Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-07-07 / 147. szám

Békéscsaba, 1921. julius 7. Csütörtök II. évfolyam 147. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent istván-tér 18. szám A szerkesztőség telefonszáma: 60 sss Független k®rÉsztény politikai Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 kDrona Irrsdentlzmus A kormány egy rendelete feloszlatta az irredenta egyesületeket, azokat, amelyek kimondottan küzdöttek Magyarország régi határaiért, területi integritásunkért. A beszüntető rendelet annak akar kifejezést adni, hogy a trianoni békét loyalisan végrehajtja Csonkamagyarország kormánya. Igy kívánják ezt ellenségeink, akik nem elégszenek meg azzal, hogy porbasujtottak, megaláztak bennünket, hogy elvették a kenyeret a szájunkból, hanem még az életbe vetett hitünket is öss/.e akarják zúzni, reményeinket is szét akarják tépni. A kormány teljesítette a parancsot, mely az irredenta egyesületek feloszlatását követelte. Nem is tehetett egyebet. A kormánynak vaióban arra kell törekednie, hogy a minimumra fokozza le gyűlölőink ellenszenvét. Minden áldozatot meg kell hoznia, mely alkalmas arra, hogy jobb véleményt teremtsen rólunk külföldön. Kétségtelen, hogy nem örömmel adták ki ezt a rendeletet, hiszen aki aláirta, az is magyar ember, tehát lelkén vett erőszakot, amidőn a minden magyar szívhez hozzánőtt irredenta egyesületek működését beszüntette. Épen ezért nem is Ítéljük el ténykedését. A parancsoló kényszer s a politikai okosság adta a belügyminiszter kezébe azt a sötéten iró tollat. Nem is háborodunk fel a rendeleten, inkább keserűen megmosolyogjuk ellenségeink naivságát, akik azt hiszik, hogy az egyesületek beszüntetésével megszűnik a magyar irredentizmus. Ezek a rosszmájú, gonoszlelkü, de minden gazságuk mellett is siralmasan naiv emberek még mindig ott tartanak, hogy a magyar irredentát az egyesületek csinálják. Azt hiszik, hogy Magyarországon csak akkor kiáltunk „nem, nem sohá"-t, ha elnöki székböi vezénylik azt, vagy ha társadalmi uton összegyűjtik s mesterségesen fellázítják a sorsukba már régen beletörődött magyarokat. Oh ti naiv, gonosz franciák és kis piszkos cinkostársaik! Nem érzitek, tudjátok, hogy ti a trianoni békével egy soha el nem némuló, örökké izgató, lázító beszédet üvöltöttetek felénk? Nem tudjátok, hogy ti akkor tőrt döftetek minden magyar szivbe, ugy hogy azok azóta szakadatlanul vérzenek, vérzenek még az öröm és vígság óráiban is? Nem tudjátok, hogy ti a fájdalomnak és gyűlöletnek fáját plántáltátok minden magyar lélekbe, olyan fát, melyet már nem irthat ki más onnan, melynek tovább fejlődését a fiuk, az unokák szivében nem akadályozhatja meg semmi más, csak a régi határok visszaállítása? Nem tudjátok, hogy Magyarországon nem az egyesületek csinálják az irredentizmust, hanem az irredentizmus alkotja meg az egyesületeket ? Nem tudjátok, hogy az irredenta-gondolat már hozzátartozik minden magyar ember énjéhez s azt kiirtani csak minden magyar megölésével lehet ? Ezért mosolygunk mi keserűen naivságtokon. Csak szüntessétek be az egyesületeket. De higyjétek el — bármint is erőlködtök — addig mig mi, a mi fiaink s késő unokáink élnek, az irredentizmus minderősebben fog élni, ha csak ti eszetekre nem tértek s belátva gazságtok irtózatosságát, vissza nem adjátok nekünk ezeréves örökségünket. Mert a magyar irredentizmus csak az erőszakos határok megszüntetésével szűnik meg. 9 németek fegyvert szálIitanÉ a fronoiársnali Nagyjelentőségű egyezmény jött létre a németek és a franciák között, amely szerint Németország kötelezettségeinek egy részét nagyarányú szállítások eszközlése által rájja le. A megegyezés értelmében a németek 15 milliárd értékű fegyvert és nyersanyagot, ezenkivül pedig 500 mozdonyt és különböző felszerelési tárgyakat szállítanak a franciáknak. A francia kormány megbízottai kijelentették, hogy megbízatásuk van más, olyan egyezmények megkötésére is, amelyek a németeknek is, a franciáknak is jelentékeny előnyöket biztosítanak. 9 nemzetgyűlés m\ ölése A nemzetgyűlés mai ülését Rakovszky elnök egynegyed 11 órakor nyitotta meg. Gerencsér István képviselőnek igazolt voltáról szóló bizottsági jelentést tudomásul vették. A munkásbiztositási bíráskodásról szóló javaslatot harmadszori olvasásban is elfogadták. Mózer Ernő" előadó benyújtotta a katonai ellátásról szóló javaslatot, amelyhez elsőnek Szilágyi Lajos szólott. Érdeklődéssel várja a javaslat második részét, amely a nem tényleges katonák ellátására vonatkozik. Kívánja, hogy a katonai nyugdijasok a polgári nyugdijasokkal egyenlő elbírálás alá essenek ellátás tekintetében. Kívánja továbbá a „magyar királyi honvédség" elnevezés használatát. Belitska Sándor honvédelmi miniszter megnyugtató válasza után Szilágyi indítványával együtt általánosságban elfogadták a javaslatot. Windischgratz Lajos herceg személyes megtámadtatás címén szólalt fel. Balla Aladár távolléte alatt alaptalanoknak nyilvánította azokat a vádakat, amelyeket ő Károlyi és pártja ellen a „Pester Lloyd" számára írott cikkében emelt. P. Ábrahám Dezső pedig hazug rágalmaknak minősítette állításait. A Pester Lloydban megjelent cikkének igazolásaképpen elmondja, hogy Károlyi és párthívei tudatosan követtek el hazaárulást. Forradalmi mozgalmakról még 1918 februárjában értesült. Károlyi már ekkor Holló Lajos és Hock János lakásán tárgyalt a forradalom előkészítéséről, miután előbb már felajánlotta szolgálatait Franciaországnak. A német vezérkar tudomást szerzett Károlyi árulásáról és budapesti kémei által szerzett információi ; alapján már ebben az időben figyel| meztette Károly királyt -II. Vilmos nevében, hogy a csehek folytenos | árulása és Károlyi Mihály akna| munkája előbb-utóbb a monarchia i felbomlására fognak vezetni, i A forradalom előkészítése alatt 1 Károlyi három memorandumot külI dött a franciáknak, azután pedig több izben kérte segítségüket hatalmának megtartásához. Balla Aladár felszólalásában tiltakozott az ellen, hogy a Károlyipárt bármely tagja bármiféle hazaárulási mozgalomban részes lett volna. Ezzel szemben csak annyit jegyez meg, hogy hivatalos bizonyítékok igazolják, hogy Károlyi Mihály és párthívei még 1917-ben is összeköttetést tartottak fenn a franciákkal és a német front összeomlásában is szerepet játszódtak. — Szavaim tehát (mondja Windischgratz) kimondottan a hazaárulás vádjával illetik Károlyit és társait! Elnök felszóllitja Windischgratzet, hogy hozza a kormányt abba a helyzetbe, hogy a hazaárulókkal szemben a törvény teljes szigorával járjon el. Balla Aladár Holló Lajost és P. Ábrahám Dezsőt védi. Heves vita támadt, amelyben az elnök Drózáyt durva kiszólásáért rendreutasítja. Kószó István jelentéktelen interpellációja után 15 órakor véget ért az ülés. GONDOLATOK * * Visszafelé sült el a puska, amit szerb szomszédaink mellünknek szegeztek. A „győzőknek" nem elég az olcsón szerzett zsákmány, a gabonatermő Bácska és Bánát, mindenkivel szövetkeztek, csakhogy árthassanak a megrabolt Magyarországnak. A szerbek tárt karokkal fogadták a tőlünk kimenekült bolsevistákat (Lindert s társait) s támogatták törekvéseiket Pécsett. Most rájöttek, hogy ugyanaz a szervezet irányította Linderékei, amely eldobatta Belgrádban a bombát: a moszkvai szovjet bécsi képviselete. Most már küldik az ultimátumot Bécsbe, hogy ugrassza szét a bécsi kommunista zsidó bandát. Nem tudjuk lesz-e eredménye az ultimátumnak, de azt gondoljuk, hogy sokkal sürgősebb és könnyebben elérhető volna a Pécsen lappangó kommunisták eltávolítása. — Szinte kellenek az ilyen bombák, minél sűrűbben, hadd ébredjen mindenki az Európa békéjét állandóan fenyegető veszedelemre, mert rend, békés élet és nyugalom csak akkor lesz, ha minden állam és minden hatóság a rémület önvédelmével vadászik a kommunistára s az utolsót is kiirtja a föld színéről. Keresztény állam volnáak, de ha az idegen vasárnap délelőtt végigjárja városainkat s nyitva levő üzleteinket látja, nem hiszi el. Ellenben, ha szombaton tesz egy ugyanilyen sétát az ünneplő boltok között mar meg is van győződve az ellenkezőről. Végtelenül szomorú, hogy a zsidó kalmár szelleme ellenére is tud szombatot ünnepelni, de a keresztyén magyar ember vasárnap is robotol. Ha a kormány nem hajlandó visszavonni a vasárnapi munkaszünetet felfüggesztő rendeletét, a keresztény boltosoknak kell figyelmeztetni arra, hogy mi keresztények vagyunk, magától az Istentől tanultuk meg, hogy a hetedik napot megszenteljük. Hol szunnyad a keresztény öntudat? Mikor tanuljuk meg a szombaton pihenő zsidótól a vasárnapi pihenést. Vagy ártana az nekünk, ha a zsidó bolt két egymásután következő napon zárva volna? Gondolkozzunk! Nem szégyene a kereszténységnek ez az állapot? Közeledik a Jóvátételnek* nevezett hullarablás s nálunk folyik a dinom-dánom, a kurjongatás: szegények vagyunk, de jól élünk. Szép az a vendégszeretet, Hegedűs miniszter meg különösképen megérdemli, hogy megbecsüljék, ahol csak megjelenik. De mégis egy kicsit sokaljuk Szentes város 20 fogásos villásreggelijét, még akkor is, ha belőle csak 10 fogás volt étel, 10 fogás meg csak frissítő. Nem tudunk lelkesedni az orosházai lakodalom iránt sem, ahol 6 borjú, ezer aprómarha, két szekér kalács és 100,000 korona áru torta fogyasztódott el. Valahogy ugy érezzük, hogy közönséges theatrális hátterű rongyrázás ez, mely mögött valóban szegény sorvadó nyomor kesereg.