Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám
1921-11-27 / 269. szám
Békéscsaba, 1921. november2 4. Csütörtök II. évfolyam 2 66 . szám. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 33 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. Egyes szám ára 3 K. Nemzeti Egység Pártja (cb) Ez minden, amit a volt és dezignált miniszterelnök programmjából tudunk: a leendő egységes kormányzópárt cime. S ez a cim sokat is mond és keveset is. A nemzeti egység, mint vezető gondolat mindenkinek az agyában ott él, aki magyar és aki ezt a szerencsétlen országot hazájának tiszteli. Csak természetes, hogy mikor még a húszmilliós Magyarország sem engedhette meg magának a széthúzás luxusát, a szétdarabolt Magyarország hétmilliós csonka maradványának gondolnia sem szabad visszavonásra és össze kell tartani minden áron. Sajnos, az eddigi jelek a mi abbeli feltevésünknek adnak igazat, hogy az uj párt csak akkor jöhet létre és csak akkor lehet tényleg egységes, ha a pártkeretek leomlanak, illetve ha az egységes párthoz csatlakozók minden fen tartás nélkül s régebbi pártjuk programmjának időleges kikapcsolásával állanak az uj programm mellé. Ma azonban — s ezt igen aggályosnak találjuk — még az a helyzet, hogy az uj párt egyik eddigi kormányzópárt — valószínűleg a kisgazdapárt — megfejelése lesz csupán és ma már, a dezignált miniszterelnök bizalmas közlései után a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja idegenkedik az egységnek igy értelmezett gondolatától. Nem tudjuk, mert mikor e sorokat irjuk, még nem ismeretes az uj programm, hogy nem jelent-e elhajtást a keresztény irányzattól ? A párt címében nincs benne a keresztény jelző, az bizonyos, bár ez még egymagában nem jelenti azt, | mintha a programm nem lehetne | keresztény, mert ha nemzeti, ugy | kereszténynek is kell lennie. Minden• esetre hiba azonban a cimből a ke; resztény jelleg kihagyása, mert sokakban kelthet az uj alakulat iránt bizal! matlanságot és keltheti azt a hitet, mintha az uj párt liberális-demokrata irányban orientálódnék. Egységnek lenni kell. Ez bizonyos, ; mert munkaképes parlamentre van szükség, mely a téli hónapok alatt elintézi a reá, a nemzetgyűlésre váró feladatokat, hogy végre az állami, helyesen a törvényhozási élet is I visszatérjen rendes medrébe és a • nemzetgyűlés helyét elfoglalhassa az I országgyűlés két háza. ] De az ís bizonyos, hogy még ezért ! az egységért sem adhatjuk fel azt az | elvet, hogy Magyarország csak kei resztény lehet. Olyan súlyos tapasz| talataink vannak a múltból, hogy s feltétlenül rakaszkodnunk kell a keresztény erkölcsi alaphoz, mint egyedüli lehetőséghez, amelyen az ország felépülhet. Ezt" még az egység érdekében sem lehet feladni, mert hiszen csak a keresztény erkölcs biztosithatja az egységet Enélkül csak j próbálkozás volna, és pedig meddő j próbálkozás minden pártalakitási törekvés. Ismételjük: teljes bizalommal viseltetünk Bethlen István gróf személye iránt és meggyőződésünk, hogy neki sikerülni fog akaratát keresztülvinni és keresztény-nemzeti alapon megteremteni az egységes pártot, mely a komoly parlamenti munkát egyedül biztosítja. Az, ha a kormánnyal szemben egy jelentős, számbelileg is erős ellenzé áll, melynek egyrésze elvből, más része pedig mellőzöttség okából került szembe a miniszterelnökkel, — nem| csak, hogy nem baj, de sőt feltétj lenül üdvös és szükséges is, mert ! j ellenzéki bírálat nélkül a parlament * alkotásai nem tükröznék vissza az | egész nemzet felfogását és az ellenzék ellenőrzése nélkül a kormány abszolút uralmat gyakorolna, aminek pedig még a látszatát is el kell kerülni. A miniszterelnök most még tárgyalásai legelején tart és még csak találgatások mindazok a következtetések, amelyek e tárgyalásokhoz fűződnek. Igen valószínű, hogy pozitívum a jövő hétig nem is lesz, mert most nemcsak a kormányt kell összeállítani, hanem a kormányhoz a támogató pártot is meg kell teremteni. Ez a párt lesz a Nemzeti Egység Pártja. Vájjon hozza-e tényleg az egységet, az egységét a szivekben és az elmékben ? Ha ezt sikerül Bethlennek elérni, arany betűkkel irja be nevét Magyarország történelmének most még fekete lapjaira. Mi kívánjuk, sürgetjük az egységes pártot, de csak keresztény erkölcsi alapon! — Egyesek kormánya ? A budapesti városháza közgyűlési terme hangos jelenetek színhelye volt most két napon át. R demokrata fajmagyarok, akik a túlságosan „magyar" Budapesten egy kissé aránytalanul nagy számban kerültek be a keresztény Magyarország fővárosának törvényhatóságába, valahogyan „rendszerváltozást" remélnek és tulhan gosak. Amikor egy felszólaló a kormányt aposztrofálta, a demokraták oldaláról kórusban hangzott fel: Az Önök kormánya volt! Nem a mienk! Csudálatos! Eddig mi azt hittük, hogy a kormány, a magyar felelős kormány nem egy párt kormánya, hanem minden magyar ember kormánya. Csak talán nem azt akarták jelezni a jó demokraták, amit mi már úgyis régen sejtünk: hogy ők nem magyarok ? . . . SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon Afrikai vadászkalandok Irta GAJDÁCS MÁTYÁS Addis-Abbeba, (Abessinia) 1921. október Krokodilus kalandjaim Régen volt, több mint tiz évvel ezelőtt, az első találkozásom az első krokodilussal. Sok kalandom volt, azóta mindenféle veszedelmes vadállattal, de erre ugy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna. A Haonache (Havas) folyónál történt egy forró délután. Kimondhatatlan hőség volt, nem csoda hát, ha kedvem kerekedett bágyadt testemet felfrissíteni a Havas hullámaiban. Kabint természetesen hiába kerestem volna, azért felmásztm szépecskén egy a vizből kiálló sziklára és keleti lassúsággal kezdtem húzogatni le a ruhámat. Nagy volt az örömöm, hogy ily alkalmas helyet találtam a vetkőzésre, de csakhamar az ellenkezőjét kellett tapasztalnom. Amint kész lettem a fürdőkosztümmel s érzékeny testem a tüzes sziklához ért, akkorát ugrottam, mint egy sebzett vad. E keserű tapasztalat után édes női kacagás üti meg fülemet. Az ördögbe is, gondoltam magamba, csak nem valami szirén játszik velem. Persze hogy nem szirén volt, hanem néhány szemérmes fekete hölgyike, azok mulattak oly jóizüen rajtam fenn a parton, csalódásomat látva. Dühösen fejest ugrottam a víznek és néhány percig a víz alatt maradtam. Képzelem, hogy megfagyott a nevetés a fekete szépségek duzzadt ajakán. Máskülönben nagyszerűen éreztem magam, legalább félóráig úszkáltam, lubickoltam a vizben. Gondoltam, hogy majd csak megszabadulok a nézőközönségtől, de bizony csalódtam. Mert amilyen mértékben fogyott a türelmem, épp ugy nőtt a hölgyek kíváncsisága és tömege. Végre mégis csak kénytelen voltam kibújni a vizből és a sok kíváncsi szemnek exponált helyen a toillettemet megcsinálni. Fél órára a fürdés után, amint a part hosszában cserkésztem, egyszerre csak alig 150 méterre a fürdőhelytől egy óriási krokodilusra bukkantam. Ugylátszik nagyon mélyen alhatott, mert bár alig 8 méternyire lehettem tőle, mégsem vett észre E nem várt találkozásra mint a villám, ugy cikázott át agyamon egy gondolat . . . kissé megborzadtam ... aztán ugy tettem, mintha én se vettem volna észre és továbbmentem. Barakat-tónál Rettenetes pokoli melegben értünk e kicsiny tóhoz. Az öszvérek versenyt rohantak a szolgákkal a vizhez, hogy kinzó szomjúságukat csillapítsák. Arról fogalma sincs az embernek, hogy mily jól esik ilyenkor a viz. ÉS még hozzá micsoda viz! Ha ugyan viznek lehet nevezni azt a gyanús szinü és még gyanúsabb szagú folyadékot, mely az esős évszakban gyülemlett össze pocsolya alakjában. A Barakat vize se volt kristálytiszta, de azért nagyon jól esett. A parttól körülbelül egy méternyire tele volt a viz szine apró barnászöld füvei, mely a víziló gyomrán keresztül jutotf el idáig. Ez pech ! — ennek is én kell hogy megigyam a levét. Mig embereim felállítják a sátrat, addig én kissé széjjelnézek a környéken. Délután 2 óra lehetett. A levegő annyira át volt melegedve a forró homoktól, a kövektől visszaverődő napsugaraktól, hogy szinte perzselte az ember bőrét. Meneküli is minden élő lény az árnyékba. A madarak legtöbbje ernyedten engedte le szárnyát és lihegve kapkodott a levegő után. Az öszvérek, meg a szarvasmarhák összeverődtek a fák alá, de bizony árnyékot nem igen kaptak az apró levelektől, melyek ilyenkor élükkel fordulnak a napnak. Csupán a krokodilusok örülnek a forróságnak, meg a csendnek. Nagy kényelmesen elnyújtózkodnak a homokos parton és sziesztáznak. Ugylátszik azonban, csak ébren álmodoznak, mert az embert már 80—100 méterről észreveszik és menekülnek a vízbe. Érdekes, hogy az ember csak akkor veszi őket észre, mikor már mozgásban vannak, persze, ilyenkor már késő. Mikor már vagy 5 példány igy eliszkolt előlem, a dolog kezdett bosszantani. Amint egyet újból észrevettem vagy 150 méternyire, lassan, óvatosan közeledtem feléje. Figyelmem annyira le volt kötve, hogy nem is láttam, ami körülöttem történik. Épp egy bokor előtt mentem el, mikor gyanús zajt veszek észre. Odanézek, hát látom, hogy egy gyönyörű krokodil közeledik felém. Alig fél méternyire lehetett tőlem. Rettenetes fogazatu száját majdnem akkorára tátotta ki, mint a mi éhes ellenségeink, de amint elugrottam előle, csontos állkapcsát dühében oly erővel csapta össze, mintha valami súlyos kalapácscsal csaptak volna egy üllőre. Hirtelen célba vettem a menekülő állatot, szerencséLapunk mai száma 8 óidat.
