarságot nem látjuk egyetlen táborban: az építésnek, a dolgozni akarásnak, a nemzeti célok felé való becsületes törekvésnek táborában. És ha ez igy van, ma különösen aktuális a Huszár kijelentésének hangoztatása, amikor a választási küzdelmek uj üszköket kezdenek vetni a magyar keresztény társadalomba. Pedig mindnyájunknak csak ugyanaz a célja lehet. A közelebbi cél: tűrhetőbb állapotok teremtése; a távolabbi : a régi boldog Magyarország visszaszerzése. Az is bizonyos, hogy ehez a célhoz csak egyetlen ut vezet, az, amelynek irányító szövétneke a keresztény és nemzeti gondolat. Mert csak a krisztusi erkölcs valódi diadala adhat uj tartalmat e megtévedt, lezüllött társadalom életének, csakis a keresztény etikának lelkekben való meggyökerezése teremthet uj életkedvet, adhat nyugodalmat ebben a zűrzavarban, mit áldatlan esztendők átka teremtett. Azt már láttuk, mit jelent a kereszténységtől való eltávolodás. Kétségtelen a Krisztushoz való visszatérés, de az egész magyarságnak őszinte visszatérése hozhatja csak vissza azt, amit az eltávolodás eltékozolt. A nemzeti gondolat nélkül sem lehet uj feltámadásunk. Mert ha még van valamiben erő e csonka hazában, akkor abban a gondolatban lehet csupán, hogy magyarok vagyunk s magyarok is akarunk maradni. A történelmi mult, ezer dicsőségünk, minden gyalázatunkból való büszke, tiszta, diadalmas kiemelkedésünk nyújthat még reményt, adhat még hitet. A dacos magyar érzés, a nemzeti gondolatnak állandó szitása és ébrentartása pedig visszaadhatja azt az energiát, amely kiégett izmainkból, szivünkből a világégés és a forradalmi tüzek poklában. De sem a keresztény gondolat, sem magyar öntudatunk nem erősödhetik, ha testvérharcot folytat egymás ellen a keresztény magyar. Értsük meg. Tul gyengék vagyunk ahoz, hogy energiánknak egy részét testvérviszályra fordítsuk. Ezt a luxust nem engedheti meg magának egy levert, szétdarabolt ország koldus népe. Itt minden magyarnak és minden kereszténynek egyetlen táborban, szorosan egymás mellett kellene küzdenie. És akkor mindjárt nem volna nyomor, inség, reménytelenség. Nem volna zsidó kérdés sem, sőt zsidószidás sem. Ha mindannyian, akik testvérek vagyunk a magyarságban és kereszténységben egymás mellett és nem egymás ellen állnánk az életküzdelemben, akkor nem volna felettünk zsidóveszedelem, mert önmagától arra a helyre szorulna vissza a zsidóság, amely őt megilleti s nem veszélyeztetné uralomraj utással s lenyügözéssel az egész magyarságot. De hát nem volnánk magyarok, ha egy táborba tudnánk tömörülni. Nekünk a harc, a küzdelem elemünk. Kifelé nem verekedhetünk gyengeségünk miatt, marakodunk hát idehaza és ássuk szép csendben saját sirunkat. Pedig milyen szép volna, ha megtudnánk szívlelni a Huszár Károly szavát! Ha a magyarok, a keresztények egymásra találnának mindanynyian, ha harcaink — hisz' arról teljesen lemondani utópia — az elvek komoly és nem bántó fegyverével folynának, ha a meggyőző érv előtt akarnánk is, tudnánk is meghajolni. Bizony lehetne paradicsom Csonkamagyarországból : magyar és keresztény régi Magyarország. 3 kettéosztásra kerülő választókerületek listája Budapest, márc. 22. Megbízható jelentés szerint eddig a következő kerületek szétosztását határozták el: Az adonyi kerületet, ahol az egyik részt Hir Györgynek, az uj részt pedig az egyik nem legitimista Eszterházy grófnak akarják biztosítani, a celdömölkit, ahol a régi katholikus községek biztositnák Gyömörei György megválasztását, a csongrádit, ahol mind a kettőben Schandl Károly lépne fel, az abonyit, ahol az egyik kerületben Fábián István, a másikban Neppel miniszteri tanácsos lépne fel, a gödöllőit, a jászapátit, a kecskemétit. Vitás, hogy kettéválasztják-e a kunszentmártoni kerületet, ahol az egyikben Kuna P. András, a másikban Kiss Ernő lenne a hivatalos jelölt, a kunszentmiklósit, a nagykátait, az orosházait, ahol az egyikben Csizmadia András, a másikban Egan Imre, vagy Pékár Gyula lenne a jelölt, a pocsait, a pomázit, a törökszentmiklósit, az egyikben Gömbös, a másikban Horánszky Dezső lépne fel; és a váczit. Szó van végül esetleg a bácsalmási "kerület kettéválasztásáról is. Felosztják a nagyatádi kerületet is. Az olaszok ápolják a magyar és az osztrák katonasirokat Bécs, március 22. MTI. magánjelentése. Az osztrák feketekereszt bizottság, melynek az a feladata, hogy ápolja a hősi halottak sirjait a külföldön, tegnap visszatért Bécsbe. A bizottság Tarvis, Udine, Treviso, Oderso, Motta di Livensa és Görz vidékén megállapította, hogy az olaszok a magyar és osztrák hősök sirjait ép oly kegyeletes tisztelettel ápolják, mint a saját halottaikét. Fiúméban nyugalom uralkodik Róma, márc. 22. (MTI) Fiúméban élénk tárgyalások folynak az alkotmányozó nemzetgyűlés egybehivása érdekében. A városban nyugalom uralkodik. A szociáldemokraták kiáltványa Budapest, márc. 22. A szociáldemokrata-párt a mai napon kiáltvánnyal fordult az ország munkásságához, amely azonban inkább a Lipótváros közönségéhez van címezve a numerus clausus elleni erélyes tiltakozás sokszori aláhúzása által. A szociáldemokraták részt vesznek a választásokban (MTI magárjelentése) A szociáldemokrata párt intézőbizottságának ma esti határozata értelmében a párt részt vesz a képviselőválasztásokban. Ez ügyben a pártvezetők kiáltványt intéznek a párt tagjaihoz. GONDOLATOK * * * „...Magyarországon van antiszemitizmus, mindig volt és mindig lesz, amig zsidók vannak!" — mondta Miskolczy ügyész Szász Zoltán és társai elleni vádbeszédében. Bizony ez a kijelentés nem sok vigasztalást jelenthet azoknak a túlságosan optimista „liberálisoknak", akik azt hitték, hogy a kurzusnak elkeresztelt keresztény irányzat csupán futó sötét felhő, amely mindössze pillanatokra takarta el Ción fennen ragyogó napjának orcáját övéi elöl s amelyet a meginditott liberális szellő máris odább libbent a messzi semmiségbe. Pedig Miskolczy ügyész kijelentése kétségbevonhatatlan igazságot tartalmaz. Azok az ellentétek, amelyek az antiszemitizmust táplálják, nem külsőségekben nyilvánulnak, hanem faji tulajdonságokban gyökereznek, amelyeket kiirtani nem, legfeljebb legyűrni lehet. Szász Zoltánék alattomos haza- és nemzetellenes támadásai a bécsi emigráns sajtó hasábjain meghúzták azt a vörös utvonalat, amelyen végig a pusztulásba akarják vezetni Magyarországot, hogy romjai felett diadallal lobogtassák meg zászlójukat. Természetes tehát, hogy ameddig hazájokat féltő magyarok és születésüknél, vérüknél, nagyratörésüknél fogva októbrista zsidók lesznek Magyarországon, addig nem halhat ki az antiszemitizmus sem, amelynek éberen kell őrködnie minden szivben I , Megint egy „tanács." A közélelmezési minisztérium — egy ma érkezett távirat szerint — nemsokára felállítja a „zöldségkiviteli tanácsot", melynek az lesz a feladata, hogy őrködjön a zöldség- és gyümölcskivitel zavartalansága s a belföldi szükséglet pontos kielégítése fölött. Lehet, hogy néhány évvel ezelőtt nagy örömmel vettük volna ezt a hirt, mint amelyik valami nagyszerű és nagyon szükséges uj hivatal felállításáról ad számot. Évekkel ezelőtt elhittük volna, hogy a tanács tanácsai s rendeletei folytán nagy fellendülést fog mutatni a hazai zöldségés gyümölcstermelés. De mai? Keserű mosolygással vesszük tudomásul, hogy újból alakul egy szerv, amelynek a szükségességéről sehogy sem tudnak meggyőzni bennünket. Nem mi vagyunk az okai, ha tamások vagyunk az uj „tanáccsal" szemben. Eddig ugyanis azt tapasztaltuk, hogy valahány hivatalos szerv alakult a közszükségleti cikkek helyes elosztása és kivitele érdekében, mindig csak rosszabb lett a helyzet. Amit hivatal osztogatott, amire hivatal ügyelt, hogy legyen — az rendesen eltűnt. Most is félünk, hogy az uj „tanács" munkája folytán kevesebb és drágább lesz a zöldség és gyümölcs, mint eddig volt. „ Jogrend !. . . jogrend !. . Ez volt az „üldözött faj" segiségkiáltása mindenkor, hogyha vala-