Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-03-11 / 58. szám

Békéscsaba, 1922. március 257. C sütörtök III. évfolyam 62. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. • Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra SO K, negyedévre ISO K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3~K. Zsidó ébredők és hiilönitményeh (Zs. J.) Zsidó ébredőkről és külö­nítményekről eddig nem beszélt senki. Mintha csak Könyves Kálmánnak a boszorkányokról mondott nézete tes­tesült volna meg e hallgatásban, „Boszorkányokról ne essék szó, mert nincsenek." De zsidó ébredőkről, zsidó különítményekről szó eshet, mert hát vannak. Nemcsak magyar ember vallja immár létüket, hanem zsidó ember is, még pedig maga a pesti zsidó hitközség elnöke. Igy hát teljesen jogos, ha hitelt adunk szavainak és elfogadjuk igazságnak, hogy vannak zsidó ébredők, vannak zsidó különítmények. A dolog a következőképen pat­tant ki: Székely Ferenc bankigaz­gató és hitközségi elnök jónak látta, hogy belépjen a Nemzeti Polgári Pártba, amelynek Heinrich Ferenc a vezére s amely párt tudvalévően támogatja a Bethlen István törek­véseit. Nosza ez elhatározás elég indítékul szolgál a Világnak, hogy felekezeti semlegességének oly nagy hangon hirdetett mezejéről a zsidó érdekek védelmére keljen s való­sággal fejbe verje a zsidó hitközségi elnököt, aki be merészel lépni egy magyar polgári pártba. Olvasván e támadást, önkéntelen csodálattal bá­muljuk, miként lehetséges, hogy a szabadkőművesség hivatalos szó­csöve, — mely minden felekezeten felül áll, hirdetik ők — most egy­szerre a vallási türelmetlenség sár­kányfogait csattogtatja Székely Ferenc hitközségi elnök felé. Nem csoda, ha e nem várt támadásra a hitköz­ségi elnök sem merül hallgatásba. Tudtommal — mondja többek kö­zött a bankigazgató — a Világ fő­szerkesztője kikeresztelkedett zsidó s igy talán még sem egészen he­lyes és tapintatos, hogy ennek dacára sem akar lemondani a magyar zsidó­ság vezetéséről. Az egész esetből azt a tanulságot merítem, hogy nem­csak az egyik szélsőséges iránynak vannak ébredői és különítményei. Székely Ferenc bizonyára nem gondolta meg, hogy milyen nagy szolgálatot tett a magyarságnak e vallomással, mert ez a faj magyar politika legteljesebb igazolása. *Ime, nyilvánvaló, hogy a kikeresztelke­dett s a szabadkőművesség köpe­nyébe burkolózó zsidó rögtön leveti álarcát, mihelyt faji érdeke ugy kí­vánja. A vallási és felekezeti kérdé­seket kikapcsoló Világ azonnal segitő kezét nyújtja Az Egyenlőség, A Mult és Jövő felé, mihelyt az intran­zigens zsidó faji irányzatból valaki jobbfelé akarna kanyarodni. Ha eb­ben kételkednénk, csak olvassuk el az Egyenlőség legutóbbi számának cikksorozatait, amelyeknek főmoti­vumai a „Nem alkuszunk", a „Ne fogadjuk el a békülő kezet". Vájjon nem ugyané politikának a megnyilvánulása a Világ e támadása ? Annyira éles és fékezhetetlen ez, hogy nem átalja hasábokon át le „Seiffensteiner SaIamon"-ozni Szé­kely Ferenc urat, a bankárt, a hit­községi elnököt. A hűvös és előkelő Világ ekként lesz valóságos fene­gyerekké, igazi kurzuslappá . . . ter­mészetesen a zsidóság kurzuslapjává. Megsértett faji önérzete rákészteti arra, hogy a széphangzásu Székely név alól előkaparja a Seifensteiner Salamont. Székely-Seifensteiner ur sem ma­rad adós. Megfelel és zsidó ébre­dőknek, z&idö-különitménynek nevezi a Világot és szellemi munkatársait. Előttünk ez nem újság. Csak az lep meg, hogy ezt Székely úrtól halljuk. Székely úrtól, a zsidó hit­község elnökétől. Illetékesebb hely­ről alig hallhatnánk véleményt e kérdésben. Csak egy az aggasztó. Miért csak most? Miért nem mind­járt a számonkérés idején ? Miért volt e két évi hallgatás ? Miért csak most nyilik meg ajka, amikor a faji érdek parittyaköveit suhintja feléje Purjesz ur ? . . . Hát az elárult or­szág, a szétkergetett, megcsúfolt Az Egységes Párt szózata A kormány pártjának a Keresztény Kisgazda, Földmives és Polgári Pártnak" a kiáltványa, melynek megjelenését már több izben elhalasztották, ma jelent meg és a mai napon fogják országszerte kiragasztani. A kiált­vány szövege a következő : A Nemzethez ! A két évig tartó nemzetgyűlés befejezte munkásságát, A nemzet uj választások előtt áll. A vesztett háború és a borzasztó forradalmak sok szenvedést és nyomorúságot hoztak ránk. Soha törvényhozás nem volt olyan kétségbeejtően nehéz helyzetben, mint ez a nemzetgyűlés, mely szinte a lehetetlenséggel küzdve, mégis többet alkotott, mint előtte bár­mely parlament. Visszaadta