Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám
1921-07-05 / 145. szám
2 Körösvidék Békéscsaba, 1921 , julius 1. . Mi van ma ? 1921. Julius 5., kedd R. kath.: Zacc. Antal. Prot.: Enese. Nap kél reggel 4 óra 9 perckor, nyugszik 20 (este 8) órakor. Hold kél reggel 4 óra 4 perckor, nyugszik 19 óra 31 perckor (este 7'31.) Este 8 (20) órakor Keresztény Daloskör összpróbája. Este fél 8 és 9 (1930 és 21) órakor: Mozielőadás a Városi színházban. Az uj olasz külügyminiszter. {Róma, jul. 4.) Az uj olasz kabinet végleges megalakulását mára várják. Az összeállított kormánylista szerint az uj olasz külügyminiszter Marchese della Torreta, jelenlegi bécsi olasz követ lesz. a -per Budapest, julius 4. Szendei Imre filmrendező volt a mai tárgyalás első tanuja. Elmondta, hogy a forradalom kitörésekor őt nevezték ki autórendezőnek a városparancsnoksághoz. Dr. Gál védő kérdésére kijelentette, hogy nem tudja, ki bocsájtotta a gyilkosság résztvevői rendelkezésére a két szürke autót. Krenedits Sándor Friedrich ellen terhelő vallomást tett. Fényes László rávilágított Krenedits által mondottak alaptalan voltára. Vágó megjegyezte, hogy Hüttner őt kérte meg, hogy K: neditset dolgozza meg Frierich ell ni valiomástéíelre. Alinthogy ő erre nem vállalkozott, Hüüner maga intézte el az előkészítés munkáját. Krer.editset nem eskették meg vallomására. A bánáti kereskedelem bajai oláhok alkusznak a báziásl vasútvonalra hatóságok panamái ellen Panaszok a Temesvár, julius 4. Nagyrománia gazdasági összeomlás előtt áll. A bukaresti kormány most fühöz-fához kapkod és kiküldöttekkel tanulmányoztatja az összeomlást előkészítő bajokat. A Bánát gazdasági helyzetének tanulmányozására Alevra szenátort küldtek ki, aki Temesváron fogadta az érdekeltek küldöttségeit, amelyekhez beszédet intézett. Beszéde kezdetén kijelentette, hogy a kereskedelem és ipar vezetőivei együtt meg akarja keresni az utakat, amelyek a Bánát anyagi boldogulásához vezetnek, mert történtek visszaélések és hanyagságok, melyek gazdasági károkat okoztak. Egyik legnagyobb hibája az oláh gazdaságnak a vaggonhiány. Javítani kell a teher- és személyforgalmat egyaránt. Azonkívül lehetővé kell tenni, hogy a kereskedő és az iparos újra hitellel dolgozhasson. Ismét be kell vezetni a váltóforgalmat. És nemcsak a nagykereskedőknek kell hitelt nyújtani, hanem a kiskereskedőknek iá, akik arra még jobban rászorulnak. Nagy baj az, hogy' a Bánátnak a báziási kikötő nem hozzáférhető. E tekintetben azonban nemsokára változás lesz. Egy szerb-román vegyes bizottság foglalkozik ezzel az ügygyei és a kérdést ugy fogják megoldani, hogy a báziási vasúti vonalat közösen és egyenlő joggal fogják használhatni a románok és a szerbek is. Beszéde végén kérte a jelenlevőket, adják elő kívánságaikat, hogy azokat illetékes helyen ismertesse. A küldöttségek sürgették a forgalom javítását, mert képtelenség olyan viszonyok mellett, amikor Krajovától Bánátig egy vasúti teherkocsinak tizennégy napra van szüksége a kereskedelmet lebonyolítani. Azután sürgették a munkáskérdés megoldását, mert szerintük minden drágaságnak a tulmagas munkabérek az okai. Abban látják az egyik legnagyobb bajt, hogy a kereskedőnek minden egyes vaggont kérvényileg kell kérnie a bizottságtól és sokszor tizennégy, söt harminc napig is tart, mig vaggont kaphat. Ennyi idő alatt szállításra váró áruja sokat veszíthet árából. Sürgetik a szabad szállítást, mert e nélkül minden értekezlet meddő. A másik baj az, hogy a bucuresti nagybankok olyan kamatpolitikát űznek, mely fogalmaink szerint az uzsorával határos. Azért szükséges volna a kamatlábat törvényhozásilag rendezni. Szükséges továbbá, hogy a kereskedelemre és iparra vonatkozó rendeletek és törvények a kisebbségek nyelvén is tétessenek közzé hivatalosan. A fordító irodák, amelyek igen magas dijakat kérnek, legtöbbször rossz munkát végeznek Í és a hibákért a kereskedő és iparos lakol anyagilag. A csomagokért a posta szavatoljon. A vasútnak is felelnie kell a szállítmányokért. Csökkenteni kell az ünnepek számait, mert a sok munkaszünet tönkreteszi a gyárakat és kereskedelmet. Végül könnyebbé kell tenni az utlevélszerzést és megszüntetni a vizumszerzésnél és az utlevélügyekkel űzött súlyos panamákat. HBBaillllllllllllllIBBIIIBfl „Hiszekegy Istenbee, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Ámen." Riport az állami elemi iskolái; évzáró vizsgálatairól. Gyermekkorunk százszorszép emlékei rajzanak fel bennünk, ahogy belépünk a vizsgaterembe ... A hétköznapi gondok komor haramiái Riadtan menekülnek innen; itt a mosolygás, a derű, a jókedv sugároz be minden arcot. Tipegő, apró kis emberkék; a holnaputáni magyar férfiak és asszonyok, akik most 10 hónapi sáfárkodásukról adnak számot. Jóságos tanitó bácsik és tanító nénik, akik meleg szeretettel, nagy megértéssel és végtelen türelemmel folytatták 10 hónapon át az Isten emberteremtő munkáját, — formálva, csiszolva, cizellálva a nyersanyagot, fogékonnyá téve a kicsiny lelkeket a tudás, a szép, a jó iránt. A szülők százai, kiknek szemében az öröm drága tüze vet lobbot, amint szólani kezdenek az apróságok A kicsinyek minden szava komoly tudást, erős nemzeti érzést árult el, szemükből az értelem ragyog; feleleteik okosak és imponálóan szabatosak. Jóleső örömmel látjuk, hogy itt komoly," céltudatos, nagyértékü nemzetépítő munka folyik. Kiáltó kontrasztként ötlik eszünkbe a jóslat: „Elvész az én népem, elvész, mert tudomány nélkül való". Szeretnénk büszkén, boldog ujjongással felkiáltani: „Nem vész el!" Mert ime ezer, meg ezer kicsi magyar lázas mohósággal iparkodik magáévá tenni a legnagyobb kincset: a tudást. Nem lehet méltó megilletődés nélkül szólani arról a hatalmas munkáról, amit az irredentizmus szolgálatában végeztek ezek az iskolák. A falak teleaggatva stilizált irredenta jelmondatokkal; a növendékek Ízléses, tiszta rajzai ezek. Minden dal, minden vers, amit az apróságok meglepő precizitással interpretálnak — A vasút (Karcolatok a közelmúltból) (II. közlemény.) Végre az öreg megnyugodott s mikor Galántán a vasúti váróteremben vártak a vonatra, az ijedelemben levő hallgatag öreg egyszer csak megszóllalt: Kindet farmer schoti ? (Gyerekek, megyünk már?) Ilyen volt a felfogás még akkor a vasútról, nem ugy, mint most, mikor a lépcsőkön, ütközőkön és a kocsik tetején is félelem nélkül utaznak, a minden áron utazni akaró emberek. Akkor próbálta volna meg valaki — a zsandárok kurtán bántak volna el vele. De akkor a kocsik is másfélék voltak, mind külön szakaszos volt, kifele nyiló oldalajtóval. Az első osztály ajtaja világos sárgára volt festve. Nem utazott benne senki. A II—ik osztály zöld, a Ill-ik osztály barna — mint most. Fűtésről szó sem volt. Később a 70-es években az I. és Il-ik osztályba meleg vizzel töltött bádog lábmelegitőket tettek. Attól a láb felmelegedett, s ha kiszált az ember a havas vagy jeges földre, meghűlt s könnyen szerzett nyavalyát. A vasúti vendéglő bérlete után nem szaladtak, ugy fogták bele első vendéglősnek a mult hónapokban elhalt Batsch Ferencet. Nem fizetett semmi bért, később sok éven át 100 forintot egy évre,-tartozott azonban adni az utasoknak 1 frtért 3 tál ételből álló jóebédet s 10 krért feketekávét is hozzá — de biz ez inkább csak papíron volt — mert csak ugy adtak, ha kedvük volt — kivéve a vasutasokat. Ma fizetnek a csabai vasúti vendéglőért 40—50,000 K bért, az aradiból nemrég lépett ki a bérlő, aki 50,000 K bért fizetett s az uj már 80,000 K-ért vette bérbe. Naponkint több, mint 200 K bér — hát még a többi rezsi? — de hát annyi az utas és olyan sok a pénz, hogy még igy is jól kifizeti magát. A vasúti állomás környéke egy nagy pusztaság volt. A Kakasvendéglő, Közraktár stb. nem létezett, hanem voltak hatalmas nagy gödrök, amelyekből feltöltötték a vasúti pályatestet. Ide jártunk korcsolyázni, s* a trombitás zenekar fújta hozzá a taktust és igen sokszor vonult be az ifjúság a vasúti étterembe, ahol táncmulatságot rögtönöztünk. Erzsébethely még akkor szőlőtelep volt, akadt itt-ott több szöllőben kajiba, présház — lakóházikó is — ugy hogy már többen laktak künn. A vasúti pályatesten íul vasúti nagy agyaggödrök tótul: jamina voltak, ezért ezeket a szőlőket „za jamina" — gödrököntuli szőlőknek nevezték. Röviden Jaininának hívják ma is s az „Erzsébethely" elnevezés ma is inkább csak hivatalosan használtatik. II. Csaba előhaladásának főjlődésében második fázisul szolgált az Alföld-fiumei vasútnak a 70-es évek kezdetén Csabán át való építése, miáltal Csaba két keresztező, nagyfontosságú vasútnak vált gócpontjává. Az Aföld-fiumei vasút nagyon nehezen született meg. A kiegyezés után a magyar kormány azonnal azon igyekezett, hogy a magyar korona gyöngyével Fiúméval közvetlen kapcsolatot teremtsen, gabonánkat és egyéb nyers terményeinket egyenesen szállíttathassa az olcsó tengeri uton s az országnak szükséges gyarmatárut egyenes, rövid uton szerezhesse be a tengerről az országba, de éppen ez nem tetszett Bécsnek, mert Bécs továbbra is Magyarországnak és a magyar áruknak lefölözoje, transito-állomása akart maradni, hegemóniáját Budapest és Magyarország felett fenntartani, a szállításokból hasznot húzni akként, hogy minden csak Bécsen át mehessen és jöhessen Triesztbe és Triesztből, amelyből minden áron egy nagy birodalmi tengeri kikötőt akart teremteni. Sajnos, hogy Bécs mindig nagy befolyást gyakorolt az udvarra s a császári udvart megnyerte arra, hogy a magyar vasút létrejöttét minden módon akadályozza. De végre is a mindig és mindent uraló stratégiai szükség kényszerűvé tették a Nagyvárad— fiumei vasút engedélyezését. Csaba ismét felfogta ennek a — habár csak másodrendűnek engedélyezett — vasútnak nagy fontosságát s mindenféleképen támogatta s örömének megtestesítőjéül a közbirtokosság által, Sztraka Ernő községi mérnök révén akkor építtetett nagy szállodát „Fiume"-nek keresztelte el. A szálloda — akkori időben — impozáns nagy kaszárnyaépület volt, de impraktikus falusi tákolmány, nem a jövőnek, hanem az akkori falusi méretekhez szabva, kiállítva. Nem is hivták Fiúménak, hanem tréfálkozva „meglőtt csárdának." Különösen sokat kötekedve 20—25 kéményébe. Ez volt a célpont. Nem volt benne egyéb, mint a sarkon most is meglevő „paraszt" kávéház és hozzá a vasúti ucába nyúló mellék szoba, mint „étterem". Persze ebben az étteremben szorult ezután össze ur, kvander, paraszt és idegenek vegyes társasága, ha valaki arra lett utalva, mert bizony akkor még úriember nem járt a „korcsmába", hanem a Kaszinóba vagy a Polgári Körbe. Zsidó is kevés volt, abból is csak a gabonakereskedő fordult meg a korcsmában, a többi kereskedőt nem vezette oda érdeke. A börze csak akkor verődött össze, mikor Murányi Gusztáv, a Fiume-szálló volt bérlője a Stern gabonakereskedő telkén a mostani „Nádor" szállodát építette fel. A Fiume-szálló első bérlője Hanza Manzi, német ember volt, aki később a nagyon gyarapodó intelligenciának egy üvegezett fa „saletlit" építtetett a Fiume udvarán, hol összejöhetett uri társaság is a délelőttönkénti sörözésre, ahol már úriemberek is étkezhettek jó ebédet és vacsorát kapva, havi 18 frt.-ért. A többi helyiség, ahol most a kávéház van, az mind bolt volt, Gartner Adolf, Rosenthal Testvérek, stb. üzlethelyiségei. Ezek voltak a legállandóbbak, a többi sűrűn cserélt gazdát és nem volt olyan könnyű kiadni azokat bérbe. (Folytatása következik.)
