Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-01-08 / 6. szám

Békéscsaba, 1922. január 8. Vasárnap III. évfolyam 6 szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 50 K, negyedévre ISO K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. Tisza István szelleme (vli) Bethlen István gróf minisz­terelnöknek a kisgazdapártban mon­dott beszéde foglalkoztatja tegnap óta a politikai köröket. Sokhelyt megdöbbenést keltettek az erös, bá­tor szavak, de az ország túlnyomó többsége megnyugvással, sőt biza­kodó boldog reménységgel fogadta azokat. Jellemző, hogy a beszéd nyomán magában a kisgazdapártban, de a nemzet széles rétegeiben is az a vélemény alakult ki, hogy Bethlen István gróf az a férfiú, akit a Gond­viselés azért küldött, hogy a Tisza István meggyilkolásával elvesztett vezér helyett vezért adjon a magyar népnek. E gondolatot elsősorban az az erő teremthette meg, amely Bethlen sza­vaiban lüktet. Hiszen Tisza meg­ölése íokém azért jelentett potolhaíai­lan veszteséget, mert vele nemcsak egy lángész, hanem egy erélyes vezető kéz is letűnt a magyar poli­tika teréről. Már pedig — s ezt mindenki tudja — eredményes poli­tikát a mi folytonosan civakodó, sze­mélyi kérdéseket előtérbe nyomó, nagy igyekezettel sokat beszélő és semmit sem mondó közéletünkben csak az csinálhat, akiben van energia és bátorság. Beíhlen beszéde erről az energiá­ról és bátorságról tesz tanúságot. Bethlen harcot hirdetett. Kétség­telen, hogy szebben hangzana, ha békét hirdetett volna, ha küzdelem helyett arról beszélt volna, hogy testvéri öleléssel egymásra borul minden jó magyar s ezentúl a leg­teljesebb megértésben együtt fognak haladni. De hiszen hirdetett, könyör­gött ő békét eleget. Miniszterelnök­sége óta egyebet sem tett, mint szüntelen fáradozott a béke megte­remtésén, a magyar erők egyesítésén. És hallgattak szavára ? Nem. Men­nél engedékenyebb volt a remélt béke érdekében, annál hangosabbak lettek ellenségei, annál szorgalma­sabban ráncigálták elő a személyi kérdésekei, annál mohóbban próbál­ták nagyon sokan egyéni törekvései­ket érvényesíteni. Mialatt ő az ország érdekében barátsággal, őszinte testvéri közele­déssel tárgyalt mindenfelé, egy nagy csoport — az ország érdekeinek félretolásával — egyebet nem tett, mint az ő, sőt a jelen kormányzat megbuktatásán munkálkodott. Bethlen békéje nem sikerült. Most tehát harcot hirdet. Nagyon helye­sen. Akik békességben nem akartak élni, azokat a harcban le fogja győzni; akik vele nem akartak együtt dol­gozni, azokat természetesen nem hagyja az ország érdekei ellen akna­munkázni. Bizonyos, hogy sokan felszisszen­nek Bethlen ellen. Nem baj. Kicsi­nyes dolgok, apró érzékenykedése­ken egyszerűen keresztül kell néznie annak, aki nagy ügynek szolgála­tába állott. A nemzet vezére nem lehet az, akit mindenféle személyes kérdések, túlérzékenységek Ietérite­nek a kijelölt útról. Valóban a Tisza István szellemét kell magába szivnia Bethlen István­nak, hogy azzá legyen, amit vár tőle mindenki : a letiport magyarság po­litikai vezére. Tisza nagy erényeit eddig is láttuk benne : szereti hazá­ját izzón, önfeláldozóan; tud dol­gozni sokat, nagyon sokat; bátran sikra száll a nemes ügy védelmében. Most pedig a Tisza erénye is fel­csillant benne. Milyen gyönyörűség volt látni, hogy mint hajlott meg ez erő meg­nyilatkozása előtt egy tekintélyes párt! A nemzet is meg fog hajolni előtte, csak lássuk az erőnek tettek­ben, hazafias, magyar, az ország sorsát előbbrevivő tettekben való megnyilvánulását! Menjünk katonának...! A trianoni béke arra kényszeritette hazánkat, hogy hadseregének lét­számát csökkentse le 35.000 főre. De ezt a hadsereget is csak önkén­tes jelentkezés utján állithatjuk fel, az eddigi általános védkötelezettség helyett. A magyar királyi honvédelmi mi­niszter most inditotta meg a tobor­zást. Felhívja a 17 évesnél idősebb, de 36 évesnél fiatalabb (lehetőleg nőtlen) férfiakat, hogy lépjenek be minél hamarabb a magyar királyi honvédség kötelékébe. Ha elolvassuk a plakátokat, melyek a felcsapott legénység kötelességeit s ezzel szemben az állam által nyúj­tandó kedvezményeket sorolja fel, önkéntelenül is az jut az embernek az eszébe, hogy ezentúl igazán gyöngyélet lesz a katonáskodás. Kirabolt volt vasút5 főtisztviselő Rablóvilág Aradon Útonállók fosztották ki Szilveszter éjszakáján Fischer Adolf volt aradi vasuii raktárfőnököt, a Kőnig szállító cég főtisztviselőjét a Strada Nicolae Grigorescuban (a Munkácsy Mihály-utcában). Fischer éjjel két órakor távozott a Hakoah Sportegyesölet