Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-20 / 287. szám

Békéscsaba, 1921. december 303. Csütörtök II. évfolyam 294. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békésesabán, Szent István-túr 18. sz. 4 szerkesztőség telefon száma s 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy Héra 35 K, negyedóvre 100 K, fél óv re 200 K. Egyes szám ára 3 K. S nyolcórai munkaidő Marxék jelszava szinte kitűzött céllá vált, melyet ha elérnek a munkások, biztosítva van a boldogulásuk. Ma már meg van a nyolcórai munkaidő, de Vájjon boldogok-e a munkások ? Hogy a szociális termelésből nem fakadt a jólét, azt ma már mindenki tudja, a munkások is. Itt volna most már az ideje, annak is, hogy ezt a másik jelszót, a nyolcórai munkaidőt is vizsgálat tárgyává tegyük. Tudom, hogy fejtegetéseimnek a munkások nem igen fognak megörülni, de orvos vagyok, aki betegséget állapit meg és nem tehet arról, hogy az orvosság keserű. Én sajnálom legjobban, hogy édesebbel nem szolgálhatok. A szociáldemokrata kiskáté azt mondja, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Csodálatosképen azonban nem azzal folytatja, hogy akinek nagy az étvágya, az többet dolgozzon. Ma már azzal is tisztában vagyunk, hogy a szociáldemokrata kommunista apostoloknak nem a szegény emberek sorsa feküdt a szivükön és a munkások tömegét arra szervezték be, hogy politikai céljaik kivívásában mögöttük hadsereg legyen. A maszlag, amelylyel a tömeget elbódították, a szociális állam rózsás jövője; a fegyver, amelylyel felszerelték az osztálygyülölet. Nekik olyan katonákra van szükségük, akik nincsenek megelégedve a sorsukkal. A szegény emberek pedig legnagyobb ellensége a drágaság, ezt tehát minden módon elő kell idézni. A termelést megdrágítani tehát a cél. Erre legegyszerűbb mód, ha egy-egy ember munkájának mentől kevesebb látszatja van. Tehát mentől kevesebb munkáért mentől nagyobb bért. Amint látjuk, ez olyan jelszó, amelyre könnyen lehet hívőket toborozni. A nagyobb keresetek elérésére szolgáltak a sztrájkok, a kevesebb munkateljesítésre a szabotázs, az amerikázás, a szakmánybér elleni izgatás és a munkaidő leszállítása. Beszélünk, tárgyalunk az elviselhetetlen drágaságról. Szidjuk a kereskedőt vagy a gazdákat aszerint, hogy melyik táborhoz tartozunk és amellett megfeledkezünk arról, hogy ez a baj közös a világ minden államában, tehát nem lehet egyszerűen magyar szemüvegen át elbírálni, de nemzetközi vonatkozásait kell keresni. Úgyis mint mérnök, úgyis, mint akinek háta mögött már egy élet tapasztalata van, magam tudom legjobban, a valóságban számos tényező eredőjeként jelentkezik valami általános jelenség. Nem fogok tehát abba a gyakori hibába esni, hogy egyetlen okban keressem a világ gazdasági válságát, de azt merem állítani, hogy annak egyik legjelentősebb tényezője a nyolcórai munkaidőre való áttérés. A nyolcórai munkaidő legelsősorban azt jelenti, hogy amihez eddig két ember kellett, most azt három fogja elvégezni. Miután pedig eddig sem volt a munkások egyharmada munkanélkül, mint ahogy most a nagy munkaszünetelésnél sincsen, a nyolcórára való áttérés elsősorban a termelés nagy csökkenésével jár. Ez az árukeresletet fokozta, ami már magában véve is áremelkedést hozott. üogy a nyolcórai munkaidőt a legtöbb helyen a háború alatt hozták be, mikor a munkáskezek milliói lettek a termeléstől elvonva, az csak gyorsitólag hatott a válság kitörésére. A munkaidő megrövidítésének azonban nem ez volt a legveszélyesebb következése. A munkások a kevesebb időben töltött munkáért nem akartak arányosan kevesebb bért kapni, minek folytán a termelés természetszerűleg drágább lett, amit a gyárosok az áremeléssel voltak kénytelenek a fogyasztókra áthárítani. A termeivények ára azonban nem a 2 : 3 arányban emelkedett, mint az első pillanatban gondolni lehetne, de jóval többet. Először is sok olyan költsége van a vállalatnak, amely a termelési költségeket aránytalanul jobban terheli az egységre vonatkoztatva a kisebb termelésnél, mint a nagynál. Másrészt a nyolcórai munkaidőt a munkásakarat „kényszeritette" ki és az ilyen kikényszerítéssel vele jár, hogy a győzőnek fejébe száll a hatalmi mámor. Ez a .munkásoknál világszerte nemcsak a „munkásöntudatot" nevelte nagyra, de a kőtelességérzetet is alaposan megcsappantotta, minek az lett a következménye, hogy a munkások órateljesítménye erősen leromlott. Mindezek alapján nem túlzok, ha a nyolcórás munkának rendszeresítése világszerte az árak megkétszerezését okozta. Ez volt az a lökés, amely a fölfelé törekvő árcsavart megindította. Mert mi történt ? Miután az ipari termelés minden ágában lecsökkent a munkaidő, ez a drágulás is minden ipari terméknél jelentkezett és a munkás csakhamar arra a szomorú tudatra jött, hogy ő nemcsak „termelési tényező", de „fogyasztó" is és az eddigi keresetéből már az eddigi életszínvonalát nem tudja megtartani, keresete erre már kevés. A munkás jóakarója, a „munkásvezér" már ott állott kéznél és súgta a gondokkal küzdő munkásnak: „Követelj magasabb bért!" Hogy ez nem a baj orvoslása, de a baj A nemzetgyűlés hétfői ülése Budapest, dec. 19. fl nemzetgyűlés hétfői ülését 10 óra uíán nyitotta meg Gadt Gaszton elnök. Róbert Emil, a pénzügyi bizottság előadója beterjeszti az 1921. évi 31. tc. kiegészítésére vonatkozó javaslatot, amelyre vonatkozólag kéri a sürgősség kimondását. Ugyancsak Róbert Emil terjeszti be a lakásépítés előmozdítására vonatkozó javaslatot, amely kislakások építésével, rendkiviili adókedvezményekkel és állami segéllyel igyekszik a lakásínséget megszüntetni. Bródi Ernő nem fogadja el a javaslatot. Hangoztatja, hogy olyan viszonyokat teremtsen a kormány, amelyek között a magántökének is érdemes legyen megmozdulnia az építkezések megindulása érdekében. Bródy Ernő: A lakásügyek elintézésénél szívesen látná a diktatúrát is. A javaslatot nem fogadja el. Schlachta Margit kéri a pénzügyminisztert, hogy ha a külföldi tőke engedélyt nyer arra, hogy Magyarországon befektetéseket tehessen, csak ugy kapja azt meg, ha a befektetendő tőke bizonyos százalékát a magyar áilam rendelkezésére bocsátja, kislakások építésére. Erre vonatkozólag a részletes tárgyalások során indítványt fog előterjeszteni. R javaslatot általánosságban elfogadja. Magyar Kázmér után Kdllay Tibor pénzügyminiszter szólal fel. Ugy találja, hogy a törvényjavaslatot a Ház általánosságban elfogadja, csupán az előirányzott 300 millió csekélysége miatt van véleménykülönbség. A kormány a magánépitkezést is elősegiti. Szándéka megengedni a korlátlan béremelést és a harminc évi adómentességet. Általában az állam elmegy a legszélső határig. A kormány foglalkozott a külföldi tőke befogadásának lehetővétételével. De korlátozó intézkedésekkel ezt megakadályozni nem lehet. Kéri a javaslat elfogadását. A Ház ezután a javaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás során Ereky Károly az első felszólaló. A kormány feltétlenül köteles az építkezések meginditását bárhogy megszervezni. Nem ott kell a takarékosságot kezdeni, ahol nem jár eredménnyel. A pénz körforgásának megindítása a pénzügyminiszter feladata. Kéri a kormányt, hogy az építkezéseket tavasszal okvetlen indítsák meg. Kallay Tibor pénzügyminiszter yálaszol Erekynek. A kormány minden módon elősegiti az építkezést. Ezt szolgálja ez a javaslat is. Vonatforgalom Oláhországgal "(Kolozsvár, dec. 19.) Lőkösháza felé uj vasúti menetrend lépett életbe. Kürtösre reggel 7 óra 20 perckor érkezik s 9 óra 03 perckor van Aradon. A másik vonat délután 6 óra 57 perckor érkezik Kürtösre ée 9 óra 38 perckor van Aradon. elmérgesitése ? Hiszen ő éppen ezt akarta! A béremelés ujabb áremelést hozott, ez ujabb bérkövetelést. És igy haladunk a drágulás utján azóta. És fogunk haladni feltartóztatás nélkül mindaddig, mig vagy le nem szállítjuk életigényeinket arra a fokra, melyen a mostani termelés már a fogyasztást fedezni képes, vagy az egyénenkénti több munkával nem keresünk annyit, hogy a termeivény egységére eső munkabér tovább ne emelkedjék. Az általános drágaságban szenved maga a „kézi munkásság" is csak ugy, mint a fizetéséből élő „szellemi munkás." Nem érzik azonban ennek súlyát ily mértékben a kereskedő, a gaz'da és a kisiparos. Az ok mind a háromnál közös, habár foglalkozásuk egymástól annyira eltérő is. Ezek maguknak dolgoznak, ők nem haladtak a korral. A falusi paraszt ember ma is hajnalban kel és le nem fekszik, mig napi munkáját el nem végzi. A kereskedő éjjel-nappal fut üzlete után. És a maga kezére dolgozó kisiparos sem teszi le a szerszámát a 8 óra végén, ha elég munkája van. Ezért dobjuk félre a csábító jel szavakat I Lidércfény az, mely mocsárba vezet. Jöjjön tudatára a munkás annak, hogy nem bérköveteléssel, de inaszakadtáig való munkával tud csak sorsán segíteni, hogy a háború előtti jobb sorsát, csak a háború előtti több munkával képes ismét megszerezni. Bármennyire nehezére essék is, azon a körbefutó uton vissza kell fordulnia. Nem akkor lesz a munkás boldog, ha 1000 korona lesz a napi keresete 8 órai munka mellett, de majd akkor, ha 12 órai becsületes munka mellett egy kiló kenyeret ismét 12 fillérért, 1 kiló zsirt 1 koronáért, 1 pár cipőt 8 koronáért és 1 öitözet jó ruhát 60 koronáért fog ismét kapni. Ez pedig csak ugy érhető el, ha minden munkás maga is hozzájárul ahhoz, hogy a segítségével termelt áru előállítása kevesebbe kerüljön, mint eddig. Nem vagyok borivó, ki vizet prédikál és bort iszik, én ma is kidolgozom a magam 12—14 óráját, pedig koromban már sokan nyugalomba vonulnak. De azt tartom, hogy ma ne éljük a nyugalom idejét, ma mindenkinek ki kell fejtenie minden munkaerejét. A 8 órai munka, 8 órai szórakozás, 8 órai,, alvás a Napoleon jelszava volt. Ő császár volt, hatalmas ur és még nála is ez csak óhaj volt, melyet elérni nem tudott, tegyünk le hát egyelőre ennek általánosításáról. Azért eljöhet még valamikor a 3 nyolcnak is az ideje, de azt majd mi, mérnökök fogjuk a munkások részére lehetővé tenni, ha a tudomány segítségével odatereljük a termelést, hogy egy-egy munkás 8 óra alatt többet tudjon termelni, mint most 12 óra alatt. Gálocsy Árpád.