Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám
1921-12-25 / 292. szám
Békéscsaba, 1921. december 323. Csütörtök II . évfolyam 2 94 . szá m. HSS-U. 1 I II ES SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér IS. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 50 K, negyedévre ISO K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. Fekete karácsony Hosszú, évtizedeknek látszó eszendők után még mindég gyászos Karácsony ünnep virrad ránk. A /érözön ugyan elmúlt, de nyomában nem foszlott szét a gyűlöletnek iz egész földet betakaró fátyola s a szeretet napjának meleg sugárzása ízen a fátyolon nem képes kereszülhatolni, hogy felolvassza az emDeri szivek jégpáncélját. Szent Karácsony, a szeretetnek, a megbékélésnek magasztos ünnepe mmár nyolcadszor köszönt reánk jzóla, amióta az emberi gonoszság száműzte e földről a szeretetet. Nyolcszor fordult meg égi pályáján :z a sárgolyó azóta, amióta mi emberek elfelejtettük az Ur tanításait is szeretet helyett gyűlöletet hirdeünk. Amit a népek béke-ntk nemeznek, csak írott hazugság, mely ippen ezért nem őszinte s az igazi Déke: a lelkek békéje még nem állt íelyre. Szomorú, de a szeretet, a )éke szent ünnepén minden harag is szemrehányás nélkül meg kell illapitanunk, hogy mi magyarok nég a világ népeinek egymás és rántunk táplált gyűlöletén is tuleszünk, mert — önmagunkat is gyűlöljük. Valahogyan eldurvította a lelkűnkéi a lövészárok, a belső lázadások harcai és nem tudunk, nem akarunk megbékélni önmagunkkal s csonka országunk szük határain belül élő embertársainkkal. Fennen hirdetjük hogy Szent-lstván országa csak keresztény lehet és magyar. Hirdetjük a keresztény erkölcsöt, mert hisszük és valljuk, hogy Magyarország, mely ezer év óta egység és ezer év óta keresztény, nem lehet ma sem más, mint keresztény. De igen sokan vannak — és sajnos a fórumon vannak — akiknél a keresztény erkölcsi világnézet hirdetése nem a feltétlen szükségesség érzetéből fakadó meggyőződés, hanem eszköz csupán az egyéni érvényesülésre és mihelyst az érdek mást diktál, készek meggyőződésüket s legelsősorban a keresztény erkölcs érvényesülésének követelését elejteni. És ezek okozzák az ösi ellenséggel, valamint a demokrácia és liberalizmus hazug jelszavaitól félrevezetettekkel együtt azt, hogy idehaza, egymás iránt is gyűlölettel viseltetünk és nem lehet úrrá szerencsétlen hazánkban a krisztusi szeretet, amely egyedül képes volna bennünket talpraállitani. Óh! Mennyi energia pusztul el meddő, egymás elieni harcokban, amely energia teremtő, termelő munkára átváltva nagy nemzeti vagyont jelenthetne. Mennyi emberi érték megy veszendőbe, mert nem tudunk, nem akarunk Krisztus tanításai szerint élni, mert szivünkből kiégett a szeretet tüze s csak hideg gyűlöletsalak maradt vissza benne. A politikai élet tülekedése átragadt az egyes emberre is és ma nem is vesszük észre, hogy minden lépésünk, minden cselekedetünk bün, súlyos vétek önmagunk ellen, mert akaratunkat immár nem a szeretet irányítja, hanem olyan érdek, amely önző, tehát bűnös. Szent Karácsony ünnepén fordítsuk el szemeinket a hétköznapok szennyes eseményeiről és próbáljunk elmélyedni a Megváltó életének szemléletében. Rázzuk le magunkról a hazugságok bilincseit s tisztuljunk meg a szeretet ünnepén a szeretetben. A gyűlöletnek nincs helye közöttünk. Értse meg végül mindenki, aki ebben a szétroncsolt, elpusztított országban él, hogy minden bajunknak, minden nyomorúságunknak a visszavonás az okozója s ha élni akarunk, össze kell fognunk mindannyiunknak a teremtő munkára. Összefogni, összetartani azonban csak akkor lehet, ha sziveinkben megbékélünk és diadalra visszük a keresztény erkölcsöt a családban, az államban egyaránt, ha levetkezzük a gyűlöletet, mert a Megváltó nem gyűlölt, csak szeretett s még ellenségeinek is megbocsátva, szeretettel hódította meg a világot. Kereszténységünket ne hirdessük, mert az nem szorul hirdetésre, hanem éljünk ugy, mint a keresztény erkölcs parancsolja: kövessük Krisztust! Olyan kereszténységre, amely csak szavakban nyilvánul meg, de amely cselekedeteivel megcáfolja önmagát, semmi szükség nincsen és ez csak arra való, hogy megbontsa azok sorait, akikben az akarat megvan a békére. Ezeket az eltévelyedetteket fel kell világosítani, meg kell győzni arról, hogy csak a nem hirdetett, de gyakorolt kereszténység az, amely igaz és csak ennak van | ereje. j ... És a következő karácsony j talán nem lesz gyászos. Ha kigyulad a szivekben a szeretet lángja, fényes lesz és ragyogó a megbékélt emberek legszebb ünnepe. cb. A nagy árviz 1888. Elbeszéli: Fábry Károly II. Gártner Adolf zipser (szepesi) volt, jó magyar smber, mint a szepesiek mind, de aiért magyarul ól sohasem tanult meg. Mikor a Kárpátok még őserdők és teljesen akatlanok voltak, az Árpád-királyok telepeseket loztak oda, a nyugati Kárpátokra tótokat telepiettek, kik korábban fehér horvátoknak neveztettek, t szepesi Kárpátokra pedig németeket. A legelső németek a XII. században jöttek \achen környékéről, ezek szászok voltak, a XIII. zázadban ujabb raj jön Thiiringiából, ezek alapiották a bányavárosokat. Nyelvüket megőrizték — ía azóta a csehek el nem nyomták — a mai íapig, de lélekben egyesültek a magyarsággal, :gyütt éreztek, az 18'48-iki szabadságharcban is rítézül együtt küzdöttek a magyar szabadságért. A zipserek tanult, müveit kereskedő nép volt, ía szűknek találta kis otthonát, szétment az egész >rszágba, volt is belőlük szerte az országban nindenütt tanár, ügyvéd és kereskedő. Így kerültek i 60-as években többen Csabára is s egyiknásik lecsalta baráfját, rokonát s szaporodtak, gy telepedett itt le Gártner Adolf is Topercerrel, nár akkor itt volt Ormay Tivadar, — aki ha jól udjuk — német Schwartz nevét is elhagyta s igy lett magyar Ormaivá. Háza ott volt, ahol ma s van a főtéren az Ormay-ház, hanem az akkor :gy kis nádfedelü ház volt s kirúgott az utcába \ vagy 3 ölet is, abban a kiugró részben volt a -askereskedése. Itt volt még Langsfeld Viktor, Scholtz Gusztáv és még több zipser, akik mind lelkes magyarok és becsületes, jó kereskedők voltak. Stark Adolf vaskereskedő is a felföldről, Bártfáról került ide. Akkoriban divat volt az Alföldön keresni a jólétet. Hát nem csoda, hisz az egész Csaba ugy települt, eleinte, a XVII. század elején, ugyan nem egyenkint, de nagy rajokban jöttek a felföldről tótok csoportostól és később utánuk egyenkint az iparosok, amint szükség lett rájuk. Launer Sámuel is bevándorolt tükészitö volt — el lehet képzelni, hogy milyen világ volt még akkor az iparcikkek gyártásában, mikor még érdemes volt a varrótűket kézzel gyártani, de nem is versenyezhetett sokáig a gyáriparral, s felhagyott a tü gyártásával és kereskedést nyitott, de a nép azután is csak ugy ismerte boltját: Ihljaró bot. (A tűs boltja.) A csabai Fű'öry-családalapító Fábry András is a felföldről került le 1776. évben a hontmegyei Feísöalmásról, amint akkor ott irták: Horni Almásról. Szabólegény volt az akkori kötelező szokás szerint a mesterlegénynek gyakorlatszerzése céljából vándorolni kellett. A felföldi vándorló legények legtöbbnyire németek és zipserek voltak s ahol kéregettek, vagy szállást, meghálást kértek, németül mondták: „Armer wanderer" (Szegény vándorló legény) vagyok, — igy nevezte el az ilyeneket a csabai nép a „Wanderer" szó után „Kvander u-nek s ma is igy hivja és csúfolja az elmaradottabb köznép az uri (nadrágos) embereket: „Kvander u-nek. Az antochton nép egyöntetű paraszt, földmives nép volt, ha jött közibük pap, tanitó vagy iparos, az „jött-ment" egyenként — bevándorolt volt — elütött a többitől munkában és ruházatban, az ilyet egyetemesen „Kvander"-nek nevezi még ma is a köznép. Most, mióta már a saját kebeléből is neve! fel „Kvandereket", kezd kimenni a divatból e csúfolódó elnevezés. Fábry Andrásnak nejétől Gécs Juliannától 6 gyermeke származott, 3 fiu: I. Sámuel, I. János és 1. Pál, 3 leánya: Júlia Kolkó Jánosné, Zsuzsanna Havran Mátyásné és Mária, aki Konyecsny Andráshoz Szarvasra ment férjhez. Az egy magból kelt Fábry-familia még jobban kisarjadzott, mert Fábry Sámuelnek szinte 6 gyermeke volt: II. Samu, II. János és II. Pál, leányai: Zsuzsanna Áchim Mátyásné, Teréz Petrovits Sámuelné és Júlia, a fent már emiitett Launer Sámuelné. A második fiu, II. Fábry Jánosnak már csak 4 gyermeke származott: András, György 111. János és Júlia Michnay Jánosné. A harmadik fiu, Il-ik Fábry Pál után nem maradt gyermek. Ma már a szélesen kiterjedt Fábry nagy famíliából Békéscsabán nincs több, mint a Il-ik Jánosnak egy és a Ill-ik Jánosnak egy leszármazottja fiu utódok nélkül, — a többi vagy kihalt, vagy szétszéledt az országban s maholnap igy a Fábry-család és név a csabai krónikákból végkép kimarad, magva szakad. Hány ilyen alapításkori család pusztult már ki véglegesen Csaba területéről ? és — sajnos — nem volt és nincs aki legalább emiéküket feljegyezte volna. Az Urszinyi, az Uhrinyi, Karassiay, Mudrony, Szemián, Simay stb. családoknak vagy magvaszakadt, vagy kiköltöztek utódaik. Itt voltak, de hol vannak már ? A kiterjedt Omazta-családból is csak egy van már — fiutód nélkül. Egy község, egy város, sőt egy ország története családok történetéből áll. Ahogy az ország történetében feljegyzik egyes szereplő családok nevezetesebb eseményeit, tetteit ép ugy kellene megőrizni a község életében és fenntartásában résztvett családok emlékét is.
