Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-08-17 / 181. szám

Békéscsaba, 1921 augusztus 17. aesamxmma^mmaaBaaxmmmM^msmJau&iEűazzaamasmmm Szerda •BSaSSfiaSSaíSSMasBaíE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent !stván-tér 18. szam A szerkesztőség telefon száma: 60 Előfizetési árak: íigy hóra 35 ií, negyedévre- 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona IfitÉzeSef avattak tegnap vármegyénkben. A világháború három hőse és egyik hősének árvája vették át vitéz ma­gyarságuk jutalmát, azt a kis darab földet, mely örökre hozzákapcsolja őket a hazához, melyet vérük hullásával védelmeztek. De nemcsak jutalmu­kat vették át e vitézek, hanem ugyanakkor kötelességet is vállaltak magukra, ugy a saját, mint ivadé­kaik nevében azt a kötelezettséget, hogy a hazát, melynek egy darabja immáron kenyéradó tulajdonuk, ezen­túl is megvédelmezik; azt a köte­lezettséget, hogy a békés munkában is előljárnak jó példával s erkölcsös életükkel, hazaszeretetükkel vezetői lesznek embertársaiknak. Csak egész ember, magyar ember lelkében születhetett meg ilyen gyö­nyörű gondolat, mint a Vitézi Rend megalapítása. Örök érdeme ez Ma­gyarország kormányzójának, aki akkor mikor az érdemeket jutalmazni akarta, az ország jövendőjére is gondolt és egy feltétlenül megbízható, kipróbált hazafiságu honvédő szervezetet léte­sített, mely — ha teljesert kiépül — örökre lehetetlenné tesz minden leg­kisebb megmozdulást is, mely a nemzet , ellen támadni megpróbálná. A Vitézi Rend foglalja el azt a he­lyet, amelyet a múltban a magyar nemesség töltött be, átvéve annak minden erényét és mellőzve minden hibáját. Csak természetes aztán, hogy ennek a gyönyörű nemzet- és faj­védelmi alakulásnak heves ellenzői és alattomos ellenségei támadtak, akik reszketnek arra a gondolatra, hogy a Vitézi Rend miatt lehetetlen lesz minden destrukció, hogy a vi­tézek magyarságán megtörik min­den mesterkedésük és sohasem jön vissza az az idő, amit ők szeretné­nek, de ami elmúlt, örökre elmúlt, abban a pillanatban, amint az el­ejtett zászlót Horthy Miklós kezébe ragadta, magasra emelte s elindult, hogy e zászló alatt nemzetét, a ke­re«tény Magyarországot kivezesse az ingoványból, amelybe bűnös könnyelműség juttatta és naggyá, hatalmassá tegye. Most ezek a belső ellenségek azt hirdetik, hogy aki vitézi telket kap, annak terménye a kormányé. Ne kérjetek, ne fogadjatok el vitézi telket, mert munkátok gyümölcse másé lesz — suttogja a destrukció. ] De ez az aljas agitáció nem talál j termékeny talajra. A vitézek, azok, i akik erre a gyönyörű címzésre jo­l gosultak, jól tudják, hogy a haza | azért a földért sokkal többet kér | tőlük cserébe, riiint a föld termését. Kéri a lelküket, a szivük minden dobbanását, egész magukat és ők örömmel ajánlják fel egész életüket a Hazának, mely mindennél, az életnél is előbbrevaló. Ezt megérti, átérzi minden magyar s aki nem érti, nem érzi, annak hiába ma­gyaráznánk. A rút konkolyhintők minden mes­terkedése hiábavaló fáradság lesz. A magyar vitézek szaporodnak, so­kasodnak, elöntik az egész orszá­got s az ő kristálytiszta hős jelle­mük átformálja az embereket, ugy, hogy a gonosz soha többé erőt nem vehet a magyaron! cb. MM beiktatása Béltásnrcpben A ílsiichheim Géza gróf által adott négy vitézi telek átadása Doboz, aug. 16. Mikor a kormányzó nyilvános­ságra hozta gyönyörű tervét a ma­gyar vitézi rend alapítását illetőleg sokakban megmozdult a magyar sziv és még mielőtt az erre vonat­kozó kérés hozzájuk érkezett volna, tekintélyes földdarabok felajánlásá­val bizonyították a Vitézi Rend meg­alapításának szükségességét és lehe­tővé tették, hogy a Rend tényleg meg is alakuljon s megjutalmazza az arra érdemeseket. Ezek közé tartozott gróf Wenckheim Géza is, aki magáévá tette a kormányzó ur szép tervét és annak megvalósítá­sához vitézi telkek felajánlásával járult hozzá. A nemes gróf gyer­mekei természetesen örömmel fo­gadták édesatyjuk elhatározását s ilymódon vált lehetségessé, hogy Békésmegyében az első négy vitézt birtokba lehetett helyezni. Rz adományozott vitézi telkekbe való behelyezés ünnepélye hétfőn folyt le. Rz ünnepségen a kormány­zót, vitéz Siménfalvy Tihamér ve­zérkari ezredes, a vitézek, törzska­pitánya képviselte s a felavatott vi­tézeket ő ültette be a vitézi tel­kekbe. jelenvoltak még az ünnep­ségen az adományozó Wenckheim grófi családon kivül Lehrer Henrik ezredes, vármegyei katonai parancs­nok, dr. Daimel Sándor alispán, dr. Ruszka Zoltán kanonok, dobozi plébános, dr. Berthóty István csa­bai polgármester, dr. Csete gyu­lai polgármesterhelyettes, Szabó jenő huszárszázados, a vármegyei vitézi szék kapitánya, dr. Moldoványi Já­nos és dr. Vangyel Endre főszolga­birák és még számosan. Rz ünnepség Gyulán kezdődött csendes misével, mely után a vár­megyei vitézi szék tagjai, a vitézek és a meghívott közönség kocsikon átmentek Dobozra, ahol a község­háza előtt várakozott az ünneplő közönség. R hivatalos személyek, a grófi család tagjai, valamint a meg­hívott vendégek jelenlétében kiállí­tották a szükséges okmányokat. Ez­zel egyidejűleg megkezdődött Do­boz község díszközgyűlése, melyet dr. Vangyel Endre főszolgabíró nyi­tott meg a következő beszéddel: Tekintetes Képviselőtestületi Közgyűlés 1 Igen tisztelt ünneplő közönség! Békésvármegyében Doboz község az első, hol gróf Wenckheim Géza őméltósága atyai jóságából és meg­értő hazafias szeretetéből vitézi tel­keket oszthatunk ki négy érdemes vitéz között. A vitézi telek létesítésének kettős célja van: családi otthont biztosit annak, ki a haza védelmében her­vadhatatlan érdemeket szerzett és hazai röghöz juttatja azt, kíméletét és vérét áldozta a hazai földért. Sajnos, a megcsonkított Magyal ország szegénysége nem engedi, hogy mindazok, kik a hazáért szen­vedtek és véreztek, hasonló nagy jutalomban részesüljenek. Csupán példaadásképpen jutalmazta a vitézi rend azokat, kik a többi hősök kö­zött is a legkiválóbbak voltak. — Ennek a vitézi beiktatásnak felemelő ünnepélyét üljük ma, igen tisztelt ünneplő közönség és hazafias lel­kesedéssel üdvözölve a megjelen­teket, azzal a bizó reménnyel nyitom meg a díszközgyűlést, hogy azok a vitézek, kik a háború borzalmai kö­zött hősiesen megáliták helyüket a békés munkából is hősiesen kíván­ják kivenni részüket és példaadó kötelességtudással és lankadatlan erővel munkálják a szent magyar rögöt és biztosítják a boldogabb magyar jövendőt! Adja Isten, hogy ugy legyen! Ezután a főbíró vezetésével kül­döttség hivta meg a kormányzó képviselőjét, az adományozó csalá­dot és meghívott vendégeket a köz­gyűlésre. A folytatólagos közgyűlé­sen a dobozi Iparos Dalkör a him­nuszt énekelte el, majd Hegedűs községi főjegyző üdvözölte lendületes beszédben a kormányzó képviselőjét. Siménfalvy ezredes, a kormányzó képviselője a legmelegebb köszö­netét fejezi ki az üdvözlésért és ki­jeleni, hogy első kötelességének tartja a kormányzó urnák tolmácsolni a hazaszeretetnek azt a felemelő megnyilvánulását, amit itt tapasztalt s azt az érdeklődést, amelyet a vitézi intézmény iránt kifejezésre juttattak. Ezután igy folytatta:. — A kormányzó ur Őfőméltósága megbízott, hogy nemzetes és vitézlő Déri Pált, nemzetes és vitézlő Köves Pált, nemzetes és vitézlő Erdei Fe­rencet és a hősi halált halt Palásthy Isván őrmester árváját, Palásthy Bélát a haza hálájáról biztosítva a gróf Weinckheim család által ado­mányozott birtokba beültessem. Szükségesnek tartom vázolni ezek­nek a vitézeknek a hősi cseleke­deteit. Vitéz Déri Pál 1918. julius 15-én a Piavénái hetvenegyed magával átkelt a folyón. Megrohanta az olasz állásokat és három vonalat áttört. Ezután parancs nélkül tovább haladva, ujabb három egymásután következő olasz állást foglalt el s a legnagyobb ágyutüzben haladt előre. Vitéz Köves Pál az első Isonzó­csatában 1915-ben, amikor az ösz­szes tisztek elestek, átvette a pa­rancsnokságot és lelkesítő magatar­tásával példát mutatva, három na­pon át védte és megtartotta állá­sainkat. A hetedik Isonzó-csatában hasonló körülmények között védett egy robbantási tölcsért. Mikor a muníció elfogyott, hátra ment tölté­nyekért. Visszatérve, látta, hogy az olaszok az állást elfoglalták, mire néhányad magával támadásba ment át, az állást visszafoglalta és fog­ságba esett századparancsnokát is kiszabadította. Vitéz Erdei Ferencz, volt 101-es őrmester 1914 augusztus 14-én Sá­báénál, mikor csapatainkat vissza­vonni voltunk kénytelenek, géppus­kás osztagával állásában maradt, azt reggeltől délutánig tartotta és igy megakadályozta a szerbekelőre­haladását s lehetővé tette, hogy el­lentámadásba mehettünk át. Mikor pedig megtudta, hogy a parancsnok osztagából egy gépfegyvert a szer­bek elfoglallak, néhány, emberével visszavette azt. ' Hősi haiált halt Palásthy a 9. huszárezred őrmestere volt. 1914. december 14-én, a limanovai csatá­ban a harmadik rohamnál Muhr ezredes, ezredparancsnok súlyosan megsebesült. Palásthy a leghevesebb kézitusa közben felkapta ezredparancsnokát s az ellenség kezéből kimentve hátra vitte. Közben ő maga halálos sebet kapott. " — Ezeket a hü magyarokat, a kötelességtudás és vitézség példa­képeit bemutatom és kérem, fogad­ják őket jóbarátsággal és szeretet­tel. Palásthy Béla gyámját pedig arra kérem, hogy hazafias lelkiis­merettel vigyázzon a kis árvára, annak nevelésére, hogy olyan em­ber válják belőie, mint hős apja volt. Ezután ismertette a vitézi Rend keletkezését és szervezetét. — Mikor a világháborút elvesz­tettük, a belső ellenség, az idegen

Next

/
Oldalképek
Tartalom