Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-03-12 / 59. szám

Békéscsaba, 1922. március 5. Kőrösvidék 3 Elmélkedés a hadikölcsön kötuények felett A háború elején, amikor a m. kir. kormány a hadikölcsön kötvények kibocsájtását elhatározta, egyike voltam azoknak, akik az akkori pénzügyminisztert üdvözölték abból az alkalomból, hogy a háború foly­tán szükségessé vált államkölcsönt nem a külföldről, hanem egyenesen a magyar állampolgároktól veszi igénybe. Magam részéről most sem restellem, hogy hozsánnát zengtem az akkori pénzügyminiszternek azért, n.ert az államkölcsönt belföldön tervezte beszerezni. Ma is áll, amit akkor egy rövid hirlapi cikk­ben mondottam, hogy tudniillik so­hasem is kellene az államkölcsönt külföldről beszerezni, hanem az ál­lam polgáraitól, mert akkor az ál­lam ereje nem gyengülne annyira. Olyan az állami szempontból, mint ha az ember saját pénzét egyik zsebéből a másikba tenné. Ha az államkölcsön kamatát az állam sa­ját polgárai vághatják zsebre, ez­zel nemcsak az egyes polgárok, ha­nem maga az állam is erősbödik. Rz állam polgárai jóléte teremtheti meg csak az erős államot. Okos, üdvös dolog volt tehát közgazdasági szempontból azállam­kötvényeket mennél nagyobb mérv­ben idehaza elhelyezni. De az ne­hezen ment, mert az állampapíro­kat, mint általában a papirértéke­ket inkább csak a fővárosban s alig néhány nagyobb, már fejlettebb kereskedelemmel biró városban is­merte, kedvelte a közönség. R falu népe mindig idegenkedett attól, nem is képes a papirérték forgalmának a közgazdaságra oly rendkívül fontos szerepét felfogni. R legnagyobb bizalmatlansággal is van aziránt. Ezt a közönyt rázta fel, ezt a bi­zalmatlanságot oszlatta el az a sok sok hazafias érzéssel s talán némi közgazgasági érzékkel is felruhá­zott falusi vezető (pap, jegyző, ta­nító), mikor megismertette a papír értéknek a közgazdaságra vonat­kozó nagy horderejét, amikor sike­rült azt megkedveltetnie, népszerűvé tennie a falusi nép előtt is. Bizony szép és állami közgazdasági szem­pontból eléggé meg sem becsülhető hasznos közreműködés volt ez. Es mondjuk, hogy az Idő is al­kalmas volt arra, hogy az érték­papír vásárlást népszerűsíteni lehe­tett. Lehet, hogy az akkori hazafias felbuzdulásnak oroszlánrésze van a népszerűsítésben. De bárminek is köszönhető, tény, hogy az állam­papír érték vásárlásába a háború alatt a falusi nép is beleszokott s ezzel az állam egy ujabb, rendkívül becses közgazdasági erőforráshoz jutott. Ezt az erőforrást, ha már megszerezte magának, — bármily körülmények között is, két kézzel fogva kellett volna meg is tartania az államnak s nem meggondolat­lanul feladnia. Mert sajnos, de igy van : Volt, nincs ez az erőforrás. Pedig kár érte, mert nagy szükség lenne arra mindig. Akkor, amikor az állam a hadi­kölcsönt kibocsájtotta, biztosította a vásárlókat egyrészt arról, hogy azok a kötvények 6 s illetve 5'5 száza­lékot fognak kamatozni, másrészről arról is, hogy azok adómentesek maradnak. Es sajnos, mi történt ? Rz állam 20 százalékos vagyonadó­val sújtotta e papírokat. Ezt pedig semmi körülmények között sem lett volna szabad megtennie. Nem már csak morális szempontból sem, de nem üzleti szempontból sem, mert ezzel az állampapírnak már oly széles körben megteremtett nép­szerűsége szenvedett s végeredmé­nyében több kárt okozott magának az állam, mint hasznot. Avagy nem gondolja a pénzügyi