Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-07-15 / 154. szám

Békéscsaba, 1921. julius 15. Péntek II. évfolyam 154. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma : 60 Független keresztény politikai napélap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona Homoig niuÉa Aki a mostani parlamenti életet szemléli — legyen az akármilyen pártállásu — ha magyar és keresztény, kell, hogy összefacsarodjon a szive. Olyan kétségbeejtően sok és fontos dolga van az országnak, olyan égetően szükséges, hogy nyugodt mederbe tereitessék meggyötört hazánk összetörött hajója — és a honatyák egy része mégis állandóan csak zavarra, szenzációra, gáncsolásra törekszik. Nem is szólunk arról, hogy ezek a nagyhangú szónoklatok milyen szolgálatot tesznek a keresztény Magyarország eilen lappangva küzdő zsidó sajtónak, milyen magas lóra ültetik az álliberálisok csahosait — nem, erről nem is akarunk keseregni, hiszen eivégre azt, hogy valaki öntudatos keresztény legyen cselekedeteiben, hogy átérezze a keresztény irányzat végtelen fontosságát, ezt csak komoly és öntudatos keresztényektől lehet elvárni. Az pedig csak jámbor óhaj, hogy a megkereszteltek valóban keresztények is legyenek. Ahhoz, hogy eljussunk ehez az ideálhoz, más közszellem kell, nem pedig olyan, amilyenben a most szereplő emberek nevelkedtek. Vonatkoztassuk el azért a parlament mostani lázas és izgatott tárgyalásait a keresztény érdekektől s tekintsünk csak nemzeti szempontból a Ház zűrzavaros lármájába — fájdalmunk ép oly őszinte és mély, mintha keresztény szemmel nézzük e dolgokat. Ezek a mindenáron kormányt buktatni akaró interpellációk korántsem renditik meg a minisztérium szilárdságát, hiszen legtöbbször alaptalan vádakon épülnek fel, ellenben döntögetik a még alig épülő uj Magyarország friss falait. Aki ezeket a müfelháborodásokat, nagy ,, leleplezéseket olvassa, ha barátunk — kétségbeesetten, ha ellenségünk — kárörömmel állapítja meg, hogy itt nem az építésnek munkája, hanem a rothadásnak utálatos bomlása folyik. Pedig nem ugy van. Még a leggaládabb ellenség is kénytelen megállapítani, hogy mi igenis haladunk a jobb jövő felé s biztosabb léptekkel, hamarabb jutnánk el a célhoz, ha elnémulnának a kerékkötők. Idehaza ezt még csak tudjuk, de külföldön, ahol csak ellenségeink elhomályosított szemüvegén keresztül nézheti még a legbecsületesebb s legelfogulatlanabb ember is a mi életünket, ott sokkal súlyosabb következményei lehetnek folytonos marakodásunk látásának. Ezért köszöntjük igaz örömmel a keresztény-párt komoly elhatározását, mely arra irányul, hogy nyomatékosan érvényesítse a párt azon óhaját, hogy a nemzetgyűlés a legnagyobb komolysággal folytassa azon törvényjavaslatok tárgyalását, melyek az ország konszolidációjához a legégetőbben szükségesek és a maga hatáskörében igyekezzék minden súrlódást, kisiklást és a parlamenti időknek egyéb célokra és epizódokra való áldatlan felhasználását megakadályozni. És örömmel üdvözöljük a párt ama komoly törekvését is, mely garanciát akar követelni a kormánytól arra nézve, hogy a meghozott szociális törvények körül minden késedelmet megszüntessen. Ugyanitt szorgalmazni akarják az aratás nélkül maradt mezőgazdasági munkásságnak az ellátatlanok kataszterébe való felvételét s egyéb a kisemberek érdekeit szolgáló (selyemgubó árának magasabb megállapítása) intézkedések sürgős végrehajtását. íme ez a komoly munka. Mert ugyan kit érdekelnek azok a személyi sérelmek, amelyek a képviselő urakon estek, kit érdekelnek azok az apró piszkok, melyekből lassanként büzleni fog a tárgyalóterem ? (Ezeket csendben, sokkal határozottabban el lehetne takaritani, anélkül, hogy a piszkok felkavart porát a szemünkbe szórnák a t. követ urak). De minden nemesen gondolkodó embert igenis elsősorban érdekel az, hogy mi lesz a fontos, aktuális törvényjavaslatokkal mikor kerül már a sor a szociális kérdések szeretettel és jóakarattal való megoldására? Képviselő urak! Ezekkel a kérdésekkel foglalkozzanak! Lehet, hogy az álliberális zsidó sajtó jobban örül az ilyen cirkuszoknak, amilyent a Rupert—Balla konzorcium rendez, de mi a keresztény és magyar választók mil'iói már nagyon meguntuk a cirkuszt. Mi már a kenyeret, a biztos kenyeret akarjuk, mely az urak okos munkája következményeként nem fog hiányozni egy dolgozó ember asztaiárói sem. Mi már belefáradtunk a folytonos szenzációba. Csendes, építő, eredményes munkát szeretnénk látni. A nemzetgyűlés a hadifoglyokért Huszár Károly nagy beszéde — A nemzetgyűlés mai ülése Budapest, julius 14. A nemzetgyűlés mai ülését Rakovszky István elnök háromnegyed 11 órakor nyitotta meg. Bejelentése szerint a belügyminiszter pénteken válaszol a Tomory által Szatmárvftrmegye közigazgatási viszonyai ügyében benyújtott interpellációra. Bernolák Nándor népjóléti miniszter az egész kormány nevében viszszautasitja a Rupert által tegnapi felszólalásában használt kitételeket. Huszár Károly az oroszországi magyar hadifoglyok hazahozatala érdekében beszél. Pontos számadatokat olvas fel, amelyek szerint öszszesen 401 ezer magyar és osztrák hadifogoly volt Oroszországban a háború befejezésekor Ebből már 101 ezerről semmit sem tudnak, tehát ennyien pusztultak el a fogolytáborokban az oroszok embertelenségei következtében. Összesen 79 ezer 274 hadifogoly jött eddig haza. Ma még mintegy 60—70 ezer foglyunk vár hazaszállításra. Levelet olvas fel, amelyet orosz fogoly irt Moszkvából. A moszkvai tábor lakói 5—6 éve vannak fogságban. Átszenvedték az oláh és a cseh legionáriusok minden embertelen kínzását, mig megindították őket hazafelé. Csak Moszkváig jutottak. Ott a kommunisták magyar szekciója feltartóztatta transzportjukat. Ruházat nélkül vergődtek át a legnagyobb hidegeken. A sok éhezéstől nagy a vérszegénység a foglyok között. A legtöbbnek csak negyvenet ver a pulzusa. A levél után a vöröskereszt oroszországi elnökének nyilatkozatát olvassa fel, amsly szerint a murman vasutak építésénél 10 ezer fogoly pusztult bele a munkafelügyelők kegyetlenkedéseibe. Minden orosz temetőben vannak magyar halottak. Az az embertslenség, amelyben még máig is részesitik az oroszok a magyar és osztrák hadifoglyokat, szégyene az egész müveit társadalomnak. Ezután egy turkesztáni levelet ismertet, amely az ottani foglyok kétségbeejtő állapotáról számol be. Kéri a nemzetgyűlést, hogy a hadifoglyok hazaszállítása érdekében meyinditandó akciójában legyen különös tekintettel a turkesztáni fogolytáborok lakóira. Az Oroszországban lévő magyar hadifoglyokat három kategóriába kell sorolnunk. Az elsőbe azok tartoznak, akik szabadon járhatnak, kelhetnek s akiknek hazajövetele elé a szovjetkormány nem gördítene semmi akadályt. Ezek kedvesek az orosz kommunisták előtt. A második csoportba mintegy hatezren tartoznak. Ezek túszok Közöttük ötezer altiszt és ezer tiszt van. Végül egy harmadik csoportba azokat soroljuk, akik az egész birodalom területén elszórtan tengődnek. A magyar kormánynak mindent el kel! követnie, hogy a felsorolt három kategória alkotóit hazahozza. Kérjük fel eziránti közbenjárásra a Vöröskereszt elnökségét is és minden hasonló rendeltetésű nemzetközi intézményt. Igen sokan vannak a foglyok között elszakított területeinkről való idegen ajkúak, de nem szabad ilyen szempontból különbséget tennünk közöttük. Ezekért is fel kell emelnünk szavunkat. Mind egyformán szenvedtek a háborúban. Prohdszka Ottokár szerint az egész müveit viiág kötelessége foglyaink megmentése érdekében közbelépni. Volt a világnak lengyelkérdése, volt örménykérdése, most legyen magyarkérdése és hallja meg végre ennek a szenvedő országnak jajkiáltásait. Ami szenvedéseink minden más hadviselt államénál nagyobbak, mert nemcsak hősi halottaink, árváink és rokkantjaink, hanem foglyaink is vannak. Juttassa el a nemzetgyűlés a pápához is kiáltványát, hogy a pápa tekintélyével támogassa az ügy sikerét. Kiss Ferencz hangoztatja, hogy a világ minden protestáns egyházát is bele kell vonni a mozgalomba. Szilágyi Ferencz a németek közbenjárását tartja szükségesnek. Csizmadia Sándor a magyar munkásság nevében kijelenti, hogy szívesen beleegyezik abba, hogy az elitélt magyar kommunistákért cserébe hazahozzák oroszországi foglyainkat. Az elnök napirendi indítványa után Bottlik József személyes kérdésben szólal fel, majd Pálfi Dániel interpellál a keresztény iparosságot ért sérelemről. Előadja, hogy az egész bőrkereskedelmet és bőrbehozatalt a zsidóság tartja kezében, a keresztény kisiparosság anyagbeszerzése pedig különböző nehézségekbe ütközik. Hegyeshalmi Lajos kereskedelemügyi miniszter azonnal válaszol. Hozzájárul ahhoz, hogy a bőrbehozatal 40 százaléka a kisiparnak jusson. A vételárat az iparkamara állapítja majd meg. Az ülés vége 14 óra 30 perckor.