Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-08-14 / 180. szám

Höriisviiáék Békéscsaba, 1921. augusztus 14. PénzhamisitiM fogtak Szombathelyen Szombathely

t aug. 13. A szombathelyi rendőrség nagyarányú pénzhamisításnak jött nyomára. Molnár Emil lakatossegéd 30 ezer koronát akart becserélni az OsztrákMagyar Bank szombathelyi fiókjában. Ott észrevették, hogy a bankjegyek hamisak. A rendőrséget értesítették, s a rendőrség felelősségre vonta a lakatossegédet. Kihallgatása során Molnár azt mondta, hogy a pénzt Koller Rezsőtől, a Herceg-kávéház főpincérjétől kapta. A vallomás után Kollert is előállították a rendőrségen. A főpincér elmondta, hogy körülbelül 3—4 héttel ezelőtt egy Wetzner András nevü soproni lakossal ismerkedett meg, akitől 100, 50, 20 és 10 koronás bankjegyeket kapott 252600 korona összegben. Ennek az összegnek egy részét ő maga, másik részét pedig Molnár cserélte be különböző szombathelyi bankokban. A bankjegyek osztrák lebélyegzésüek voltak, amelyekről az osztrák bélyegzőt vegyiszerek segítségével lemosták és helyette ráhamisitották a magyar bélyegzőt. Igy a bankjegyeket háromszoros árfcan tudták értékesíteni. A rendőrség tovább folytatta a nyomozást és megállapította, hogy a 252,600 koronából eddig 178,000 koronát cseréltek be a szombathelyi pénzintézoteknél. A rendőrség 74.000 koronát őrizetbe vett, mint bűnjelt. Érdekes, hogy ezekről a bankjegyekről egész világosan meg lehet állapítani az oszárák bélyegzést és elég gyanúsaknak látszanak a magyar hamisítások. Wetzner András 10-én Szombathelyen a rendőrség kezére került. Kihallgatását ma kezdték meg. A nyomozás során a főpincér lakásán a detektívek körülbelül 15 kg. ércpénzt, köztük különböző ezüst pénzeket (1, 2, 5 koronásokat) találtak. Béhésvármegye törvényhatósági bizottságának rendkiuuli közgyűlése Kell-e áruizsfiálábizattság ? - Elsőbb a sakk, mint a hadirokkantak Gyula, aug. 13. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága szombaton délelőtt a vármegye székházában rendkívüli közgyűlést tartott. Elnöklő alispán bejelentette, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívását az tette szükségessé, hogy nagyon felszaporodott az elintézni való ügyek száma, a legközelebbi rendes közgyűlés megtartására pedig csak októberben kerülhetett volna sor. A tárgysorozat első pontja Apponyi Albert gróf köszönete a vármegye közönségének jubileumi üdvözléséért. A köszönetet tudomásul veszi a közgyűlés. Hosszabb vita fejlődik ki a vármegyei árvizsgálóbizottság költségeinek fedezése tárgyában előterjesztett jelentés körül. A kormány tudvalevőleg nem régen rendeletet adott ki, amellyel átszervezte az árvizsgálóbizottságokat és arra kényszeríti a törvényhatóságokat, hogy viseljékárvizsgálóbizottságuk működési költségeit. Az állandó választmány azt javasolja, hogy ezeket a költségeket a törvényhatósági bizottság hárítsa egyelőre a közélelmezési alapra, az alispánt pedig utasítsa arra, hogy az árvizsgálóbizottság működését ellenőrizze és tapasztalatairól számoljon be az októberi közgyűlésen. K. Schriffert József kérdést intéz az alispánhoz aziránt, hogy szükség van-e egyáltalában még az árvizsgáló-bizottság működésére. Az alispán válasza szerint az árvizsgáló-bizottság jelenlegi formájában nem tud eredményes munkát kifejteni, A törvényhatósági bizottságnak módja van feliratot intézni a minisztériumhoz a bizottság müküdésének megszüntetése iránt. Faragó László felszólalása után, amelyet Fekete Sándor és több más bizottsági tag ajánl elfogadásra, kimondja a bizottság, hogy hozzájárul az állandó választmány javaslatához és • egyelőre nem ir fel az árvizsgáló-bizottság működésének megszüntetése érdekében. Az alispán bejelentése alapján kimondják, hogy a vármegyei hivatalos levelezés portó költségeinek részbeni fedezésére (évente egy millió korona telefondijakkal együtt f) állami segítséget kérnek. Tudomásul veszik a vármegyei közkórházi bizottság jelentését, mely szerint 93,707 koronáért adtJik el a közkórház kiselejtezett berendezési tárgyait. Tudomásul veszik dr. Zöldy János vármegyei főorvosnak a Békésmegyei Takarékpénztár igazgatójává és dr. Moldovdnyi János főszolgabírónak három békési részvénytársaság igazgatósági tagjává történt megválasztását. Az alispán előterjeszti a gyulai sakkor segély iránti kérelmét. K. Schriffert József felszólalására az eredeti ajánlat összegét megkétszerezik és 10,000 korona segélyt szavaznak meg a sakkor számára. Kimondják, hogy a szegedi siketnéma intézetet évről-évre esetenként meghatározandó összeggel támogatják. Az intézetnek ahoz a kérelméhez, hogy előre megállapított öszszegü segélyt folyósítsanak minden évben, nem járulnak hozzá. A „Vármegye" cimü lap részére 5000 K segélyt szavaznak meg. Az alispán bejelenti, hogy az államépitészeti hivatal 51670 koronát kér a békéscsabai hadszerkészletraktár tatarozására. Az előterjesztett és elfogadott javaslat szerint ezt az összeget nem utalják ki, hanem a katonaságnak felajánlják a raktár épületét három évi használatra bérfizetés nélkül, azzal a kikötéssel, hogy legalább olyan jókarban adja vissza 3 év múlva a katonaság az épületet, amilyenben most átveszi és a javítási költségek megtérítését nem kívánhatja a vármegyétől. Az alispán előterjesztésére a békésés csonka aradvármegyei hadigondozó hivatalnak gyorssegélyekre 5000 Kt szavaznak meg. (Figyelemreméltó, hogy itt senki sem szóllalt fel a hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek részére kért segély megkétszerezése érdekében, mint ahogy K. Schriffert József tette a sakkör segélyének tárgyalásakor. — Ugylátszik, hogy Békésvármegye törvényhatósági bizottságának jelenvolt tagjai — csekély tiszteletreméltó kivétellel — kétszer olyan fontosnak tartják a gyulai sakkört, mint a hazáért megnyomorodottak segélyezését !) I Öz. Kubik Jánosnénak bélmegyeri gulyássá történt megválasztását hoszszas vita után hagyják jóvá az ellene beadott fellebbezés elutasításával. A vitában Dohányos János bélmegyeri lakos, dr. Török Gábor békési ügyvéd, Durkó Gergely békési törvénybiró, K. Schriffert József és Moldovdnyi János békési főszolgabíró vett részt. Doboz község főjegyzőjének failletmény megtérítést ügye ellen beadott fellebbezését helytállónak ítélik. Békéscsaba városnak a 10407. hrsz. közdülő-ut megszüntetése tárgyában hozott határozatát jóváhagyja és az ellene beadott fellebbezést elutasítja. Békéscsaba város gyepmesteri szabályrendeletét jóváhagyják. Soron kívül tárgyalják le a 116-ik tárgypontot, amely az endrődi főjegyzői állás betöltése ellen benyújtott fellebbezést tartalmazza. A fellebbezést Ösapai Lajos endrődi gyógyszerész felszólalása ellenére elutasítják és a főjegyzőválasztást jóváhagyják. Békés községnek a házhelyek kiosztására vonatkozó határozatát megerősítik, az ellene benyújtott fellebbezést elutasítják. Békéscsaba városnak a magasabb főjegyzői személyi pótlékok megProtestáns egyházak mai belélete Irta: HARSÁNYI PÁL II. A közelmúlt évtizedek egyházi életét hovatovább erősebb és erősebb mértékben a bürokratizmus jellemezte. Ahol pedig a bürokratizmus lett úrrá, ott sínylődik a lélek! És ez a bürokratizmus reányomta a maga bélyegét a legkisebb egyházi szervezetre: a presbytériumra is! Micsoda nagyszerű krisztusi gondolata volt az apostoloknak, hogy a „presbyterei" a szeretetben és a hitben megkoronázott öregek kormányozzák az eklézsiát! Jóltevő szeretetüknek fényével ragyogjanak oda, ahol a bánat setétsége borult a lelkekre, — jóltsvő szeretetüknek melegével szárítsák fel a könyeket, ahol azok alápatakzottak a szemekből a fájdalmak miatt — jóltevő szeretetüknek áldozatos munkájával teremtsenek ruhát a mezítelennek, hajlékot az úttalannak, kenyeret az éhezőnek és hitüknek tündöklésével az örökkévalóságba ragyogjanak a mulandóság világából: ez volt régen a presbytérium, ma pedig lettünk egy szavazó bürokratikus intézménnyé, ahol Krisztusról, lélekről, életről hallani sem lehet egyetlen gondolatot sem 1 Meg kell itt állapitanunk, hogy a felelősség e téren nagyon kicsiny mértékben terheli presbytereinket, sokkal inkább magát a korszellemet, mely azt mondhatjuk, jogászi bürokratikus intézménnyé formálta, vagy helyesebben kifejezve, deformálta egyházi életünket s a §-ok rideg tömegével bizonyára nem szándékosan bár, de eltorlaszolta az élet és lélek buzogó forrásait! S terhel a felelősség őszintén valljuk meg, minket, lelkipásztorokat, kik törvényhozó testületeinknél nem buzogtattuk ugy e forrást, mint kellett volna szent és magasztos hivatásunk s elválasztottságunk szerint s presbyteriumainknál is megelégedtünk az adminisztráció dolgaival. Presby tereink több mint 90 százalékban magyar népünk gazdaközönségéből, e tisztes társadalmi osztályból kerültek ki, kik vállaikon hordozták szegény egyházunk küzdelmes életének terheit s szivükben az atyáiktól nyert örökség megőrzésének nagy gondolatát s ugy érezzük, hogy ha a lelkipásztori szívben megőrzik ők a tiszta szeretetet, mindig lehet a köz javára e presbytériumokkal dolgozni ma is, de a fokozottabb, intenzivebb munkára nekünk a kötelességünk őket vezérleni, előttük világolni! Éppen azért dobbanjon össze a szivünk nekünk, vezetőknek és presbytereknek, hogy az isteni lélek buzgó forrásából merítve, igyekezzünk az élet erejét bevinni presbytériumainkba s törekedjünk arra, hogy presbyteri gyűléseinken az adminisztráció mellett az evangéliumi, a krisztusi élet dolgaival is foglalkozzunk, hogy a lelkipásztorok megmutatván a célt, a presbytérium szárnya legyen az egyházi élet Istenhez emelkedésének s elsősorban munkása annak, hogy itt e földön a szeretet és az egyház élete s munkája által Isten legyen minden mindenekben! Ha volt valaha tényező, mely felettébb munkás volt és a lélek erejéből volt munkás abban, hogy Istennek dicsősége a reformációban megépíttessék s ha volt valaha tényező, mely magának halhatatlanságot biztosított e nemes .munkája által a magyarságnak az életében, ugy a régi iskolamesterek tanítók voltak ezek, kik valóban rang és különbözőség nélkül nemcsak testvérek, de valóban egy voltak a lelkipásztorokkal ! Ezeknek az erőtelensége vált erősséggé, szegénysége gazdagsággá, küzdelme dicsőséggé s elmúlása örökéletté a reformációban! Ha igaz mindez, aminthogy szó és betű szerint igaz s ha igaz az, hogy 70-ben a német néptanítók győzték le a franciákat és hogy a német néptanítók munkája ma is foszlányokra fogja széttépni a trianoni béke oktalanul gőgös alkotását: ugy e téren nekik éppen a szent nemzeti és valláserkölcsi értékek szemelőtt tartásával mélyen kell diagnoskálnunk és nem lehet észre nem vennünk, sőt meg kell állapitanunk önmagunknál és tanítói karunknál egyaránt a fogyatkozásokat! A szegénység dicsőségének himes takaróját rongyoknak nézve, megpróbáltuk átvarrni az államsegélyek csalóka aranyszálaival s minden tüszurással megszaggattuk a régi erősségeket ahelyett, hogy a magunk áldozatkészségének fokozásával jártunk volna atyáink nyomdokain, — szolgálati pragmatikákat alkottunk ott, hol az Illés palástját keltett volna tanítói karunk és önmagunk vállaira venni s magunk engedtük, sőt részben tereltük a tanítóságot a modern világ szomjat nem oltó, csak újabb és ujabb szomjúságot teremtő vizébe, ahelyett, hogy a lélek és élet vizéből ugy a nevelőintézetekben, mint kint az életben, mi velük együtt igyekeztünk volna minél gazdagabban meríteni, abból a forrásból, amelyből aki iszik, soha meg nem szomjúhozik! A patriarkális szeretet helyét itt is elfoglalta a bürokratizmus, rendelkező és alárendelt, parancsoló és függő viszony fejlődött ki, jog és kötelesség világi bölcsessége lépett annak a tudatnak a helyére, hogy ha mindent megtettünk is mindnyájan, csak erőtelen szolgák vagyunk s igy férkőzött be az egyház életébe az elhidegülés szuja! Folytatása következik.