Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-01-04 / 3. szám

ttörő « vitS&k Béftcscsaixi, 1922. január 4. Kikiáltották az indiai Egyesűit Államok köztársaságát (Ahnadabad, jan. 3.) A muzulmánok indiai ligájának ez évi ülésezése megnyitásakor az elnök Hakim Ajmal Khan 1922. január l-re bejelentette az Indiai Egyesült Államok köztársaságának kikiáltását és amellett szállt sikra, hogy a mostani mozgalmat élénken folytassák, mig valamennyi hindu területet föl nem szabadították az idegen uralom alól. A vizsgálóbíró fönntartotta Hinoingor előzetes letartóztatását (Budapest, jan. 2.) A súlyos kor- j mányzósértéssel vádolt Hincinger Já- • nos Pál szigorló mérnököt, kit a katonaság tettenért és kinek ügyé- S ben szombaton interpelláció hangzott ; el a nemze'gyülésen, ma délelőtt j hallgatta ki Balassa Gusztáv vizs- ] gálóbiró. A kihallgatás után nyom- ; ban kihirdette előtte végzését, amely j szérint az előzetes letartóztatást to- i vábbra is fenntartotta. Hincinger a i vizsgálóbíró végzése ellen védője utján folyamodott a királyi törvény- ; szék vádtanácsához, amely pár nap múlva fog dönteni ügyében. Beniczky Ödön ellen a vádtanács elrendelte a vizsgálatot (Budapest, jan. 2.) Mint ismeretes Lengyel Ernő dr. vizsgálóbíró j Beniczky Qdón nemzetgyűlési képviselő ellen az előzetes letartózta- 1 tást megszüntette, majd pedig ha- ' tározatában kimondotta, hogy a \ további vizsgálat Beniczkyvel szem- j ben a királypuccsal kapcsolatban j tárgytalan. !\ királyi ügyészség a j vizsgálóbíró végzéséhen foglalt ama rész ellen, hogy a vizsgálatot nem \ kell folytatni Beniczky ellen, föl- } folyamodással élt a vádtanácshbz, ; ahol ma délelőtt 11 órakor Kiss | István táblabíró elnöklete aiaít tárgyalták az ügyet. R vádtanács Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselő ellen lázadás cimén elrendelte ; a vizsgálat lefolytatását. „Hiszek egy Istenben, biszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, ; Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen." tti ellenszegült az oláh prefektus paroncsánsh Epizód az Békéscsaba, jan. 2. Hozzászoktunk már ahoz a háború óta, hogy a „hős" titulust kétkézzel osztogassák arra illetéktelenek — legtöbbször olyan egyéneknek, akik legkevésbé sem érdemlik meg. Láttunk roskadásig kitüntetett cseheket és egyéb, hasonló vitézségü szánalmas alakokat a háború idején, láttunk szájhós hárijanosokat hazudott érdemekért fényes polcokon üldögélni és láttuk a könnyen megalkuvóknak csahos falkáját — hol itt, hol ott, amerre az idők fordulása sodorta őket. Megláttuk mindnyájukat, mert gondoskodtak arról, hogy észrevétessék magukat mindenkivel. — flzok mellett pedig mindenkor elmehettünk, akik nem egyszer voltak igazi hősök, mig férfiasan, némán, dicsekvés nélkül teljesítették kötelességüket nehéz megpróbáltatások idejében is. Ma már jóformán senkinek sem jut eszébe (— sőt talán annakidején se soknak jutott), hogy a magyar közigazgatási tisztviselők, így varosunk egyszerű, szerény hivatalpokai is nem egyszer testi épségük sőt életük kockáztatásával szolgálták a város közönségének és az országnak az érdekeit az erőszakos önkényurak akaratának ellenszegülve. Á fentiek bizonyságára ma érdekes példa akadt utunkba. Az oláh megszállás idején történt, hogy valami házeladási ügy került a csabai árvaszék elé, amely eladás következtében kiskorú árvákat károsodás, egy zsidó ügyvédet pedig haszon ért volna. Zvaratkó Pál dr., az árvaszék h. elnöke nem hagyta jóvá az eladást. Az ügyvéd sem volt rest, hanem járandóságainak biztosítása céljából megfelebbezte az ügyet az eladók nevében boldog emlékezetű Márcus, akkori gyulai oláh pünkösdi-prefektushoz. Sőt, hogy kicsinyes érdekeit jobban biztosítsa, megfelelő oláh recipe szerint megnyerte jóakarójául a mefisztószakállu brassói oópából hóhérrá vedlett Pisó kapitányt is, aki kijárta a prefektusnál az árvaszéki határozat megsemmisítését. Rövidesen szigorú nleirat" érkezett Gyuláról, amely az árvaszék határozatát semmisnek nyilvánította és arra kötelezte dr. Zvaratkót, hogy az adásvételi szerződést haladéktalanul szolgáltassa ki az ügyvéd kezébe. Megjegyezte végül a prefektus (nyilván a gyengébbek kedvéért), hogy ez ellen a határozata ellen felebbezésnek nincs helye! Zvaratkónak bántotta a jogérzését az igazságtalan intézkedés és a prefektus önkényes eljárása. Hamarosan el is határozta, hogy nem tesz eleget a szigorú parancsnak. Elrendelte az ügynek a magyarok visszatértéig való felfüggesztését ) és megtagadta az adásvételi szerződés kiszolgáltatását. ! Bizony ez nem kicsiny dolog volt ) akkor, amikor lázadónak bélyegez; tek és meghuszonötöltek Békéscsa: bán mindenkit, aki remélni merte, | hogy még valaha is visszatérhetnek a magyarok erre „a román fegyvei rekkel dicsőséges harcok árán (?) el| foglalt területre! \ Ugy látszik azonban, hogy Zvaratkó egyáltalában nem félt az oláh i terrortól. í Fellépésének szokatlanul merész volta gondolkodóba ejtette a magas j prefekturát és eleinte irásbelileg akart érvényt szerezni rendelkezésének. Miután minden más zaklatása és 1 fenyegetése hiábavalónak bizonyult, : egy magasabb rangú vezetőtisztviselőt küldött ki azzal az ordréval, hogy ' még egyszer szólitsa fel Zvaratkót a szerződés Kiadására, ha pedig most is megI tagadná az engedelmességet, függessze fel a román állam nevében és szolgáltassa ki további (bizonyos magyarszeliditő) eljárásra a helybeli íérparancsnokságnak. Ez nem jelentett volna kevesebbet, mint azt, hogy Zvaratkót oláh szuronyok közé fogva átkísérték volna egy-két huszonötre a Timkó csizmadia házában rögtönzött gyűjtőfogházba, ahonnan Brassóba, illetőleg a craiovai fogolytáborba vezetett az ut. Ennyirí vakmerő azonban — ugy látszik — mégsem volt a prefektus. Az adás-vételi szerződést elvitette erőszakkal, fenyegetéseit azonban nem hajtotta végre. Zvaratkó még ekkor sem tágított. Tudta, hogy elkövetkezik a felszabadulás ideje, amikor minden igazságtalan intézkedésért számadásra vonhatnák. Jegyzőkönyvet vétetett fel léhát a szerződés kiadásáról és a maga igazolására beleiratta, hogy csak erőszakkai csikarta ki kezéből a prefektus a szerződést. Lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Mihelyt odábbállott Márkus prefektus és átvették a magyar hatóságok ismét a hatalmat, első dolga volt megfelebbezni a kellemetlen ügyet, amely annyi meghurcoltatást helyezett kilátásba és oly sok zaklatást szerzett számára. A közigazgatási tanács, mint fellebbviteli fórum, mostanában döntött a fellebbezés ügyében és az oláh hatóságok intézkedését megsemmisiiette, a Zvaratkó referádája érteimében hozott árvaszéki határozatot pedig helybenhagyta. Ez természetesen erkölcsi elégtétel Zvaratkónak, de senki sem veszi le róla azokat az izgalmakat, amelyeket lelkiismeretességéért az oláh megszállás alatt kellett elszenvednie. i ta a n a a i Kövér Ibrahim közveszélyes örült j (Budapest, jan 3.) A törvényszék elmeorvos szakértője hosszas meg• figyelés után megállapította, hogy Kövér Ibrahim, aki az őszön revolj veres merényletet követett el a képj viselőházban, közveszélyes őrült. Az \ eljárást megszüntetik ellene és állami elmegyógyintézetben helyezik. tlIBBBBIB] Mi van ma ? 1922. január 4.> szerda R. kath. : Titusz. Prot. : Leona. Napkelte 7 óra 49 perckor nyugta 16 óra 20 perckor (4'20) Holdkelte. 10 óra 49 perckor (reggel) nyugta 20 óra 55 perckor (10 55 este) Este fél 8 órakor színházi előadás. A nagy árviz 1888. Elbeszéli: Fábry Károly V. A minisztert Gyulán a már törődött öreg Jancsovits Pál alispán helyett Terényi Lajos vármegyei főjegyző fogadta és kísérte a veszélyeztetett körösmenti területeken, partokon. Terényi Lajos fess gavallér volt, szép szál legény, megnyerő külsővel és modorral, nem csoda, hogy megnyerte a szigorú miniszter tetszését és kegyét. A miniszter ur vagy környezete Csabán át visszatérését újra jelezte a főispánnak, de Beliczey akkor sem ment ki elibe az állomásra. Gondolhatni, kogy ez nem igen tetszett a parancsolni szerető vaskezü miniszternek, nem is hagyta megtorlatlanul, hanem rövid időre rá elmenesztette a főispánt. Hát az nagy meglepetés volt, mert tudvalevő volt, hogy az öreg Beliczey Tisza Kálmán akkori miniszterelnöknek nagy kegyence volt és ez a belügyminiszteri tárcát is csak ideiglenesen adta át Baross Gábornak. De hát azért hitták Baross Gábort vaskezü miniszternek, hogy ha akart valamit, azt keresztül is vitte, még Tisza Kálmánnal szemben is, de ha kellett, még — császárral szemben is. Á magyar kiráiylyal szemben minden könnyebben ment volna, ha nem mindig a császár állt volna útjában . . . a magyar királynak. * Beliczey 14 évig volt Csabának külön főispánja, mert mi egészen magunkénak tartottuk. Azelőtt sohasem vagy csak elvétve láttunk eleven főispánt. Demokrata főispán volt, minden paraszttal kezet fogott s mindenkinek tíz lépéssel előre köszönt, ugy hogy ebben alig lehetett megelőzni. Polgár főispánnak szerette magát önmaga titulálni, ezért volt Lepény Pál, a volt biró az egyik amicusa, szerette benne az egészséges paraszt humort és furfangot. Az egyszerű polgárokat és polgárnőket is szerette, többször fel is kereste. Természetes, hogy sajnálta az egész község távozását. El lehet gondolni ilyen után, nagyon érdekelte a megyét, hogy ki lesz hát most az uj főispán ? Mindenki valami nagyfejű budapesti kapacitást tippelt, vagy egy grófot, de Baross Gábor Terényi Lajosra gondolt; no erre pedig akkor itt bizony senki sem gondolt, mert még nem volt olyan példa, hogy egy vármegyei főjegyzőből egyszerre legyen — főispán! De hát ha Baross Gábor akarta, akkor — ugy lett. Nagy lett az öröm a vármegyében, hogy újra nem mágnás főispánt kapott, csapott is olyan nagy installációt, hogy alig volt párja. Akkor történt, hogy Tatay János bátyánk, tótkomlósi gyógyszerész a hivatalos szónoklatokat megtoldotta a maga terjengős, hosszú diszdictiójával s elragadtatásában nemcsak 100 forintos alapítványt tett le a ház asztalára, hanem német tudományát is óhajtván bemutatni — nem éppen oda beillően — dörögte nagy hangon a német közmondást: Selten Kommt was besseres nach! (Rittíán jön jobb utána). Volt erre nagy kacagás, gratuláció és satirizálás a jelen volt nagybácsi, Beliczey Istvánnak, vagyis a távozó főispánnak és az uj főispánnak. Most már az uj főispánnak és a vármegyének csak az lett a gondja, kit tegyenek meg megyei főjegyzőnek ? Reflectans lett volna elég, de a főispán gyorsan döntött, nem valami pajtásságból, de a kiválóság és rátermettség alapján dr. Fábry Sándorra mutatott rá, aki akkor gyomai főszolgabíró volt. Azonnal bekérte helyettes főjegyzőnek, azután a vármegye egyhangúlag meg" is választotta. Nem is csalatkozott benne, mert az aranytollú főjegyző és kiváló szónok rövid időn belül alispán lett s azután a vármegye — főispánja. Ez volt az igazi, hamisítatlan első polgári főispán, mert igazán csakugyan egyszerű polgár családból származott. így csinált az árviz egyszerű főjegyzőből főispánt, szolgabiróból főjegyzőt. Ilyen a Sors iróniája 1 Ami egynek öröm, másnak lehet bú, ami egynek szerencse, másnak talán szerencsétlenség. Az árviz nekünk szerencsétlenség volt, másnak — szerencsét hozott. De ha már azt elmondtuk, hogy lett Terényi egyszerre főispán, engedje meg a kegyes olvasó, hogy — közbeszólva — azt is mondjuk el röviden, hogy maradt ki egyszerre a — méltóságból. (Folytatása következik.)