ismerkedési estélyéről. Bérkocsiba ült és a kocsisnak bemondta lakása cimét. Amikor a Strada Nicolae Grígo­rescuhoz érkezett, a kocsis megállította a lovat és azt mondta Fischernek, hogy a nagy sár miatt nem tud behajtani sötétben az utcába. Fischer kifizette a kocsist és gyalog indult hazafelé a sötét utcában. Az utca közepe táján egy férfi lépett elő egy kapu aljából és többször erősen köhintett, Ugylátsdk ez jeladás volt, mert erre két fegyveres egyén jött még elő a kapumélyedésből. Ezek fegyvert szegeztek Fischer mellének, figyelmez­tették, hogy egy hangos szót se merjen szólni és rögtőn adja át összes pénzét. Fischer elővett egy irást, amellyel igazolta, hogy ő nyugdíjas vasutas, tehát szegény ember és kérte, hogy ne bántsák. A három alak azonban tovább kőveteiöd.ött, mire Fischer zavarában előbb azt a pénz­tárcáját nyújtotta át az utonállóknak, melyben több pénz volt. Mintegy 3500 leit vettek el Fischertől, de finom bőr pénztárcáját visszaadták azzal, hogy nekik csak pénz kell. Ezután felszólították Fischert, miután meg­tudták, hogy a közelben lakik, hogy szó nélkül nyissa ki a kaput és menjen be abba a házba, ahol lakik. Fischer engedelmeskedett is. Amint a kaput becsukta, rögtön fellármázta a ház lakóit. De mire ez megtör­tént, az útonállók már eltűntek a gyenge világitásu utcában. Fischer az esetről jelentést tett a rendőrségnek, meiy megindította a nyomozást. Elsősorban teljes anyagi jólétet nyújt az állam a katonáknak, mert a teljes ellátáson s ruházaton kivül jelentős fizetést is ad minden hon­védnak ugy, hogy élethivatásnak, életpályának is elsőrangú a hon­védségbe való belépés. Aki azonban nem akar sokáig szolgálni az, — különösen ha már volt katona — 1—2 év rnulva ki­léphet a honvédség kötelékéből, hogy élvezze azt a rengeteg előnyt, amelyet volt katonáinak nyújt az á'lam. Óriási kedvezmény ez is, hogy mindenki maga választhatja a csa­pataemet, amelyben szolgálni óhajt. Különösen az egyetemi hallgatókra nézve, valóságos áldás a katonás­kodás, mert megadja a lehetőséget arra, hogy az állam költségén ki­tanuljanak. Olvassa el minden ifjú azokat a toborzó felhivásokat s kellő meg­fontolás után minél hamarabb jelent­kezzék honvédnek abban a tudat­ban, hogy e cselekedetével nemcsak hazafiúi kötelességének tesz eleget, hanem biztos és szép megélhetést is szerez magának! S béhésmegyei képzőművészek kiállítása A békésmegyei képzőművészek eléggé nem dicsérhető, gondolatot vaiósitoltak meg: müveiket az ün­nepek alatt Gyulán, f. hó 6-ától kezdve pedig Békéscsabán állították ki. A kiállítás igazi gyönyörűséget okoz minden magyar embernek, aki a magyar kulturáért lelkesedik, de különös büszkeséggel tölt el ben­nünket békésmegyeieket, akik öröm­mel láthatjuk: mennyi művészi lé­lek, készség van a mi vármegyénk­ben. Jól esett megfigyelnünk azt is, hogy művészeink szeretik a magyar tárgyakat s így onnan merítenek, ahonnan minden igaz müvé3re:nek ] kell mentenie: a nemzeti talajból. A kiállítást f. hó 6-án déli 12 órakor nyitotta meg dr. Rell Lajos főgimn. igazga'ó a művészek föl­kérésére. Szavaiban utalt a magyar kulturának a trianoni békeszerződés nyomában támadt veszteségeire, majd kiemelte, hogy e béke nem­csak kedvezőtlen hatással volt a magyar kulturára, mert uj feladatok elé állította : a csonka haza és a megszállott részek közötti kultura integritásának helyreállítása ez, mely egyik fontos fegyvere a területi in­tegritásért vívott harcnak. A kultura minden munkásának ma azért a gondolatért kell hevülnie s épen ezért a művész legyen a magyar lélek, magyar szellem kifejezője ; tehetségének gyökereit szülőhelye talajába bocsássa s onnan szívjon fel uj, eredeti magyar értékeket. Örömmel üdvözölte a vármegye művészeit, elismeréssel szóit mü­veikről, melyek a magyar kultura integritásának állanak szolgálatában s a kiállításról, meiy rendkívül fon­tos mozzanat vármegyénk kutturáHs életében. A kiállítás naponként d. e. 9—1 óra között áll nyitva a látogatók részére; vasárnak és kedden d. u. 2—6 óra között is. Kívánatos volna, ha a művészek délután is állandóan nyitva tartanák, hogy akiket elfog­laltságuk akadályoz délelőtt, aka­dálytalanul megtekinthessék. Ami­dőn a kiállítást az egyesületeknek, testületeknek, iskoláknak s általában minden müveit embernek figyel­mébe ajánljuk, jelezzük, hogy a rendkívül gazdag anyag miatt rész­letes ismertetésünket csak lapunk legközelebbi számában hozhatjuk. Csonka Magyarország — nem ország, - mennyországi Lapunk mai száma 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom