Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-18 / 286. szám

Békéscsaba, 1021. december 18. Vasárnap II. évfolyam 286. szám, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy héra 35 K, negyedévre IOO K, félévre 200 K. Egyes szám ára 3 K. Sopron magyar maradt (vk) Amit tegnap előre megmondottunk, az beteljesedett. Nyugatmagyarország megszavaztatott lakossága kinyilvánította akaratát. A szavazatok hatalmas többsége a Magyarországhoz való hűségről tett fényes tanúbizonyságot. Az osztrákok terrorja, csalogatása, Ígérgetése, vesztegetése adott ugyan egy csomó szavazatot (többet, mint gondoltuk), mely az Ausztriához való csatolást kívánta, de a polgárság zöme mégis csak szivére hallgatott, mely ide vonta ezekhez a magyar rögökhöz, ahova ezeréve tartozik az az elrablásra szánt terület. Boldogan, büszkén szorítjuk keblünkre soproni és sopronvidéki testvéreinket. Tudtuk mi azt mindig, hogy nem veszíthetjük el őket, mégis most, amidőn újra egészen a mienk, nem tudjuk visszafojtani a könnyet, mely örömünkben szemünkbe tolul. Ugy vagyunk a soproni testvérekkel, mint az édesanya gyermekével, aki boldogan látja, — amit úgyis tudotl, — hogy szereti, megaláztatásában is szereti őt az ő jó fia. Jól esik ezt újra, meg újra látnia, tapasztalnia az édesanyának. Nekünk is jól esik, végtelenül jól esik tapasztalnunk azt, amit mindig tudtunk, hogy Magyarországnak minden volt becsületes polgára hűséggel, szeretettel ragaszkodik e földhöz, hogy „szereti, hőn szereti, imádja gyalázatában is nemzetét." De e felemelő, büszke, boldog érzésen kivül van még valami, aminek a testvéri szívhez hasonlóan a gondolkodó ész örül végtelenül. A mi dacoson, büszkén hirdetett igazságunk diadalnapja december 17-ike. Ebből a szavazási eredménybői láthatja az egész világ, hogy mennyire a nép akarata ellen hozott ítéletet az antant, amikor elrabolta tőlünk országunk nagy részét. Sopron azt üzeni a világnak, hogy hazug és gonosz a trianoni béke nemzetet daraboló parancsa. De üzen mást is. Azt, hogy ez a béke nem marad fenn sokáig. Mert a nép, a tömeg Erdélyben is, Bánátban is, Felsőmagyarországon is ugy gondolkozik, mint Sopron vidékén és előbb-utóbb kinyilvánítja ott is akaratát. Ha nem engedik simán, nyugodtan, megteszi majd erőszakkal. Abba pedig soha bele nem nyugszik, hogy idegen hatalom rabszolgája legyen. Ezt üzeni Sopron a világnak. Nekünk pedig magyaroknak azt kiáltja első testvéri szava: Ne féljetek, ne csüggedjetek, mi a végeken mindenütt hivek vagyunk, szívben, lélekben hozzátok tartozunk s ez a hűség, ez a ragaszkodás erősebb a hóhér kötelénél, az oláh, szerb, a cseh kegyetlenségénél, minden erejénél; ez a hűség ledönti a mesterséges határokat s visszaadja nekünk, ugy mint Sopront, régi földünknek minden talpalattnyi területét... az egész régi nagy Magyarországot. Sopron a miénk maradt A népszavazás eredménye Sopron, december fl. Az antantbizottság ma délután fejezte be a szavazatok megszámlálását. A hivatalosan közzétett eredmény a népszavazási területen a kővetkező : Leadtak: 23.560 szavazatot Ebből Magyarország mellett 15.343 Ausztria mellett 8217 szavazat esett A magyar többség tehát az egész népszavazási területen 45'6 százalék A százalékarány magában Sopron városában, beleszámítva Brennberget 73 százalék A népszavazás eredménye óriási örömet keltett Sopronban. Bár minden csoportosulás szigorúan tilos, a lakosság sürü tömegekben lepte el az utcákat. Fél 6 órakor az összes templomok harangjai megkondultak és egy órán keresztül hirdették a magyarság diadalát. A velencei egyezmény értelmében 8 napon belül át kell adni a területet Magyarországnak. A nemzetgyűlés szombati ülése Budapest, dec. 17. A nemzetgyűlés szombati ülését Bottlik József alelnök negyed 11 órakor nyitja meg. Bejelenti, hogy napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt Huszár Károly. Huszár Károly előadja, hogy Romanelli alezredes, aki a proletárdiktatúra idején sok embert mentett meg Budapesten