kormány, hogy most már hiába fog bármily felté­teleket megszabni egy esetleg újon­nan tervezett államkölcsön kibocsáj­tásánál, azoknak a feltételeknek maradandóságában senki sem fog bizni ? S akkor milyen eredményt várhat egy hasonló pénzügyi mive­let lebonyolításából ? Bizony végzetesen szomorú ez. Csak az imént olvasom az „Uj Nemzedékiben (1922. február 1 .), hogy az Országos Központi Hitel­szövetkezet uj fizetési eszközt szán­dékozik kibocsájtani, hogy meg­akarja mozdítani a népet, hogy annak körében forgalomba akarja hozni az általa újonnan kibocsáj­tandó pénztári jegyeket. Megmoz­dítani a falu népét? Ez az, ami most már nehezen fog menni, pe­dig okos és üdvös, sőt kívánatos is lenne nagyon. Ezért nem kellett volna és nem lett volna szabad a hadikölcsön kötvényekre vonatkozó ígéretétől egy jottát sem eltérnie a pénzügyi kormánynak. És talán nem is volt méltányos, hiszen ha 5 év előtt megvettem egy házat 20,000 koronáért, az ma már éppen 200,000 koronát ér. Még sem mondhatja nekem az eladó, hogy adjam vissza a 20,000 korona vétel­árnak 20 százalékát, hogyan kérheti el az állam annak a papírnak 20 százalékát tőlem, amelyet 5 év előtt vettem, holott az ma már amúgy sem ér megközelithetőleg sem annyit. Mert hiszen 5 év előtt az 1000 ko­rona után élvezett 60 korona ka­matból 2 métermázsa búzát vehet­tem magamnak, ma pedig ha meg is kapnám a 60 koronát, nem ve­hetnék azon csak 3 kg. búzát. Hol tehát itt az igazi adóalany? Hogy a háború szülte (s talán könnyen szülte) vagyonok megadóztatnak, az rendjén van. S megengedem, hogy a hadikölcsön-kötvények egyrésze is ilyen vagyont képez. De ezek miatt a kivételek miatt sem lett volna szabad eltérni az adott Ígérettől, mert tegyük fel, hogy valaki a há­borús konjunktúrák kihasználásával könnyen szerzett pénzéből jegyezte hadikölcsönkötvényeit, magával azzal a ténnyel, hogy vagyonát vagy an­nak egy részét hadikölcsönkötvénybe helyezte, már hazafias cselekedetet mivelt s legalább ezzel a vagyoná­val már tovább nem az alkalmi tisz­tességtelen nagy haszon után vadá­szott, sőt amint ezt fentebb talán sikerült kifejtenem, egyenesen áldo­zatot hozott. De mennyi az a hadikölcsönköt­vénytulajdonos, aki a régi értékes pénzét fektette abba bele és mennyi az olyan, aki egész vagyonát fek­tette bele a hadikölcsönkötvényekbe s aki most a fentiek szerint két­szeresen károsodván, méltán fog idegenkedni ujabb állampapírok vá­sárlásától. Maga kárán tanul a magyar, mondja a közmondás. Okuljunk tehát a jövőre nézve s hogy ne be­széljek az adómorálról, amelynek nemcsak alulról volna oly igen kí­vánatos, már végre-valahára meg­születnie, hanem felülről is példa­adásként kellene azt betartani, csak az üzleti szempontot hozom fel. Tisztán üzleti szempontból is (ter­mészetesen nem a pillanatnyi hasz­not leső, hanem az állandóság rcn­dithetlen alapján álló üzleti szem­pontból is) több előrelátás és na­gyobb meggondolás mellett kellene a legmagasabb pénzügyi politikát vezetni, nehogy elrontsuk azt, amit olyan nehezen építettünk fel. Golián Lajos jegyző. is érdeklődnek a magyar vetőma­gok iránt. Legutóbb Franciaországba szállítottak ki a magyar nővény­nemesitőtelepek kisebb tételben ne­mesitett vetőmagvat. A megnyitás előtt, március 16-án, sajtóbemutatót tart áz OMGE, majd március 17-én délelőtt 10 órakor lesz a nagyközönség részére az ünnepélyes megnyitó, amely után a városligeti jáki templom nagy­termében az OMGE növényneme­sitóbizottsága diszülést tart Székács Elemér gazdasági főtanácsos elnök­lése alatt. Az ülésen Székács Ele­mér és Havas Géza tartanak elő­adást. Itt emiitjük meg, hogy a kiállítá­son feltűnést fog kelteni a kompolti növénynemesitőtelep nemesitett ken­dere, rozsa és lenfajtái. Ezzel a két utóbbi növénnyel csak két éve dol­goznak, mégis hatása már az egész Mátravidéken érezhető. A nemesi­tett kender és len fontos a magyar iparra is, mert nem lesz ezután ráutalva az olasz kendermagra, a rigai és egyéb külföldi lenmagra sem. Kezében van a hódítás fegyvere: a s z é p sé g, ha vesz egy doboz valódi DIANA-PUDERT és egy doboz valódi Diana-krémet MINDENÜTT KAPHATÓ! Gyártja : a Diana Kereskedelmi RT. Budapest, V., Nádor-utca 30. szám. HŰI HüLBPíáT a legújabb divat szerint, Ízlésesen és olcsón HEIHES M9HI5K9 készíti el. II., SZIGLIGETI-UTC9 l Modell kalapok állandóan raktáron 9 magyar nOvénynemesitök első országos kiállítása A Székács-buza Dilágsíkere. Bemutatják a nemesített rozsot, kendert és lent Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület növénynemesitő bizott­sága március 17—21-ig rendezi a városligeti Mezőgazdasági Muzeum­ban a magyar növénynemesitők első országos kiállítását, amelynek a célja az, hogy ugy a hazai, minta külföldi termelőkkel is a magyar mezőgazdasági növénynemesités fejlődésének mai fokát, annak ered­ményeit, azok növénynemesitő el­járásait megismertesse. Rz első magyar növénynemesitők közül Székács Elemér volt az, aki a búzanemesitést a legnagyobb tö­kélyre vitte és elérte, hogy ma már nemcsak a nagy- és közép­birtokok használják a nemesitett vetőmagvakat, hanem a kisbirtoko­sok is. A gazdaszervezetek utján igen gyorsan terjedt el a nemesitett fajták vetőmagja, igy elsősorban a buza használata a kis- és törpe­birtokosok körében, világosan iga­zolván ezzel azt, hogy ők is kellő érzékkel birnak a többtermelés iránt. A márpius 17-én megnyíló kiállí­táson bemutatásra kerülnek az ösz­szes magyar növénynemesitők mun­kásságának eredménye ugy termé­szetben, mint grafikonokban. A magyar növénynemesitők mun­kája a kívánt eredményt már is meghozta : a magyar nemesmagva­kat a külföldön : Ausztriában, Né­metországban, Csehországban és a Balkán országaiban keresik és nagy mennyiséget szállítanak ki. Amíg 1911. évben csak 12 métermázsa nemesitett magot adtak el, addig már az 1918. évben 84.733 métermázsára rúgott a keresett és eladott nemesi­tett magyar vetőmag, 1921-ben pe­dig egyedül a vetőmagnemesitő 450 vaggon különböző nemesitett vető­magot, búzát, zabot, tavaszi és őszi árpát, tengerit, muhart, kendert és kölest szállított ki Német- Ausztriába és Csehországba. Értesülésünk szerint illetékes he­lyen komolyan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy ha az idén is, épugy mint tavaly, a kenyérgabona­termés bőven fogja fedezni a szük­ségletet, a nemesitett vetömagfeles­leget külföldre fogják kiszállítani. Ha a bolsevista pokol Oroszország­ban és Ukrajnában kiég, a magyar nemesitett vetőmagnak ez a két ország első piaca lesz. De nemcsak Európában, hanem Argentiniában, Urugayban, Kanadá­ban, a közép-amerikai államokban Hői köppeny, kosztüm, férfi felöltő, zsakett RnCDIlllDllfl NDIUDÍSI női és férfi divattermél és utcai ruha a Iegdivatosabban készül nUüullUurljésllullluIII Csaba, 9ndrássi-utZZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom