Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-02-08 / 31. szám

Békéscsaba, 1922. február S. Szerda III. évfolyam 31. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra SO K, negyedévre 150 K, félévre 300 K. Egyes szám ára 31K. Tanulságok A forradalmak óta nem volt még Békéscsaba városának olyan népes közgyűlése, mint a tegnapi. A köz­gyűlési teremben soha nem látott városatyák is felvonultak, hogy a részleges tisztújító közgyűlésen jelen legyenek. Csak természetes, hogy ahol ilyen sok ember van együtt, felszólalás, beszéd is akad bőven s a sok beszédnek sok az alja is. Meg kell azonban állapítani, hogy örvendetes az a jóakarat, amellyel Békéscsaba népe a közügyekkel szemben általánosan viselkedik. Tár­gyilagos bírálatok, okos megjegy­zések hangzottak el s a tanácsnak egyetlen javaslata sem ment keresz­tül vita nélkül. Sajnos, nemcsak a fecsegés, a felesleges minden lében kanálkodás az, ami visszatetsző volt ezen a köz­gyűlésen, hanem az is, hogy igen sokszor a magánérdek nyert hangot a közérdekkel szemben, amely körül­mény aztán személyi incidensekre vezetett. Ezek az — elismerjük — szórványos esetek pedig igen sokat ártanak a közgyűlés tekintélyének és hathatósan erősítik a kívülálló töme­gek ma még indokolatlan idegen­kedését. Ezek az esetek vetik fel a kér­dést : vájjon jó-e, megfelelő-e a kép­viselőtestület mai összetétele ? Erre a feleletünk — minden elismerés mellett csak az lehet, hogy nem. Lehetetlen helyzet az, hogy a köz­gyűlésen jelen lehessen olyan egyén, aki közvetlen, vagy közvetett módon van érdekelve egyik vagy másik szőnyegre kerülő ügyben. Lehetetlen az, hogy én a saját vagy atyámfia üzleti érdekét védelmezhetem a köz­érdekkel szemben a város közgyű­lésén, mert szerencsés vagyoni hely­zetem folytán, esetleg polgártár­saim bizalma következtében erre alkalmam van. Az országos ügyek intézésénél van összeférhetetlenség, bárha sokkal rit­kább esetben fordulhat elő az, hogy a törvényhozó ebbeli minősége ösz­szeütközésbe kerül üzleti tevékeny­ségével, — de ennél az összeférhet­lenségi szabálynál semmivel sem szűkebb a vármegyei vagy városi képviselők részére felállított korlát, holott itt igazán mindennapos eset az, hogy erősen magán természetű érdekek ütköznek össze a közönség érdekével. Sajnos, az előjelek azt mutatják, hogy ez a nemzetgyűlés már aligha tudja megalkotni a közigazgatás olyan rég óhajtott reformját, mely ezt a kérdést is rendezni volna hi­vatott s épen azért le kellene vonni i az illetékeseknek a tanúságot a teg­napi közgyűlésből is és ha nem is rendelkezik felőle törvény, még a jelenlétükkel sem volna szabad be­folyásolni a közgyűlés határozatát olyan ügyben, amelyben bármiké­pen is érdekelve vannak. Akár a vagyon jogán, akár vá­lasztás alapján ül valaki a zöld asztal mellé, tartozik a köznek any­nyival, hogy az önérdek védelmé­nek még a látszatát is elkerülje. Viharos ülés a Házban Ujabb személyeskedések A nemzetgyűlés keddi ülése Budapest, feb. 7. A nemzetgyűlés mai ülését Gadl Gaszton elnök délelőtt 10 órakor nyitotta meg. Rassai Károly sürgős interpellá­cióra kért és kapott engedélyt, amelyre napirend után kerül sor. Áttérnek a honvédségről szóló törvényjavaslat harmadszori olva­sására. Az ellenzék tagjai szemmel lát­! ható többségben vonulnak fel, hogy \ a javaslat elutasitása mellett sza­• vazzanak. R kormányt támoqató pártok képviselői közül csak 17-en vannak jelen. Elnök az ülést a Ház határozat­képtelensége miatt felfüggeszti. A másodszori megnyitás után Kontra Aladár kéri a Ház határozó­képességének megállapítását. Elnök megállapítja isméi a Ház határozatképtelenségét, aminél fogva az ülést ismét felfüggeszti. Az ellenzéken nagy vihar tör ki. Hangos kiáltozások közepette Fried­rich István azzal az indítvánnyal áll elő, hogy küldjenek ki bizottságot annak a megáilapitására, hogy hova lett a hatósági liszt. Gadl Gaszton újból megnyitja az ülést és névsorolvasást rendel el. Megállapítják, hogy már 85 képvi­selő van jelen. Rz ellenzék a honvédségre vo­natkozó javaslat ügyében névsze­rinti szavazás elrendelését kéri. R harminc aláiró közül azonban csak 25 van jelen, tehát a névszerinti szavazást elejtik. Elnök felteszi a kérdést, hogy el­fogadják-e a javaslatot. A szavazatok megszámolása után bejelenti, hogy a javaslatot 46 szó­val 36-taI szemben elfogadta a Ház. Rakovszky István mentelmi jogá­nak sérelmét kívánja bejelenteni. Több közbekiáltás és felszólalás után Elnök megállapítja, hogy a vita hevessége során olyan kijelentések hangzottak el, amelyek a házszabá­lyokba ütköznek. Ezért nagyatádi Szabó Istvánt is, Rakovszky Istvánt is rendreutasítja. (Utóbbit azért, mert nagyatádi Szabónak azt mondta, hogy panamista.) Az ellenzék állandóan zajong. Az elnök folyton csenget, de nem tud csendet teremteni. Az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet után Rakovszky István személyes kérdésben szólal fel. „ Nagy­atádi Szabó szerint — úgymond — hazudtam, amikor azt állítottam, hogy volt egy miniszter, akiről azt állítot­ták társai, hogy hír szerint pana­mákban volt részes." Nagyatádi Szabó István : Ezek az ügyek már a rendőrségen vannak. Rakovszky István : Nem igaz, hogy nagyatádi Szabó egészen ártatlan. Nagyatádi Szabó kijelenti, hogy Rakovszky István vádja szemen­szedett valótlanság. Közbekiáltások hangzanak el, a melyek nyomán ismét nagy zaj támad. Elnök az ülést ismét felfüggeszti. Alakulóban az uj olasz kormány [Róma, febr. 7.) De Nikola, a de­zignált uj miniszterelnök megkezdte tárgyalásait a különböző pártokkal, többek között a szocialistákkal is, akik támogatásukról biztosították. Francia-lengyel gazdasági egyezmény (Paris, február 7.) Ma irta alá Poincare és Zawojszky gróf az újonnan megkötött francia-lengyel gazdasági egyezményt. Horváth Mihály győzött a kecskeméti választáson (Kecskemét, febr. 7.) Ma délben 12 órakor zártak le azt a válasz­tási küzdelmet, amellyel a Rubinek Gyula halálával megüresedett Kecs­kemét-elsőkerületi mandátum sorsát döntötték el. A választás győztese dr. Horváth Mihály, függetlenségi (48-as) Zsitvay Tiborral szemben. Csonka Magyarország Egész Magyarország­XI. Pius A világ katholikusainak nagy meg­nyugvására a konkláve ötödik napja meghozta a döntést és immár ismét van feje a katholikus egyháznak, Ratti milánói biborosérsek lejére került a pápai tiara, aki a békülé­keny szellemű X. Pius pápa nevét vette fel, talán mintegy jelezni kí­vánva ezzel is, hogy a világ gyű­lölködő, felfordult forgatagában Róma lesz az egyetlen fix pont, az egyet­len hely, ahonnan az igazi krisztusi szeretet melege sugárzik szét az egész bűnös világra. Talán soha sem volt még olyan nagy jelentősége annak, hogy k. ül Szent Péter trónusán, mint éppen ma, amikor a háború, győzelem, vereség, a forradalmak viliara any­nyira feldúlta az egész világ embe­riségének lelkületét, hogy igazan szentnek kell lenni az embernek, aki felül tud emelkedni ezen a khaoszon és látni tud s cselekedni mer. Az uj pápa múltja garanciája annak, hogy a szeretet politikáját fogja folytatni és a küzdő, szenvedő em­beriséget segít visszavezetni arra az útra, amely az emberiességhez vezet. XI. Pius életrajza a következő: Ratti Achilles a milanói érsekség területén levő Desio-ban született 1857 március 31-én, a pápa .tenát a jövő hónapban tölti be hatvar­ötödik életévét. Tanulmányainak vé­geztével rövid lelkipásztori működés után a tudományos pályára lépett. Sok évig tisztviselője volt a nagy­hírű milanói Ambrosiana-könyvtá'­nak s már mint könyvtáros kiérde­melte a közbecsülést. Itt kezdődött Monsigoore Ratti gyors emelkedése. Csakhamar „prefettója" lett a hatal­mas könyvtárnak, majd a milanói Szent Ambrus székesegyház kano­nokjává nevezték ki. Amikor Páter Ehrle, a nagytuc-o­mányu vatikáni könyvtáros, hajlott kora miatt megvált a vatikáni könyv­tár vezetésétől. X. Pius jsápa Ramt nevezte ki erre az előkelő állásra, Ratti 1914-ben foglalta el vatikáni könyvtárosi állását s igen nagy része van abban, hogy a vatikáni könyvtár roppant gazdag anyaga a tudományos kutatás számára hozzá­férhetővé vált. Ratti személye azonban akkor került a közérdeklődés homlokte­rébe, amidőn az egyszerű könyv­tárosra Európa egyik legkényescDD diplomáciai küldetését bizták. Mikor a központi hatalmak politikája jó­nak látta, hogy Lengyelország füg­getlenségét proklamálja, a Valikan­nak megnyílt a joga arra, hogy ebbe a par excellence katolikus államba képviselőt küldjön. Erre a fontos pozícióra szemelték ki Ratíit, aki 1918-ban mint Lengyelország és Oroszország apostoli vikáriusa a pápa teljhatalmú megbízásával uta­zott el Varsóba. Ennek a küldetésé-,/ Lapunk mai száma 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom