Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) április-június • 69-141. szám

1921-05-08 / 99. szám

Békéscsaba, 1921. május 8. wmsit af^r/fliffiiJE^ Vasárnap II. évfolyam 99. szám, mnamvMmm&gMmw^jxMsMmHmmmmmL Szerkesztöseg *ss kiadóhivatal; Békéscsabán, Szent ísíván-tér 18. sz*m A szerkesztőség telefon száras : üO kerű&zs Függetleni ny poStáikat napilap Éiőíizetési ársu : r.gy hóra 35 K, negyedévre iOO K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona Gróf Széchenyi Miklós vbtt. nagyvárad i megyéspüspök bérmautján Békés­csabára érkezett és a bérmálásra egybegyűlt hivek előtt a következő szentbeszédet mondotta: Krisztusban Szeretett Híveim! Hosszú és nehéz évek multak el, amióta itt a bérmálás szentségét kiszolgáltattam. A hosszú háborúnak súlyos gondjai, nehéz nélkülözései, gyötrő aggodalmai után a forrada­lom tört reánk egész eszeveszett vadságával. Ez a szerencsétlen for­radalom félrevezette a népet, amely forradalmi mámorában elfelejtett Istent, királyt, hazát, hitet, erkölcsöt, becsületet, elfelejtette a tízparan­csolatot és elfordult mindentől, ami eddig szent volt előtte. És ebből az őrületből csak akkor kezdett kijó­zanodni, amikor saját jogainak, szabadságának, vagyonának romjai­ból s ennek a szerencsétlen ország­nak a pusztulásából, sajnos, csak későn, felismerte, hogy mit tett, kikre hallgatott? Azokra hallgatott, akikről a próféta mondja: Nem küldött téged az Ur és te hazug­sággal biztattad a népet! (Ezék. 27. 15.) Nem csak örök szégyene ennek a szerencsétlen országnak, hanem ka­tasztrófájának is az volt az okozója, hogy akadt sok magyar, sok ke­resztény, akik gyáva árulókra hall­gattak, akik istentelen, hazátlan, erkölcstelen, becstelen csábitókat követtek inkább, mint azokat, akik őket századokon át becsületesen vezettek; hogy voltak sokan, akik megkövezték régi jóltevöiket és ma­guk fölé emelték a börtönbe való, vagy onnan kiszabadított gazokat. Könnyes szemmel kiálthatott fel Mózessel az Egyház és a tönkre­ment ezer éves Magyarország: Ezek­kel fizetsz-é az Urnák, bolond és esztelen nép? (Deut. 32. 6.) És mi az oka annak, hogy idáig jutottunk? Főoka, a már régóta terjedő hit­közönyösség, hitetlenség, az embe­reknek a keresztény hittől, Krisztus tanításától való elfordulása és ennek következtében az istentelen erkölcs­rontó, vallástgunyoló, minden tekin­télyt lerontó, csillogó ígértekkel az embereket megtévesztő sajtónak ro­hamos terjedése. Évtizedeken át szívták magukba az emberek ezt a mérget és annnyira elvakította őket az Ígéretek csillogása, hogy nem lát­ták, nem akarták látni az örvényt, amely felé ez az áramlat sodorta őket. De talán még közelebb fekvő oka volt a keresztény családnak el­züllése. A család a társadalomnak, az állami rendnek alapja. A család­nak kellene a vallásosságnak a ha­zafiságnak melegágyának lennie. Ezt a szentélyt is beszenyezte, megmé­telyezte az istentelenség, a nemzet­köziség, a hazafiatlanság. Ha a szü­lők maguk adják a legrosszabb pél­dát gyermekeiknek, ha a gyerme­kek a családban is csak a züllést, a gyűlölködést, az erkölcsi romlást, a lelkiismeret einémitását látják és tapasztalják, nem csoda, hogy ami­kor ők is beteg szívvel ideálok nél­küli lélekkel, eltelve a kornak ve­szedelmes bacillusaival kilépnek az életbe, ők is a világrontó eszmék­nek áldozataivá lesznek. Azért, amikor sok nagy bajunk­nak orvoslását keressük, ismerjük el azt az igazságot, hogy hiába való minden okoskodás, hiába való az osztályharcoknak felidézése, az em­bereknek egymás ellen, egymás jo­gai ellen, minden tekintély ellen való uszítása, az igazság egy marad és ez az, amit Szent Péter mondott az Ar Jézusnak: „Uram, kihez menjünk, az örök élet igéi nálad vannak Az igazság mindenkor az marad, hogy ha az emberiség boldogulni akar, ha a társadalom ujjá akar születni, térjen vissza eredetéhez, térjen vissza Krisztushoz, „Mert nincsen más senkiben üdvösség, mint csak a Krisztus Jézusbart. a Ha valamikor, hát most szüksé­ges, hogy a keresztény hitben meg­erősödjünk. Azért szolgáltatom ki, azért veszitek fel Krisztusban sze­retett hiveim a bérmálás szentségét, hogy a Szentléleknek a .bérmálás szentsége által elnyert kegyelme meg­erősítsen benneteket a hitben, hogy ebben a keresztény katholikus hit­ben állhatatosan megmaradjatok és aszerint éljetek. A keresztény hitet megtartani és aszerint élni, ez a mindent meg­mentő szabály, amelytől többé nem szabad eltérni. Megtartani a hitet annyit tesz, hogy soha se kételkedjünk az isteni kinyilatkoztatás igazságában és mind­abban, amit az egyház isteni kül­detésénél fogva, hogy hidjünk, elénk ád. Ezt a hitünket nemcsak meg­őrizni a mi kötelességünk, de be is kell azt vallanunk, szóval, cseleke­dettel és keresztény élettel. Hitünk szerint élni pedig annyit tesz, hogy teljesítsük vallásunknak minden parancsát és kövessük > in­telmeit. A kereszt jelével fogom megje­lölni a bérmálandóknak homlokát. Ezt a Szent jelet, megváltásunk, ke­resztény voltunk, földi- és örök boldogulásunknak ezt a jelképét, véssétek elmétekbe, őrizzétek meg sziveitekben és hordozzátok bátran az egész világ előtt. Legyetek hitük­höz hü keresztények mindenben, az otthon magányában, a családban éppen ugy, mint a közéletben. Jól jegyezzük meg azt, hogy nem igaz I keresztény az, aki látszólag teljesiti í ugyan vallásos kötelességeit, de a nyilvánosság előtt nem mer szint vallani, aki járat és olvas keresz­\ tény lapokat is, de mást is, aki tá­mogat keresztény irányú mozgalma­kat, de másokkal sem akarja el­rontani a dolgát. De az sem igaz keresztény, aki közszereplésében gyö­nyörűen szaval, a nemzetgyűlésen vagy másutt nagyokat szónokol, in­terpellál, hangzatos cikkeket ir, de emelett nem él keresztény életet, templomba nem jár, nem böjtöl, nem járul a szentségekhez. Értékte­len az ilyen katholikus szereplés, ORIÜRIiaiBI i n i n i a u Hépszomt akarnak ttyüptmoppoi'szüi Ugyeben Franciaország poíitifyíja élénk figyelemmel kiséri nemcsak Németor­szág, hanem Ausztria eseményeit is. Különösen a tiroli népszavazás ered­ménye óta erősödött meg benne a franciákban a német-osztmk egyesü­léstől való félelelem. Megvannak győződve arról, hogy ha az osztrákok Nyugatmagyarországgal meggyarapodnak területükben, akkor gazdasági érdekeik már ellenállhatatlanul fogják követelni a német birodalomhoz való csatlakozást. Franciaország pedig nem segítheti elő egy uj, megerő­södött német birodalom kialakulását. Ezért ujabban mozgalom indult meg francia vezető politikai körökben aziránt, hogy Nyugatmagyarország h'ava­tartozandóságának ügyét népszavazás utján döntsék el. iiiiiiiBiiRiiai«i^aiBEDGgiiiii|iiaii|iliiilaiiiiiBiiii Ml Soszfon beszéde a nemzetgyűlés mai Illésén Budapest, május 7. A nemzetgyűlés mai ülését Bott­lik József alelnök fél 11 órakor nyitotta meg. « A költségvetési javaslat vitájához Kerekes Mihály szólott elsőnek. Kérésére az elnök megállapította, hogy a Ház nem tanácskozásképes. Tíz percnyi szünet után Tomcsá­nyi igazságügyminiszter a birói oklevél képesítő hatályának kiter­jesztéséről szóló javaslatát nyújtotta be. 1/ass József közoktatásügyi mi­niszter a pozsonyi és a kolozsvári menekült egyetemek végleges elhe­lyezésére vonatkozólag nyújtott be javaslatot a Ház elé. Ujabb 10 per szünet után Gaál Gaszton mondta el beszédét a költ­ségvetés vitája során. Hangoztatta, hogy a királykérdést bolygatni nem szabad. Bele kell törődnünk abba, hogy már nem vagyunk nagyhata­lom. Külügyi berendezkedésünket ennek megfelelően kell alkalmaz­nunk. Kívánja a kivitel és a dohány­termelés felszabadítását. Szükséges­nek tartja a munkásság anyagi jólétének biztosítását. A falusi és a városi munkásság között azonban nagy különbséget tesz és abba nem egyezik bele, hogy a falusi mun­kások filléreit a városi munkásság szervezetei emésszék fel. A költség­vetési javaslatot elfogadja. A Ház legközelebb hétfőn ülésezik. ha alapját nem képezi a keresztény élet, a keresztény ericöics. Az átélt rettenetes idők után, most hála Istennek, elemi erővel keres utat és akar érvényesülni a keresz­tény világnézlet és az a felfogás, amely parancsolólag kiáltja felénk, hogy: ha boldogulni akarsz, légy keresztény! Igenis legyünk keresz­tények a szónak szép, nemes és ma­gasztos értelmében. Keresztény vol­tunk megerősítésének és érvényre juttatásának minden eszközét hasz­náljuk fel, hogy ezáltal most, ami­! kor az egész ország hangos a ke­resztény ujjáébredés hirdetésétől, ez az ujjáébredés keresztény erkölcsi alapon felépített valósággá, a ke­resztény erkölcsnek a magán- és közéletben való megvalósítása és ne puszta jelszó legyen! Ne legyen ez jelszó, amely mögött nem keresztény törekvések lappangnak, ne legyen visszaélés a keresztény névvel, ne legyen alkalom más név alatt uj osztályuralomra, uj ürügy alatt régi felforgató eszméknek rnegérlelésére. Azt ma minden józan ember be­látja és tudja, hogy nagy átalakulá­sok előtt állunk, hogy nagy felada­toknak megoldása vár ugy az egyes emberekre, mint az emberek összes­ségére. De Isten óvjon attól, hogy ezek az átalakulások akkor történ­jenek meg, amikor a forradalmi má­mor még nem párolgott el egészen és olyanok által, akik még nem jó­zanodtak ki teljesen higgadt meg­fontolásra. Mélyreható átalakulások, amelyek a gyűlölködés, az irigység, az osztályharc szellemében készülnek, amelyek minden terhet egy osztályra, minden kedvezményt a másikra akar­nak hárítani, csak uj bajoknak for­rásaivá lehetnek. Áldásthozók csak akkor lesznek, ha a Krisztusi szere­let, az önzetlenség, az áldozatkész­ség, a kölcsönös megértés szellemé­ben történnek, abban a szellemben, amelyet Krisztus Urunk tanított, az egyház két évezreden át hirdetett és hirdet, hogy ujitsunk meg mindent, ujuljunk meg magunK, de Krisztus­ban, Krisztusnak példája szerint. Ha ujjá akarunk születni, ha vissza akarunk térni Krisztushoz, ha igaz keresztény regenerációt akarunk, ak­kor ne csak keresztény jelszavakkal | dobálódzunk, hanem igazi keresz­tény szeretet, keresztény erkölcs, ke­resztény akarás hassa át minden ér­zésünket, egész gondolatvilágunkat, minden cselekedetünket. Ez egyesit­sen bennünket, egyesítse erőinket a közös szenvedésben, a közös küzde­lemben, a közös munkában és a Szent kereszt győzelmére. Kövessük Isteni Üdvözítőnknek példáját min­denben, de abban is, hogy ü akkor szeretett a legerősebben, amikor a legsúlyosabban, a legkeservesebben szenve iett. Azért küzdelmeinkben, szenvedéseinkben, megpróbáltatá­sainkban vezércsillaguk és jelszavuk ez legyen: Krisztus a szeretet. Amen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom