Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-09-06 / 197. szám

Békéscsaba, 1921 szeptember 6 Kedd II. évfolyam 197. szám Szerkesztőség és kindóhivaía:: Békéscsabán, Szent István tér 18. szs»m A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény poiitikssi mapHmp Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona a leltek nagy felszabadulása, az érzelmek mámoros kitörése fogadta Nyugatmagyarország hatalmas erőfeszítésének váratlan hírét, a hazai röghöz és a nemzeti ideálhoz ragaszkodás örök időkre szóló dokumentálását, mely tul minden gyarló mesterkedésen, az álnokság éi hűtlenség ellenébe szegezi a magyar föld népének dicsőséges és gyászos évszázadok alatt önmagától összekovácsolódott történelmi, földrajzi, gazdasági öszszetartozóság mindenekfelett álló érzését és öntudatát. A magyar közvélemény mégis bizonyos óvatossággal tekint a jövő elé, mert mai szomorú helyzetünkben, sajnos, nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy tisztán érzelmi politikát kövessünk. Ezek az aggodalmak azonban — talán — túlzottak. Mindenki láthatja azt, hogy a magyar kormány — mely minden rokonérzésével kiséri nyugatm agyarországi véreink dicsőséges erőfeszítését — teljesen tárgyilagos álláspontot foglal ebben a kérdésben, szigorúan a reális politika igényeihez alkalmazkodik és legkevésbé sem nyújt alapot arra, hogy ellenfeleink magyarellenes fegyverek birtokába jussanak s hogy ugyanazok magyarellenes falanxot állítsanak fel az európai közvéleményben. A kormány korrekt eljárását bizonyítja az, hogy a trianoni békekötés előírásai szerint kiürítette Nyugatmagyarországot és a magyar impérium ott ezzel a ténnyel megszűnt. Az, ami ott azutan bekövetkezett, az már annak a területnek az ügye s abba a magyar kormány nem avatkozik. Hogy az a terület nem fogadja be az osztrá; hatóságokat, az annak a területnek igen tiszteletreméltó belügye. Hogy Ausztria nem képes birtokba venni a neki juttatott magyar területet, az lehet baj Ausztriára nézve, de ez nem tartozik senki másra, intézze el ezt Ausztria egymaga, ugy, ahogy tudja. És végül: hogy az ügy iíyen fordulata az osztrák körökre nézve bizonyos szempontból kiábránditólag és kijózanitólag hatott, az nagyon valószínű, de ez sem tartozik a magyar kormányra semmiképpen. Mindezektől függetlenül a kormány, a legszigorúbb objektivitás alapján állva, megállította visszavonuló csapatait egy uj vonalon: a második zóna vonalán. Eltekintve attól, hogy Ausztria nyilvánvaló rosszhiszeműséggel folyton halogatta a kormányunk követelte pénzügyi garanciákat, amelyek az átadandó állami javak, épületek, berendezések, vasutak értékének megtérítésére biztosítékot nyújtanak, valamint a nyugatmagyarországi tisztviselők sorsára vonatkozóan sem tett semmiféle nyilatkozatot s ezek már önmagukban is elegendő okot szolgáltattak volna a kiürítés ideiglenes megszüntetésére, de ezenfelül még a szerbek sem tettek eleget kiüritési kötelezettségüknek — mert egy önkényesen választott uj vonalon állapodtak meg s a kiüritési szerződést is vonakodtak aláírni — mindezek köveikeztében a magyar csapatoknak a B) zóna vonalán való megállása jogos, mert az a trianoni szerződés elveit és szellemét nem sérti. A magyar kormány válasza az előbb felsorolt osztrák garanciahiányra valamint a szerb önkényeskedésre nem lehetett más, minthogy a maga részéről szintén egy önkényesen megállapított vonalon állapodott meg csapataival. Magyarország eleget tett a trianoni szerződés kötelezettségeinek azzal, hogy tényleg kivonta haderejét és közhatóságait Nyugatmagyarországból, hogy ezzel a ténnyel ott minden felborult és hogy az osztrák hatóságok a lakossággal szemben tehetetlenül állanak, ez valóban igen kellemetlen dolog Ausztriára nézve, mert ezzel eggyel több adatot szolgáltatott saját élhetetlenségéről és életképtelenségéről. A lakosság kéri vissza a magyar hatóságokat és ha ez teljesíthető lesz, akkor a magyar hatóságok 24 óra alatt helyreállítják a rendet és nyugalmat. Nyugalommal és önérzetes várakozással tekintsünk a jövő elé. Ausztria megcselekedte azt máskor is, más sokszorosan aránytalanabb erőviszonyok között is hogy megpróbálkozott Magyarországra bevonulni és itt igyekezett közhatóságait berendezni de ez négy évszázad alatt sem sikerült neki. Lipót uralma, a labanc invázió s a Bachkorszak éppen elég mély nyomokat hagyott arra, hogy a mostani igyekezet is a legvehemensebb nemzeti ellenállással találkozzék és gyászos kudarccal végződjék. GONDOLATOK * * * Nyugatm&gyarország sorsa Erőszakoskodnak az osztrákok — Kommunisták garázdálkodása — Hatósági betöréses lopás Antantjegyzék még nem érkezett Sopron, szeptember 5. Az osztrák csendőrök Nezsideren hallatlan erőszakosságokat követnek el. A magyar tisztviselőket brntalizálják, ugy hogy azok családtagjai az utcára sem, mernek kilépni. Aki az utcán magyarul beszél, inzultálják. Nezsiderben a postát már átvették az osztrákok s most készülnek a közigazgatás teljes átvételére is. Iíogy ez után milyen állapotok lesznek, következtetni lehet abból, hogy az osztrák csendőrök feltörték az óvoda épületét és teljesen kifosztották. Bécs, szept. 5. Az Abend közli, hogy a soproni ántánt tábornoki bizottság tagjai között rossz hatást váltott ki egyes bécsi lapoknak az ántánt tisztek elleni magatartása. Különösen a francia tábornok van felháborodva, aki kijelentette, hogy Németausztria minden szimpátiát elveszít ezzel a viselkedésével. A Pol. Correspondenz jelentése szerint Horváth királyfalvai plébánost ma délelőtt egy francia tiszt közbenjárására szabadon bocsátották. Budapest, szept. 5. Nyugatmagyarország ügyében az ántánttól eddig semmiféle jegyzék nem érkezett. Sopron, szept. 5. Hogy az osztrákok milyen kényszereszközökkel próbálják a lakosságot megfékezni, arra jellemző az, hogy az általuk megszállva tartott területen mindennaposak a letartóztatások. Tegnap Czinfalván letartóztatták Hocher Katalin postakezelőt, Varga Sándor cukorgyári vegyészt és a cukorgyár szakacsát. Bécs, szept. 5. Osztrák politikai körökben nagy feltűnést keltett és még ma is megbeszélés tárgya Bauer Ottó volt kancellárnak a nyugatmagyarországi népszavazásra vonatkozó indítványa. Sopron, szeptember 5. Vulkapordányban kommunisták garázdálkodnak. Legutóbb súlyosan inzultálták Horváth segédjegyzőt, majd átkerkergették a demarkációs vonalon azzal, hogy tartsák el a magyarok. Igy fest a tisztviselők jövője az ausztriai fenhatóság alatti Nyugatmagyarországon ! Ugrón — lapvezér. Vázsonyi Vilmosnak, a „nagy" demokratának zászlótartója, Ugrón Gábor, vonatkozásba jutott Békésvármegyével. Egyik gyulai laptársunk homlokára került föl a neve, mint „lapvezéré", hirdetve, hogy „demokrata" eszméket fog szolgálni ezentúl az a lap, mely megindulásakor kereszténynek, nemzetinek és irredentának ígérkezett. Nem érdekel bennünket a dolognak üzleti oldala, elvégre ez mindenkinek a magánügye. Csak az érdekel közelebbről, hogy befészI keli magát a budapesti nemzetközi I zsidó demokrácia, mely az egyen| lőség jelszavával, a kiválasztott faj . egyeduralmára törekszik, Békésmegyébe, a megyeszékhelyre is. Ezt látjuk meg csupán ebből az elvváltozásból, de nem aggódunk miatta. Akik demokraták lesznek Ugrón ur vezérlete alatt, azokra ugy sem lehet számítani a keresztény Magyarország újjáépítésének nagy munkájában. * liémhirek. Még a világháborúban tanultuk meg ezt a szót, amely rendszerint a destrukció aknamunkáját jelentette. Később, a forradalom után, egészen a felszabadulásig az igazság terjesztését jelentette. Azóta a rémhírterjesztés lassankint hisztériás emberek szórakozása lett s csak a legutóbbi időben tesz szert jelentőségre ismét a rémhírterjesztés. De aggodalmas ez a változás, mert a rémhírterjesztés tendenciózus kezd lenni. Felizgult fantáziák által kitalált mesék, a tendenciózus nagyításokkal és ferdítésekkel mint ígaz•ságok keringenek tovább és készítik elő a talajt a destrukciónak. A tudatos faji sajtó is felismerte a rémhírterjesztés fontosságát és a fantáziaszülte „eseményeket" a nyomtatott betű az igazság mázával vonja be. ]ó volna, ha a rémhírterjesztők ellen rendszabályokat léptetne életbe az állam, addig, amíg komoly veszedelmet nem okoz a tudatlanság és a bün öszzefogott munkája. * Csizmadia Sándor beszédét nagy tömeg hallgatta vasárnap. Bizony jó volna, ha az a sok-sok száz földmunkás nemcsak megérhette, hanem át is érezte volna néhány megszívlelendő kijelentését. Ilyen volt az a mondása, melyben hangoztatta, hogy ő több nyelven beszél, más népekkel is együtt tud érezni, de amint csak magyarul beszél jóizüen és igazán ugy csak magyarul tud igazán érezni, mert magyar és nem tud és nem is akar más lenni. Olyan természetes ez. Olyan kézenfekvő, hogy minden emberben, aki valamely nemzetnek tagjául érzi magát, hatalmas a nemzeti érzés. Ezt elfojtani, letagadtatni csak hosszú, szívós munkával tudták a tényleg nemzetközi zsidó agitátorok.