Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-22 / 289. szám

Csütörtök II. évfolyam 289. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS K!ADÓHIVATAL : Békéscsabán, Sxsnt István-tér 18. sz. A szerkesztőség te! s fan száma s GO. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: hóna 33 K, negyedévre ÍOO K, Egyes szám éra 3 K. félévre 200 K. OsM műm Sopronban és környékén lefolyt a népszavazás, mely természetszerűleg Magyarország melleit nyilatkozott meg. Az osztrákok ugyan a szavazás ellenőrzésében nem vettek részt, de ez a tény, miután a szavazók névsorának elkészítésébe zavartalan befolyásuk volt, semmit sem változtat az eredményen. A népszavazást nem mi, magyarok rendeztük, hanem az ántánt s a szavazatszedő bizottságok is olosz-francia-angol tisztekből alakultak. Tehát az osztrákoknak az az álláspontja, hogy a népszavazás eredményét nem ismerik el, mert abban részt nem vettek, egyáltalán nem helytálló. Az osztrák népszavazási biztosok megfutamodása annak a biztos bukásnak az előérzete volt, mely be is következett. De rossz szomszédunk azt állítja, hogy a népszavazás határidejének korai kitűzése volt az ok és a „kancellár elvtárs" kijelentése szerint még négy nap elegendő lett volna arra, hogy a népszavazás eredménye Ausztriára legyen kedvező. Ebben a kijelentésben benne van az osztrákok egész taktikája. Már akkor is, amikor még magyar csapatok voltak a népszavazási területen, minden nap ujabb és ujabb kommunista csoportok érkeztek Sopronba és az osztrák agitátorok egész légiója lepte el Sopront és környékét, akik a legvadabb agitációt fejtették ki Magyarország ellen és Asztria mellett. Ezt az agitációt mi sem meg nem akadályoztuk, sem pedig hasonlóval nem ellensúlyoztuk, hiszen bíztunk s bízhattunk is nyugatmagyarországi testvéreink hűségében, amelyben nem is csalódtunk. S hogy az osztrákok az agitáció meghiúsulása, illetve az erre rendelkezésükre álló idő megrövidülése miatt most arra a feltétlenül kényelmes álláspontra helyezkednek, hogy a népszavazás eredményét nem fogadják el, ez igazi osztrák módszer. Ha végigtekintünk az elmúlt 400 esztendő történelmén, amely idő alatt a közös uralkodóház összekapcsolt bennünket minden olyan esetben, amikor egy megkötött megállapodás időközben az ő hátrányukra fordult, vagy pedig, ha Ausztriára nem is volt hátrányos, de Magyarországra előnyös volt, azonnal felborítottak — s ez a mindenkori erőszakos önzés mintegy tükörképe lett az osztrák gondolkozásmódnak. Amióta az alkotmányos élet megkezdődött, nem volt az a közös törvény, amit a saját javukra ne magyaráztak volna. Akkoriban ezt a kamarilla bűnéül rótták fel s csak most látjuk, a császári ház és udvar felboritása utáni „demokrata" Ausztriánál, hogy ez minden osztráknak a vérében van. Nem azért kell neki Nyugatmagyarország, nem azért vágyott Sopronra, mintha szüksége volna rá, hiszen a szerencsétlen, gyámoltalan ország nagy lépésekkel halad a biztos államcsőd, a bukás felé, hanem csupán azért, hogy a miénk ne legyen. Ez az osztrák módszer tehát nem ismeretlen előttünk s éppen ezért nem is tudjuk komolyan venni. A világ hatalmasai, a győzők is ismerik már annyira Ausztriát, hogy ennek a pökhendiségnek és a nagyhangú kijelentéseknek nem ülnek fei s Ausztria — mint már oly sokszor — ezúttal is takarodót fujhat és megkezdheti a visszavonulást, amihez olyan 'jól ért — osztrák módra. O 3 11 1 H I I laHBBBBMB sz&rdlm isiés® Budapest, dec. 21. A nemzetgyűlés szerdai ülését 10 óra után nyitotta meg Gaál Gaszton elnök. Az interpellációs könyvet olvassák fel, amely hét bejegyzett interpellációt tartalmaz. Az interpellációk letárgyalására egy óra után kerül sor. Harmadszori olvasásban is elfogadják a testnevelés javítására vonatkozó javaslatot. Az indemnitási vita során elsőnek báró Szte'rényi József szólal fel. Együttműködésre buzdítja a nemzetgyűlést, minthogy csak együttes munka vetheti meg az ország gazdasági konszolidációjának az alapját. Sajnálattal látjp, hogy az államháztartásban nagyban folyik a pazarlás. Németországban és Franciaországban a takarékoskodás jelszava járja. Nálunk beszélni sem lehet erről. Örömmel látja, hogy a miniszterelnök felkarolja a munkáskérdést. Az ország gazdasági helyzete csakis a termelés megindulása által javulhat. Ez pedig munkaalkalmak biztosításával és az osztályellentétek megszüntetésével érhető el. A munkáskérdés rendezésénél fontos a nemzeti szempont szem előtt tartása. A szociális kérdések megoldásánál nem az erőt, hanem a szeretetet kell alkalmazni. Ennek ellenében elvárjuk, hogy a munkásság támogasson a jövőben minden olyan törekvést, amely az ország gazdasági konszolidációjának elősegítésére irányul. Ezután megemlékszik a munkásságnak a soproni népszavazás alkalmával tanúsított hazafias magatartásáról. A soproni munkásságot ezért a hűségért elismerés illeti. Áttér ezután a miniszterelnök programmjának gazdasági részére. Sajnálattal állapítja meg, hogy nem adózhat annyi elismeréssel, mint a pénzügyminiszter programmjának, de örömmel látja, hogy a miniszterelnök hive a gazdasági szabadságnak. Az eddigi kormány is hive volt a kereskedelem szabadságának, de a gyakorlatban megkötötte az érvényesülést. Példa erre a szeszkartel is. Ha az állami jövedelmek fokozása szempontjából szükséges, hozzák be a szeszmonopóliumot. Ezután a Hangya ügyéről beszél. Sajnálatát fejezi ki, hogy kijelentéseit félremagyarázták. Távol áll tőle a gondolata is, hogy érintse a Hangya hitelképességét és üzleti tisztességét. Ezután a progratnm külkereskedelmi részéről beszél. A javaslatot nem fogadja el. Elnök ezután napirendi indítványt tesz, majd az ülést 10 percre felfüggeszti. Szünet után Ganda Jenő a mezőgazdasági munkásokkal való emberségesebb bánásmód iránt interpellálja a földmivelésügyi minisztert. Mayer János földmivelésügyi miniszter azonnal válaszol. A felemlített sanyargatások ügye vizsgálat alatt áll. Gunda Jenő a földbirtokreform és a házhelytörvény kijátszása ügyében interpellál. Kérdi a minisztert, hajlandó-e a törvény szigorú végrehajtását ellenőrizni s odahatni, hogy az Schossberger urnái is végrehajtassák ? Hajlandó-e a gazdasági felügyelőségeket járásonként megszervezni ? Mayer János ígéri, hogy a jövőben hasonló visszaélések nem lordulhatnak elő. A Ház a választ tudomásul veszi. Szádecky Lajos a király bejövetelével kapcsolatos kérdésekről interpellálja a külügyminisztert. Bánffy Miklós gr. külügyminiszter megnyugtató felvilágosításai után a Ház a választ tudomásul veszi. Páter Géza a vidéken időközben ellátatlanokká válók ellátása érdekében interpellálja a pénzügyminisztert. A miniszter megnyugtató válaszát tudomásul veszik. Csizmadia Sándor a földmunkásoknak az ellátatlanok közé való felvételét kéri. Kállay pénzügyminiszter kijelenti, hogy az ellátatlan földmunkások is részesülni fognak lisztellátásban. Az ülés vége fél 3 órakor. Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország! GONDOLATOK * * * A magyar munkás megint megmutatta, hogy igaztalan az a vád, mely őt hazafiatíannak, nemzetközinek bélyegzi. Megmutatta, hogy szivében, lelkében igenis magyar és ! ragaszkodik ehez a földhöz, mely ezer éve a magyarnak hazája, i Hiába agitáltak a kommunista zsidó agitátorok közöttük, hjába csalogatták őket a „fehér terror" hazájából a „szocialista munkásbarát" Ausztriába, a cenki munkások egytől-egyig Magyarország mellett szavaztak. De hiszen ez természetes is. Mi régen hirdetjük, hogy a magyar munkásságnak csak régi vezetői voltak nemzetközi gondolkodásúak és hazafiatlanok. Csak a héber u. n. munkásvezérek hirdették, hogy nincs haza, nincs hazafiúi kötelesség; a magyar munkás sokkal jobban összeforrt nemzetével semhogy hazájától el lehetett volna idegeníteni. Nagycenk cukorgyárának munkásai szavazatukkal igazolták be, hogy ha gondolkozásban szociáiisták is, érzésben nem tudnak mások lenni, mint magyarok s ez az érzés erősebb, mint az a gondolat. De igazolja e szavazás azt is, hogy ezt az érzést abszolút uralkodóvá lehetne tenni a munkásságban, csak a törvénythoz magyar uraknak kellene többet törődni szociális kérdésekkel, mint léleknélküli, elméleti vitatkozásokkal s személyes ügyek intézésével. Az Ébredő Magyarok közgyűlést tartottak Budapesten. Lelkes, gyönyörű közgyűlést. Sok szép, komoly és izzó fanatizmusról, fajszeretetről, keresztény erkölcs után való vágyódásról tanúskodó szónoklat hangzott el. Legszebb mozzanata mégis az lehetett e közgyűlésnek, amikor bejelentették, hogy Lénárt Mihály egymillió koronát adományozott a nemzetvédelmi sajtó alapjára. íme ez az igazi keresztény és magyar munka. Ez, amely tud áldozatot is hozni a nemes ügyért, áldozatot munkában, küzdelemben, anyagiakban egyaránt. És az EME — hál' Istennek — sok ilyen taggal dicsekedhetik. Nem mind tud milliókat adni, hiszen a milliók zöme Magyarországon a zsidóknál van — de tehetségéhez képest csaknem minden tag hoz áldozatot. Ma még gyakran hallunk gúnyos megjegyzést a túlsó oldalon az Ébredő Magyarokra, de azt hiszem a Lénárt Mihály adománya egy kicsit megijesztette ízráel fiait. Tán' jobban, mint a sokszor emlegetett „attrocitások ?" Mert azokról mindenki tudta, hogy el fognak múlni, de ennek a munkának, mely ennyi lelkesedéssel és áldozatkészséggel indul meg, ennek a munkának eredménye maradandó lesz. Ez a munka nagyobb csapás lesz a zsidóságra, mint az ébredőknek tulajdonított túlkapások, de főként nagyobb áldás lesz a keres2tény magyarság számára. Ez a munka fogja igazán naggyá tenni az ÉMEt.