Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-09-13 / 202. szám

Síösrös vidék DCKCSCSŰDŰ, 1921 . szeptember 13. Mi van ma ? 1921. szept. 13., kedd R. kath.: Amát pk. hv. Prot.: Ludovika. Nap kél reggel 5 óra 34 perckor, nyugszik 18 óra 18 (^6*18) perckor. Hold kél 16 óra 21 perckor, nyugszik éjjel 1 óra 42 perckor. Ujobb viíéZíivatásoii Béíiésmepben Békéscsaba, szept. 12. A Szent István napi vitézi ava­tások alkalmával a budai várban vitézzé ütöttek vitézi telekbe vaíó beültetése serényen folyik. Békés­megyében e hó 18-án négy, 25-én két vitézt ültetnek be a szokásos ünnepségek között a vitézi telekbe. R hat vitéz közül vitéz László (Laurinyecz) János csabai, egy ge­rendási, egy csorvási, egy bánhe­gyesi lakos, kettő pedig Csabán tényleges katonai szolgálatot tel­jesít. E hó 18-án vasárnap a Vésztő­höz tartozó Mágor-pusztán, a gróf Wenckheirn Ferenc által felajánlott 75 holdból alakított vitézi telkekbe ültetik be vitéz Iványi (Ivanics) Mi­hály földmives, v. népf. őrmester, nagygerendási, vitéz László (Lauri­nyecz) János, m. kir. államrendőr, tart. őrmester békéscsabai, vitéz Katona (Gog) István t. törzsőrmes­ter csorvási és vitéz Horváth István tartalékos szakaszvezető magyar­banhegyesi lakosokat. Rz ünnepség, melyen részt vesz a kormányzó ur, mint a vitézek főkapitánya képviseletében vitéz Siménfalvy Tihamér vezérkari ez­redes, a vitézi szék törzskapitánya, vitéz Szügyi Zoltán fhgy., törzs­széktarló, vité.z Szabó Jenő huszár­kapitány, megyei székkapitány, a vármegyei vitézi szék tagjai, az adományozó család tagjai, Gyula és Csaba városok polgármesterei, a megye és a járások képviselői, reggel 9 órakor kezdődik Vésztőn. Istentisztelet után Vésztő község ünnepi díszközgyűlést tart, amelyen felveszik a községbe a beiktatandó vitézeket. Ezután Mágor-pusztán megtörténik a szokásos ünnepsé­gek keretében a birtokbaültetés. Rz ünnepségek után a vitézek tiszte­letére díszebéd lesz. 25-én Csorváson, a gróf Wenck­heirn Matild által felajánlóit 38 hold földből alakított két vitézi telekbe igtatják be a fent leirt módon és ünnepségek között vitéz Szabó Pal Vince csabai tiszthelyeítest és vitéz ] Harmati (Hajdukovic^) Antalt, a | csabai vámőrségnél szolgáló tiszt­helyettest. Október 23 án Szarvason a Bolza gróf által adományozott vitézi te­lekbe ültetik be vitéz nemes Nusz Gyula t. tiszthelyettes, szegedi lakost. Örömmel adunk hirt arról, hoyy Békésmegyében a vitézi telek fel­ajánlások állandóan folyamatban vannak. Legutóbb gróf Merán-féle köröstarcsai és ládányi uradalom ajánlott fel 15—15 holdat és Fehér­váry Czelesztin ugyancsak Körös­tarcsán 15 holdat. Wenckheirn Dé­nes és József grófok és Széchényi Antal gróf is legközelebb kijelölik birtokaikon a vitézi telkeket. Sajnos, Csabán még senki sem aján!ott fel vitézi telket s a megyei kapitány­ság arról sem tud, hogy valaki tervezné vitézi tc'ek adományozá­st. Pedig itt sokan aduatnának! Hiszen a legelső ,'dnkozó eqy Hajdumeayei 500 holdas c"zdi volt, aki 100 holdat ajánlott fel a nemes célra. Hányan adha!r:ának Csabán csak 1—2 telekre valót. S aztán nem is ártana, ha nemcsak a környéken, de magában Csabán is, rninél több vitéz állna példakép a jelen és a jövő generáció előtt. 9MÉ o magyar hopmány váloszjegyzeitéf Buáapest, szeptember 12. A magyar kormány Nyugatmagyarország ügyében ma nyújtotta át válaszjegyzékét az antanthatalmak három követének. A jegyzék, szerint a magyar kormány osztja a népek szövetségének a nyugatmagyarországi események feletti sajnálkozását. De sajnálja a kormány azt is, hogy a szövetséges hataimak az ellenséges forrásokból eredő hirekre alapítják véleményüket. Nem tagadja a kormány, hogy szöktek át többen más vidékekről a felkelő nyugatmagyarországi lakosság szabadságharcának tá­mogatására a szigorú rendszabályok ellenére is. Friedrich István képviselőt a kormány eltávolíttatta Sopronból, mihelyt agitációs munkájáról értesült. A leszerelt létszámú magyar hadsereggel nem" tudta megfelelő mértékben megszállani a nyugati határvonalat. Mindössze 1900 csendőr áll rendel­kezésére a szökevények feltartóztatásához. Kéri a szövetséges hatalmakat, hogy tegyék lehetővé ujabb tárgyalások megindítását az átadásra vonatkozó méltányos megegyezés érdekében. Nagyatádi Szabó is távozni akar ' "" • , " . v "Í (Budapest, szeptember 12.)Szom- j baton délután Bethlen István gróf, ! Ráday Gedeon, Tomcsányi V. Pál í és Vass József rögtönzött tanácsko­j zást tartottak, amelyen nagyatádi ! Szabó István bejelentette, hogy le­i mond állásáról. Lemondását nem í fogadták el, mert nyilvánvaló, hogy ' a földmivelésügyi miniszter nem is ' tudott a titkára által elkövetett 1 panamákról. Felségsértés postabéiyegragasztássaí A szabadkai postahivatalnál kü­lönös vizsgálat indult meg egyik magyar tisztviselő ellen. A tisztvi­selőt egyik szerb kollegája jelen­tette fel s azzal vádolta, hogy a postabélyegeket állandóan fordítva ragasztja fel, ugy, hogy őfelségé­nek a szerb királynak arcképe mindig fejjel lefelé kerül. Ez csak sértő szán­dékkal történhetik, vagy legalább is nagyfokú tiszteletlenségnek a jele ? A szabadkai ügyészség fel­ségsértés cimén eljárást indított a postatiszt ellen. 9 békésmegyel Uitézí M nagy ünnepe. Hsgyszabásu lóverseny Csabán. A békésmegyei Vitézi Szék ok­tóber hó 9 én (esetleg 16-án) nagy­szabású ünnepet rendez, amelyen való megjelenesüket az ország ieg­kiválobb méltóságai bejelentették. Az ünnepség kiemelkedő pontja lóverseny lesz. A lóversenyen jelen lesznek : a Vitézi Rend főkapitánya, a főszékhatóság, a kormány tagjai, a társadalmi egyesületek központi kiküldöttei, a lovasegyletek, a me­gyebeli arisztokrácia, a megyei ha­tóságok, hivatalok vezetői stb. A Vitézi Szék a lóversenyt min­denképen Békéscsabán fogja ren­dezni. Természetesen a csabaiak feladata lesz, hogy megfelelő terü­letet ajánljanak fel erre az egyetlen napra. Meg vagyunk róla győződve, hogy sikerülni fog a legalkalmasabb területet megkapniok, mert ha a ma­radiság rneg is akadályozta az Al­földi Lovas Egylet őszi versenyei­nek itt való megtartását, azt még sem teheti, hogy az egész ország vezető egyéniségei előtt szűkkeb­lűnek muiatkozzék. A lóverseny alkalmatlan helyen vaió megtartása nagy szégyene volna az egész vá­rosnak, mert ha itt a miniszterek szemtől-szembe látnák, hogy az alkalmas területek helyett, valami kényelmetlen és rossz terepen kell a lóversenyt lefuttatni, bizony kiáb­rándulnának a mi városunkból, ame­lyet pedig igen nagyra értékel ma az ország. Hisszük, hogy ezt mindenki be­látja s nem lesz senki, aki ne igye­kezne minden erejével előmozdítani a lóverseny teljes sikerét. A lóverseny napján este a Vigadó összes termeiben a bekésmegyei Vitézi Szék fényes balat rendez. ;uci8»BK>auai | .Hiszek egy istenben, hiszek egy hazaban, Hiszek egy isteni örök igazságban, ! Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen." Egy nap az őserdőben > ) | Irta Gajdács Mátyás Addis-Abeba, 1921. aug. hava. ! Hajnalodik. Az őserdőben még j teljes és nyomasztó sötétség honol, S de a madársereg ösztönszerűleg érzi \ már és vidám csicsergéssel köszönti j a közeledő napot. A madarak öröm­től átható dalaba belevegyül egy-egy bagoly, hyéna és leopárd bosszús huhogása, illetve ordítása meg a guercák mélabús dobolása. Ezt már a páviánok se tűrik szó nélkül, azok is elkezdenek éktelenül röfögni, ugatni, szóval afrika belsejébe illő hangokon érzelmeiknek kifejezést adni. Végül — amint illik is — jön az Isten legtökéletesebb teremtménye és zengzetes szép magyarsággal el­ordítja magát: boy. E varázs szóra eltűnik a hajnal és előbújik a nap, no meg a boy. A boy angolul fiút jelentene, de itt Afrika belsejében természetesen más az értelme, am­haránt „as hart", fegyveres szolgát hívnak igy, magyarul szobalánynak *) A fenti cikket s még egy következőt, melyet valamelyik legközelebbi számunk­ban fogunk közölni — Gajdács Mátyás békéscsabai származású Afrika-utazó irta. Egy leveléből vettük ki szórói-szóra. Bi­zonyosan sokaknak okozunk leadásával örömet, hiszen Gajdácsnak itt is, meg az egész környéken sok jóbarátja s isme­rőse van. kellene nevezni, mivel annak a teen­dőjét végzi. Nem azért érdemes e szép elnevezésre, mert takarít (erre nem nagy szükség van errefele) hanem mert ő az, aki behozza a reggelit az urának az öltözködésnél. Az utóbbi dologról azt hiszem, jobb hallgatni, azért áttérek a napi fon­tosabb eseményekre. Mivel guerezák voltak a közelben, azért először is azoknál tettem tiszteletemet. Eleinte kíváncsian kukucskálnak felém (bizo­nyára nőstények lehetnek) majd bá­mulatos • ügyességgel több méteres ugrással repülnek egyik fáról a má­sikra. Azzal mulatok, hogy a repülő guerezák ugrását halálugrássá vál­toztatom egy-egy sikerült lövéssel, ami mondhatni nagyszerű szórako­zás, de nem a majmoknak. A lövé­sek zajára odasereglett egy csomó pávián s dühösen ugatva kisérte minden lépésemet. Persze e lármára minden élő lény figyelmes lett s igyekezett menekülni. Mivel kísérőim nem voltak hajlandók elmaradni, kénytelen voltam közibük durrantani. Egy óriási példányt megsebesítettem, alig pár méternyire vánszorgott előt­tem, dl támadni nem mert csak rémesen vicsorgatta fogai! felém. Igazán szerencse, hogy az állatok nem tudnak okosan gondolkozni s ösztönszerűleg félnek az emberektől, hiszen ha csak néhány pávián egy­szerre támadna meg, pár perc alatt darabokra téphetnének. Ezek után kellemetlen kísérőim elmaradtak s nyugodtam folytathattam a vadak által kitaposott szük ösvényen utamat, közben szedegetve a gyönyörű szinü madarakat, melyeket szolgáim néha csak hosszabb keresés után tudtak előkeríteni a sűrűből. Azért, amikor egy ritka mókust lelőttem, magam mentem a keresésére, nehogy el­vesszen. Izgatottságomban keresztül mentem a tövises bokrokon akár egy megvadult rinocerosz, minden figyelmem a mókuson volt. Rá is akadtam a kis vergődő állatkára s mohón kaptam utána, de rémülve kaptam vissza a kezem, mert a mókus helyett majdnem egy förtelmes kigyó fejét fogtam meg, mely szintén a mókusra pályázott. Furcsa kis je­lenet volt. Egy pillanat és — hár­man menekültünk meg. Csak azt szeretném tudni, mi lett a kis mó­kussal, remélem az is kiheverte a bajt. Tovább menve a járatlan uta­kon, hol valószínűleg még fehér ember sohsem járt, szép hosszú fehérfarku paradicsom-legyészt pil­lantottam meg, de lövésre nem bír­tam kapni. Üldözés közben eltértem az útról s bele kerültem egy nagy sürü bokorba, bujkálás közben majd­nem neki mentem egy a fáról lelógó félig felfalt antilopba, melyet egy leopárd tett el magának másnapra. Figyelni kezdtem s nem messze egy vastagabb ágon megláttam a leopár­dot, nem sokat haboztam, nehogy örömében a nyakamba ugorjon, célba­vettem, a lövés után nagyot szök­kenve a levegőbe, a bestia belepoty­tyant egy kis sziklahasadékba. Em­bereim a zuhanásra felém rohantak s örömmel ordítozták: Nabr, nabr, (leopárd). Az egyik boy a Mohamed, ki szabad idejében költő is, hamar rázendített egy dalra, dicsöitett en­gem meg a fegyveremet. A hatalmas szép leopárdot mind­járt a helyszínen lenyuztuk s ballag­tunk vissza a sátorba. Mire hazaér­tünk, nár délután volt, mivel köz­ben eltévedtünk s kénytelenek vol­tunk az elmaradhatatlan bokorvágó késsel utat csinálni magunknak a sűrűben. Megérkezésünket egész nép­gyűlés várta, volt ott öreg, meg szép csokoládé képű fiatal asszony, gye­rek stb. . . . Már messziről kiabál­ták felém: Abet, abet. (Kegyelem). Egy asszonyt megmart a kigyó, arra kértek, gyógyítsam meg. Abessziniában azt hiszik minden fehérről, hogy, orvos (könnyen adják a diplomát) előszedtem az orvosi tudományomat, elkötöztem az ujját, a seb felett, majd tüzes vassal kö­nyörtelenül kiégettem a sebet, mire őnagyságának egy arcizma sem moz­dult meg, végül jól leitattam (ter­mészetesen a sebet). A kezelés sike­rült s honorárium fejében kaptam

Next

/
Oldalképek
Tartalom