Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám
1921-08-24 / 186. szám
B ékéscsaba. 1921 augusztus 24. Szerda II évfolyam 186. szg/7z. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K. félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona 3 mapr Pécs (vk.) Évszázadok óta mindig magyar volt, csak három éve bitorolták a rácok s fertőzték a rothadás levegőjével a kommunisták. És ez alatt a három év alatt szenvedés és gyötrelem volt minden magyarnak élete Pécs városában. Nem volt elég az a keserűség, amelyet a szerbek okoztak vadságukkal, magyargyülöletíikkel, nem volt elég az a megalázás, mely a gyűlöletes szomszédnak adta kezébe a rabszolgatartó szijat, — még a züllésből kiemelkedett, a vörös hóhérok terrorja alól felszabadult Magyarország hazaáruló csordája is oda húzódott, hogy ami tisztaság maradt Pécsett, azt bemocskolják magyar beszédű leggazabb ellenségeink. A pécsiek még csak nem is átkozhatták a gyalázattól terhes három év alatt rác elnyomóikat, mert ha azokra tekintettek, akik ott magyaroknak hazudták magukat, keserűséggel kellett bevallaniok, hogy terrorral felébük tolakodott „magyar" vezetőik még galádabbak, még veszedelmesebb ellenségei mindennek, ami igazán magyar, mint az elnyomó rácok. De megszűnt a hosszantartó lidércnyomás. A végtelennek látszó sötét éjszaka után mégis esik felragyogott a hajnal s a rettegésben és kétségben agyonsanyargatott város felett magyar nap tündököl hétfő óta. És magyar nap tiszta világítása mellett egészen más az a kép, melyet Pécs mutat, mint amilyet a kommunisták rajzoltak róla az egész világ számára. Mi tudtuk és tudta minden magyar, hogy ennek a gyönyörű városnak csak karikatúrája az, amely vörös lobogóval volt diszitve, kommunizmusról őrjöngött s Károlyit kiáltotta ki köztársasági elnöknek. Mi tudtuk, hogy csak az elsülyedt hajóról odamenekült patkányok tették dögieletessé e kicsiny, magyar sziget levegőjét, melyet martalékul dobott oda nekik az antant „szolgálataik" elismeréséül. Tudtuk, hogy ha egyszer a magyar nap perzselő sugára első kévéjét ráveti az öt toronyra, riadva menekül piszkos csatornákba a beteg patkányok tömege s visitásukat megvetés kiséri, nyafogásukat elfojtja a diadalkiáltás ujjongása. Tudtuk, hogy ha egyszer a rác szuronyok nem alkotnak többé testőrséget a magyar gyalázó kommunisták körül, a pécsi munkásság lesz az első, mely sárba tapossa s a bitangok után hajítja vörös rongyaikat, hogy acélos karjával magasra emelje a háromszínű zászlót, minden magyarnak ma különösen szent szimbólumát, jövőnk és boldogságunk egyetlen tiszta és biztos jelvényét. Amit előre láttunk és vártunk, szórui-szóra beteljesedett. Magyar zászlóval fogadták a munkások ezrei a bevonuló nemzeti hadsereget, magyar lelkesedés ujjong és zokog minden pécsi ajkon, magyar levegő tisztaságát ragyogja be a büszke magyar nap s Pécsnek minden röge hallelujásan hirdeti, hogy lelkében, gondolkozásában, érzésében sohasem is volt más egy pillanatra sem ez a város, mint magyar, csak magyar. Nézzen ide a külföld, az Ítélkező antant! Ilyen minden nemzetközinek s nemzetiséginek kikiáltott magyar város. Ilyen Kolozsvár, Kassa, Komárom, Pozsony, Eperjes, Szabadka, Nagyvárad, Arad . . . mind, mind. Mindegyikben magyar sziv dobog, magyar vér lüktet, hiába mázolták át csehre, oláhra, rácra. És igy fog ünnepelni, igy fog ujjongani mind. Ma Pécs, holnap Pozsony, aztán Kolozsvár, és a többi sorra. Mert megostorozhatják a magyarokat, megkínozhatják testüket, de lelküket meg nem ölhetik. A rabtartók szuronya alatt lüktet, liheg a magyar lélek és él ... És fog még élni szabadon, ugy mint a felszabadult Pécsett. A Nyugatmagyarország képviselői tiltakoznak az elszakítás ellen Harmadszori olvasásban is elfogadták az ingatlanok vagyonváltságáról szóió javaslatot — A nemzetgyűlés mai ülése Budapest, aug. 23. R nemzetgyűlés mai ülését egynegyed 11 órakor Gaál Gaszton el nők nyitotta meg. Bejelentette, hogy Klébelsberg Kunó gróf napirend eiőlti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Klébelsberg Kunó gróf, Sopron város képviselője általános figyelem közepette emelkedett szólásra. „Mint Sopron város képviselője.. a város és egész Nyugatmagyarország lakosságának nevében tiltakozom az ellen, hogy a magyar kormány osztrák iga alá bocsássa Nyugatmagyarország elszakitásra itélt területeit! Nyugatmagyarország népe már a mi megválasztásunkkor félremagyarázhatatlanul kinyilatkoztatta, hogy tiltakozik az elszakítás ellen. Mi, Nyugatmagyarország népének képviselői kijelentjük, hogy rendületlenül ragaszkodunk Magyarországhoz! Mint Sopron város képviselője ugy városom, valamint egész Nyugatmagyarország lakosságának nevében ismételten tiltakozom az elszakítás ellen!" Klebelsberg szavait hangos éljenzés követte. A zaj csillapodása után áttértek a napirendre. Harmadszori olvasásban elfogadták az ingatlanok vagyonváltságáról szóló javaslatot és jóváhagyták az ingó vagyonváltságról beterjesztett jelentéseket. Az interpellációk sorát Hatler István nyitotta meg. Tartalmas beszédében többek között a következőket mondta: Elszakított nemzetiségeink már valamennyien rájöttek, hogy a „magyar iga' sokkal jobb volt, mint azok a testvérek, akik keblökre ölelték őket. Követeljük, hogy az antant az elszakított területeken teremtsen és tartson fenn olyan jogrendet, személy- és vagyonbiztosságot, amilyenben az uj államok átvették. Azt hittük, hogy Franciaország megteszi a kellő intézkedéseket, ahelyett azonban azt látjuk, hogy retteg a legyőzötlektől és ugy látszik, arra akar kényszeríteni bennünket, hogy ismét Németország felé orientálódjunk. Elvárjuk, hogy legalább az általuk kifőzött békeszerződésnek szerezzenek érvényt. Hogyan fogják jóvá tenni a megszánó ellenséges csapatok fosztogatásait és pusztításait? A kormány figyelmeztesse Ausztriát, hogy meg kell jegyeznie, hogy ha barátból ellenségé váiik, ő lesz a leggyülöltebb ellenségünk! Interpellációjában végül azt kérdi a kormánytól, van-e tudomása arról, hogy a szerbek nem tartják be a magyar állampolgárok jogainak biztosítására vonatkozó egyezményeket. A külügyminiszter kijelentette, hogy megtette ebben az ügyben a szükséges megtorló lépéseket. Barla Szabó József a felszabaduló területek ügyében, Lingauer Albin pedig Nyugat-Magyarország elszakitásáról interpellált. Kijelentette, hogy ha tudíák volna Nyugat-Magyarország lakói, hogy a magyar kormány csak hitegeti őket, maguk szervezkedtek volna az elszakítás elleni fegyveres védekezésre. Bánffy Miklós gróf külügyminiszter válaszában kijelenli, hogy a kérdés körül a tanácskozások megindultak. A részletekre nem terjeszkedhet ki. Budaváry László a zsidók és külföldiek letelepedése ellen kér intézkedést és a szabadkőműveseknek a vezető állásokból való eltávolitását kivánja. A miniszterelnök megnyugtató válasza után Szmrecsányi György a felvidéki tótság szomorú helyzetét ecseteli. Indítványt nyújt be a tót autonomia tárgyában. Bethlen István gróf válaszol. A külügyi kormány mindent megtesz a nemzeti kisebbségek védelmére. Szeptemberben a külügyminiszter ez ügyben Apponyi Albert gróffal külföldre utazik. Csontos Imre a külföldi Habsburg propaganda, Benkö Gábor a nyugatmagyarországi kérdésben interpellál. A miniszterelnök válasza után felolvassák a kormányzó kéziratát, mellyel a nemzetgyűlés üléseit elnapolja. Elnök meieg szavakkal búcsúzik el a képviselőktől és az ülést bezárja. Táviratok Nyugatmagyarországon a helyzet változatlan. A hatóságok helyükön vannak és teíjes a rend. Hegedűs Lóránt két hétre külföldre utazott. Hazatérése után Londonba és Párisba megy. Lingauer Albin állítólag kilép a kormányzópártból, mert nincs megelégedve a mai interpellációra kapott válasszal. A kisgazdapárt a szünet alatt kéthetenkint pártértekezletet tart. A Tisza-perben csütörtökön hirdeti ki a biróság a bizonyítás kiegészítése ügyében hozott határozatát. Gyulára jön a határmegállapító bizottság (Gyula, aug. 23.) A vármegye alispánjához távirat. érkezett, amely szerint a magyar-oláh határmegállapitó bizottság gróf Csáky volt külügyminiszterrel 22-én Nagyváradra utazott, ahonnan tárgyalásainak befejezése után Gyulára érkezik. Működése egyelőre csak a kettészakított birtoktestek megvizsgálására terjed ki. A felszabadult területek kormánybiztosa (Budapest, aug. 23.) Dr. Kiszely Gyula, a felszabadított baranyai területek kormánybiztosa Pécsett átvette hivatalát.