a földmivelő és ipari társadalom szabadságát, megszüntette a rekvirálásokat, maximálásokat, áttért a szabadforgalomra. Törvénybe iktatta a földreformot, melynek végrehajtása független biróság utján folyamatban van. A kisiparosság kívánsága szerint módosította az ipartörvényt, helyreállította a forgalmat a külfölddel és visszaálitván a polgári rendet és békét, az országban megindította a termelő munkát. Többet is végeztünk volna, de munkásságunkat többször megakadá­lyozták a lelkiismeretlenül előidézett királypuccsök, amelyek a végső pusz­tulással fenyegettek bennünket. Gáncsot vetettek nekünk nyughatatlan pártok és politikusok is, akik a viták elnyujtásával és személyeskedésekkel pazarolták az ország idejét. Az uj nemzetgyűlési választások előtt a nemzethez fordulunk egységes táborban. A Keresztény, Kisgazda, Földmives és Polgári Párt zászlaja alá szólítunk minden magyart, aki összeomlott hazánknak a keresztény erkölcsi és nemzeti gondolat alapján való újjáépítésében önzet­lenül részt akar venni. Láttuk mire vezettek a felfordulások, miket a kegyetlen békefeltételek zúdítottak reánk. A drágaságot és nélkülözést tették úrrá felettünk. A trianoni szerződést igazunkkal akarjuk megváltoztatni. Hogy ezt tehessük, nyugalmat akarunk az ország határain belül, hogy a békét a külföld felé is biztosithassuk. A népek szenvedélyére építő politika csak kortesfogás, ujabb kiábrándulást és csalatkozást (hoz és végre is sirbadönti a nemzetet. Rendületlenül ragaszkodunk a jelenlegi alkotmányos rendhez, amely egyedül hivatott a magyar nemzeti királyság uj ezredévét bi?tositani. A kenyérpolitikát folytatjuk, hogy munkája, megélhetése legyen min­den magyar embernek. A mezőgazdasági és ipari munka fellendülése nyújt erőt arra, hogy Kossuth és Széchenyi Magyarországát, melyben az ősi magyarság nem lehet hontalan, dicső feltámadás érje. Magyar véreim! Sorakozzatok mindannyian a keresztény kisgazda, földmives és polgári párt zászlaja alá. Az elnökség és intéző bizottság nevében : Budapest, 1922. március 5-én. Bethlen István gróf pártvezér, nagyatádi Szabó István pártelnök, Hoitsy Pál szerkesztő, báró Perényi Zsigmond, Gömbös Gyula ügyvezető elnök, Fay Gyula, Meskó Zoltán, Rubinek István, sokoropátkai Szabó Ist­ván, Szijj Bálint, Zlinszky István elnökök. hadsereg, a védelem nélkül hagyott határok — az elrabolt részek — Kun és Szamuelli borzalmai, a gaj­deszbe került magyarok jajjai, a Hollánok és Návayak vére, a meg­csúfolt templomok és beszennyezett oltárok s mindezek tetejébe: Trianon, — mindez nem volt elég ok arra, hogy a Székely Ferencek nyíltan a porondra álljanak és kimondják: — mi magyarok vagyunk és a nemzet­rontókkal nem azonosítjuk magun­kat? .. . Miért nem történt ez meg ? Miért lett áttörhetetlen falanksszá az össz­zsidóság, mikor a sujtókar jogosan akart a bün fejére sújtani. Miért fúj­nak igy mártírrá minden láncost és minden valutást ? . . . Miért zengett az egész zsidó kóros terrort és el­nyomást, mikor a zsidó ébredők és különitmények házi lapja utcai áru­sítását vonta meg a belügyminiszter? Hol voltak akkor a Székely Feren­cek, akik a kálváriás magyar sors láttán igazságosnak és indokoltnak mondották volna a megtorló intéz­kedéseket ? Miért kellett a zsidó sza­badkőművesség emelő csigáit moz­gásba hozni, hogy megint kezdődjék elölről a rombolás, a destrukció? ... A zsidó „különitmények" tehát bántatlanul dolgozhatnak tovább, mig a magyarság különítményeit fel kel­lett oszlatni a jobb valuta reményé­ben. Igaz ugyan, hogy ma sem jobb a valutánk, de hát nem ez a fő. A fő a jogrend. S ez meg van. Igy a Világ különítményei is nyugodtan „építhetnek" tovább s a zsidóság ébredői is nyugodtan szőhetik világ­hatalmi törekvéseik hálózatát. Mig a mi ébredőink gyűléseit éber rendőr­szem figyeli s mig ezek plakátjait ügyészségi végzések kapartatják le, addig a zsidó faji öntudat megte­remti a maga ébredő szervezetét, melyen nem belügyminiszterileg jó­váhagyott alapszabályokkal dolgozik, hanem öntudatos és öncélú pénz­politikájával teremt és rombol exis­tenciákat mindig csak a maga faji érdekei szerint. S látván ez öntudatos ébredésnek pokoli munkáját és hatalmát, lehe­tetlen be nem látnunk, hogy mig mi, magunkra hagyatott szegény magya­rok ojyan kőzszellemet nem tudunk teremteni, amely a faji érdek paran­csait oly ösztönszerűen hordja a maga lelkében, hogy az ellen sohase vétsen, addig, amig egyetlen egy nagy egészséges tömbbé nem tudjuk kovácsolni a magyarságot, legalább

Next

/
Oldalképek
Tartalom