Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám
1921-09-13 / 202. szám
Síösrös vidék DCKCSCSŰDŰ, 1921 . szeptember 13. Mi van ma ? 1921. szept. 13., kedd R. kath.: Amát pk. hv. Prot.: Ludovika. Nap kél reggel 5 óra 34 perckor, nyugszik 18 óra 18 (^6*18) perckor. Hold kél 16 óra 21 perckor, nyugszik éjjel 1 óra 42 perckor. Ujobb viíéZíivatásoii Béíiésmepben Békéscsaba, szept. 12. A Szent István napi vitézi avatások alkalmával a budai várban vitézzé ütöttek vitézi telekbe vaíó beültetése serényen folyik. Békésmegyében e hó 18-án négy, 25-én két vitézt ültetnek be a szokásos ünnepségek között a vitézi telekbe. R hat vitéz közül vitéz László (Laurinyecz) János csabai, egy gerendási, egy csorvási, egy bánhegyesi lakos, kettő pedig Csabán tényleges katonai szolgálatot teljesít. E hó 18-án vasárnap a Vésztőhöz tartozó Mágor-pusztán, a gróf Wenckheirn Ferenc által felajánlott 75 holdból alakított vitézi telkekbe ültetik be vitéz Iványi (Ivanics) Mihály földmives, v. népf. őrmester, nagygerendási, vitéz László (Laurinyecz) János, m. kir. államrendőr, tart. őrmester békéscsabai, vitéz Katona (Gog) István t. törzsőrmester csorvási és vitéz Horváth István tartalékos szakaszvezető magyarbanhegyesi lakosokat. Rz ünnepség, melyen részt vesz a kormányzó ur, mint a vitézek főkapitánya képviseletében vitéz Siménfalvy Tihamér vezérkari ezredes, a vitézi szék törzskapitánya, vitéz Szügyi Zoltán fhgy., törzsszéktarló, vité.z Szabó Jenő huszárkapitány, megyei székkapitány, a vármegyei vitézi szék tagjai, az adományozó család tagjai, Gyula és Csaba városok polgármesterei, a megye és a járások képviselői, reggel 9 órakor kezdődik Vésztőn. Istentisztelet után Vésztő község ünnepi díszközgyűlést tart, amelyen felveszik a községbe a beiktatandó vitézeket. Ezután Mágor-pusztán megtörténik a szokásos ünnepségek keretében a birtokbaültetés. Rz ünnepségek után a vitézek tiszteletére díszebéd lesz. 25-én Csorváson, a gróf Wenckheirn Matild által felajánlóit 38 hold földből alakított két vitézi telekbe igtatják be a fent leirt módon és ünnepségek között vitéz Szabó Pal Vince csabai tiszthelyeítest és vitéz ] Harmati (Hajdukovic^) Antalt, a | csabai vámőrségnél szolgáló tiszthelyettest. Október 23 án Szarvason a Bolza gróf által adományozott vitézi telekbe ültetik be vitéz nemes Nusz Gyula t. tiszthelyettes, szegedi lakost. Örömmel adunk hirt arról, hoyy Békésmegyében a vitézi telek felajánlások állandóan folyamatban vannak. Legutóbb gróf Merán-féle köröstarcsai és ládányi uradalom ajánlott fel 15—15 holdat és Fehérváry Czelesztin ugyancsak Köröstarcsán 15 holdat. Wenckheirn Dénes és József grófok és Széchényi Antal gróf is legközelebb kijelölik birtokaikon a vitézi telkeket. Sajnos, Csabán még senki sem aján!ott fel vitézi telket s a megyei kapitányság arról sem tud, hogy valaki tervezné vitézi tc'ek adományozást. Pedig itt sokan aduatnának! Hiszen a legelső ,'dnkozó eqy Hajdumeayei 500 holdas c"zdi volt, aki 100 holdat ajánlott fel a nemes célra. Hányan adha!r:ának Csabán csak 1—2 telekre valót. S aztán nem is ártana, ha nemcsak a környéken, de magában Csabán is, rninél több vitéz állna példakép a jelen és a jövő generáció előtt. 9MÉ o magyar hopmány váloszjegyzeitéf Buáapest, szeptember 12. A magyar kormány Nyugatmagyarország ügyében ma nyújtotta át válaszjegyzékét az antanthatalmak három követének. A jegyzék, szerint a magyar kormány osztja a népek szövetségének a nyugatmagyarországi események feletti sajnálkozását. De sajnálja a kormány azt is, hogy a szövetséges hataimak az ellenséges forrásokból eredő hirekre alapítják véleményüket. Nem tagadja a kormány, hogy szöktek át többen más vidékekről a felkelő nyugatmagyarországi lakosság szabadságharcának támogatására a szigorú rendszabályok ellenére is. Friedrich István képviselőt a kormány eltávolíttatta Sopronból, mihelyt agitációs munkájáról értesült. A leszerelt létszámú magyar hadsereggel nem" tudta megfelelő mértékben megszállani a nyugati határvonalat. Mindössze 1900 csendőr áll rendelkezésére a szökevények feltartóztatásához. Kéri a szövetséges hatalmakat, hogy tegyék lehetővé ujabb tárgyalások megindítását az átadásra vonatkozó méltányos megegyezés érdekében. Nagyatádi Szabó is távozni akar ' "" • , " . v "Í (Budapest, szeptember 12.)Szom- j baton délután Bethlen István gróf, ! Ráday Gedeon, Tomcsányi V. Pál í és Vass József rögtönzött tanácskoj zást tartottak, amelyen nagyatádi ! Szabó István bejelentette, hogy lei mond állásáról. Lemondását nem í fogadták el, mert nyilvánvaló, hogy ' a földmivelésügyi miniszter nem is ' tudott a titkára által elkövetett 1 panamákról. Felségsértés postabéiyegragasztássaí A szabadkai postahivatalnál különös vizsgálat indult meg egyik magyar tisztviselő ellen. A tisztviselőt egyik szerb kollegája jelentette fel s azzal vádolta, hogy a postabélyegeket állandóan fordítva ragasztja fel, ugy, hogy őfelségének a szerb királynak arcképe mindig fejjel lefelé kerül. Ez csak sértő szándékkal történhetik, vagy legalább is nagyfokú tiszteletlenségnek a jele ? A szabadkai ügyészség felségsértés cimén eljárást indított a postatiszt ellen. 9 békésmegyel Uitézí M nagy ünnepe. Hsgyszabásu lóverseny Csabán. A békésmegyei Vitézi Szék október hó 9 én (esetleg 16-án) nagyszabású ünnepet rendez, amelyen való megjelenesüket az ország iegkiválobb méltóságai bejelentették. Az ünnepség kiemelkedő pontja lóverseny lesz. A lóversenyen jelen lesznek : a Vitézi Rend főkapitánya, a főszékhatóság, a kormány tagjai, a társadalmi egyesületek központi kiküldöttei, a lovasegyletek, a megyebeli arisztokrácia, a megyei hatóságok, hivatalok vezetői stb. A Vitézi Szék a lóversenyt mindenképen Békéscsabán fogja rendezni. Természetesen a csabaiak feladata lesz, hogy megfelelő területet ajánljanak fel erre az egyetlen napra. Meg vagyunk róla győződve, hogy sikerülni fog a legalkalmasabb területet megkapniok, mert ha a maradiság rneg is akadályozta az Alföldi Lovas Egylet őszi versenyeinek itt való megtartását, azt még sem teheti, hogy az egész ország vezető egyéniségei előtt szűkkeblűnek muiatkozzék. A lóverseny alkalmatlan helyen vaió megtartása nagy szégyene volna az egész városnak, mert ha itt a miniszterek szemtől-szembe látnák, hogy az alkalmas területek helyett, valami kényelmetlen és rossz terepen kell a lóversenyt lefuttatni, bizony kiábrándulnának a mi városunkból, amelyet pedig igen nagyra értékel ma az ország. Hisszük, hogy ezt mindenki belátja s nem lesz senki, aki ne igyekezne minden erejével előmozdítani a lóverseny teljes sikerét. A lóverseny napján este a Vigadó összes termeiben a bekésmegyei Vitézi Szék fényes balat rendez. ;uci8»BK>auai | .Hiszek egy istenben, hiszek egy hazaban, Hiszek egy isteni örök igazságban, ! Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen." Egy nap az őserdőben > ) | Irta Gajdács Mátyás Addis-Abeba, 1921. aug. hava. ! Hajnalodik. Az őserdőben még j teljes és nyomasztó sötétség honol, S de a madársereg ösztönszerűleg érzi \ már és vidám csicsergéssel köszönti j a közeledő napot. A madarak örömtől átható dalaba belevegyül egy-egy bagoly, hyéna és leopárd bosszús huhogása, illetve ordítása meg a guercák mélabús dobolása. Ezt már a páviánok se tűrik szó nélkül, azok is elkezdenek éktelenül röfögni, ugatni, szóval afrika belsejébe illő hangokon érzelmeiknek kifejezést adni. Végül — amint illik is — jön az Isten legtökéletesebb teremtménye és zengzetes szép magyarsággal elordítja magát: boy. E varázs szóra eltűnik a hajnal és előbújik a nap, no meg a boy. A boy angolul fiút jelentene, de itt Afrika belsejében természetesen más az értelme, amharánt „as hart", fegyveres szolgát hívnak igy, magyarul szobalánynak *) A fenti cikket s még egy következőt, melyet valamelyik legközelebbi számunkban fogunk közölni — Gajdács Mátyás békéscsabai származású Afrika-utazó irta. Egy leveléből vettük ki szórói-szóra. Bizonyosan sokaknak okozunk leadásával örömet, hiszen Gajdácsnak itt is, meg az egész környéken sok jóbarátja s ismerőse van. kellene nevezni, mivel annak a teendőjét végzi. Nem azért érdemes e szép elnevezésre, mert takarít (erre nem nagy szükség van errefele) hanem mert ő az, aki behozza a reggelit az urának az öltözködésnél. Az utóbbi dologról azt hiszem, jobb hallgatni, azért áttérek a napi fontosabb eseményekre. Mivel guerezák voltak a közelben, azért először is azoknál tettem tiszteletemet. Eleinte kíváncsian kukucskálnak felém (bizonyára nőstények lehetnek) majd bámulatos • ügyességgel több méteres ugrással repülnek egyik fáról a másikra. Azzal mulatok, hogy a repülő guerezák ugrását halálugrássá változtatom egy-egy sikerült lövéssel, ami mondhatni nagyszerű szórakozás, de nem a majmoknak. A lövések zajára odasereglett egy csomó pávián s dühösen ugatva kisérte minden lépésemet. Persze e lármára minden élő lény figyelmes lett s igyekezett menekülni. Mivel kísérőim nem voltak hajlandók elmaradni, kénytelen voltam közibük durrantani. Egy óriási példányt megsebesítettem, alig pár méternyire vánszorgott előttem, dl támadni nem mert csak rémesen vicsorgatta fogai! felém. Igazán szerencse, hogy az állatok nem tudnak okosan gondolkozni s ösztönszerűleg félnek az emberektől, hiszen ha csak néhány pávián egyszerre támadna meg, pár perc alatt darabokra téphetnének. Ezek után kellemetlen kísérőim elmaradtak s nyugodtam folytathattam a vadak által kitaposott szük ösvényen utamat, közben szedegetve a gyönyörű szinü madarakat, melyeket szolgáim néha csak hosszabb keresés után tudtak előkeríteni a sűrűből. Azért, amikor egy ritka mókust lelőttem, magam mentem a keresésére, nehogy elvesszen. Izgatottságomban keresztül mentem a tövises bokrokon akár egy megvadult rinocerosz, minden figyelmem a mókuson volt. Rá is akadtam a kis vergődő állatkára s mohón kaptam utána, de rémülve kaptam vissza a kezem, mert a mókus helyett majdnem egy förtelmes kigyó fejét fogtam meg, mely szintén a mókusra pályázott. Furcsa kis jelenet volt. Egy pillanat és — hárman menekültünk meg. Csak azt szeretném tudni, mi lett a kis mókussal, remélem az is kiheverte a bajt. Tovább menve a járatlan utakon, hol valószínűleg még fehér ember sohsem járt, szép hosszú fehérfarku paradicsom-legyészt pillantottam meg, de lövésre nem bírtam kapni. Üldözés közben eltértem az útról s bele kerültem egy nagy sürü bokorba, bujkálás közben majdnem neki mentem egy a fáról lelógó félig felfalt antilopba, melyet egy leopárd tett el magának másnapra. Figyelni kezdtem s nem messze egy vastagabb ágon megláttam a leopárdot, nem sokat haboztam, nehogy örömében a nyakamba ugorjon, célbavettem, a lövés után nagyot szökkenve a levegőbe, a bestia belepotytyant egy kis sziklahasadékba. Embereim a zuhanásra felém rohantak s örömmel ordítozták: Nabr, nabr, (leopárd). Az egyik boy a Mohamed, ki szabad idejében költő is, hamar rázendített egy dalra, dicsöitett engem meg a fegyveremet. A hatalmas szép leopárdot mindjárt a helyszínen lenyuztuk s ballagtunk vissza a sátorba. Mire hazaértünk, nár délután volt, mivel közben eltévedtünk s kénytelenek voltunk az elmaradhatatlan bokorvágó késsel utat csinálni magunknak a sűrűben. Megérkezésünket egész népgyűlés várta, volt ott öreg, meg szép csokoládé képű fiatal asszony, gyerek stb. . . . Már messziről kiabálták felém: Abet, abet. (Kegyelem). Egy asszonyt megmart a kigyó, arra kértek, gyógyítsam meg. Abessziniában azt hiszik minden fehérről, hogy, orvos (könnyen adják a diplomát) előszedtem az orvosi tudományomat, elkötöztem az ujját, a seb felett, majd tüzes vassal könyörtelenül kiégettem a sebet, mire őnagyságának egy arcizma sem mozdult meg, végül jól leitattam (természetesen a sebet). A kezelés sikerült s honorárium fejében kaptam