Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) április-június • 69-141. szám

1921-06-23 / 136. szám

2 K&rás vidék Békéscsaba, 1921. junius 23. Mi van ma ? 1921. junius 23., osütürtök Róm. kath.: Ediltrud kir. Prot.: Zoltán A nap kel reggel 4 óra 3 perckor, nyugszik 19 óra 59 (este 7-59) perckor A hold kél 21 óra 44 perckor, (este 9*44) nyugszik reggel 7 óra 4 perckor. Este 6 (18) óra: Róm. kath. templomi énekkar próbája. Este 7 (19) óra: Bime. dalárda össz­próbája. Este (2030) órakor: Mozielőadás a Városi Színházban. Lehetnek-e öh magyarok 7 Ha a zsidónak azt mondod, hogy ö zsidó, haragszik; ha azt mon­dod, hogy nem magyar, haragszik. Amikor e sorok szerény írója en­nek a véleményének egy zsidó előtt kifejezést adott, a haragon kivül még egy kérdést is kapott: miért lehet magyar például mondjuk a szláv nevü Hugyecz, aki talán maga igen, de 6 éves gyermeke nem is beszél magyarul s miért nem ma­gyar ő, aki a magyar nyelven ki­vül más nyelven nem tud beszélni. A kérdés megérdemli, hogy hosz­szasabban foglalkozzunk vele, kü­lönösen most, mikor a zsidók nagy Vilmosa a zsidók irodalmi gyűlésén oly fájdalmas hangon emlékezett meg a zsidókról, mint „üldözött magyarokról", akiknek apái és nagy­apái a magyar földben pihennek. Hát igen, a rftagyar nyelv, ame­lyet nagyon rosszul, nagyon ma­gyartalanul, de mégis csak megta­nul valahogyan a legutolsó pájeszes rabbi is, amikor sáros csizmáját ráteszi a magyar föld hátára; a magyar nyelv, amelyet kénytelen valahogy karatyolni a tiszta zsidó is, mert héber nyelven csak nem bolondithatja, nem ronthatja a ma­gyart; a magyar nyelv, amelyet Jókai, Mikszáth, Arany, Petőfi után a pesti kávéház zsidó titánjai vettek birto­kukba, hogy* a magyar szellemet épugy megrontsák, mint magát e szellem nyelvi kifejeződését. A magyarszerüen hangzó beszéd, vagy irás örvén akarnak jó magyarok­nak, izig-vérig kurucoknak, turá­niaknak bizonyulni az oroszországi bolsevizmusnak olyan előcsahosai is, mint amilyen Kéri Pál volt, aki­nek a Tisza-per tárgyalásán egy erős turáni százados odamondta, hogy Írásainak sohasem hitt, mert azokat sohasem tekintette magya­roknak s aki erre pattogva tiltako­zott, mondván, hogy az ő irásai igenis magyar szelleműek voltak, hiszen magyar nyelven íródtak. Föltéve, hogy olyan klasszikus magyar nyelven imának, beszélné­nek is, amilyen pocsék és talmi ál­magyar nyelvet müveinek — magyar lett-e az, akinek világfelfogása a zsidó nemzetköziségben gyökere­zik, aki az ős magyar nyelvén a magyarság legteljesebb, a történe­lemben eddig példa nélkül való megrontását szolgálja? Annak az elméletnek veszedel­mére, hogy nem mindenki magyar, aki magyarul beszél, már Széchenyi figyelmeztetett, de ép oly hasztala­nul, mint amilyen eredménytelenül hangoztatta a zsidók emancipáció­jának halálos veszedelmét. A terézvárosi nagy Vili még ugyan azt is mondta azon az „irodalirii" gyűlésen, mint az én békéscsabai kis zsidóm: Miért lehetnek magya­rok a német vagy egyéb, de keresz­tény vérségből származók s ők miért nem ? S ma minden zsidó ezt fújja; még ők vádolják, gúnyol­ják, emlegetik Gárdonyi, Herczeg Ferenc, Prohászka idegen szárma­zását, mintha származásuk elmásit­hatná azt a tényt, hogy ezek a fér­fiak igenis teremtettek, alkottak a magyarságnak, mintahogy teremtettek a horvát Zrinyi, a német Munkácsy, a szláv Petőfi, Kossuth, Mikszáth s mintahogy a „magyar" Kéri Pálok, Miklós Andorok, Kun Béláék és Szamuelly Tiborok országveszitése ellen életükkel álltak ki a Szten­cselek, a Menkinák, a Ferryek s tuszokul mentek el a Hugyeczok s mintahogy ma nem a Weisfeld Vil­mosokat, Kraus Náthánokat üldözik Erdélyben, hanem a Maderspacho­kat. S a Hugyeczok, akiknek ősei talán Trencsénben irtották az erdőt, vagy Sárosban művelték a nehéz, kavicsos rögöt, #de bizonyságát ad­ták a magyarsághoz való tartozau­dóságuknak, amikor Rákóczi Szűz­máriás lobogói alatt s a branyiszkói hős vezényszavára vérüket ontották a magyar hazáért, idegen bár, de keresztény vérségből szakadtak bele a magyarság vérkeringésébe; ámde a zsidó nem tud, nem akar asszi­milálódni, amire klasszikusan boldog­talan példánk Magyarország. y. MjáFaM oz egész ország területén i) Futura és a Magjar-ölasz Bank nagyjelentőségű vállalkozása Békéscsaba, junius 22. Még ma is vannak kishitű embe­rek, akik nem biznak Hegedűs pro­gram mjában és nem biznak Magyar­ország gazdasági talpraállásában sem. Pedig gazdasági helyzetünk lénye­ges javulásának előjelei már is mu­tatkoznak. A talpraállás folyamatát természetesen nagymértékben hátrál­tatja az erőszakos béke, amely ipari és mezőgazdasági termelésünk leg­fontosabb kellékeitől csaknem tel­jesen megfosztott, az a nagy, termé­szetes erő azonban, amely a magyar földben és a dolgozó magyar nép­ben van, keresztül küzdi magát a mesterségesen elébe épitett akadá­lyokon és meghozza gyümölcsét. Egyik bizonysága gazdasági éle­tünk élénkülésének az a körülmény, hogy az ipar és a kereskedelem igényeit már nem elégíti ki az a — sajnos még mindig igen korlátolt — vasúti személy- és teherforgalom, amelyet a MÁV ma fentartani képes. Ezeknek a forgalmi akadályoknak gazdasági életünkből való kiküszö­bölésére nagy terveket készített elő a „Futura" (Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi R. T.) a Magyar-Olasz Bankkal karöltve. Örömmel halljuk, hogy ezek a tervek már megvalósítás előtt álla­nak. A „Futura" és a Magyar-Olasz bank elhatározta ugyanis, hogy egészCsonkamagyarországot behálózza autojáratokkal. Ezt a tervet már jóval ezelőtt, amikor vasúti forgalmunk a nagy téli szénhiány miatt még sokkal hiányosabb volt, a „Körösvidék" vetette fel. Megvalósítására is tett előkészítő intézkedéseket, amikor azonban arról értesült, hogy a „Futura" is magáévá tette a nagy­fontosságú tervet, sőt rövid időn belül meg is tudja valósítani, a „Körösvidék" az ügy sikerét biz­tosítva látta a „Futura" kezében és csupán támogatására szorítkozott attól kezdve. Ma megnyugvásunkra szolgál, hogy a „Futura" fáradozásait siker koro­názta, amit nagy mértékben köny­nyitett meg az a körülmény, hogy a Futura és a Magyar-Olasz bank megvette a franciák által a Délvidéken hagyott autóparkot, amelyeknek erős teher- és személykocsijai ki­tűnően alkalmasak minden tekintetben az országos autó­forgalom lebonyolítására. Az üzem megkezdéséhez az érde­keit városok és községek közönsé­gének pénzbeli támogatása szüksé­ges, minthogy a „Futura" és a Ma­gyar-Olasz bank a helyi érdekeltségek bevo­násával akarja megvalósí­tani az országos autoforgalmi vállalatot. Az ország különböző, kereskedelmi és ipari szempontból fontos váro­saiban központokat szervez, ame­lyek az illető városok környékével fentartanák a közvetlen forgalmat. Ilyen központot kapna többek között Békéscsaba is. Parkja na­ponta 2—3 járatot tartana fenn a környék különböző utvonalain. A járatok megindításához körül­belől 5 millió koronányi tökére volna szükség, amit a bevonandó helyi érdekeltek szolgáltatnának. A polgármester már értekezletre hivta össze ez ügyben a helybeli pénzintézetek, ipari és kereskedelmi vállalatok és a iöbbi érdekeltek kép­viselőit, illetőleg vezetőit, akiknek körében értesülésünk szerint nagy érdeklődés nyilvánul meg a tervezet iránt. KSBBanHBB^aiBaiagiiaiaaaaa Lassú a wmep Ezzel a címmel a Körösvidék ju­nius 16-iki számában foglalkoztunk egy miniszteri rendelet késedelmes végrehajtásával. A közlemény, mely szelíd hangú figyelmeztetés volt a közigazgatási hatóságok számára — sajnos — nem érte el célját, csak indokolatlan neheztelésre vezetett. Szóvátettük, hogy az üszőborjuk levágására vonatkozó miniszteri ren­delet, mely a hivatalos lap junius 1-i számában jelent meg, junius 14-én, tehát két héttel később végre­hajtva nem volt s az illetékesek hi­vatalosan erről tudomással netn bír­tak. Mikor erről irtunk, jól tudtuk, hogy van egy mindenható ügyviteli szabályzat, mely megengedi, hogy lassabban is intéztessék el egy-egy ügydarab, de jól tudtuk azt is, hogy kivételeknek is van helye, hiszen ilyen kivételekre, amikor az ügyviteli szabályzatot nem magyarázták betű szerint, nem egy példa van. A tény az, hogy a hivatalos lap közlemé­nyére támaszkodva, tenyésztők elad­tak, mészárosok vásároltak jószágot, de — bár joguk lett volna — le nem vághatták, mert ... az ügyrend sért­hetetlen valami. Hogy aztán a 10—12 napos tartást a fogyasztó közönsé­gen hajtották be, ez természetes. Ebben az ügyben egyébként az alispán úrtól helyreigazító közleményt kaptunk, mely lényegében a következő: Az üsző-borjuk levágására vonat­kozó miniszteri rendelet folyó évi junius 3-án lett az előadónak ki­osztva, az ügydarab másnap, vagyis 4-én elintéztetett, az elintézési terve­zetet junius 5-én, — tehát amint az feladatott hozzám — azonnal aláirtam és azután az ügydarabot leírásra és expediálásra a kiadóba leadtam. Az alispáni és miniszíeri rendelet, amely utóbbit a litograf­gépen sokszorosítani is kellett, már junius 9-én postára adatott, a fő­szolgabirák és polgármesterek ré­szére. Ezen ténymegállapítás szerint, amelynek valódiságáról az iratokból bárki meggyőződhetik, a szóban levő ügynek az elintézése körül a vár­megyét nemcsak hogy semmi kése­delem nem terheli, hanem az elin­tézés sokkal rövidebb idő alatt meg­történt, mint azt az ügyviteli sza­bályzat előírja. Jelentéktelen kicsiség az egész dolog s jelentőséget csupán az ad az ügynek, hogy az alispán ur vé­dekezni tartotta szükségesnek, ho­lott mi a megyét nem támadtuk, mert erre okunk sem volt. Konsta­táltunk egy tényt, amit megcáfolni nem lehet, azt, hogy a bürokratiz­mus adott esetekben kárt is okoz­hat. A hivatalos lap minden ható­ságnak jár s igy — ügyviteli sza­bályzat nélkül is lehetne annak alap­ján intézkedni, ideiglenesen, amig az akta a kötelező hivatalos utat meg­járja. Ez a mi szerény véleményünk. Egyebekben készségesen megálla­pítjuk, hogy a junius 1-én megjelent rendelet Békéscsabán junius 15-én végre lett hajtva s igy ez a szerény kis ügy közmegnyugvásra befejezést nyert. 9 Tisza-per A Tisza-per mai tárgyalásán dr. Nagy Károly főkapiíányhelyettest hallgatták ki. Az elnök közölte vele, hogy a főkapitány felmentette a hivatalos titoktartás kötelezettsége aló 1. Dr. Nagy elmondta, hogy a kom­mün bukása után felsőbb parancsra átvette a budapesti detektivtestület vezetését. Ismertette ezután annak a vizsgá­latnak a részleteit és. eredményeit, amelyet ő folytatott le a Tisza-per előkészítése ügyében. Az ügyész és a védők több kér­dést intéztek hozzá, végül pedig Friedrich, Hüttner és Sztanykovszky tették meg vallomására vonatkozó észrevételeiket. Hüttner kijelentette, hogy legutóbb tett vallomásán nem változtat. Kisgazdák gyűlése Léván (Prága, junius 22.) Léván a ma­gyar és tót kisgazdaközönség a cseh hatóságok tiltó rendelkezései elle­nére nagygyűlést tartottak, amelyen hangoztatták Magyárországhoz való törhetetlen ragaszkodásukat. A gyű­lést követő este gazdabál volt, a melyen a gazdaifjak mind magyar ruhában jelentek meg. A pocsai választás eredménye (Pocsa, junius 22.) A választási küzdelem befejeződött. Még csak Nemesrád község 400 szavazata nem érkezett be. A pocsai mandá­tum sorsa enélkül is eldőlt. Drózdi a leadott 14 ezer 380 szavazatból 10 ezer 390-et, Sebestyén 3115-öt, Molnár pedig 875-öt kapott. Barrabas balandorfilm a Városi Mozgóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom