Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) április-június • 69-141. szám

1921-05-28 / 114. szám

Békéscsaba, 1921. május 28 Szombat //. évfo lyam 114. szám, . • rt -W t m>mr*imanrm EJ mmmmtamm KISittirTíJRIffltWSÍükXtéltá^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaban, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 keresztény poSitiks&í Köztisztaság Másutt egy természetes és magá­tól értetődő valami: a közegészség­ügy ebből ered. De minálunk Csa­bán, ahol a közegészségügy — ma­gánügy, ahol a köztisztaság kérdé­sével legfeljebb rajongók foglalkoznak — hiába, bizony idegenül hangzik az a szó, hogy köztisztaság. Pedig ez nem egyszerű kifejezése valami­nek, hanem egy olyan fogalom, amelynek bele kellene idegzödnie minden emberbe. De mit látunk nálunk ? Itt a köztisztaság, a közegészség­ügy, olyan harmadrendű kérdések, amikkel alig törődik valaki. A há­zak bacillust terjesztő szemetje az utcára kerül, az utcai nyitott és sohsem fertőtlenített árkokban pos­had az esővíz és halálos kóroko­zókkal teliti meg ezeket a pocso­lyákat a beléjük eresztett házi szeny­viz. Uton-utfélnn elhullott háziálla­tok feloszlásnak indult tetemei; a városon keresztül húzódó Köröscsa­tornában sertésdögök fertőzik a le­vegőt — s mindezek ellen a ható­ságok semmit nem tesznek, a lakos­ság pedig érzéketlen minden iránt, ami a közegészségüggyel s a köz­tisztasággal összefügg. Azt a rettenetes bünt, hogy egy ilyen nagy lakosszámu város nincs csatornázva s nincs vízvezetéke, most nem vetjük szemeire azoknak, akik okozták. De megköveteljük, hogy ha már nincsenek meg a leg­minimálisabb kellékei a modern embervédelemnek, legalább azokat a rendszabályokat foganatosítsa az illetékes hatóság, amelyek ha telje­sen meg nem is akadályozzák, de legalább csökkentik a fertőzési le­hetőségeket. Kíméletlen szigorral kell eljárni mindenki ellen, aki lelkiis­meretlenségével a saját- és ember­társai egészségét veszélyezteti s még a tudatlanság sem lehet ok arra, hogy kötelessége alól valaki kibúj­hasson. A mai állapotok mellett egy rossz­indulatú fertőző • járvány iszonyú pusztításokkal járhat. Éppen azért nincs veszíteni való idő és mindent félretéve, rendet keli teremteni a vá­ros utcáin és udvarain, sőt még a lakásokban is. Rövidesen a tanács elé kerül egy elaborátum ebben a kérdésben, amely alapja lehet a te­endő intézkedéseknek. Lehetetlent nem kívánunk a várostól, a lehet­ségest azonban megköveteljük! Gróf üpponyi ülbert ünneplése a nemzeípiésen Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona 1 Tisza-per tárgyalása | Kakovszky István elnök ünnepi beszéde ­Budapest, május 27. Már háromnegyed tiz órakor szo­j katlan élénkség van a Ház folyosóin, í Huszár Károly, Gál Gaszton, Szte­| rsnyi csoportját újságírók veszik kö­I rül, akik között feltűnően kevés a ; liberális elem. Ugylátszik, Apponyi | ünnepe — nem liberális ünnep. • Rakovszky István elnök fél 11 óra­| kor nyitja meg a nemzetgyűlés ün­i nepi ülését. A parlament, úgymond, j — a nagy elvi ellentétek színhelye ma csendben ünnepel. Elültek a harcok és ünnepi béke honol a ház­ban. Olyan ünnepet ülünk, mely méltó olyan csillogó egyéniséghez, mint gróf Apponyi Albert, (hosszas éljenzés és taps) aki elmondhatja magáról, hogy mint becsületes, jó magyar, sohasem önmagáért, hanem csak nemzetéért dolgozott. De nem­csak 75-ik születésnapját és köz­életi működésének 50-ik évforduló­ját ünnepeljük, hanem olyan ünne­pet is ülünk, ameiy példátlan a par­lamentek történetében. Mi elmond hatjuk, hogy egy nemzetet, amely ilyen férfiút mondhat magáénak, el­tiporni nem lehet, az élni akar és élni is íog 1 (Lelkes éljenzés.) Ezután Rakovszky méltatja az ünnepelt érdemeit. Politikai pályáján Apponyi megmaradt azon az etikai aiapon, amelyre annak kezdetekor helyezkedett. A nemzetgyűlés nevé­ben és megbízásából üdvözli gróf Apponyit és indítványozza, hogy határozza el a nemzetgyűlés, hogy egyértelmű lelkesedéssel ragadja meg Apponyi Albert gróf 75-ik születési ünnepének és sikerdus parlamenti szereplésének félszáz­éves fordulójának alkalmát arra, hogy öt a tisztelet és szeretet Apponyi érdemeit jegyzőkönyvbe iktatják minden megnyilvánulásával üdvö­zölje, nem feledkezvén meg leg­utóbbi szolgálatairól, amikor mint a békedelegáció elnöke, hazánk ügyét képviselte. Indítványozza, iiogy Apponyi érdemei jegyző­könyvben örökittessenek meg s erről Apponyi Albert grófot érte­sítsék. Ha mást nem is tett volna, csak azt, hogy ünneplésében ma az egész ország összeforr, ez is olyan érdem volna, amelyért minden hála megilleti. (Lelkes, szűnni nem akaró éljenzés és taps). Piz ováció lecsilapuiása után gróf Apponyi Albert emaikedett szó­lásra. — Midőn fel évszázaddal ezelőtt átléptem a parlament küszöbét, még mindent rímelhettem. Az 1848-iki nemzedékből már csak égy férfiút találtam: Deák Ferencet. Ezekből a 48-as férfiakból fejlődött az a generáció, amelyhez o is tartozó­nak érzi magát. Most már a ne­gyedik generációval dolgozik együtt. Mikor bekövetkezett az összeom­lás, visszavonult, de felkereste ke­rülete és az a 40 esztendő, amely időn at képviselte, kötelezte őt arra, hogy újra munkába álljon, Talan az emeli ki a többiek sorá­ból, hogy az Isteni gondviselés ilyen sokáig engedi megfutni poli­tikai pályáját Minden napi'könyör­gése az Istenhez: Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában ! .. . Elnök ezután napirendi indítványt tesz, mely szerint r, legközelebbi üiés hétfőn lesz s az ülést bezárja. Tőrbecsalják az oláhok a magyarokat Kolozsvár, május 27. Minden képzeleten felül áll az az aljasság, amivel az oláhok a ha­zafiasan gondolkodó erdélyi lakosságot üldözik. Ha máskép nem megy, agent provokatőrökkel csalják tőrbe őket, mini az alábbi eset is bizo­nyítja, melyet egy most menekült volt huszárkapitány mondott el, kinek szavahihetőségéhez kétség sem fér. Rövid idővei eaelőtt megjelent Madelspach Viktor eiőkelö dévai földbirtokosnál egy ember, aki mindenféle Írásokkal igazolta magát es felmutatott egy felhívást is Horthy aláírásával, hogy szervez­kedjenek az oláhok ellen és első teendőképen a branyicskai híd felrobbantását jelölte meg. Madelspach a kapott információhoz hiven öss/e is hívott mintegy száz embert s előterjesztette nekik a kapott üzenetet, amikor a „magyar" kiküldött leleplezte magát, mint oláh detektív és a gyűlés tagjait letartóztatottaknak jelentette ki. Madelspach fejbevágta az oláh agent provokátort, mire másik két detektív is megjelent, akikre rálőtt, majd a nagy zavar­ban elmenekült. A többi résztvevőt elfogták, rettenetesen összeverték, majd Nagy­szebenbe szállították. Sorsukról eddig semmi hír sincsen. Budapest, május 27. A mai tárgyalást reggel 9 óra ut ;n nyitotta meg Gadó István dr. elnök. Sömjén László tanú Csernyák előéleterő! tesz vallomást. Elmondja, hogy Csernyák csalt sikkasztott és bűncselekményeiért le is degra­dálták. Breitner Mira, Csernyák elvált felesége az elnök figyelmeztetése után megtagadja a tanúvallomást. Dr. Rákosi Lajos ügyvéd elmond­ja, hogy mint a diákcsapatok pa­rancsnoka többször Megfordult az Astóriában. Egyszer Pogánytói azt a parancsot kapta, hogy oszlassa fel a csapatot. Fényesnek arra a megjegyzésére, hogy Pogány netn volt tiszt, azt mondta, hogy akkor tévedett s nem Pogánytól kapta a parancsot. Dr. Bányai Sándor ügyvéd, az Otthon körben hallotta Kéritől, hogy részt vesz katonai kivégzéseken. Hal­lotta, mikor azt mondotta, hogy a kivégzettek nagyon gyáván halnak meg s egy ember volt; aki bátran halt meg: Tisza. A vallomásra Kéri tett megjegy­zéseket. Schreck Géza magánhivatalnok a forradalom előtt látta Dobót és Ká­rolyit heves vitában. Halász Lajos­tól ő is kapott 3000 koronát. Fonyó Mihály vegyészmérnök augusztus 4-én vasúton utazva hal­lotta, amint valaki elmesélte, hogy két autó ment a Roheim villába. Az elsőben ült Dobó és Pogány, a másodikban az, aki elmondta a történteket. Hochstadter Alfréd detektív el­mondta, hogy október 31-én délután 4 órakor a Károlyi pártkör elótt egy Auerbach Pál nevü tanulótól hal­lotta, hogy most ment el Tiszáért egy autó. Akkor indult meg egy nagy szürke autó, amelyen egy ten­gerész is ült. Dobó fényképét fel­ismeri. Felolvassák Szörényi Béla egye­temi hallgató vallomását, melyben azt vallja, hogy Horváth-Sanovics október 31-én délelőtt dicsekedett előtte, hogy Tiszát ő ölte meg. Fé­nyes megjegyzi, hogy Tiszát aznap délután ölték meg. Több tanúvallomás felolvasása után dr. Fábián Viktor hadbirószá­zadost és Papp Endre belügyminisz­teri osztálytanácsost hallgatták ki. A következő tanú kéri nevének eltitkolását. Azt vallja, hogy hallotta, amikor Horváth-Sanovics elbeszélte Tisza meggyilkolását. Felsorolt még 8—9 nevet, akik a listán voltak, de azokra nem emlékszik. Horváth az utolsó percben kapott parancsot, de a Tiszához küldött autók már el­mentek s csak kerékpáros küldöncöt tudott utánuk küldeni, de már későn. A tárgyalás folytatását ezután szombatra halasztották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom