Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) április-június • 69-141. szám

1921-06-07 / 122. szám

Békéscsaba, 1921 junius 7. Körösvidék r /ar Hiszekegyet, Horváth Jenő, a evél jegyzője szavalta el Móricz K. „Bosszú" cimü költeményét tűz­zel és lelkesen. Majd dr. Rell La­jos, a Tevéi elnöke bevezető sza­vai után Sáfrány István, a Tevéi kiküldötte lépett a szónoki emel­vényre és tartott nagyhatású be­szédet, a közönség állandó figyelme és helyeslése által kisérve. Átadja f Nyugatmagyarország üdvözletét Bé­r késcsabának, amely azelőtt hazánk szivében feküdt s most a trianoni „parancs" — mert sem békének, sem szerződésnek nem nevezhető — következtében ideiglenesen hatá­rára került. Nem elég, hogy az en­tente erőszakos parancsa minde­nünket elvette, volt szövetségesünk, Ausztria, akit vérünkön tápláltunk, még azt is el akarja venni, amink megmaradt. De mi felemelt ököllel állunk a hullarablók elé, akik mohó elvakultságukban még azt sem lát­ják, hogy nélkülünk nem élhetnek, mert csak tőlünk kaphatják meg a mindennapi kenyeret. Ellenállásunk azonban csak ugy vezethet sikerre, ha kigyógyulunk az ősi magyar bajból, a testvérgyülöletből, ha sze­retjük egymást, ha megszűnik az ellentét városi és falusi polgárság között, ha megértjük, hogy csakis a falusi gyökérből nőhet ki újra ha­zánk ezeréves fája. Ha igy lesz, akkor Magyarország fettámad, mint ahogyan feltámadott az eltemetett Krisztus. Ellenségeink is hisznek feltámadásunkban és rettegnek tőle, hát mi magunk hogyne hinnénk ? Az éljenzéssel és lelkesedéssel fogadott beszéd után dr. Rell Lajos elnök a következő határozati javas­latot olvasta fel. „Csonka-Magyarország minden lakója nyelvi különbség nélkül elvárja a magyar kormánytól, hogy Nyugatmagyarországot sem részben, sem egészben feladni nem fogja. Követeljük, hogy a magyar kormány, ha az ellenség ultimá­tummal fenyegetne is, a terület­feladás tekintetében még csak tárgyalásokba se bocsátkozzék, mielőtt a határmegállapitó bizott­ságok a trianoni békeszerződést kisérö levélben foglaltaknak meg­felelően munkájukat be nem fe­jezték. A magyar társadalom ezen kö­vetelése, nemcsak nem áll szem­ben a trianoni békeszerződéssel, * hanem ellenkezőleg, a magyar kormány sértené azt meg, ha a határmegállapitó bizottságok mun­kájának elébe vágna. A magyar kormány bizzék a ma­gyar társadalom erejében, Nyu­gatmagyarország népének hü ki­tartásában, s terület feladásra ne is gondoljon. Ezer esztendő iga­zolja, hogy a Kárpátok övezte területen csak Szent István pa­lástja alatt lehet egyformán jó­léte az ott lakó népeknek s ezért a magyar nemzet az ország sem­miféle területi megcsonkításába soha belenyugodni nem fog." A határozati javaslatot a gyűlés helyesléssel és egyhangú lelkese­déssel elfogadta. Ezután Gyarmath B. János, az Erdélyi Magyar-Székely Szövetség elnöke szavalta el saját szerzemé­nyű, gyújtó hatású költeményét és a Bime dalárdája énekelt szépen Tantó József vezetésével. A gyű­lést befejezve a közönség a Him­nusz hangjai mellett oszlott szét. 9 Tisza-egyetem megnyitása Vasárnap délelőtt folyt le országos ünnepség keretében a debreceni Tisza István Tudományegyetem meg­nyitása. Az ünnepségre Debrecenbe érkeztek gróf Bethlen István minisz­terelnök, valamint Bernolák Nándor és Vass József miniszterek, akiket Szokoly József rektor üdvözölt. — Bethlen István gróf válaszolt az üdvözlésre, hangsúlyozva, hogy Deb­recenben most oltárt emelnek a kul­túrának. A kultuszkormány nevében Vass József, a Tisza-emlékbizottság nevé­ben Beöthy Zsolt, a Tudományos Akadémia nevében Balogh Jenő, a budapesti tudományegyetem nevében Kenyeres Lóránt, a Kolozsvári Fe­rencz József egyetem nevében Csen­gely János köszöntötte a Tisza­egyetem tanárait és ifjúságát. Székely propaganda Békéscsabán Szilágyi, Murgáes, Tóth, Várgdi, dr. Finkey... szegény Erdélyország­nak földönfutó székelyei 1 Drága Erdélyünknek lelkes harcosai, akik a hazafiság oly ritka csokrát hoz­ták, amelynek virágai örökéletet s e virágoknak szépsége reménysé­get, illata jóleső érzést keltett fáj­dalmas szivünkben. Láttuk és bámultuk őket! Hall­gattuk és elragadtak minket... el egy szebb hazába, egy uj ezeréves Magyarországba! Azért jöttek, hogy felrázzák ezt a tunya, renyhe nemzetet; kiontot­ták a szivük keservét, hogy arcunkba csapjon a vér s hogy e vérbebo­rult arc kiáltsa oda a müveit nyu­gatnak, hogy itt van a kultura, itt van a humanizmus, mert amit odaát csinálnak az világcsalás, gyáva né­pek beteges rettegése . . . Eljöttek és megmutatták milyen a székely kultura, megmutatták milyeneknek kell lennünk. Férfiak! Hallottátok a Petőfi fel­korbácsolt lelkét, hallottátok-e mi történik a Hargitán, a Szamospart­ján, mit zugnak a bihari tölgyek ? Asszonyok 1 Emlékezzetek arra a versre, amelynek azt zúgja a ref­rémje: „Kevés nektek az akasz­tófa !" Sok szépet hallottunk, de láttunk egy végtelen elszomorító közönyt is a távolmaradó közönségtől! Hát mégis csak igaz az, hogy elfajult a magyar ? Kétségbeejtő, hogy a teljes megsemmisülésig kisért a tu­ráni átok ! Ha csak a közöny ját­szott közre, akkor szégyene a tár­sadalomnak, hogy még mindig oly elfásult, még mindig a rideg kon­junktúra cél tartotta távol. Hát nem kell már a hazafiságból, nem kell gyógyír beteg lelketekre ! Elegendő a ragasztott bankó hazafias érzé­setek kielégítésére ? Az előadás szép volt, a Himnusz eléneklése felemelő volt és én el­határoztam, hogy elmegyek imád­kozni a templomba, kérve a ma­gyarok Istenét, gyógyítsa meg be­teg lelketeket! Köszönjük kedves székely test­véreink, hogy közöttünk jártatok. Gondolatunk, fájdalmunk veletek száll s ha megfújják a trombitát, bitang oláh Bukarestig meg sem áll 1 * h. 9 Városi Zenede vizsgahangversenye Folyó hó 5-én délután folyt le a Vigadó nagytermében a Gyöngyösi Gusztáv igazgatása alatt évek óta egyre fokozódó sikerrel működő Városi Zenede hangversenye. A hangver­seny iránt nagy volt az érdeklődés, a nagyterem csaknem egészen meg­telt az érdekeltek és a zenekedvelők százaival. A vizsga, amit mintegy 80 növendék produkált, teljes el­ismerést hozott ez alkalommal is a jóhirü iskolának. A közönség szün­telen tapsviharral adott kifejezést tetszésének, amit igazán meg is érde­meltek ugy a tanárok, mint a be­mutatkozó növendékek. Kellemesen tarkította a zeneszámokból álló mű­sort az az énekszám, amit egyik fiu­növendék adott elő: Nyáry Géza tanárnak saját szerzeményű népdala csengett üdehangon végig a nagy­termen. Az egész műsort nagy gond­dal állították össze a tanárok s annak lefolyása minden várakozásnak meg­felelt. Kedves jelenség volt a kis 4 éves zenészcsemete, Gyöngyössy Lacika, aki pici kacsóival két zongoraszá­mot és édes apjával együtt egy négykezes számot játszott bámulato­san ügyes technikával. A közönség kitörő tapsokkal és ajándékokkal kedveskedett a parányi művésznek. A szereplők közül precíz játékuk és fejlett technikájuk miatt kiemel­jük Kovácsik Micát, Faragó Sándort, Hajdú Mihályt, Igert Károlyt, Knyi­hár Irént, Drucsltz Lászlót, Bohnert Icát. Melczer Erzsébetet és a két zenetanárt, Gyöngyösy igazgatót, meg Nyáry Gézát. 'HÍREK IGAZGATÓSÁGI ÜLÉS A „Körösvidék" igazgatósága f. hó 7-én, kedden délután fél 4 órakor gyűlést tart, melyre az igazgató urakat ezúton hivja meg az Elnökség Hazafiság Csabán Tekintetes Szerkesztő ur! Kétségbeesetten siettem a folyó hó 5-én este nyolc órakor tartandó székelyhangversenyre és biztosra vettem, hogy már minden jegy el­fogyott. De mily nagy volt a meg­lepetésem, mikor a pénztárhoz érve láttam, hogy még alig fogyott el egy pár jegy. Persze, másként van ez, mikor a Cezarinát vagy a Repülő lovast adják elő. Már napokkal előbb biztositja jegyét a jó csabai közön­ség, ugy hogy a tulajdonosok min­dig telt háznak örvendenek. Mi az oka ennek a nemtörődöm­ségnek ? Talán azt a pár koronát sajnálják, amit a jegy ellenében kell lefizetniük ? akkor szégyeljék magu­kat. Nézzék meg a nyomorgó wag­gonlakókat, sokan utolsó, rongy koronáikat szedték elő, de elmentek. Igy is jó! kik ott voltunk, leg­alább magyarok voltunk. Megmutatta a város lakossága, hogy hogyan érez, de tudja meg, eljön még az idő, mikor keserűen meg fogja bánni e viselkedését. Ugyancsak a folyó hó 5-én tar­tott Tevéi népgyűlésen történt, hogy a Himnusz éneklésekor egy pár bé­késcsabai hazafi nem vette le a ka­lapját. A körülállók megbotránkozva támadtak rá, mire ö azzal mentette magát, hogy nem ismeri a Him­nuszt. Mint villámcsapás értek e szavak és jobban fájtak, mint azok a pofonok, amelyeket saját szülő­városom kellős közepén kaptam többi diáktársaimmal együtt, csupán csak azért, mert oláh nemzeti ünnepen magyar tankönyvekkel a hónunk alatt mertünk az utcán megjelenni. Az oláh fenyegetések hatása alatt kényszerülve voltunk idejönni, láttuk a dolgozó magyarságot és újra éledt bennünk a remény: visszamegyünk I És még most is akadnak olyanok, akik a magyarok imádságát nem ismerik, de a Zerkovitz-okat ismerik és énekelik. Kalodába kell őket zárni és a főtérre közmegvetés tárgyául kiállítani, hadd legyenek megbélye­gezve egész életükre. . .. Ilyen lehetetlennek látszó dol­gok történnek ebben a városban és mi ezt némán türjük, magyar test­vérek ? . . .! Kérem az igen tisztelt Szerkesztő urat, szíveskedjék e pár sornak he­lyet szorítani, bár a fölhozott vádak súlyosak, de akiknek szól, meg­érdemlik. Egy menekült diák. * Helyt adtunk az ifjú diák nemes, jogos és fiatalos érzésből fakadó sorainak. Mig az ifjúság ilyen, addig, ... de csakis addig van magyar jövő! (Szerk.) — Székelyek. Úttörő, hálát­lan feladatba fogó gárda kereste fel városunkat vasárnap. Székelyek voltak, akiknek lelkeseáését nem hű­tötte le a nemtörödömség. Melo­dráma, szavalat, zene- és énekszá­mok mindmegannyi oly őszinte, szivból fakadó fájdalomnak, gyűlö­letnek, reménységnek voltak a szó­szólói, amilyenek csak azokból a szomorú emberekből buggyanhattak ki, akik több esztendeje élik a hon­talanok, bujdosók nyomorúságos éle­tét. Fölösleges őket külön-külön di­csérni. Eggyek ők, egyformák, mű­vészek, lelkesek, magyarok, együtt alkotják azt az ökölnyi csapatot, melynek célja újra magyar szót, muzsikát, táncot lopni be a kuny­hókba, palotákba, amely oly nagy részt fog kivívni magának á fegy­ver mellett Magyarország visszaszer­zésében. TfiN GMŰ ÖÉ SZE TI ÍSIf 0L9 = ü VIG9DÚBSN. = az első tanfolyam vizsgája 1921. évi junius hó 18-án a Vá­rosi Színházban. Gyönyörű balett. a II. szünidei tánctanfolyam kezdődik 1921. évi julius hó 1-én. A táncvizsgára János-vitéz gyer­mekszereplőkkel a benne előfor­duló nagy balettel lesz betanítva. Beiratkozás minden tanórán a Vigadóban. Tanórák: hétfőn, szerdán, csütörtökön, pénteken. TANDU 2GO KORONA. Nyomtatványokat a „Körösvidéhnél" rendeljünk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom