Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) április-június • 69-141. szám

1921-06-26 / 139. szám

Békéscsaba, 1921. junius 26. Vasárnap 11. évfolyam 139. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 6G Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szára ára 2 korona a néphepviseii V. A legfőbb támaszai a népképvi­selőknek rendszerint a kisemberek és ezek között elsősorban a mun­kásosztály. Ez a rétege a népnek ugyanis legfogékonyabb a dema­gógia iránt, leghamarabb hisz a leglehetetlenebb Ígéreteknek és leg­hamarabb hajlandó készpénznek venni minden hangzatos szóvirágot ami nagy általánosságban mozog és tulajdonképpen nem jelent semmit. A szociáldemokrácia iskolája arra nevelte, hogy folytonosan jogokat emlegessen és evvel szemben köte­lességekre ne gondoljon. Hamaro­san emberének ismeri el azt, aki ujabb jogok kivívását emlegeti előtte és hogy ezt indokolttá tegye, folytonosan azt hangoztatja, hogy a munkásosztály kisebb jogot élvez a társadalom többi osztályánál, sőt ezt könnyű szerrel el is hiteti mun­kás népével, noha Magyarországon olyan jogegyenlőség van, amilyen kevés más országban és a törvény előtt mindenki egyforma. Minél többet követel a népképviselő az államtól a munkásság részére, an­nál nagyobb bizalommal veszik kö­rül, holott az állam nem fejős tehén, hogy eltartani tudja polgárait, ha­nem a nemzetnek olyan szerves egésze, amely biztosítani hivatott mindenki részére a szabadon dolgo­zást, keresményének szabad fel­használását és minden polgára sze­mélyének és vagyonának megóvását jogtalan támadásokkal szemben. Ezt kell látnia minden polgárnak az államban és sammi egyebet, mert a jólétet nem az állam van hivatva nyújtani, hanem csak intézményesen biztosítani, hogy jólétét mindenki saját verejtékes munkájával önma­gának megteremthesse. A kommunizmus rettenetes nyo­mora folytán derengeni is kezdett a munkásság előtt, hogy az állam nem lehet hivatott a munkanélküliek el­tartására, mert erre természetesen képtelennek kellett, hogy bizonyul­jon. Hisz az államot kell polgárai munkájának fenntartania, — mert hisz az állam a polgárok összesége — és nem megfordítva, mert az állam csak azt nyújthatja, amit neki polgárai juttatnak adó alakjában. Tehát minél kevesebbet dolgoznak az állam polgárai, annál kevesebb igényt támaszthatnak az állammal szemben és minél szorgalmasab­ban munkálkodnak, annál^többet jut­tathatnak munkájuk gyümölcséből az összességnek és annál több üd­vös intézményt követelhetnek az államtól. Elvárhatták volna tehát a munká­sok, hogy megtérésük kezdetén a rettenetes tévelygésből kézen fogja őket a „nép . barátja" és gyengéd atyai szeretettel, jóakaró felvilágosí­tással, önzetlen oktatással, sőt ha kell, jóindulatu feddéssel is vezetni fogja őket az uj eszmék ismeretlen és ezért idegenszerű világába vezető taposatlan uton egy boldogabb, szebb, magyarabb, keresztényebb és nemzetibb, tehát jobb és nemesebb jövő újjászületése felé. Elvárhatták volna, hogy apostola lesz a nemzetgyűlésen és mindenhol ott, ahol szava súllyal bír a munkás­jóléti intézmények sürgős megvaló­sításának és sürü megjelenésével közöttük szóval, tanáccsal és tettek­kel fogja támogatni a nagy beteg­ségből lábbadozó és az ismeretlen utakon még csak tétován, bizony­talan léptekkel járó munkásság ha­ladását a keresztény és nemzeti nyílegyenes utján, melynek tanai minden égető kérdés megoldásánál legbiztosabb, mert krisztusi erköl­csökön és a magyar becsületességen alapuló megvalósítói. Es mit tett Balla Aladár a mun­kásság érdekében? Egyszer-kétszer talán leült vezetőivel a fehér asztal mellé borozni, de ezzel azután ki is merítette minden tevékenységét. A nemzetgyűlésen, ott senki sem hallotta, hogy érdemesnek tartotta volna az őt megválasztó munkásság érdekében csak egy árva szót is vesztegetni. Megint csak a nagytőke szócsöve „a gyűlölködő" Körösvidék volt az, amely a tőke és a munka meg­békülését, a munka és a munkás megbecsülését, a munkásság része­sítését a vállalatok jövedelmében, a munkásegyesülés törvényes ren­dezését, a munkásság érdekei és bajai iránt több megértést és általá­ban a munkásosztály felemelését és velük, érdekeikkel behatóbb fog­lalkozás szükségességét sürgette is­mételten hasábjain, nem mulasztva el időnként reáviiágitani arra az egyedül biztos jövővel kecsegtető útra, mely alkalmas végleg kive­zetni minden munkást a szociál­demokrácia tekervényes, hazug csil­lámokkal elvakító, rettenetes kö­vetkezményeket magában rejtő ter­mészetellenes tévtanainak útvesz­tőjéből. Melyik rétegét szolgálta hát az ő népének az ő képviselője ? Oh Te szegény, hiszékeny, balga népem ! Hát érdemes-e ilyen kérdést csak felvetni is? Hát nem láttad, mintahogy mi láttuk, hát nem íud­tad, mintahogy mi tudtuk, hát nem hallottad meg, mikor mi hangosan kiáltottuk a Körösvidék soraiban nap mint nap feléd, hogy Balla Aladárnak nem azért kell a nép, hogy annak érdekeit szolgálja, a nép „igaz barátjának" azért kellett volna ez az Isten adta becsületes, jóhiszemű nép, hogy az ő saját egyéni érdekét, az ő fényes remé­nyeit, az ő felemelkedését a leg­magasabb polcig, egészen a minisz­teri székig szolgálja, mert oda sze­retett volna és oda remélt eljutni, ahová saját erejéből soha fel nem juthat, ha csak „imádott népe" nem tartja szelíden türelmes hátát, hogy azon felkapaszkodhasson, végig sé­tálhasson egészen a neki földi üd­yösséget nyújtó kényelmes bársony székig. A nemzetgyűlés mai ülése Budapest, junius 25. A nemzetgyűlés mai ülését három­negyed 11 órakor Bottlik József alelnök nyitotta meg. A büntető igazságszolgáltatás egy­szerűsítéséről szóló igazságügymi­niszteri javaslat vitáját folytatták. Hornydnszky Zoltán hangoztatta, hogy a javaslat kellő megismerésére nem volt idejük a Ház tagjainak, tehát az kellő előkészítés nélkül ke­rült megvitatás alá. Általánosságban nem fogadja el a javaslatot. Bedö Sándor is a javaslat ellen szóllalt fel. Tasnddi-Kovdcs és Rupert Rezső felszólalásával szemben Héjj Imre védelmezte a javas­latot. Tomcsányi V. Pál igazságügy­miniszter fejtegette és indokolta ezután javaslata főbb pontjait a fel­szólalásokra válaszolva. A Ház a javaslatot elfogadta álta­lánosságban a részletes tárgyalások alapjául. A részletes tárgyalás során Tas­nádi-Kovács a 8-ik §. módosítását indítványozta. Brődi Ernő a 10. §. módosítása ügyében szóllott. Héjj Imre felszóllalása után Tom­csányi igazságyügyminiszter válaszolt a felszóllalásokra és hozzájárult Héjj Imre módosító indítványához. A 10. szakaszt Bródy Ernő indít­ványával Héjj Imre módosítása sze­rint fogadták el, a 11. szakaszt vál­tozatlanul. Ezzel a büntető igazság­szolgáltatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot a nemzetgyűlés ál­talánosságban és részleteiben is el­fogadta. Elnök indítványára elhatározzák, hogy a iegközelebbi ülés 30-án, csütörtökön lesz. Hegedűs György interpellált, mire Ráday belügyminiszter megnyugtató választ adott, Szilágyi Lajos a nyugdíjas kato­natisztek súlyos helyzetéről, Karafiáth Jenő a tejellátásról, Szádeczky Lajos az adógabona be nem szolgáltatásáról, Tasnááy-Kovács József a köztár­sasági agitáció ügyében interpel­lált. Ez utóbbit kiadták a belügy­miniszternek, a többire az illetékes miniszterek válaszoltak. ü liispdoft háza A Békéscsabai Kisgazdák Egy­letének ügyésze dr. Sailer Vilmos a minap cikket irt e tárgyról, amely szükségessé teszi, hogy a kisgaz­dák házi ügyét én is e helyen meg­világítsam. Az egyleti ház mostani birtokosainak én is köszönettel adó­zom, amiért az egyletnek állandó lakást biztosítottak, de azt hibáz­tatnom kell, hogy nem történt gon­doskodás arról, hogy az egylet he­lyiségei és berendezése a tagok számának és igényének megfelelően idejében bővíttessenek és hogy a kiszolgálás megfelelő legyen, mert ezek nélkül nincs igazi egyleti élet. Az egylet fejlődése mai állapotában örökre meg van bénítva. Még öt drb széket sern szerezhet be, mert nem rendelkezik a szükséges anyagi eszközökkel. A berendezés nagyon primitív és csak pár tucat ember részére van elegendő hely s ha a közel másfél­ezer tagnak csak a fele járna be, ami nagyon is szükséges volna, nyolctized része még álló helyre sem akadna. A kisgazdák szem­pontjából életkérdés az, hogy az egyletnek valamennyien tagjai le­gyenek s vegyék ki részüftet a kö­zös munkából s ha ezt elérné az egylet, legalább ötezer tagja volna. A megfelelő egyleti helyiség a leg­biztosabb eszköz a sokszor han­goztatott többtermelés elérésére, mert ott szóval lehet sok ezer olyan termelőt a helyes termelési módokra rábeszélni, akik a betűnek nem hisznek. Ott teremnek egészséges eszmék s ott lehet azok végrehaj­tásához szükséges megfelelő em­bereket verbuválni. A kisgazdatár­sadalom műveltségi fokának és a termelés eredményének emelése or­szágos érdek, annyira, hogy a rossz­akaratú vagy felületes akadékosko­dókkal, még nagy fáradsággal is meg kell értetni a dolog óriási fon­tossággal. A békéscsabai kisgazdák jelenleg olyan uton haladnak #a kisgazda­bankkal és a termelőszövetkezettel oldalukon, amely a nyugoti államok termelési rendszeréhez és annak eredményeihez fog vezetni, de ad­dig még sok ambiciózus ember fog a fárasztó munkából kidőlni, ha­csak megfelelő egyleti élet azt meg nem könnyíti. Lehetővé kell tehát tenni azt, hogy az egylet kezébe vegye sorsának intézését, de nem békéjének feldulásával, hanem egyet­értéssel és jó akarattal. E cél el­érését szolgálná a közgyűlésen tett indítványomnak alábbi módosított formája : Az egylet összes tagjai örökáron megvásárolnák az egylet házát s alakitanának részvénytár­saságot Békéscsabai Kisgazdák Egy­lete Bérháza R. T. céggel és pedig 4000 drb. 200 koronás részvénnyel. Minden egyleti tag jegyezne felvé­tele alkalmával legalább egy rész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom