Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-10-13 / 228. szám

2 Békéscsaba, iy2I, október 13. Schober külön tárgyalt űelia Torrettával Gróf Bánffy külügy miniszter kedvező eredményeket remél a velencei konferenciától Velence, okt. 12. Kedden délután félbeszakították a konferenciát. Este 10 órakor foly atták tovább ismét a tárgyalásokat, amelyek éjfélig tartottak. Schober kancellár kérte, hogy külön tárgyalhasson della Torrettával. Az olasz külügyminiszter teljesítette kérését. Külön tárgyalásuk egy óráig tartott. Schober ma hosszas nyilatkozatokat adott le az olasz lapoknak. Kijelentette, hogy már szerdái; eiakart utazni Bécsbe, de a helyzet váratlan alakulása arra kényszeritelte, hogy továbbra is Velencében maradjon. A magyar miniszterelnök tartózkodóan viselkedik a külföldi sajtó tudósítóival szemben. Bánffy Miklós gróf külügyminiszter kijelentette, hogy minden remény megvan a velencei tárgyalások sikerére. Különben nem is vállalta volna el a kormány a velencei konferencián való részvételt. Mi van ma ? 1921. október 13., csütörtök R. kath.: Kálmán, Ede. Prot.: Kálmán. Nap kél 6 óra 15 perckor, reggel. nyugszik 17 óra 17 (5-17) perckor. Hold kél 15 óra 43 perckor, délután. nyugszik 2 óra 30 perckor (—•—) Fél 6 órakor a kath. templomi énekkar (alt) próbája a felsőleányiskolában Vitézi bál és lóverseny A Békés—Aradvármegyei Vitézi Szék 16-iki ünnepsége áll most hat vármegye érdeklődésének homlokterében. De méltán, mert hasonló fényes ünnepségek nem igen voltak még Csabán. A vitézek küldöttsége tegnap, kedden volt Budapesten, hogy azoknak a magas vendégeknek, akik kilátásba helyezték' résztvételüket, a meghívót átnyújtsák. Az ünnepségek fővédnökségét a főméltóságu nagyasszony, a kormányzó ur neje volt kegyes elvállalni, aki természetesen azokon részt is vesz. Nem marad el az ünnepségről a Kormányzó ur Őfőméltósága, a vitézek Főkapitánya sem és megígérték résztvételüket: József főherceg, dr. József Ferenc főherceg, valamint a kormány összes tagjai, akik Budapesten tartózkodtak. Az ünnepségek végleges műsorát teljes részletességgel holnapi számunkban fogjuk közölni. A lóverseny-jegyek holnap a szokásos elővételi helyeken már kap hatók lesznek. Hirdetéseket naponta délután 5 óráig vesz fel a kiadóhivatal. A szerbek agyonvertek egy magyar rendőrfogalmazót {Budapest, okt. 12.) A baranyai felszabadulás után dr. Preiser Márton budapesti rendőrfogalmazót Szabadkára rendelték ki vonalellenőrnek. A szerbek a napokban orozva megtámadták és agybafőbe verték. Súlyos sérüléseivel Budapestre szállították, ahol ma meghalt. Szigorú készültségben állanak a felsösziléziai csapatok {Páris, okt. 12.) A népszövetségi tanács ma a felsősziléziai döntéssel foglalkozott. A tárgyalások végső eredménye még ismeretlen. Hivatalos jelentés szerint a felsősziléziai csapatokat szigorú készültségbe helyezték és ostromállapotot léptettek életbe. Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország! Praznovszky Svájcba utazott {Páris, okt. 12.) Praznovszky Iván, Magyarország volt meghatalmazott minisztere uj, követi megbízólevelét ma adta át Briand francia külügyminiszternek, akivel hosszabb megbeszélést folytatott. Töbl) fontos ügynek elintézése után elutazott Svájcba, ahol szabadságidejét tölti. A követség vezetését helyettese vette át. Béhésmegye közállapotai Az alispánnak a 15-ifti megyegyülés elé terjesztendő jelentése Dr. Daimel Sándor alispán a vármegye közállapotairól az alábbi jelentést terjeszti a szombati megyegyülés elé: Közegészségügy A közegészségügyi viszonyok általában kedvezőtlenek és az előző időNagyon restellte a dolgot Drjenyovszky gazd'uram, hogy ő nem lehetett váltótanu, mert nem tudott írni. Hát az még akkor nem volt olyan nagy szégyen, mert az oskolajárás nem volt kötelező, de az már szégyen volt, hogy a koma, sógor, vagy esetleg testvérnek sem tanúskodhatott, pedig hát ő civilizáltabb, felvilágosodottabb volt, mint a többi hasonló gazda, mert már — kávéházba is járt, sőt — horrendum dictu — billiárdozott is. Hát bizony — szégyen ide, szégyen oda — de hát Drjenyovszky uram csakugyan járt a Zöldfa-vendéglő kávéházába, amint a Fiume felépítése előtt nevezték, az annak helyén volt földszintes vendégfogadót. Hogy is botlott be Drjenyovszky uram a kávéházba ? Hát az ugy esett, hogy Drjenyovszky uram szintén a Buzapiactéren lakott, a mostani-13. számú házban. Jó gazda volt Drjenyovszky uram, ő építtette azt a szép kőházat a Ferenc József-téren. Volt miből. Persze, útjába esett a kávéház, ha templomba ment, ha templomból jött s az ördög nem alszik, bizony becsalták egyszer is, másszor is, végre is rákapott. De hát mit ártott az az olyan nagy gazdának! Ha költött is valamit, maradt is. Tellett bőven arra is. Nem akadt volna meg ilyen kicsiszakhoz viszonyítva majdnem változatlanok voltak. A vöröshimlő a vármegye több községében az év első felében járványosán uralkodott. Ez okozta a hevenyfertőző, ragadós bajokban történt megbetegedéseknek feltűnő emelkedését. Mig ugyanis 1921. év február hó 1-től 1921. év május hó l-ig terjedő időszak alatt hevenyfertőző bajban megbetegedett 1999 és meghalt 82, vagyis 2 százalék, addig az 1921. év május hó 1-től 1921. év szeptember hó 15-ig terjedő időszak alatt hevenyfertőző bajban megbetegedett 2055, meghalt 89, vagyis 4 százalék. Nincs tüzelője a kórháznak A vármegyei közkórházat illetőleg — sajnos — semmi örvendetesei sem jelenthetek. A betegforgalom a közeli szomszédság elvesztése óta a megszokott arányban most is fennáll a létszám állandóan 600 körül van, de az intézet gazdasági viszonyai egyre nehezebbekké válnak. A kórház gépberendezései lassankint elavultak s ujakkal volnának pótolandók, az épületek, utak, járdák is alapos javításra szorulnának már, a belső berendezési szükségletek a betegek fehér és ruhaneműi is nagyobbmérvü pótlást igényelnének, de ezekre — sajnos — éppen ugy nincsen pénzügyi fedezet, mint ahogy nem lehetett fűtőanyagokat sem beszerezni kellő mennyiségben. Nagyon nehéz megpróbáltatás s a hidegtől való keserves szenvedés vár szegény betegeinkre a közeledő télen, amelyet megint fűtetlen szobákban kell valószínűleg végig dideregniök épp ugy, mint a legutóbbi két hosszú telet, amely vérszegény és hiányosan táplált betegeink között bizony sok áldozatot követelt. Élelmi cikkekkel is szűkösen van ellátva a kórház, mivel a rendkívüli drágaság folytán ezekből sem lehet ségért s ha el is akad, kihúzza a két szép szürke, mert hát városszerte hires volt ám a két szép szürkéje, melynek nem volt párja még a határban sem. Büszke is volt rá, ezért maga szerette hajtani, ment is az ugy, mint a villám. Ragyogó példája ennek az, mikor egyszer jött haza Gyuláról csak ugy üres szekéren, hát egyszer csak rászól útszélről két istenadta finánc, hogy: — Bácsi, vegyen fel a szekérre: Megvetőleg néz rá a két fináncra, — hej) mert akkor nem szerették a magyarok a fináncot s foghegyről odaköpi: Nem lehet ám, nincs ülés, se szalma. — Nem baj a' gazd'uram, — el ülünk mi a szekér oldalán is — elfáradtunk, hát csak vegyik fel, az Isten áldja meg! Huncut villogás röpper, át a szemén, ki tudja mire gondolt? — de abban a pillanatban megáll a két szürke. — No hát üljenek fel, de jól fogódzanak a székéroldalhoz, mert sietős az utam s gyorsan hajtok. A két finánc már is ott kapaszkodott a szekér oldalán s lábuk közé szorították a puskát s azzal röpült a két szürke, mint a szélvész — csakhogy egy szelid rántásra nem a kitaposott kocsiúton, hanem a kocsiút melletti göringyes, hepehupás, rázós részén az országútnak. Folytatása következik. Csabai életképek Utógondolatok a váltóról Irja Fábry Károly III. Ugy-e t. olvasó, most azon gondolkozol, hogy lehetett az, hogy az a cseh zsebrák olyan könnyen becsaphatta Kvanko uramat ? Persze te nem tudod, hogy ezelőtt 30—50 esztendővel a váltó még erősen ösmeretlen jószág volt, az emberek még fogalmával sem voltak tisztában, a közönséges emberek valóságban pedig soha sem láttak. Mikor már kezdtek róla beszélni, akkor azt valami földöntúli hatalomnak vélték. Volj itt egy jóravaló özvegy aszszony, egy mérnök özvegye, az öreg Rauschné, ott lakott a Buzapiac-téren, a mostani 16. sz. házban Emilia gyönyörű szép unokájával. Ennek is volt históriája, de az most nem tartozik ide. A szegény jó asszonynak' volt egy kis pénzecskéje, a mit reá szorultaknak kölcsön adogatott becsületes szép szóra vagy valami iráskára. Egyszer csak figyelmeztette valami jóakarója, hogy jobb volna, ha pénzecskéjét váltóra adná, mert az biztosabb. Megfogadta a jó tanácsot s a legelső .kölcsönkérőnek ^megmondotta, hogy ezentúl csak váltóra ad kölcsön. De hát bizony mindjárt megrekedtek, mert egyikök sem tudta, hogy mi az a váltó ? El kellett menni megkérdezni a tanácsadót, hogy hát hol kapják ? így ment el a trafikba a kölcsönkérő s vett egy váltót 150 frtra érvényest, elvitte az özvegyhez, aki erre odaadta a 150 frtot az — üres váltóra, miden aláírás nélkül. És mikor az adós visszahozta a kölcsönt, Rauschné asszony visszaadta neki a váltóblanquettát s megjegyezte, hogy Iám ez mennyivel jobb, nem is kell firkálni semmit. A váltó itt csak akkor kezdett divatozni, mikor az 1873-iki bécsi nagy krach beütött s pénzválságba került a monarchia. Egyszerre eltűnt a pénz. Volt hajsza utána, többé nem igen lehetett kapni pénzt másképen, csak bankban, csak váltóra. Egyszerre becsülete lett a váltónak, meg a zsiránsnzk, mert a váltó csak ugy lett gilt, ha hárman írták alá. Hát mire való a testvér, a sógor, a koma ? Gyere komám ! ird alá a váltót. S a koma, sógor irta szorgalmasan alá magát — tanúnak, mert hát — ugy gondolta — csak azért kell aláirni, hogy tanú legyen, nem kapott ő abból semmit, igy hát csak azt bizonyította, hogy a koma vette fel a pénzt, a koma meg is fizeti, becsületes ember az. Nem egy gazda dicsekedett vele a kávéházban, hogy ugy, meg amúgy, neki olyan a becsülete, hogy mindig őt hívják a bankba tanúnak.