Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-02-26 / 46. szám

Békéscsaba, 1»21. fcbrudr 26. Körősvidók 3 Büntanya az Orosházi-uton n • .i •. M ? Nagy razzia a békéscsabai szállodákban Békéscsaba, febr. 25. A békéscsabai rendőrség csütörtökön este tartotta meg rendes negyedévi razziáját a szállodákban, a vendéglökben és a nyilvános helyeken. Több szabálytalanságot találtak a vizsgálat során a rendőrség kiküldöttei, többek között a Nádor kávéházban is. Az Orosházi-ut 1. szám alatt büntanyát fedeztek fel, melynek vezetőjét, özvegy ITakai Ferencné, született Krigert Terézt őrizetbe vették. 'Ugyancsak büntanyát találtak a Vasuti-vendéglőben is. Az eljárást megindították az „érdekeltek" ellen. — Hármas ikrek. Virág Mihályné, békési lakos f. évi február hó 13-án két fiu- és egy leánygyermeknek adott életet.' A második fiu halva született. Életben levő testvérei egészségesek. — Nyugtázás, özv. Botos Gáborné részére Varga Mihály 20 K-t adományozott lapunk utján. — Békési anyakönyvi hirek. Születések száma folyó évi február hó 1-től 20-ig bezárólag 78. Fiu 42, leány 23. Halva született 3. Református 58, róm. kath. 10, ág. h. ev. 5, gör. kel 1, baptista 1. Házasságot kötöttek: Vagyan Gábor Fulaki Zsófiával, Püski Sándor Polgár Rebekával, Cs. Varga András Tuska Ilonával, Pataki Mihály Kovács Erzsébettel, Sehell József Bárány Juliannával, Szűcs Gábor Vas Katalinnal. Stark Géza Weisz Veronával, Molnár János Békési Zsuzsannával, Gombos András Dohányos Máriával, Püski János Kovács Annával, Almási Imre Durkó Eszterrel, K. Nyiri András Sebestyén Zsófiával, Korcsok Mihály Lukács Ilonával, Takács Imre Sz. Bereczki Eszterrel, Turi Mihály Szász Zsuzsannával, Petró István Tóth Juliannával, Sebestyén Sándor Károlyi Rebekával, Bagi Mihály Bereczki Zsuzsannával, P. Szabó Ferenc Bereczki Sárával, Szabó Ferenc Szöllősi Zsuzsannával, Bihari Sándor Kovács Erzsébettel, Pocsaji Sándor Csapó Máriával, Pocsaji Lajos Gy. Nagy Juliannával, Szász Sándor Makra Erzsébettel, Zsiros Imre Orvos Ilonával, Vasadi Imre Csávás Juliannával, Kocsor Gergely Kiss Zsófiával. Elhaltak: Biró Ferenc 78 éves, özv. Kosara Jánosné Balog Zsófia 56 éves, Kiss Mátyás 77 éves, Püski Eszter 30 napos, özv. Szalontai Istvánné Sz. Nagy Zsófia 58 éves, Baji Sára 12 napos, Varga Istvánné Pápai Julianna 70 éves, Szűcs Mihály 67 éves, Vince Imre 55 éves, Andor András 52 éves, Madarasi Gáborné Varga Sára 48 éves, özv. Pap Imréné Varga Sára 68 éves, Totka Lajos 61 éves. Kovács Mára 16 éves, Jakuss Ferenc 63 éves, Albis Magdolna 6 hónapos, Lipcsei Sándor 19 éves, Hajnal Mihály 72 éves, Fekete István 76 éves, Reszelő György 72 éves, Szálkái Sándor 5 éves, Károlyi Erzsébet 3 hónapos, Szikora László 13 hónapos, Joó Pál 8 napos, Kiss Nária 23 napos, Püski Erzsébet 4 hónapos, Szabó Mária 6 hónapos, Kónya Ferenc 52 éves, Szabó Bálint 73 éves, Breyer Vilma 34 éves, Kovács Mátyásné Szász Anna 29 éves, Fábián Mihály 77 éves, Balog Jánosné Baji Julianna 38 éves, Imrovic Iánosné Csicsely Mária 78 éves. — Nyugtázás. A szegény iskolás gyermekek élelmezésére adakoztak: Falta Jenő 2 kg. borsó. Böttger Károly 10 kg. bab. Kővári és Szelner 2 kg. borsó, 1 kg. bab. 1 kg. köles. Földes Miksa 1 kg. lencse, 1 kg. bab. Fekete Sándor 5 kg. lencse, 5 kg. borsó. Kun József 2 kg. bab, 1 kg. só. Guttmann Géza 10 kg. köles. Engel Tivadar 15 kg. bab. Fikker Jánc; 5 kg. bab. Nagy Antal 5 kg. borsó. Engel Fülöp 2 5 kg. köles, 1*5 kg. bab. Rózsa Hermann 2 kg. só, 2 kg. köles, 1 kg. bab. Román Pál 3 kg. köles. Mészáros István 4 kg. borsó, 2 kg. liszt. Kardos Jakabné 2 kg. bab, 1 kg. pótkávé'. Spitz Samu 5 kg. bab. Szalai Jenő 6 kg. borsó. Duna Pál 1-2Q kg. köles. Sonnenfeld'Jenő 10 drb rizskoozerv. A szives adományokért ezúttal mond hálás köszönetat Gally Géza sk. tanácsnok. Riport a disznópiacról. Békéscsaba, febr. 25. Vásár és napsütés! Milyen szokatlan jelenség a kettő együtt I A mai vásár külömben már meglepetést is hozott. Olcsóbbodást. Igaz, hogy csak a disznópiacon, de egyelőre az is valami. Milyen szép is egy ilyen napsütéses disznópiac, amelyikbe belecsap az áresés ! Sokáig nem mertem megnézni a disznópiacot. Éveken át csak álmaimban jelent meg, mint az éhes disznónak a makk. Valami misztikus fogalmat takart lelkemben ez a szó. Ugy gondoltam sok-sok vásár idején a disznópiacra, mint valamikor kisgyermekkoromban az ezüstpalotára, melyet minden bejárata felől egy-egy tizenkétfejü sárkány őriz a közönséges emberektől. S annyi év után ma találtam meg a varázsigét, amely megnyitotta előttem is a titokzatos ezüstpalotát: .Áresés!" * Kitakarítom a cipőmet, a kabátomat kölönös gonddal porolom végig, megnézem magam a tükörbe s miután meggyőződtem szalonképes voltomról, ünnepélyes léptekkel megindulok. A nagy vásártérről messzire előmbe száll a zsongás. A csecsemővédő palotája előtt finom hajlású piros, zöld, meg sárga füzvesszőböl font kotlóboritó kosarak tornyosodnak elém. Odább vasalatlan talicskák hasalnak a napon s fenekük meszszire fehérlik. Az ut torkolata felé folyton fokozódik a látvány meseszerüsége. Szinte megdöbbenek egy képtől, mely a sarkon előmbe tárul: Egy ráncos öregasszony. Sütőlapát van a kezében. Mellette egy toprongyos valami, amiről nem lehet megállapítani, hogy kabát-e vagy szoknya. Keleti stilü kintorna, tetején krákogó papagály. Még egy-két lépés és benne vagyok a disznópiac illatos, zsongó forgatagában. Ennyi koca és ennyi malac! Ennyi disznó! Dobogó szivvel fordulok az első Urambátyám felé. Reszkető ajakkal szólok hozzá: — Mennyi idősek azok a malacok kérem ? — Három honaposak. — Hát az áruk mennyi ? — Kettőezerötszáz párja. De hosszú szó. Alig értem. — Kettőezerötszáz korona? — Forint a' páronkint. Darabra meg koronába' megint csak annyi. Sok? Kevés? Nem tudom. Másikat is kérdezek. Nagy koca körül apró malackák nyüzsögnek, mint a fehér egerek. Azt mondfa a gazdájuk, hogy ,választásiakKésőbb megtudom, hogy ez hat hetet jelent, ami pénzben (hetenként valószínűleg 300 koronát számítva) 1800 korona! * Lassanként elkeveredem az árusok és portékájuk végtelenében, majd a Körgát felőli szélen megint kimenekedek. A fejem zug, szemeim előtt határozatlan formájú nagy számjegyek kápráznak és a fülemben folyton cseng a 2, 5, 6, 7, 10, 100 s még annál ís töbo ezer. Nem tudok eligazodni az ezresek között. Sokáig kapkodok képzeleteim között, mig végre egy fix pontra bukkanok: „kétezer." Ennyi pénzem van nekem. Most kezdek keresztül látni a titokzatos számokon. Sorbaállitorn az ezreket, elrendezem a malacok heteinek és hónapjainak a számait és fájó szivvel indulok hazafelé. . . . Hathetes darabja 1200—1600, tízhetes: kettőezer, háromhónapos kétezerkétszáz, négy, öthónapos kétezerötszáz . . . Körülöttem mindenki áresésről beszél. A közönség tartózkodó és inkább csak érdeklődik. Az atyafiak itt-ott türelmetlenek már. Nincs vásár! Nem kell a disznó senkinek. * A .Vadászban" harsog a rezesbanda, az áldomásos poharak azonban gyéren csendülnek. A bazáros csillogó kést, láncot, bugyeliárist emel magasra a korcsma előtt összevert emelvényén. Rekedt hangja ki-kiválik a zsibongásból : . . . Egy pakli

v levélpapír, egy csomó talpszeg és itt ez a centiméter . . . Bomlik a vásár. Nincs vevő. ü színészetről Irta: Bihari László A színészet az összes művészeteknek koronája. Ahogy a színházban valamennyi művészet összpontosul, ugy egyesül a színészben minden művész, hiszen a színész a többi művészt megszemélyesíti magában. Mint a képzőművész, térben teremt, de egyúttal időben is. Az állásaiban táncművész, öltözékeiben és arcjátékával festő, hanghordozásában zenész, szavalatában szónok, szerepe fölfogásában: költő. Hatásra nézve pedig egy művész sem fogható hozzá, mert mindet felülmúlja. Kezében tartja nézőjének, hallgatójának lelkét s nemes mámorával ragadja el. A színészet az összes művészetek között a leghálásabb, mert a leghatásosabb, de egyszersmind a leghálátlanabb, mert a legmulékonyabb. Minden művészi alkotás fennmarad, csak a színművész művészete pusztul el az alkotójával együtt. A színészet hálátlansága még inkább kitűnik akkor, ha figyelmünket fordítjuk arra a gondra és fáradságra, amit a színész az ő nagyon is múlékony alkotására fordit. A színésznek több lelki testi képességre vaji szüksége, mint bármely más művésznek. Az emberismereten kivül, mely már maga elég tanulmány egy emberéletre, még hányféle tanulmányt és mesterséget kell tudnia. Ott van például, hogy egyebet ne említsek: a nyelv. A színésznek kell nemzetének a nyelvét a legszebben, a iegszabatosabban tudni. Az élet egy-egy formája mennyi tanulmányt igényel s a színésznek ezt mind meg kell tanulnia. Minden alkotáshoz külön tanulmányra van szüksége s e tanulmányon kivül ugyanarra az ihletre van szüksége, mint bármely máá művésznek, azzal a különbséggel, hogy neki alkotni kell és nem várhatja be az ihletnek azt a magasztos pillanatát, mely a lelket a földiekről a mennybe viszi. És ezzel a készültséggel mit csinál; a költőt magyarázza. A szin

L müvésznek, ha erősebb benne az igazi művészet, mint a hiúság ösztöne, nem szabad virtuózt játszani, kinek oldalán a gyöngébb színészek semmivé törpülnek. Le kell mondania a személyes hatás nagyszerűségéről, hogy |az egésznek hatását ne csökkentse s társai becsülettel megállhassanak mellette. Fájdalom, de ugy van, hogy sokkal tisztább aesthetikai gyönyört, művészibb hatást várhatunk olyan színpadon, melynek tagjai mind középszerű színészek, mint ahol egy-két virtuóz árnyékában egy sereg ügyfogyott lábatlankodik. A színésznek tehát meg kell tagadnia énjét, áldoznia kell az összesség kedvéért, habár egész énjét oda kell is adnia. Az önmegtagadás ezen áldozatára pedig annál inkább köteles, minél kiválóbb. Nagyon sokan azon a véleményen vannak, hogy a színészet nem önálló művészet. A költő müvét magyarázza, de éppen ez a magyarázat a szinész művészete, a művész alkotása. Az a hang, ahogy a művész a költőt megszólaltatja az arc- és tagjáték, mely kézzel foghatóvá s mégis eszményi egyéniségében állitja elénk a költő képzeletét : ez a szinész művészete. Thália papja! Mikor a közönség ezt a szót kimondja, nem gondolja meg, hogy a szinész olyan pap, aki önmagát áldozza fel. Az igaz drámai művészet fokozott esztétikai gyönyörön tul egyszersmind az erkölcs nemesítésének s a hazafiúi érzület szilárdításának a leghathatósabb eszköze. Shakespeare, minden idők legnagyobb költője, azt a magasztos célt tűzi ki, hogy mintegy tükröt tartva a természet elé, az erényt az erény vonásaival a bűnt a saját képében, a korszakot hü vonásában tüntesse fel. Napoleon szerint a színészet a királyok és népek iskolája. Corneille szerint a szinmü szelleme a nemzet szellemévé válik. Meggyőződésem szerint a nemzeti szellemet sem az egyesületi élet, sem a napi sajtó, sőt még a törvényhozók terme sem képes ugy felébreszteni és ébren tartani, miHt a színház. A nemzeti művelődés nagy munkájában tehát a színésznek fontos szerep jutott. A magyar színésznek pedig kétszeresen fontos, mert neki a művészi és nemzeti cél mellett még külön nyelvbeli célja is van, mely művészi és nemzeti egyaránt. Művészi, amennyiben a színészet a nyelvet müvelnj, csinosítani és nemzetiamennyiben megkedveltetni s terjeszteni törekszik. Minden színház egy-egy templom, egy-egy vár: a művészet temploma s a nemzetiség vára. Hogy e két nemes célt elérhesse és megőrizhesse, kétszeres gonddal kell vigyázni,, hogy e vár külföldi és hazai pamflettek és silányságok vendégfogadójává, a templom szentségtelen üzérkedés