Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-07-23 / 161. szám

Békéscsaba, 1921. julius 79. Csütörtök II. évfolyam 159. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér !8. szam A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai nagsil&p Előfizetési arak: £gy hóra 35 K, negyedévre 100 K. félévre 2Ü9 K. — Egyes szám ára 2 kiróna 9 Keresztény HirlapM és o fliiág Bizony furcsa s csak a türelmes papíron lehetséges, hogy igy össze­kerüljön a destrukció a szabadkő­művesség mételyt lehelő virága és a keresztény sajtó, — de mégis meg­történt abból az alkalomból, hogy a Világ, debreceni „tudósítója" nyo­mán hasábos cikkben em! ékezett meg a Tiszántúli Keresztény Írók és Hírlapírók Szövetsége megalaku­lásáról. A nevezetes tudósítás hu­morosan és irónikus éllel van meg­írva, de épen ezért kitetszik a sorok közül a bűntudatos megriadtság. El­hisszük, hogy Világéknak nem tet­szik semmiféle keresztény megmoz­dulás, hiszen ez csak az ő mara­dék hatalmuk további lemorzsolását jelentheti s éppen ez a rituális fel­szisszenés oszlatja el aggodalmunk utolsó, legkisebb árnyékát is a deb­receni keresztény sajtószervezkedés­sel szemben. Eldöntött tény, hogy az össze­omlásnak következésképen az ország megcsonkításának legfőbb okozója a „magyarországi* 1 sajtó. Az a sajtó, melyaek a Világ egyik legtipikusabb képviselője és azok a szabadalma­zott újságírók, akiknek soraiból kerültek ki a kériek, magyarlajosok, göndörök, lászlójenők és sok-sok tár­suk, akik részint a jó! megérdemelt börtönökben álmodják vissza a Világ világát, részben pedig a biztonságos külföldön bujtogatnak a keresztény Magyarország ellen. Legalább is ízléstelen, de inkább felháborító tehát az, hogy még mindig a Világ és érdektársainak elismerjük tekin­télyes csoportja sajátítja ki magának a „magyarországi" újságírást. Az újságírás ma még hivatott­ság kérdése és nem szükséges hozzá Világok szabadalma. Elég szomorú, hogy az úgynevezett hivatásos ujság­irók annak idején olyan könnyedén eldobták a magyar jelzőt és „magyar­országi "-vá vedlettek s szakszerve­zetté válva borultak a vörös kala­pácsos ember lába elé. Ennek a magyar újságíró gárdának nincs joga a magyar újságírás nevében beszélni és nincs joga lekicsinyelni azokat, akik bátor kézzel ragadták meg azt a zászlót, amelyet a hivatásosok porba ejtettek. Ma a keresztény újságírás — igaz — nagyrészt olyanok kezében van, akik nem csak újságírók. De becsü­lettel végzik azt a nemzetvédő mun­kát, amelyet végezniök kötelesség. Majd ha a keresztény újságírók gárdáját felnevelik a keresztény szö­vetségesek, akkor nem lesz szükség a külső segítségre, de akkor Világ-ék sem lesznek már, akik ellen küzdeni kell a tisztességes sajtónak. Lítwésioff áruló ? Általános felfordulás előjelet Oroszországban — Parasztok ós kozákok véres lázadásai a szovjetrendszer ellen Páris, julius 22. Az orosz bolsevik-kormány saját adatai szerint az utolsó hat hónap folyamán Középoroszországban száztizennégy esetben tört ki a lokális forrongás, 249 bolsevikellenes összeesküvésnek jöttek a nyomára, 4300 embert végeztek ki és 29,000-et börtönöztek be. Azt hiszik, hogy a tényleges állapot még ennél is rosszabb. Már ezek a számok is azt mutatják, hogy csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy a szovjetrendszer már gyökeret vert Oroszországban. Az orosz bolsevik-kormánynak a külföldi ügynökeihez küldött minden j egyes tudósítása ugyanazt emlegeti. A beérkezett hirek szerint jelenleg is j igen sok helyen vannak lokális forradalmak és helyi jelentőségű lázongások. Az asztracháni kerületben valóságos guerillaharcok folynak a kom- • ! munisták és Bakstugne helyi vezéremberei között. A kalmük hegylcjtőkön egy Lietny nevü volt bolsevikvezér elárulta és le­mészárolta társait. A Briansle kerületben a kozák hetman elpusztította a szovjeteket. Saratovban, amikor a parasztoktól élelmiszereket akart rekvirálni a kor­mány, Sapojikov vezetése alatt lázadás ütött ki. A lázadást elfojtották ugyan, azonban a vezér az uráli hegyekbe menekült és még mindig sok emberrel ren­delkezik. A tatárok Krimeában fellázadtak és szerte pusztítják a vidéket. Mindezek természetesen helyi jelentőségű felkelések és nincsenek egységes vezetés alatt, azonban mind több és több helyen mindgyakrabban ütik fel a fejüket és nagyban hozzájárulnak a fejetlenség terjedéséhez. Ennek a hatása magában a központban is érezhető és a szövet­ségesek által lefoglalt és Litvinoff titkárához Rigába címzett egyik levél határozottan mutatja, hogy milyen nagy az egymás elleni bizalmatlanság a kommunisták táborában. Egy levél azt állítja, hogy a külügyi népbiztosság összes tisztviselői árulók és hogy az összes külföldi ügynökök lallankint elvesztik a fejüket. Különösen gyanakszik Victor Kopp berlini szovjetképviselőre és attól fél, hogy ennek esetleges árulása folytán az egész eddigi németországi mun­kájuk kárba vész. A levél egyben kétszínű játékkal vádolja magát Litvinoffot is és azt mondja, hogy Litvinoff végeredményében a saját kétszinüségének • lesz az áldozata. Ez a levél már jó néhány hét előtt kelt ugyan, azonban a Párisba beérkezett hirek szerint azóta Oroszországban nemcsak, hogy nem javultak, hanem rosszabbak lettek az állapotok. Készülődnek a japánok (Páris, julius 22.) Orosz lapok je­lentései szerint a japánok nagysza­bású katonai erősítéseket végeznek szigeteiken. Cegléd város távirata a kormányzónak (Budapest, julius .22.) Cegléd ke­resztény társadalma táviratilag arról értesítette a kormányzót, hogy mindaz, amit Beniczky a ceglédi állapotokról elmondott a parlamentben, légből kapott valótlanság. Kéri a kormány­zót, hogy akadályozza meg erős kézzel azt, hogy képviselők az in­deinnitás védelme alá rejtőzködve, ilyen merényleteket intézzenek az ország talpraállása ellen. Megszállott területről való diákok hazatérése {Buáapest, julius 22 ) Az Orszá­gos Menekültügyi Kirendeltség közli, hogy azok a diákok, akik szünidőre megszállott területen levő otthonukba akarnak hazautazni, eziránti kérel­mükhöz magyar útlevelet, indexet (középiskolai évvégi bizonyítványt), 1 db arcképet és 370 koronát (az idegen vizűm diját) köleiesek mel­lékelni. A jelentkezés' annak a menekült­ügyi kirendeltségnek a közvetítésé­vel történik, amelynek a névsorán az illető diák szerepel. a nemzetgyűlés mai ülése Buáapest, julius 22. A nemzetgyűlés mai ülését Kenéz Béla alelnök nyitotta meg tizenegy órakor. Négyessy László azokról a beszé­dekről szólott, amelyeket két francia ' szenátor a magyarság érdekében, a trianoni béke végrehajtása ellen mondott a szenátus legutóbbi ülé­sén. A szenátorok nagy buzgalommal karolták fel felszólalásukban Magyar­ország érdekeit és a magyarságigaz ügyét. Ez bizonyság arra, hogy a francia nemzet lelkét is megmozdította már szomorú sorsunk. Maguk a franciák beismerték a szenátus szine előtt, hogy Magyarország büntetésének kiszabói sem erényt, sem mértéket nem ismer­tek holott a magyarságot nem terheli felelősség a háború felidézéséért. Nem folytathatják tovább a vak­gyülölet politikáját a szövetséges hatalmak Magyarországgal szemben. A kíméletlen eldarabolás végzetes következményekkel járhat. Briand válaszolt a két szenátor beszédére és szavaiból már nem a gyűlölet, hanem a békülékenység szólott. Négyessy felhívta a nemzetgyűlés figyelmét a francia szenátus hangu­latának megváltozására. Perlaki György Pécs ás Baranya tarthatatlan állapota ügyében beszélt. Kérte a kormányt, hogy haladék­talanul tegyen ujabb lépéseket a ki­ürítés érdekében.. Bánffy Miklós gróf külügyminisz­ter a jóvátétel aktuális kérdéseiről számolt be. Bejelentette, hogy a jóvátételi-bizottság az ország súlyos anyagi helyzetére való tekintettel nem fog állandóan Magyarországon tartózkodni. Csak időközönként lá­togat majd el Budapestre. Azt hiszi, hogy a jóvátételnél teljes mértékben beszámítja a bizottság az oláhok által okozott károkat. Szádeczky Lajos arra figyelmez­tette a kormányt, hogy a magyar­cseh gazdazági tárgyalásokon ne tanúsítson engedékenységet a cse­hekkel szemben, mert mi nem va­gyunk annyira ráutalva a sürgős gazdasági megegyezésre, mint a csehek. Egyébként könnyű velük a megegyezes, mert a történelem ta­núsága szerint jó viszonyban vol­tunk velük. Friedrich István közbekiáltott: „Gyűlöltük őket mindig ! R leggyá­vább náció!" Rz elnök rendreutasította Fried­richet. Szádeczky a közös magyar-len­gyel határ érdekében szólott még. Rz ülés 14 órakor ért véget. Budapesti terményárak Buza 1125, Rozs 815, Takarmány­árpa 950, Tengeri 1100, Zab 1150, Köles 800, Fehérbab 9, Tarkabab 7, Uj burgonya 2-30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom