Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-02-28 / 48. szám

2 ífőré&vetiéte BéfcéscsaDű. hJ22. február 28 9z Ébredő Iflagyaroli nagygyűlése Budapest, február 27. . Tegnap délelőtt fél 11 órakor a ! Fővárosi Vigadó előcsarnokában az j Ébredő Magyarok nagygyűlést tar- s tottak. A gyűlést pálóci Horváth j István, az ÉME elnöke nyitotta meg, ; ki hosszú beszéd keretében mutat ; rá arra a destruktív munkára, ame- j lyet különösen mostan, a választá- j sok előtt fejtenek ki a szabadkőmű­vesek, látva azt az erőt, mit az ÉME és a keresztény társadalom ki tud fejteni. Az Ébredő Magyarok célja a tár­sadalom egységesítése. A következő szónok Pröchle Vilmos, ki haza- j árulást Iát a jogvédő iroda feláíli- ) tásában. Az Ébredő egyesület a \ magyarság élő lelkiismerete. Lu- j kachevich Lajos figyelmezteti a vá- j lasztókat, hogy a destrukció zárt i sorokban vonul fel ellenük a vá- } lasztásokra. A pécsi esetben a magyar nem- : zeti gondolkodás legszebb példáját ; látja. Prónay Pál szűnni nem akaró i lelkesedés mellett buzdit össze­tartásra. Lendvay István a belügyminisz- j teri rendelet ellen kel ki, mely az j \Ebredő Magyarok plakátjait lesze­dette, kijelenti, hogy a nemzet vé­Jeménynyilvánitását nem lehet ren­deletekkel szabályozni. Ereky Károly azokat a gazdasági vonatkozásokat ismerteti, melyek a zsidóságnak előnyöket biztosítanak. Pálóczy elnök a betegeskedő Héj­jas Iván levelét olvassa fei, ki biz- í tositja a nagygyűlést, hogy felépü- ! lése után újból az első csatasorban | fogják látni. Budaváry László a destruktív saj- j tóról beszél s egyben bejelenti, hogy ; az ÉME rövid időn belül megjelen­teti napilapját s kéri a közönséget, •, hogy azt mind szélesebb körben ; terjesszék. Dacára a sötét jelennek, bízik a nemzet csodát tevő őserejé­ben. A gyűlés délután egynegyed 3 órakor a Himnusz éneklésével és a kormányzó éltetésével minden inci­dens nélkül szétoszlott. Építőiparosok ertekezlete Megegyezés a snunhásokiiai Békéscsaba, február 27. A békéscsabai építőiparosok hét­főn délután 3 órakor értekezletet tartottak, amelynek fő tárgypontjáí a munkásokkal való megegyezés ügye képezte. Az értekezletet Molnár P. János elnök nyitotta meg. A meg­jelentek üdvözlése után beszámolt a mult ülésen kiküldött hatos bizott­ság munkájának eredményéről és végérvényes megállapodás kötésére kért felhatalmazást. Bagyinka János, Darida János, Baukó Mihály és Kulkai Mihály felszólalása után megadják a fel­hatalmazást a bizottságnak, hogy a megállapított munkabérek érvényes­ségének határidejét belátása szerint határozza meg. Baukó Mihály indítványára köszö­netet mondtak egyhangúlag a bizott­ság lelkiismeretes fáradozásaiért. Bagyinka János indítványozta, hogy alapítsanak az építőiparosok anyagbeszerzési szövetkezetet. — Az indítvány körül élénk eszmecsere fejlődött ki, amelyben többek között Kulkai Mihály és Zsibrita János vettek részt. Jönnek a magyar túszok Budapest, február 27. A MTI. je­lenti : A néhány nappal ezelőtt Rigá­ban volt tuszszállitmány február hó 23-án Rigából elindult és a napok­ban megérkezik Magyarországra. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Ámen." üitézi Balak József Ferencz főherceg Gyulán V — A gyulai bál Lázas izgalom és felcsigázott ér­deklődés előzte meg a gyulai megyei vitézi balat. A bál előkészületei he­tek óta folytak és az agilis rende­zőségnek sikerült is a hozzáfűzött reményeket valóra váltani. Ilyen fényes és mégis mindvégig feszte­len bál talán még sohasem zajlott le a vármegyeháza falai között. R bál fővédői közül dr. József Ferencz főherceg jelent meg, aki éjfél után 2 óráig fesztelen jókedvvel szóra­kozott. A vendégek érkezése József Ferencz és kísérete: vitéz Siménfalvy Tihamér vk. ezredes, törzskapitány és Álgya-Papp Sándor ezredes, szárnysegéd a délutáni budapesti vonattal érkeztek Csabára. Itt az állomáson Bandi ezredes, a honvédelmi miniszter képviselője és dr. Berthóty István polgármester üd­vözölték. Rövid tartózkodás után folytatta útját a főherceg és vona­ton érkezett Gyulára. A gyulai állomáson megjelentek a vármegyei vitézi szék tagjai, a járási vitézi hadnagyok s a ható­ságok képviselői. Hosszú kocsisor­ban vonultak be a fellobogózott városba, ahol a főherceg gróf Al­mássy Dénes vendége volt. A bál Már messziről látszott a vármegye­háza fényesen kivilágitott frontja. A kapuban díszruhás portás, a lépcső­házban a vármegye hajdúi. Az elő­csarnokban a rendezőség fogadta a vendégeket, akik végeláthatatlan sor­ban érkeztek. Tíz óra előtt felállott a vármegye legszebb leányai és asszonyaiból a sorfal, a bejárati ajtó­tól az emelvényig. Az előcsarnoktól a bálterem ajtajáig diszmagyaros urak állottak soríalat. Pontban 10 órakor érkezett a Fenség, kit Almássy Dénes gróf, Széchenyi Antal gróf, Almássy Alajos gróf és Simig huszárezredes, pálcás­urak fogadtak és vezettek be a bál­terembe. A főherceg belépésekor a zenekarok a himnust játszották. Ezután megkezdődött a bál. A táncot a főherceg nyitotta meg Almássy Erzsike grófnővel. Félórás csárdás után kezdődött a palotás. József Ferenc főherceg elfoglalta helyét az emelvényen. Balján Almássy Dénesné grófnő, jobbján Brém Lőrinc püs­pöki helynök ültek. A palotást 18 magyar diszbe öltözött pár táncolta, bámulatos precizitással, mely Ga­venda Béia csabai tánctanár érdeme. A tánc befejezése után a főherceg teljes elismerését és megelégedését fejezte ki Gavendának. Bizony, a magyar táncok túlszárnyalnak min­den táncot és jó volna, ha mind szélesebb körben terjedne el. A pa­lotás után ismét csárdás következett, mely alatt a főherceg cerclet tartott és bemntattatta magának a vármegye vezető tisztviselőit. Az első négyest a főherceg dr. Konkoly Tihamérné­val táncolta. Éjfél után 1 órakor fgazdag büffé várta a vendégeket s szünet után 2 órakor a főherceg eltávozott a bál­ról, amely emelkedett hangulatban reggel 8 óráig tartott. József Ferenc főherceg vasárnap délelőtt utazott el s elutazása előtt Szabó Jernő szá­zados, id. székkapitánynak és a ren­dezőségnek, valamint a védnököknek megelégedését nyilvánította. A rendezőség a megjelent hölgyek­nek díszes táncrenddel kedveskedett, de azt hisszük, hogy ennek a bál­nak az emléke enélkül is sokáig élén­ken élni, fog a jelenlevők emléke­zetében. A mezőberényi bál A békési vitézi hadnagyi járás is minden tekintetben sikerült, tánccal egybekötött műsoros estét rendezett Mezőberényben e hó 23-án, melyen a vitézi széket Bertly János száza­dos, id. járási vitézi hadnagy kép­viselte. Az estély a Hiszekegy el­Apponyi-utcák \ i. írta: Fábry Károly (9) Alig mult el a szabadságharcnak — idegen segít­séggel való — gyászos leveretése az 1848. évi felszabadító törvények felfüggesztettek és bizony jöttek Apponyi, Trauttmansdorf és Stockhammer grófok a ... fizetésért. (Stockhammernek Thaisz Gyula volt képviselője, annak a Thaisz Eleknek testvére, aki később Budapest hires főkapitánya lett, hová Csabáról került fel, mert 1850-ben csabai lakosul kérte magát felvétetni.) Hazafiság és szerencsétlenségből az osztrák pénzt az örökváltsági pénztár időközben „Kossuth bankókra" váltotta be s az úrbéresektől behajtott több mint 100,000 frt. megsemmisült, igy még ha akart volna is fizetni az örökváltsági pénztár — nem tudott. Nagy csapás volt ez a szerencsétlen városra. Még nagyobb baj lett, hogy semmiféle gyűlést, értekezletet sem volt szabad tartani — az elöl­járóságot is elcsapta jegyzőstől, irnokostól a győ­zelmi mámorban tomboló osztrák, mindenhová csak beamtereket rakott és az elöljáróságot is lehetőleg „gut gesinnf-alakokból nevezte ki, akiket a magyar, meg a tót sem nézett jószemmel, mert habár lehetett és volt olyan is akire rákényszeri­tették — a nem kért — tisztséget, dehát akkor mint mindig, akadtak a helyzettel megalkudni kész emberek épp ugy, mint a proletárdiktatúra, sőt még az oláhok előre is láthatott rövid uralma alatt akadtak gyászvitézek, kik azzal a könnyelmű, de erkölcstelen és hazafiatlan gondolkozással könnyítettek lelkiismeretükön, „ha én nem vállalom, vállalja más", vagy: Jobb ha egy magyar igyek­szik titokban enyhítni, mintha elvadult proletár vagy rosszindulatú oláh szekírozza a közönséget." Ám áltathatja a Ielkiismereté#az ilyen mindenre vállalkozó, de azért a becsületes gondolkozók önmagukban csak lenézik, ha nem is mutatják, mert azért csak feltételezhetik, hogy az ilyen tág lelkűek rendesen nem a közérdeket nézik, hanem a saját hasznukat. Ha voltak is hát ilyen szereplők — és elöljárók, de azok valósággal és tényleg nem voltak a község­nek igazi és természetes bizalmiférfiai és akkor nehezedett ránk a tönkretevéssel fenyegető baj. Hogy mégis megbeszélhessék a teendőket, 1851. elején befolyamodtak a gyulai cs. kir. biztos és megyefőnökhöz, ki akkor Bonyhády Perczel Lajos volt. Szégyelte az egész hazafias Percel-familia, hogy akadt a vitéz Percei Mór tábornok családjából egy táglelkü, aki osztrák szolgálatra vállalkozott, de szégyelte maga is — nem is használta a be­csületes és dicsőséges Percei-nevet, hanem előneve után csak Bonyhádi-nak irta magát. Ez azután 1851 május 19-én megengedte, hogy: „miután folyamodó város jövendő sorsa csak az örökváltsági ügy szerencsés megoldásával biztosittathatik, annálfogva a szorongatott hely­zet . . . részvétet és méltánylást érdemel — minden más színezetű tárgy feletti értekezést kizárva . . . tanácskozhassanak, mely kérelem­hez képest a folyamodványhoz csatolt névjegy­zékben megnevezett s kijelölt és e végett előter­jesztett egyének közzől az 1-ső számtól kezdve a 25-ig kizárólag azoknak az elöljárókkal és a cs. kir. járásbeli főszolgabíró jelenlétében a több­ször érintett ügyben tartan ió értekezletbe teendő befolyása hozzájárulása megengedtetik". Nagy kegy volt akkor, mikor még 3 embernek sem volt szabad összejönni. A megfélemlített elöljáróság ijjedtében nem tu­dott egyebet tenni, minthogy könyörgött az urasá­gokhoz, hogy adjanak halasztást a fizetésre, de azzal, sőt túlhajtott könyörgő folyamodásában nyíl­tan is elösmerte: „a kétségbe nem vonható köve­telés" valóságát és törvényességét . . . csakhogy időt nyerjen. Ez volt a legnagyobb hiba! Most már a volt birtokosok előbb birói intő­levéllel, utóbb perrel támadták meg a községet, jó jogcímül szolgált nekik az is, hogy a jobbá­gyok nemcsak az örökváltság árával, hanem a tő­lük megvásárolt királyi kisebb haszonvételek (re­galek) árával is, azonfelül egyéb megvett ingatla­nok és épületek vételösszegével is tartoztak. Az örökváltsági képviselőtestület azonban — amint egy kissé fellélegzett s magához jött — a magyar törvény szerinti igazsága érzetében, később mégis megpróbált védekezni. Tudjátok azonban fiaim azt a régi közmondást: a szegény ember mindig siet és mégis későn ér­kezik oda, ahol el akar nyerni valamit. A gazdag ember mindig ráér és a célnál mégis mindig ö az első. Ez teljesedett be mi rajtunk is, szegény csa­baiakon. (Folytatása következik.) RflCDIlbnn 8 3 Némof Sí férfi É s kiszabok Békéscsaba, ündrássi-ut ZZ. ajánlják dúsan felsze­ílUűullMul y és llulllulll relt szöuetraktárukat az elegáns hölgy és uri közönség figyelmébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom