Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-09-16 / 205. szám

2 Körösvidék Békéscsaba, 1921. szeptember 16. Mi van ma ? 1921. szept. 16., péntek R. kath.: Kornél vt. Prot.: Edit. Nap kél reggel 5 óra 37 perckor, nyugszik 18 óra 12 (6-12) perckor. Hold kél 17 óra 39 (5'39) perckor, nyugszik éjjel 4 óra 40 perckor. GONDOLATOK * * Elmegyünk egymás mellett. Egy kedves, szomorú levelet hozott ma a posta a szerkesztőségnek. Aki irta, ezelőtt 3 évvel tele reménnyel, baráti szeretettel, iskolához s iskolatársaihoz való ragaszkodással hagyta el a polgári leányiskola padjait. Akkor ugy érezte, hogy az egymástól elváló osztálytársak az életben is ép oly meleg, szoros barátságban fognak élni egymással, mint ahogy ott az iskolában éltek. Most azonban fájóan tapasztalja, hogy akik éveken keresztül együtt őrültek, féltek és szőtték aranyos terveket — még csak meg sem ismerik egymást. E felett kesereg a levél irója s kéri társait, ne menjenek idegenül el egymás mellett. Milyen kedves, megszívlelendő, de — fájdalom — milyen nagyon naiv is ez a kérés! Hiszen ha ezt meghallgatnák és megtartanák az emberek, ha az élet elején együtt megindult, egyazon nemes cél felé törtető ifjú lelkek az iskolán tul is összefogódznának s ugy haladnának előre, akkor meg volna oldva a társadalom nagy része számára az élet boldogságának kérdése. Igen, de minket ugy szoktatott ez a — bizony sokszor nagyon csúnya — élet, hogy mindazok, akiket anyagi érdek nem füz egymáshoz, elmegyünk egymás mellett, még akkor is, ha pedig a régi barátságunk,egyazon eszmei törekvésünk, legbensőbb érzésünk azt parancsolná, hogy szorosan egybekapcsolódva együtt haladjunk a boldogság felé. * A lisztviselők állami ellátása egyik leghumánusabb s legszociálisabb tevékenysége a mai kormánynak. Köztudomásu, hogy a köztisztviselők fizetése oly nevetségesen csekély, hogy abból megélni íeljes lehetetlenség. Az állami ellátás legalább annyit jelent a nyomorgó tisztviselők számára, hogy olcsó pénzen jutnak hozzá az életfenntartáshoz nélkülözhetetlen élelmiszerekhez. Nagy baj azonban, hogy az ellátás adminisztrációjánál olyan hibák vannak, amelyek sokszor tetemes költséget okoznak — hiába — a tisztviselőknek. Tudniillik gyakran megtörténik, hogy az ellátmányért jelentkezők — legtöbbször drága pénzen fogadott napszámosok — óraszámra várnak a kiosztó helyen s végül is azzal küldik el őket, hogy jöjjenek holnap. Nagyon egyszerű volna e bajnak az orvoslása. Hirdesse meg a beszerzési csoport, hogy mely időben kik jelentkezzenek az ellátmányért. Ha aztán az illetők nem jönnek a kitűzött időben, magukra vessenek az esetleges várakozás miatt. De igy méltán panaszkodnak a tisztviselők, kiknek néha két-háromszor is el kell menniök lisztjükért, mig végre megkapják azt. Nemcsak időt pazarolnak, hanem sok napszámot is kifizetnek hiába, mert bizony kevés tisztviselőnek van cselédje s igy minden alkalommal napszámost kénytelen fogadni, ha a lisztjét haza akarja hozatni. Milyen nagy kára van aztán annak a tisztviselőnek, akinek napszámosa 2—3 órai ácsorgás után üres kézzel jön haza. * A kisantant idegeskedik a nyugatmagyarországi események miatt s az őt jellemző módon alattomos támadásokat vezet Magyarország ellen. Gyáván és hazugul vádolja a világháború légártatlanabbul, legtöbbet szenvedett országát, ingerli ellene a nagyokat, a győzőket,.. . a hóhérokat. Értjük, ha reszket a gyáva és mindig áruló cseh, megriad a halottrabló oláh s hasonszőrű barátaik, amikor azt látják, hogy a magyarokban még van élet, erő és elszántság. Mert Nyugatmagyarország kiáltó mementó az ő gazságaik felé. Igen, ott erő kiáltozik életért s ez fáj és kétségbeejtő a kisantantnak. Pedig hiába intrikálnak. Lehet, hogy ezúttal még győz ravasz diplomáciájuk, de az bizonvos, hogy a magyar erői megfojtani sem ők, sem semmiféle diplomácia, sem a nagy antant nem fogja . . . Nem, nem, soha! Budopesti terményárak Buza 15-30—15 65 Rozs 11-50—1175 Takarmány 14' 14 75 Sörárpa 14 25—16'— „ Köles 11-50—12 — Zab 13-80-14-20 O-tengeri 17 50—18 — Korpa 8-80—9 — (Hivatalos jelentés. A? nrak budapesü paritással értendők I) Prima ?zém 6 50—7'— Bükköny és muhar 6 90 Lucerna 660—7'— Szalma 280—330 A németek tvwáhhra is isojkotiáiják a francia áriakat A szövetségesek nem szüntetik meg a gazdasági szankciókat Paris, szeptember 15. A német birodalmi kormány nem fogadta el a "szövetségeseknek azt a tervét, amelytől a legfőbb tanács függővé tette, hogy a gazdasági szankciókat szeptember 15-ével megszüntesse-e, vagy fenntartsa továbbra is. A szövetségesek Németország magatartásából megállapították, hogy a német birodalmi kormány nem törekszik végrehajtani a tervezetben foglalt feltételeket, sőt határozottan tiltakozik az ellen, hogy a szövetséges hatalmak Németország kereskedelmi ügyeibe beavatkozzanak. Tények bizonyítják, hogy a németek továbbra is fenntartják a francia áruk bojkottálását, tehát a szankciók megszüntetése még nem időszerű a szövetségesek véleménye szerint. Mit veszítünk Sopronnal? Sopron, 1921. szept. hó. Most, amikor már-már alig választ el bennünket néhány nap drága anyaországunk egy ujabb megcsonkításától, még egyszer szolgálunk dokumentumokkal. A halálra ítélt nyugati határvidék minden röge, sőt talán még maga a hamis osztrák sas is meg fogja sinyleni Nyugatmagyarország elcsatolását. Lássuk csak Sopront. Hogy mennyire katasztrofális lenne Sopron szépen lendülő gyáriparára és milyen halálos döfés lesz Nyugatmagyarországnak Ausztriához való átkapcsolása, ime elmondják a legérdekeltebbek, maguk a halálra ítélt virágzó, szép soproni gyárak: A vasárugyár; ez az üzem is — mondta az igazgató, egy volt soproni újságírónak, aki jelenleg Békéscsabán tartózkodik — mint a legtöbb osztrák alapítás azért létesült, hogy Magyarországon is legyen érdekeltsége. Mivel e gyárnak mása Gráczban van, a csatoláskor a gyár itteni létjogosultsága és értelme megszűnik. A györ—sopron—ebenfurthi nagy vasúti műhely teljesen tönkremegy. A Szinnyay-féle cementárugyár — úgymond Szinnyay mérnök —megszökik a tönkremenés elől. A Zettlféle ecet- és cognacgyárban is ilyen a vélemény: Ausztriában lenni csapás. A cinfalvi és félszerfalvi cukorgyárak teljesen megszűnnek. A sörgyárra is káros hatással lesz a csatolás, mert a nagy ausztriai gyárak mellett teljesen eltörpül. A gombgyárnak életérdeke, hogy a csatolás meg ne történjék. A Seyring élesztőgyár, bár most is szünetel, a csatolás esetén teljesen kimúlna. A szőnyeggyár ugyanolyan lehetetlen helyzet előtt áll, mint a vasárugyár. A soproni téglagyárak 50 százaléka megszűnik. A gummigyár elköltözik s valószínűleg máshol keres helyet a híres Jacobi-féle szivarkahüvelygyár is. Tehát jön a zöldarcu rém, a pusztulás, a romlás, a visszaesés soksok évtized verejtékes munkájával felépített civilizáció halála és a kommunizmus. Sopron megye iparfelügyelője nyilatkozott végül: — Ha Nyugatmagyarország elszakítása bekövetkezik, akkor nemcsak Sopron gyáripara, de az egész pezsgő nyugati magyar élet és kultura — teljesen tönkremegy. A gyárak csaknem mind másodlatai azoknak, amelyek Ausztriában vannak egyazon érdekeltségek kezében. A magyarországi telepet az ausztriai gyáros azért létesítette, mert vagy csak Magyarországon kapta a nyersanyagokat és csak itt tudta áruját előnyösen elhelyezni. Már most, ha a csatolás bekövetkeznék, a cég nem lesz hajlandó gyárát igy haldokolva fenntartani, csupán azt az egyet, amelyik Ausztriában van. Különben is örülni fognak, ha csak azt az egyet is félig-meddig foglalkoztathatják. Jellemző erre — úgymond az iparfelügyelő — hogy csupán egy adattal szolgáljak, van Sopronban egy gyár, melynek egy igen nagyterjedelmü hasonmása van Ausztriában. A soproni, tehát a magyarországi gyár tisztára Magyarország részére dolgozott s áruit csak itt helyezte el. Ezzel szemben a gyár ausztriai főtelepe 10 százalékban belföldre és 90 százalékban exportra dolgozott. Már most tessék elképzelni, hogy milyen helyzet áll elő, ha e két gyártelep Ausztriában lesz. Nem marad majd más hátra, mint az egyik gyártelep üzemét teljesen beszünteti s ez biztosan a soproni lesz. Igy fogjuk sorra elveszíteni gyártelepeinket. Megtépnek, szétszórnak, kirabolnak bennünket és mi ezt végignézzük tétlenül. Kényszerítenek bennünket, hogy leláncolva nézzük végig e kivégzéseket, mignem reánk is sor kerül. Meddig? (m—s.) \ .Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, | Hiszek egy isteni örök igazságban, 1 Hiszek Magyarország feltámadásában! í Ámen." 9 kiviteli panama és a kormány Tájékozott helyről irják nekünk : A kiviteli engedélyekkel űzött visszaélések tárgyában elrendelt vizsgálat folyamatban van és a jelek szerint nagyobb arányú büntettet fog felderíteni. Az esetfel kapcsolatban szükségesnek mutatkozik, hogy néhány szempontot határozottan leszögezzünk : Az első az, hogy a vizsgálat megindítását maga a kormány kezdeményezte. Semmi szükség nem volt arra, hogy a kormányra kívülről gyakoroljanak nyomást, mert a Bethlen-kormány kabinetbe lépése óta mindenkor azon az állásponton volt, hogy visszaéléseket semmilyen cimen nem tűr, sem pedig el r.etn leplez. Ennek a szigorú álláspontnak a kormány ezúttal is habozás nélkül éi vényt szerez. Szigorúan le kell szögezni továbbá, hogy itt bűnüggyel, nem pedig politikai kérdéssel állunk szemben. A magyar közéletnek igen nagy kárára volna, ha megkísérelnénk, hogy az ügy politikai térre játszassék át, mivel ez csak a közéletnek amúgy is feszült atmoszféráját telítene ujabb méreganyaggal, amelynek bizonyosan csak ellenségei látnák .hasznát. Az a magántitkár és többi cinkostársa, akiknek bűnös üzelmeit a nyomozás megállapította, lakolni fognak. Politikai konzekvenciára pedig nem kerülhet sor, mivel azok a férfiak, akikkel szemben a politikai felelősségre vonás egyáltalán felmerülhet, korrekt és tiszta emberek, akiknek további működésére az országnak szüksége van és akiknek visszavonulása ilyeténképen csak a köztiek volna ártalmára. Megállapítható végül, hogy mértékadó személyiségek pártkülönbség nélkül igy fogják fel a kérdést és előre látható, hogy ilyenképen sikerülni fog az ügyet lokalizálni arra a területre, amelyen azt el is j kell majd intézni, a büntető bíróság • tárgyalótermében. űz első flCSEÜ.-vonat Kiszomborbai Tegnap reggel háromnegyed 8-kor futott be az Acsev. első vonata Szeged pályaudvarra. A vonat 6 óra 15 perckor indult el Makóról. A 30 kilométeres utat másfél óra alatt tette meg. Kiszomborban a község egész lakossága künt várta a vonatot az állomáson. Az utasok feledhetetlen perceket éltek át. Az őszinte szivü kiszomboriak közül sokan sírva borultak ismerőseik vállára. Az utasokat aszszonyok, lányok itallal és gyümölcscsel kínálták. A rezes banda a Rákóczi indulót játszotta. Az állomáson 15 percig állt a vonat. Az indulásra az állomásfőnök adta meg a jelt. A kiszombori rézdudások a Himnuszt kezdték játszani, a melyet a közönség kalaplevéve énekelt. A Himnusz hangjait lelkes éljenek szakították meg. Éltették a kormányzót. A Makóval felvett vasúti összeköttetésnek nemcsak gazdasági jelentősége van. Adatot szolgáltat a megszállott részek története számára is, mert két év után először nyíltak meg a leeresztett sorompók, melyeken csak a Simplon nemzetközi utasait, kalandorokat és a Balkán politikusait engedték át a megszállók.