Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-10-23 / 237. szám

6 Körösvidék Békéscsaba, 1921. október 23. MOZI Ha megfújják a trombitát... (Porzsolt Kálmán kinemaszkeccse) Magyarország jövendő szimbólu­mát fejezi ki e szkeccs, mely a ma­gyar irredenta érzésnek eddig leg­sikerültebb alkotása. Porzsolt kitűnő ötlettel az ország két ellentétes tá­járól elmenekült família sorsának egybeszövéséből teremti megraga­dóan életre a magyarság nagy tra­gédiáját. A cselekmény és ezzel együtt a mü nagy célja egy szerelmi történet dióhéjba szorítva, de ebből a ma­roknyi fészkéből minduntalan nagy ragyogással, széles szárnycsapások­kal bomlik ki a nemzeti fájdalom, reménység, erő gyönyörű fohásza. Feledhetetlen lesz mindenkinek, ki ezt látni fogja, kacagtató és meg­ható részei egyaránt megtalálják az utat a közönség szivéhez, a mü szépségei százszoros erővel segítik elő a hazaszeretet mélyítését. Nádor Mozgó. „Bronzvőlegény" izzig-vérig amerikai cowboy törté­net, melynek meséje a végtelen ame­rikai síkságokon játszódik le. Hihe­tetlen lovaglások a darab kedves me­séjébe illesztve, élvezetes előadást biztosit. Hétfőtől kezdve a Nádor Mozi előadásai 6 és 8 órakor kezdődnek. Értesités Értesítem a tisztelt közönséget, hogy benzinmotorral a tűzi fa-vágást megkezdtem. Ugy helyben, mint a város bármely részén elvállalom a vágást. Jelentkezni lehet Laczai Andrásnál Orosházi-u. 83. sz. a. Közgazdaság. A tejelőképesség átörökítéséről Sok tapasztalatunk van, hogy a bikák rendes körülmények között utódaikra átviszik a tejelőképessé­get s erre vonatkozólag ujabban dr. Roberti közöl egy esetet, amidőn egy hollandi bika után 9 üszőt ne­veltek fel, melyek anyjai összesen 21998 kg. tejet szolgáltattak a 9 utód azonban együtt 26478 kgt., tehát 20 3 százalékkal többet és ez a bika átörökítő képességének be­folyása — 8 utódnak nagyobb volt a tejhozama, mint anyjáé 1 azon­ban kisebb. Egyik tehén bikabornyu felneveltetett és ezután 11 tehén nevelődött fel, melyek közül csak háromnak volt kisebb tejhozama, mint az anyjuké. Ha egyik ilyen tehén tejhozamát nem vesszük fi­gyelembe azért, mert rendkívül nagy tejhozama volt, a többi tehe­nek átlagosan még mindig 32'1 százalékkal több tejet adtak, mint az anyjuk. Roberti azt is megálla­pította, hogy rossz fejőstehén után származó bika az utódok tejelő­képességét nagyon rosszabithatja és azért nagyon vigyáznunk kell a bika megválasztására, mert azzal tetemesen ronthatjuk, vagy jelen­tékenyen javíthatjuk a tehenek tej­hozamát. Magam is ismertem tehenésze­teket, hol azért, mert tetszetős kül­sejű bika használtatott a tenyészet fenntartására s a tejelőképesség fi­gyelembe nem vétetett, 6 liter napi átlagos fejéseredmény után az utó­dok 37 literre, sőt azon alulira is visszaestek. V. L. I NYILTTÉR (B rovatban küzlöttekért felelősséget nem •állal a szerkesztőség.) Kihány szó a mezőberényi vadászte­rület bérbeadásához. Mezőberényben, egy némely egyéb, a kőzt sérelmesen érintő ügyön kí­vül az utóbbi i őben még a vere­bek sem csiripelnek másról, mint a község vadászterületének bérbeadá­sával kapcsolatos igazságtalanságról. Az áldatlan viaskodás, mely ez ügy körül folyik, páratlan a külön­ben csendes és nyugalmas életű község történelmében. Az igazságta­lanul és a fennálló törvények elle­nére kiadott vadászterület körüli küz­delem odáig fajult, hogy a m, kir. közigazgatási biróság volt kénytelen Ítéletet hozni, amely ítélet azonban az elkeseredetten lobogó indulat­lángokra csak olajkért hatott. Én és társaim — akik sem Me­zőberény község, sem a vármegye határozatába belenyugodni nem tud­tunk; mely határozat a mezőberényi vadásztársaságnak 10 évre 100,000 korona bérösszegért adta ki a va­dászterületet — panasszal éltünk a m. kir. közigazgatási bíróságnál, hogy ez mint legmagasabb felettes ható­ság döntsön a szóban forgó ügyben. A kir. közigazg. biróság panászun­kat elutasította és a vadászterületet a vadásztársaságnak ítélte. Nem akarom kritika tárgyává tenni az ítéletet, távol áll ez tőlem, pusz­tán csak a tényt akaom leszögezni, azt a tényt mely szerint minden íté­let és panaszelutasitás ellenére az igazság a mienk. Mi az idevágó törvények alapján, mint feddhetetlen előéletű, politikai­lag teljesen megbízható állampolgá­rok azt kértük, hogy a vaáászterü­let a rendes és szokásos nyilvános árverésen adassék ki. Semmi egye­bet, pusztán csak ezt, amihez jo­gunk van! A biróság — miként említem — ebbeli kérelmünket elutasította. El­utasította pedig egy helytelen infor­máció alapján. Ez információ szerint mi kommu­nisták és felelőilen elemek vagyunk. — Jobb és alkalmasabb jelző — ugy látszik — nem akadt elleneink kezeügyébe. A mezőberényi vadásztársaság — annak hangoztatásával, hogy a tár­saság altruista alapon áll és a vad­védelem lebeg mindenekelőtt a szeme előtt — nem átallott hamistanuzásba esni. Abiróságot félrevezette, hogy az igazság mérlege javára billenjen. Kétségtelen a pillanatnyi siker, mert mint jelentem, panaszunk meghall­gatásfa nem talált és visszautasit­tatott. Az altruizmusról, melyre a vadász­társaság hivatkozik, érdemes volna hosszasabban foglalkozni. Minthogy azonban e cikk kerete erre nézve elég tért nem nyújthat, kénytelen vagyok rövid pár szóban megvilá­gítani az agyoncsépelt és tendenciá­kat magában rejtő altruizmus mi­benlétét. Az a módszer, amellyel a mező­berényi vadásztársaság védi a vad­állományt, bízvást állithatom nem más mint közönséges v dmészárlás. A szó legteljesebb értelmében van­dalizmus, mert a forradalom után, amikor ugy z Iván mindenki szaba­don garázdálkodhatott több nyul maradt a berényi határban mint ma és azóta, hogy a mezőberényi va­dásztársaság bírja a vadászterület bérletét. A vadásztársas g csak a legritkább esetben alkalmaz egy-egy vadászat­nál hajtókat, amely tény nem igazol egyebet mint azt, hogy csupa pus­kás ember köréből nagyon nehezen kiugrani egy-egy tapsifüles. Merem állítani, hogy 12,C00 hold területről 6 hónap alatt 3600, mond három­ezerhatszáz nyul kerüt puskacső elé és a vadásztarisznyába. Nahát ez egyáltalában nem altruizmus és vad­védelem. Ez le nem győzhető re­kordja a kíméletlen vadusztításnak. Amidőn jelen felvilágosító sorai­mat irom, mint egy tollamhegyére kívánkozik válaszolni a mezőberényi vadásztársaság feleletére, mely a Békésmegyei Kispolgárban jelent meg, mint mosakodási kisértet a Virradat f é. aug. 7., oly emlékezetes táma­dására. A társaság cikkének első pont­jára az a megjegyzésem, hogy Piltz Mihály mezőberényi helyettes fő­jegyző ur f. é. aug. 27-én azt a ki­jelentést tette, hogy a vadásztársa­ság letétbe helyezett 100.000 koro­náját a község teljes összegében tü­zelő anyagra költötte. E kijelentés­nél fogva valótlanság az, hogy a község 100.000 korona bérösszeget csak esetenkint, évente részletekben j veszi igénybe. (E pontnál nem fe­lejthetem meg hálás és őszinte kö­szönetemet kifejezni a cikk illusz­trísz írójának az iránt, hogy a sér­tegetések létráján a kommunista bé­lyegzéstől a zsíros nyakú paraszt elnevezésig avanzsáltaim volt szives bennünket.) önmaga alatt vágta a fát a társaság, amidőn beismerte, hogy a száz és egynéhány ezer korona he­lyett, ha nem lett volna oly igen emberbarát — akár 400.000 K tiszta hasznot is produkálhatott volna egy év alalt. Hol itt az altruizmus? Végtére is ,10.000 K évi bérösz­szeg után (100.000 K: 10 év) 100.000 K egyáltalán nem mondható tisztes polgári haszonnak még akkor sem, ha 400.000 valószínű jövedelemből 300.000 K-át nagylelkűen elengedünk. Nem mondható igy méltányos eljá­rásnak a község szemét 100.000 K­val kiszúrni, különösen nem, ha fi­gyelembe vesszük a nehéz fizetési módozatot, mely minden, csak nem reális. A vadásztársaság és a köz­ség között fennálló szerződés — di­cséretére legyen mondva szerkesztő­jének — oly raffinirozott, hogy pár­ját alig ha lehetne megtalálni széles e honban. Talán az országos evél­tár tudna hasanlót felmutatni. Mint számos esetből, e szerződés megszületésének körülményeiből sem világlik egyéb, mint az, hogy Me­zőberényben körülbelül oly állapo­tok uralkodnak, mir.t Afrika siva­tagjain és Uj-Zeeland rengetegerdő­ben, ahol a beduin és emberevő törzs­főnökök a legnagyobb abszolutiz­mussal uralkodnak. Aki nem ismeri a protekciós klikk rendszert, mely Mezőberényben büntetlenül szoroz és oszt, annak halvány sejtelme sincs arról a boszorkánykonyháról, amelyben a község üg ei a szaká­csok és kuhták szája ize szerint össze kotyvasztatnak. A község ér­demes elöljárósága szüntelen azon panaszkodik, hogy nincs a falu kasz­szájában pénz, közben pedig a pénz­szerzés legszebb alkalmait dobja el magától, természetesen csak az eset­ben, ha egy-két kedvencének érdeke ugy kivánja. Nagyon sok esetről lehetne e téren diskurálni. Ha azon­ban a játék nem érint a bennfente­sek közül senkit, akkor büszkén veri a mellét az érdemes elöljáróság: „ugy dől a pénz, ahogy akarjuk mint teszem a fűzfavessző elárvere­zésekor. Te Ur Isten mért is nem akarta ezt is a vadásztársaság meg­venni, legalább egy némely közü­lök, a felelőtlen elem közül — olcsón jutott volna fűzfavesszőhöz. — Ha­sonló jelenség volt észlelhető az olt­ványkerti gyümölcsfacsemeték árve­résénél. Ennél is dült a pénz és le­hetett nyilt árverés. Csak a vadász­területet nem lehetett törvényes uton bérbe adni. Mi Mezőberénynek száz és százezer koronákat az ablakon kihajigálni ? Semmi 1 Hiszen mindenről van gondosko­dás ! A község tulajdonát képező épületek, intézetek egy mákszemnyi reparációt sem kívánnak. Hadi ár­váink, özvegyeink és rokkantjaink pedig dumálnak a jólétről ! Ha pe­dig véletlenül ennek ellenkezője igaz, ugy az sem nagy baj! Megindítjuk házról-házra járva a kéregetést és hálás köszönettel fogadjuk az éhezők nevében a koldus alamizsnaként oda dobott morzsákat. Igy a! Mert emberi módon ember­hez méltóan gondoskodni mindenről ami szükséges, teljesíteni a köteles­ségüket igazán nem fontos, a lé­nyeg : egy-két nyulvacsora, eszem­iszom dinom-dánom, ihaj-csuhaj! a többi mind igazán — mellékes. Amennyiben az illetékes hatóság kíváncsi e csekélységek hitelességére, ugy indítson vizsgálatot a vadászati bérlet ügyében, valamint érdeklőd­jön ugy az én mint társaim előélete után, hogy beigazolást nyerjen az a beállítás, amely miatt a közigazga­tási biróság panaszunkat elutasította és a vadásztársaságnak ítélte a va­dászterület bérletét. Ha pedig a vizs­gálat során kommunista mivoltunk kiderül, tisztelettel kérjük internálá­sunkat. ifj. Szeider József gazdálkodó. I Főszerkesztő: VIDOVSZKY KÁLMÁN i Felelős szerkesztő: CSORBA BÉLA Kiadja és nyomatja: A Körösvidék Békésmegyei Keresztény ! Nyomda és Lapkiadó R.-T. Békéscsaba Szent István-tér 18. szám. | j ! Szabolcsmegyei elsőrendű téli fejeskáposzta kapható métermázsánként 900 koronás áron a Békés­csabai Kisgazdák Szövet­kezete nagysziktéri telepén. Zsilinszky-utca 50. szám alatt több métermáza rózsakrumpli mmázsánként 800 koronáért eladó. SAL BÉLA asztalos és temotésrendezö Békés. Alapíttatott 1871-ben. Butorraktárából ajánlja első­rendű különböző fabútorait, divány, szék, ágybetét, mosdó, tükör, stb. Kárpitos bútorok javítását ol­csón és pontosan végzi. Mindennemű férfi és nöi kalapalakitások a legújabb formák szerint gyorsan és pontosan esz­közöltetnek Kiinghammer kalaposmesternél Békéscsaba, Berényi-ut 3. Nagy raktár férfi és gyermek­kalapokban és sapkákban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom