Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám
1921-01-12 / 8. szám
Békéscsaba, 1921. január 8 . Vas árna p II. évfolyam 12. szám. SserkMztóoég és kiadóhivatal: Békéscsabán, Sswat István-tér IS. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 FűggeHea korosztéay politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K. félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona 9 drágaság A világ minden részében, ahol csak az emberek többet politizálnak és kevesebbet dolgoznak, már évek óta sorvasztja az emberiséget a drágaság. Ez az oka minden bajnak s éppen ezért a kormányok tesznek is intézkedéseket a megszüntetésére, hogy azzal elejét vegyék az ország békéjét veszélyeztető súlyosabb következményeknek. A drágaság valóban nálunk is a forgalom kötöttsége miatt már elviselhetetlen. Állandóan foglalkoznunk kell tehát ezzel a kérdéssel, hátha sikerül elérni olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak a drágaság megszüntetésére. Nézzük meg, mi okozta, illetve kik csinálták a drágaságot ? A drágaságot az áruhiány okozta, az áruhiányt pedig és igy a drágaságot azok csinálták, akiknek árujok volt. Csinálták pedig azzal, hogy léptennyomon a köztudatba vitték az áruhiány fogalmát, dacára annak, hogy volt és van áru elég. Erre az emberek siettek árut vásárolni minden áron és pedig egy évre valót egyszerre, nehogy később szükséget szenvedjenek valamiben. A csinált keresletet azután a kereskedelem és az ipar ugy aknázta ki, hogy az árakat egyik napról a másikra ötven százalékkai emelte. Amikor ezt a kormány éfzre vette, központokat állított fel abból a célból, hogy azok olcsón osszák el az árukat a fogyasztók között. Persze ez nem sikerült, hiszen a központok csak segítségére voltak és vannak az árfel hajtásnak, mert azzal könynyen rá lehet folyni, hogy azért nincs áru, mert a központok mindent lefoglaltak. Mivel pedig a Központokkal az ország minden lakosát minden szükségessel megfelelően ellátni lehetetlenség, a központok ezt nem is kísérelték meg, hanem csak nagyban és a külföldi ellátást bonyolították le s igy a lakosság nagyobb része mégis kénytelen magát ellátni, ahogy lehet. Ez a lehetőség az oktalan korlátok miatt csak titkos eszközökkel és titkos utakon van meg, ami természetesen a drágaság csinálását csak könnyebbé teszi. Lehet-e tehát a drágaságot megszüntetni és milyen módon? A drágaságot az ország kormánya igenis megszüntetheti, illetve elviselhetővé teheti s ehhez az első lépés a szabad forgatom visszaállítása az egész vonalon. Oszlassák tehát fel azonnal a központokat. A szabadforgalom mindenki részére lehetővé teszi a szabad munkát, az önálló és független munkabeosztást, az önálló kalkulációt s ezzel a szabadversenyt. De ezáltal mód adatik neki arra is, hogy a drágaságot áthárítsa a közre, miáltal ő egyénileg tehermentesítve lett s a terhet helyette sok ezer ember viseli s igy a drágaság vele szemben megszűnt. A drágaságot tehát csak azok érzik és szenvedik, akiknek nincs önállóságuk, vagyis akik a ^drágaságot át nem háríthatják a közre. Mihelyt ez lehetővé van téve, amit a kormány igenis meglehet, megszűnt a drágaság. Mindenkinek engedtessék meg tehát a legjobb tudása és tehetsége szerinti munka és legyen joga mindenkinek munkájáért munkaadójától, legyen bár az maga az állam, olyan bért követelni, amely a viszonyokkal minden tekintetben arányban van. Hogy pedig a belföldi termékekből mindenkinek jusson s azok illetéktelen, külföldi kezekbe ne kerülhessenek : állítson fel a kormány megbízható, tökéletes határőrséget, ahol a menekültek s más munkanélküliek megfelelő elhelyezést kapnának. Igy a drágaság tényleg megszűnik. Nyugatmagyarország ügyében küldött válaszjegyzékünk Parisban Budapest, január 11. Az a válaszjegyzék, melyet a magyar kormány a nagykövetek tanácsa által a nyugatmagyarországi területek átadása ügyében küldött jegyzékre a nagyhatalmakhoz intézett, ma érkezett meg Párisba, ahol Praznovszky Iván meghatalmazott miniszterünk esetleg még a mai nap folyamán, da legkésőbb holnap a francia miniszterelnöknek fogja átnyújtani. Francia politikai körökben meglehetősen nagy érdeklődés nyilvánul meg a jegyzék tartalma iránt, melyről a „Temps" már több kombinációt hozott * forgalomba. Ez a körülmény nagyban hozzájárul a hangulat izgatott voltának fokozásához. Masoryk nem tud megegyezni a munkássággal Prága, január 11. Masaryk elnök több ízben kísérelte meg az általános nyugalom helyreállítását erőszakos intézkedésekkel, melyeknek keresztülvitelében bő teret engedett a katonaság érvényesülésére is. Minthogy azonban magában a fővárosban sem tudott eredményeket elérni, megváltoztatta eddigi álláspontját és a munkássággal való közvetlen érintkezésre kereste az alkalmat. Tegnapelőtt fogadta először a nemzeti szocialisták küldötteit, akikkel szociális, gazdasági, kulturális és általános politikai kérdésekről tárgyalt. Eddigi tárgyalásairól kijelentette, hogy semmi eredménnyel nem kecsegtetnek, minthogy a munkásság kívánságait túlzottaknak tartja. Vasúti tarifaemelés végnélkül Nagyrománidban a vasutak szállítási viteldijának megkettőzésén felül 1921. jannár hó 1. napján a vasutak és viziutak igazgatóságai uj szállítási pótdijakat léptettek életbe. A pótdij a vasutakon a jelenlegi dij 20 százaléka, hajókon 15 százaléka lesz. Az ebből létesítendő alapból pedig jutalmakat adnak az illető üzemek munkásainak és tisztviselőinek. államoaítjáh az állatoryosohat Állítólag az állategészségügyi törvény átformálásával kapcsolatban az összes eddigi községi [alkalmazásban állott állatorvosokat átveszik állami kötelékbe. A lengyel vasutak diktátora Varsó, jan. 11. A lengyel vasutak súlyos helyzetének rendezésére a minisztertanács katonai bizottságot jelölt ki, mely diktatúrát gyakorol az összes vasúti ügyekben. Tagjai Norwid-Neugebauer generális, Kociatkiewicz főmérnök és Zipser mérnök. GONDOLATOK * * * A zsidók és a harang. Furcsa ez a cim, ha az ember olvassa. A zsidó templomokban ugyanis nincs harang s mégis összeköttetésbe jött velük a keresztény szimbólum. A dolog története ez: Annakidején, amikor még hittünk a győzelemben, a sorozások során besorozták a bébési kálvinisták szépszavu harangjait is — ágyúnak. El is vitték valamennyit s a békési reformátusok tornya azóta is néma. Most a békési zsidók 6000 koronát gyűjtöttek a református harangra. íme, ha ki is érzik az üzletiesség, de kétségtelen, intelligens gesztus is van a békési zsidóság cselekedetében. Legérzékenyebb oldalukon fogja meg a békésieket, a hiányzó harangoknál fogva — mert mit lehet tudni ebben a keresztény-kurzusos világban. Csak az a kár, hogy bajosan érnek célt a békési zsidók, mert aligha fogadják el az adományt, miután a harangot igazán csak a hivek adományaiból szokás beszerezni. Vagy talán a békési zsidók mind ki akarnak térni? . . . A természetbeni ellátás. Tiszta sor, hogy a mai rendkívül nyomorúságos viszonyok közt legkegyetlenebb sorsa a köztisztviselőknek van, akiknek a fizetése nevetségesen csekély az egész vonalon fennálló horribilis árakkal szemben. Mindössze a természetbeni ellátás az, amely némileg enyhiti nyomorukat. És még ezt a kis segítséget is irigylik az egész háború alatt s azóta folyton nyomorgó tisztviselőktől. Ma a Világ elmélkedik e kérdésről s oda jukad ki, hogy a köztisztviselők természetbeni ellátása okozza a drágaságot. A liberális, a szocialista, a demokrata Világ, ez a drága szép lap, amely egyebet sem kiabál, mint azt, hogy a kisemberek, a dolgozók tömegét védi a tőkével szemben — most egyszerre sajnálja a tanítóktól, a tanároktól, a bíráktól az olcsó lisztet és zsirt és ezeknek a mindig nyomorgó, de megszakadásig dolgozó derék polgároknak állami segítségét látja a legnagyobb gazdasági hibának. Nem gondolja a liberális, nemes világ, bogy a láncosok többet drágítanak, mint a pénztelenségükben drágítani egyáltalában nem is biró hivatalnokok ? — Hja, de a láncosok, „liberálisok", azokat nem szabad bántani, a tisztviselők meg 99 és háromnegyed százalékban keresztények, azok hát hadd vesszenek éhen... Ilyen a kitűnő Világ liberalizmusa, szocialistasága, demokratasága. * A háxinrak. Vasárnap gyűlést tartottak a háziurak Budapesten. Szegénykék igen izgatottan követelték a szabad-lakbéremelést, a vagyonadó alóli mentesítést, a lakáshivatal megszüntetését. Istenem, az ember azt hiszi, hogy a háziurak boldog emberek és most kisül, hogy szegények és boldogtalanok. Mert