a vörösök dühe és kínzása elől, Olaszországban meghalt. Indítványozza, hogy a nemzetgyűlés tolmácsolja részvétét az olasz kamarának. Az indítványt elfogadják. Kiss Menyhért személyes kérdésben szól. Bejelenti, hogy nem vehet részt a Ház további ülésein mindaddig, amig okmányilag be nem bizonyítja azoknak a vádaknak alaptálan voltát, amelyekkel a csütörtöki vitában illették. Hangoztatja, hogy nem volt darabont. Kijelenti, hogy ha olyan kifejezéseket használt a vita során, amelyek a Ház méltóságát sértik, azokért bocsánatot kér. Friedrich István a mentelmi vitát folytatja. Szerinte a túlsó oldalnak is el kell ismernie, hogy az Albrechtféle kombináció nem mese. Az ő miniszterelnöksége alatt Albrecht főherceg arra kért engedélyt, hogy Magyaróváron letelepedhessék. Ok akkor azt válaszolták neki, hogy csak maradjon ott, ahol van. A fehér könyvről megállapítja, hogy nem más, mint propagandakalendárium szabadkirályválasztók részére. Kétségbevonja azt, hogy a mai nemzetgyűlés, amely 14 vármegyét képvisel, 60 vármegye nevében döntsön a királykérdést illetőleg. Fél, hogy a szabadkirályválasztással a nemzet zsákutcába kerül. Szünet után az elnök bejelenti, hogy Hegedűs Pál tábornok annak a megállapítására kérte egy képviselő utján, hogy IV. Károly nem tett olyan kijelentést, mintha vissza akarná állítani a császári és közös hadsereget. Friedrich folytatja ezután beszédét. A tévedettekről beszél, akiknek egyik részét fizikai erőmüveletekkel kikapcsolták a jogrendből, másik részét pedig a puccsisták és a Habsburglakájok alkotják. Hangoztatja, hogy egyetlen rendszer sem adhat magának amnesztiát. Ez csakis a következő rendszer feladata lehet. Gömbös álláspontját nem érti. Somogyi István kisebbségi véleményét fogadja el. Rupert Rezső szólal fel ezután. Kifogásolja, hogy a mai körülmények között a trón elfoglalása elvileg keresztül volna vihető. Nemzetközi erők akadályozták meg IV. Károlynak Magyarország trónjára való visszatérését. Károsnak tartja, hogy a vitába bele keverték a kormányzó személyét. Beszéde további folyamán az állambiztonság kérdésére kiván rámutatni. Öt perc szünet után Rupert folytatja beszédét. A kormánynak meg van a mentsége, hogy állambiztonsági érdekből kellett cselekednie. Kijelenti, mint a mentelmi bizottság tagja, hogy a bizottsági tárgyaláson két álláspont nyilvánult meg. Az előadói és a kisebbségi álláspont. Az előadói meghamisítva került a nemzetgyűlés elé. Rubinek István: Rupert állítása nem igaz, rágalom I Rupert: Mikor a letartóztatott képviselők felelősségét nem lehet megállapítani, a jog és a törvények alapján állva tiltakozom a letartóztatás ellen. Elnök 2 órakor felfüggeszti az ülést. Bottlik József alelnök délután 4 órakor nyitja meg az ülést. Rupert megemliti, hogy délelőtti beszédében Budaőrsnél küzdöttekről tett kijelentését félreértették. Azt ott harcolókat minden dicsőség megilleti. Ezután rövidesen befejezi beszédét azzal, hogy a kisebbségi indítványt fogadja el. Rubinek István visszautasítja Rupert vádját. Az ő álláspontja is az, hogy a letartóztatott képviselők ügye nem alkalmas a statáriális eljárásra. Rupert válasza után Brödy Ernő jogi szempontból szól a napirenden levő ügyhöz. A mentelmi ügy az alkotmánybiztositék ügye. Mig egyesek börtönben ülnek, Hegedűs nyilatkozik. Kéri a letartóztatottak szabadonbocsátását. Somogyi indítványát fogadja el. Turi Béla szól a kompromisszum tervéről. Az volt a cél, hogy az 1920. évi I. t.-c. feltétlen törvény-e. Szóló a nemzet szuverén akaratának tartja. De ha a régi alkotmány és a törvény között kell választani, a régi alkotmánynak kell érvényre jutni, mint erősebbnek. A törvény nem a királyság ellen jött létre, tehát a királyi hatalom tényleges megkezdésére irányuló lépés nem lehet jogtalan. Ha lázadás történt, a királyt kellett volna letartóztatni! „Hiszek egy istenben, hiszek egj iiazibu, Hiszek egy isteni örök igazságbu, Hiszek Higyarorsúg feltámadásába! I Aiaai." Lapunk mai száma G oldal*