Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) április-június • 69-141. szám
1921-05-10 / 100. szám
2 S€örösvidék Békéscsaba, 1921. május 10. 3 Bime napja Zászlóavatás — Népünnepély — műsoros estély — Hagy anyagi és erkölcsi siker Lázas izgalommal készült a Békéscsabai Iparosifjak Művelődési Egyesülete már hetek óta arra a nagyszabású ünnepre, mely teljes sikerrel f. hó 8-án játszódott le a békéscsabai Széchenyi ligetben. Zászlóavatás Az ünnep d. e. 10 órakor kezdődött a Bime zászlójának ünnepélyes felavatásával. Valamivel 10 óra előtt hosszú kocsisorral indultak el a koszorús párok Timár Endre ipartestületi elnök s Gálik János a Bime elnöke vezetése alatt Áchim Lászlóné zászlóanyáért. Megérkezésükkor azonnal megkezdődött az ünnepély. A Bime énekkarának bevezető éneke után Vidovszky Kálmán felavató beszédet mondott, hangoztatván a szinbolum jelentőségét s nemes, komoly; önmüvelő és hazafias munkára szólitván fel a zászló alá tömörülőket. Az általános lelkesedést keltett szavak után a Bime kibontott lobogóját Áchim Lászlóné zászlóanya, felszallagozta s kedves szép szavakkal átadta Timár Endre ipartestületi elnöknek, aki lelkes szavak kíséretében vette azt át a Bime nevében. Ezután mintegy másfél órát vett igénybe a zászlószegek beverése. Képviselve voltak a ker. egyházak, hazafias egyesületek, társadalmi körök, iparvállalatok, a városi hatóság s az egylet barátai és támogatói. Sok szép, megszívlelésre méltó jelmondat hangzott el. A lelkes szép ünnepet Timár Endre záró szavai után a Bime vegyeskarának gyönyörű nemzeti imája fejezte be. Népünnepély a ligetben A nagy érdeklődéssel várt CsAK Előre bajnoki mérkőzés ellenére is nagy tömegek keresték fel már a kora délutáni órákban a Széchenyiligetei, ahol a látványosságok és szórakoztató bohóságok egész sorozata kínálgatott élvezetes szórakozást. A népünnepély mindvégig kitűnő hangulatban folyt le, amit a jó rendezés (Fekete Szűcs Ferenc érdeme elsősorban) biztosított. Fénypontja volt a délutáni ünnepségnek az a gazdag müsoru kabaré, amelynek ügyes műkedvelő szereplői (Hunyadi Böske, Subasitz Ellus, Timkó Manyika, Babinszky Bözsike, Kocziha Bözsike, Csiáky Ila, Román M., Szűcs F„ Süli Z., Tóth J. és Sajben P.) egymást multák felül és a dicséretreméltó igyekezeten kivül élvezetes, kedves előadást is nyújtottak. Műsoros estély és tánc reggelig A nagy nap programtnjának utolsó pontja a pavillonban rendezett műsoros estély volt, amelyet reggelig tartó tánc követett. A BIME vegyeskarának és zenekarának tuiajdonképeni bemutatkozása itt történt meg. Ugy az énekkar, mint a zenekar kiváló erőről és alapos tudásról tett bizonyságot és arra a reményre jogosít, hogy rövidesen számottevő szerepet fog játszani városunk kulturális életében, A közönség, amely zsúfolásig megtöltötte a pavillont, hosszas ünneplésben részesítette a szebbnélszebb * ének- és zeneszámok előadóit. Az énekesek szeretett karnagyukat, Tantó József igazgatót, aki általánosan ismert sokoldalú elfoglaltsága ellenére is a legnagyobb odaadással nevelte, tanította és tette értékessé a kart, vállukra emelve éljenezték meg a közönséggel együtt. A zenekar Süli Zoltán kitűnő vezetésével fennakadás nélkül szolgáltatta virradatig a kitűnő tánczenét műsor után. A nyitány és a jelige előadása után Áchim László tartalmas, szép, buzdító ünnepi beszéde nyitotta meg a műsort, melynek minden egyes szereplője tetézte a Bime érdemeit. Román Zsóka átérzett szavalata, Patay Manci szép irredenta énekei, Babinszky Bözsi, Kocziha Bözsi, Penyaska Zsuzsi és Timkó Manci quartetje egyforma nagy gyönyörűséget szereztek hallgatóságuknak. Kétségtelen, hogy a Bime nap emléke sokáig fog élni résztvevői emlékében Gálik Jánosnak, (Körösvidék!) az egyesület agilis elnökének és a többi lelkes, fáradhatatlan rendezőnek a nevével együtt I Gazdasági tanfolyamok menekültek és tisztviselők részére Az Országos Menekültügyi Hivatal a m. kir. kormány megbizásából és karöltve a pénzügyi, szövetkezeti, kereskedelmi, ipari biztosítási, mezőgazdasági stb. vállalatok érdekképviseleteivel, a gazdasági pályákon elhelyezkedni kívánó tisztviselők s — a lehetőséghez képest — a tényleges, valamint a leszerelt katonatisztek részére átképző tanfolyamokat rendez. A tanfolyamoknak általában az a célja, hogy a túlzsúfolt hivatalnoki pálya és a közgazdasági foglalkozások között a munkaerők arányos és egészséges megoszlását elősegítse, a köztisztviselők egy részét gazdasági pályákra terelje át még mielőtt a kormány a közalkalmazottak nagyobbarányu létszámcsökkentésére kényszerül. Az egyes tanfolyamok oly gyakorlati ismeretek elsajátítására nyújtanak alkalmat, amely ismeretek révén a hallgatók részben önálló foglalkozásokhoz (mellékfoglalkozásokhoz) kezdhetnek, részben gazdasági vállalatok keretében helyezkedhetnek el. A tanfolyamok ingyenesek; látogatásukra jelentkezhetik mindenki, aki ezidőszerint közszolgálatban áll, feltéve, hogy legalább a középiskola 8 osztályát sikerrel elvégezte vagy azzal egyenrangú középfokú intézet (tanítóképző, felsőkereskedelmi iskola stb.) elvégzéséről szóló bizonyítványa van, ideértve a hadsereg kötelékébe tartozókat és azokat a már leszerelt katonatiszteket is, akiknek jelenleg nincsen foglalkozásuk. A háziipari, valamint a méhészeti, a baromfi- és házinyultenyésztési tanfolyamokra közalkalmazottak hozzátartozói is jelentkezhetnek. Jelentkezni folyó évi május hó 15-ig az átképző tanfolyamok központi irodájánál: Budapest, V. ker., Lipót-körut 28. kell. A jelentkezés történthetik annak a hivatalnak (katonai parancsnokságnak) az utján, amelynél a jelentkező ezidő szerint szolgálatot teljesít, továbbá személyesen avagy írásban is. Személyes jelentkezésnél a megkívánt adatok igazolásához szükséges okmányokat is fel kell mutatni. A közvetlenül beküldött írásbeli jelentkezések alapján történő felvétel feltételes. A tanfolyamok tartama alatt a hallgatók összes eddig élvezett illetményeik, segélyük élvezetében megmaradnak. Az alabbi 23 féle tanfolyamot szervezik: 1. Kereskedelmit; 2. Általános szövetkezeti tisztviselőit; 3. Banktisztviselőit ; 4. Gazdák Biztosító Szövetkezetének gyakorlati tanfolyamát; 5. Biztosítási tisztviselőit; 6. \ Munkaközvetítésit és cselédszerzésit ; 7. Általános géptanit; 8. Gépkezelőit; 9. Mezőgazdasági géptanit; 10. Elektromos iparit; 11. Szerelőiparit; 12. Gázmotorkezelőit; 13. Háziiparit; 14. Szeszfőzőt; 15. Gyümölcsfeldolgozó és gyümölcsszeszfőzőt; 16. Ecetmesterit; 17. Szőlő- és borgazdaságit; 18. Tejgazdaságit és tejszövetkezetit; 19. Kertészetit; 20. Magvizsgálatit; 21. Husvizsgálatit; 22. Méhészetit; 23. Baromfi- és házinyultenyésztésit. Az átképző tanfolyamok központi irodája a tanfolyamok tekintetében mindenkinek felvilágosítással szolgál és tájékoztatja azokat is, akik kézműipari pályákra óhajtanak áttérni. Nevezetesen útbaigazítást és a lehetőséghez képest alkalmat nyújt a cipész-, szabó-, szűcs-, textilipar-, asztalos-, lakatos-, galvanoplasztika-, könyvkötő-, festő, sütő- és szappanfőzőipar gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítására. «iRi9iBiitaaiaiiiiaiBiai B I Május vége felé kezdi meg működését az önálló magyar jegybank ; (Budapest, május 9.) A pénzügy! miniszter egyik legújabb keletű kij jelentése szerint az önálló magyar i jegybank május végén kezdi meg í működését. Levél Afrikából „Népgyűlés" a fehérek ellen Az európai ember élete szerecsen meri világí tásban Gajdács Mátyás a csabai Afrika utazó ismét irt hosszabban a négerek földjéről a Körösvidék főszerkesztőjének. Levelét szórói-szóra az alábbiakban közöljük. Hisszük, sokan jól fognak mulatni rajta: Danakál földön, 1921 április hó 2-án. Kedves Barátom ! Mikor odahaza voltam, sok ismerősöm kért, hogy meséljek a vademberekről. Akkoriban nem igen tudtam és nem igen volt kedvem mesélni. Olyan furcsának találtam otthon az embereket és a viszonyokét, pedig ők valószínűleg a régieK, csak én változtam meg kissé itt a vadonban. De hogy valahogyan agyonüssem sok szabad időmet, hát majd néha-néha leadom Neked élményeimet. Tegnap este sátramba jövet érdekes jelenetre akadtam. Egy csomó néger lándzsájára támaszkodva guggolt egy nagy tönk körül és száját tátva hallgatta a szintén guggoló — talán Európát is járt — néger népszónokot, aki körülbelül ekkép oktatta jámbor hallgatóit: Nagyságos uraim ! (Többen : az i már igaz, ugy van.) A kobakotok mostanáig üres volt. A vad fehérekről halvány fogalmatok se volt, vagy ha volt is egy kevés, az is hamis volt. Ide füleljetek hát és okuljatok! A fehérek borzasztó rútak, büdösek és mindenekfelett neveletlenek. Az ember szinte azt kell, hogy higyje, egynek se voltak szülei, annyira neveletlenek. A vadságukról jobb nem is beszélni. Képzeljétek ! Az ételeket, úgymint: hust, vizet, vajat és az aludtejet megsütik tűzön és ugy eszik. (Közbekiáltások : brr! fuj! no de ilyet! És olyan forró az a kotyvalék, hogy kezükkel hozzá se férhetnek, azért külön e célra készült kanállal, meg villával nyomják magukba, aztán azt is lenyelik. Ez még csak hagyján, de képzeljétek még mire„is nem vetemednek! Füvet esznek. Ők maguk is restelik e barbár szokást, azért a füvet elnevezték ravaszul salátának. És én a salátaevésnek tulajdonítom, hogy ugy ordítanak, mint a beteg szamár, mikor énekelnek. Ez még mind tűrhető, hanem a szórakozásuk, az valami rettenetes. Szórakozásukat zenével kezdik, mely szörnyű hatást gyakorol a hallgatóra. Az ember ugy érzi, mintha csontjait hosszába-keresztbe fűrészelnék, koponyája százfelé nyílna és ami a legkomiszabb, az ember fehérnek képzeli magát. Mondhatom, hogy a két hétig koplalt hiénák és sakálok üvöltése az ő zenéjükhöz képest fülemile csendes dudolása. Nem csoda, ha annyira megvadulnak a pokoli zenélől. A férfiak deiiriumukban megragadnak egy-egy nőt és azt ráncigálják, cipelik, vonszolják magukkal ide-oda. Az ember szinte azt hiszi, hogy táncolnak. Mikor a lábuk már nem birja, félig holtan az ágyra roskadnak, de csakhamar magukhoz térnek és tovább kínozzák a szegény nőket. Egy alkalommal saját szemeimmel láttam, amint egy fehér a feleségét össze-vissza harapta (értsd: csókolta) és a nő, ki biztosan rég eszét vesztette, csak nevetett. Egy másik fehér meg még brutálisabb volt egy amhasz törzsből való hölgygyei szemben, ó is, mint az előbbeni fehér harapta a szép fekete hölgy nyakát, száját, majd tapogatni kezdte minden oldalról, hogy elég jó kövér-e már a megevésre (egy intelligensképü alak közbeszól: hátha csak . . . többen a hallgatók közül : ülsz le te vad fehér.) Igen! Még a száját is harapta a szegény áldozatnak, bizonyosan a nyelvét akarta leharapni, hogy ne kiabálhasson. (A közönség egyhangúlag: „elég, elég !" vad káromkodások — a szónok kis szünetet tart) . . . Most egy nagyon kacagtató, de nem épen „fehér" rész következik, ezt azonban a szerkesztőségi cenzúra törölte a levélből... Az elhangzottak után kérdem én tőletek uraim: hát nem nemes cselekedet volna tőlünk, ha megváltanánk a föld gyermekeit e megtébolyodottaktól ? Hát nem kötelességünket teljesítenénk, ha e testileg és lelkileg megromlott fehéreket nyársra húznánk és felfalnánk ?!. . . A közönség felugrál és ordit: de igen, ugy van . . . éljen a szónok... halál a fehérekre. Majd lándzsával, késsel hadonászva, körültáncolják a tüzet. Közben a szónok észreveszi, hogy egy bokor mögött töltött fegyverrel állok néhány fegyveres rabszolgával Erre eszeveszett futásnak ered. Az előbb még fehér húsra éhes banda meglátva a veszélyt, riadtan utána rohan a lázitónak. Ezzel végződik a népgyűlés. Azt hiszem, egyelőre elég az elbeszélésből. Ugy-e? Legközelebb vadászkalandokról irok, mert most ép egy nagyobb vadászatra indulunk. Ölel baráti szeretettel Mátyás.
