Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-17 / 285. szám

Békéscsaba, 1921. december 285. Csütörtök II. évfolyam 294. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. Egyes szám ára 3 K. Sopron Ma bontják fel azokat az urnákat, amelyeknek tartalma eldönti Sopron városának sorsát. Ma mondja ki egy nemzetközi bizottság a soproni nép akaratának, érzésének megnyilvánu­lása szerint, hogy Sopron városa — mely ezer éve magyar volt — magyar lesz ezután is mindig. Mert az bizonyos, hogy a nép­szavazás eredménye nem lehet más, mint impozáns megnyilvánulása an­nak, hogy Sopron népe görcsösen, hűségesen ragaszkodik ahhoz a föld­höz, melyhez évszázadoknak minden kedves és borongós emléke fűzi. Hiába volt Ausztria minden eről­ködése, hiába igyekeztek még vesz­tegetéssel is eredményt elérni, azt a testvéri együttérzést, a magyar nemzethez való hűséges ragaszko­dást megingatni nem lehetett. Mert azokat, akiket egy dicsőséges mult összeforrasztott, szétválasztani a leg­durvább erőszakkal is csak ideig­óráig lehet, szivük szerint azonban mindig együtt maradnak s ha ezt a szivet megszólaltatják, annak beszéde — hiába minden ravasz praktika — mindig csak hűségről, ragaszkodás­ról, testvéri összeölelkezésről beszél. Sopron szava sem lehet kétséges. Csak ezt kiálthatja: Magyar voltam, magyar vagyok s az is akarok lenni örökké! Ausztria tán' abban bizott, hogy csonka haza iránt nem lelkesedik, a megaláztatásban nem szívesen osztozik a soproni nép ? . .. Hát nem látta Ausztria évszázadok óta, hogy a magyar mindig szereti hazá­ját, de legfanatikusabban, legönfel­áldozóbban, legrajongóbban mégis akkor, ha nyomorúságba jutott, ha hűsége és becsületessége miatt meg­gyalázták a gonoszok 1? Ha Ausztria, a vörös, kommunista Ausztria reménykedett, ez csak azt bizonyítja, hogy odaát még most sem ismerik — igaz, sohasem is ismerték — a magyart. Hogy is vágyódhatott volna Sopron népe ah­hoz az Ausztriához, mely évszáza­dokon keresztül szüntelenül kiját­szotta, hűségét, lovagiasságát ki­használta és mindig, újra, meg újra megcsalta ? 1 Hogy is lehetett volna hütelen az a nép a magyar nemzethez, mellyel ezer év óta egy testvér, egy vér, egy akarat, egy vá­gyódás lett. Sopron magyar marad. Nem is lehetett e felől kétség. Ez a tény maga nekünk nem is jelent diadalt, csak valami nagyon természetes do­log bekövetkezését. De jelent mást. Egy hangos kiáltást az antant felé : Ez lenne az eredmény Pozsonyban is, Kassán is, Aradon is, Nagyvára­don is, Kolozsváron is, Szabadkán is . . . mindenütt, ahol tőlünk el­szakított véreink, velünk együtt érezve várják felszabadulásukat, ha­zájukhoz való visszacsatolásukat. Befejeződött a nyugatmaprországi népszavazás Kudarcot vallott az osztrákok aknamonkája Sopron, dec. 16. Az osztrákok tüzérséget vontak össze a népszavazási területek mentén és a lakosság izgaiombataríása céljából éleslövészetet rendeztek. Az ágyúzást a mai napon is folytatták. A lakosság hangulata ma mindenütt nyugodt és kedvező volt. Sopron, december 16. A népszavazási területen Sopronon kivül összesen nyolc bizottság i működik sz alábbi Sopronbánfalvdn, Ágfalvdn, Sopronrákoson, Harkán, \ Balfon, Bozon, Kopházán és Nagycenken. A balfi templom reggel 8 órakor zsúfolásig megtelt a szavazókkal, ; akik ünnepélyes áhítattal vonaliak a bizottság elé mise után. Délelőtt 10 ] óráig 660 szavazó közül 320 adta le szavazatát. Bizonyos, hogy a községnek 80 százaléka Magyar­ország mellett szavaz. Nagycenken is mise volt reggel 8 órakor. A szavazók énekszóval j vonultak fel a templomból. Fél 1 óráig 1083 szavazóból 880 szavazott le. A község minden egyes lakója Magyarország mel­lett szavaz. Sopron, december 16. Este 6 órára minden községben befejeződtek a szavazások. Balfon 659 szavazatból 562. Harkán 680 szavazatból 573, Kopházán 960 szavazatból 708. Bánfalván 1929 szavazatból 1176. Ágfalvdn pedig 1164 szavazatból 640 szavazó adta le szavazatát. A szavazások mindenütt a legjobb hangulatban, incidens nélkül folytak le. A nemzetgyűlés pénteki ülése Budapest, dec. 16. A nemzetgyűlés mai ülését Bottlik József alelnök délelőtt 10 órakor nyitotta meg. Hegedűs György, mint az Ébredő Magyarok Egyesületének tagja, ki­jelenti, hogy nem azonosítja magát Kiss Menyhért tegnapi kijelentéseivel. Budavári László szólal fel első­nek a mentelmi ügyek vitája során. Elitéli azokat, akik ennek a nem­zetgyűlésnek a feloszlatását követe­lik. Ő ezzel szemben a nemzetgyű­lés munkájának teljes biztonságát és nyugalmát tartja szükségesnek. Tar­tózkodni kell a királykérdés sze­mélyi vonatkozású részének bolyga­tásától. Az országnak más, sürgő­sebb és fontosabo kérdéseit kell megoldásra juttatni, amelyek a talpra­! állás felé segítenek. Ha a nemzet­! gyűlés komolyan és egy akarattal a • keresztény és nemzeti célokért dol­i gozna, akkor a nemzet is követné a j példát és nem izgatnák a kedélye­| ket fölösleges kérdések. Elsősorban j a tisztviselők, kisiparosok, munká­| sok és kisgazdák ügyei várnak el­i intézésre. Tomcsányi V. Pál igazságügymi­niszter kifejti, hogy a mentelmi vi­tában résztvett képviselők vala­mennyien azt hangoztatták, hogy minden politikai szempontot kikap­csolnak a tárgyalásokból és még sem tudtak a politikai szempontokon fe­lülemelkedni. Pedig a nemzetgyűlés kötelessége, hogy minden politikától mentesen a. lehető legrövidebb időn belül vizsgálja meg a szóban forgó ügyet és határozzon afelett, forog-e fenn tényleg bűntény, vagy sem. Apponyi bírálatát nem fogadhatja el. A letartóztatott képviselők ügyében csak a független bíróság dönthet. Vagy az 1920. évi I. törvénycikk alapján állunk és akkor lázadásnak kell minősítenünk minden olyan ak­ciót, amely az abban foglaltakat veszélyezteti, vagy az Apponyi ál­láspontját tesszük magunkévá, amely szerint minden forradalmi intézke­dés, ami 1918. október óta történt, tehát forradalmi intézkedés az 1920. évi I. törvénycikk is. Erről termé­szetesen nem lehet szó, mert ez a törvényhozó testület alkotta meg az 1920. évi I. törvénycikket is. Az illetékes hatóság, amely a letartóz­tatottak ügyében a vizsgálatot le­folytatta, alapos munkát végzett, mert nem akarta elhamarkodni a nagy megfontolást igénylő ügyet. Délután fél 3 órakor megszakad az ülés. A délutáni ülést egynegyed 4 óra­kor nyitja meg Bottlik József al­elnök. Tomcsányi V. Pál folytatja beszé­dét. A kisebbségi véleményt birálja, majd kéri a Házat, hogy minden politikától mentesen határozzon. Kószó István személyes kérdésben szólal fel. Lingauer Albinnak vála­szol. Szavaira az ellenzék soraiban nagy zaj támad, amely az elnököt az ülés felfüggesztésére kényszeríti. Bánffy Miklós gróf külügyminis" ter beterjeszti a román kormány je­lentését, amely szerint alaptalanok a magyar—román perszonál unió­ról forgalomba hozott hírek. Vázsonyi Vilmos a mentelmi vitát folytatja. Hangoztatja, hogy a letar­tóztatott képviselők ügyében semmi esetre sem lehet szerepe a rögtön­biráskodásnak. Gömbössel szemben kijelenti, hogy nem a királypropa­ganda érdekében jött Budapestre. Előtte a dinasztia is csak eszköz az ország területi épségének visszaszer­zésére. (Az ülés az esti órákban még folyik.) Tárgyalják a pártok a választási javaslatot {Budapest, dec. 16.) A keresz­ténypárt és a kisgazdapárt vezetői között tárgyalások folynak az uj választási törvény előkészítése ügyé­ben. Beavatottak véleménye szerint lajstromos tervezetet fogadnak el. A A törvényjavaslatot vagy Haller Ist­ván, vagy nagyatádi Szabó terjeszti a nemzetgyűlés elé. Fizetésjavitás az osztrák közalkalmazottaknak {Bécs, dec. 16.) A kormány az állami alkalmazottak összes illet­ményeit 100 százalékkal emelte fel, a közalkalmazottak 130 százalékos fizetésjavitásikövetelésével szemben. Betegfelvétel a szegedi klinikán (Szeged, december 16.) A Ferencz József tudományegyetem sebészeti klinikáján megkezdődött a beteg­felvétel. A belgyógyászati osztályra ápolónőket keresnek. Cim: Szeged, Kálvária-tér 5. szám. JisM egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Riszek Magyarország feltámadásában! Áien."

Next

/
Oldalképek
Tartalom