Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám
1921-03-27 / 66. szám
Békéscsaba, 1921. február 269. Vasárnap I I. évfolyam 4 7. szám. Jf Jr e # • • w JtCTiM Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szhtn A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, nagyedévre 100 K. félévre 200 K. — Egyes «zám ára 2 korona Húsvéti gondolatok. Irta: ZSILINSZKY ENDRE. Európa megvénhedett és a fehérember sóvárogva, szomjas lélekkel keresi a megújhodás forrásait. Mostanában egy súlyos könyvet olvasgatok, csak apránként, mert nem jó annak, aki a cselekvök világát figyeli, méri és kommentálja, nem jó annak túlságosan elmerülnie a filozófálgatásban. Spenglernek, a nagy német bölcselőnek történetfilozófiája ez a könyv a nyugati civilizáció hanyatlásáról. Spengler megállapítása szerint mi a nyugati kultura legutolsó szakát éljük. Lehangoló tudat ez nagyon, de csak akkor, ha nem gondoljuk egészen végig. Mert ahol egy kultura haldoklik, ott a lelkek mélyén és a föld felülete alatt ott kell már hogy szunynyadjanak az uj kultura csirái. Es ha végignézünk a magunk kis, nyomorúságos Csonka-Magyarországán és a mi világunkon keresztül nézzük egész Európát és a roppant krízist, melyben a meggyötört emberiség fetreng: igenis ott látjuk a lelkek mélyén és a föld felülete alatt az uj világ feltörekvő diadalmas hajtásait. Miden vénhedő művelődés legfőbb vénségi jele, hogy az emberek elhagyják az Istent és hűtlenné válnak a földhöz. Minden igazán nagy, teremtő erőkkel teljes korszak: vallásos és a földbe gyökerező korszak. De tekintsük csak át azt a gyászos „fejlődést", melyet a magyar társadalom a forradalmat megelőző évtizedekben végigszenvedett. A komoly és mély vallásosság, mely apáinkat és nagyapáinkat hevítette és belsőleg erősítette, kiégett a lelkekből és az a szent kapcsolat magyar lélek és magyar föld között, mely nélkül igazi fejlődés és teremtő munka elképzelhetetlen, lassan meglazult és meg is szakadozott. Ha egy idegen ember Budapesten alaposan végig tekintett a forradalom előtt, bizonyára nem jutott eszébe, hogy ez a város egy erősen keresztény multu és túlnyomórészt földművelő országnak a fővárosa. A liberális korszak egész világnézete, politikája és gazdasági rendszere természetszerűleg hozták magukkal, hogy lassan Budapest lett az ország, az ország pedig: csak „vidék". Budapest szitt el minden gazdasági- és embererőt, Budapest szitt el minden nagy egyéni értéket, Budapesten halmozódott fel minden kezdés, akarás és lendület és mindez a sok erő idegen célok és idegen Istenek szolgálatába állott. Az ország, a liberális éra szójárása szerint a „vidék" hallatlan vérszegénységbe esett, szemben a tultáplált idegen Budapesttel. Csodálatos tespedés pora úszott a vidéki városok és falvak házsorai fölött s még az a kultura is, mely egy-egy régi vidéki város életét régebben olyan széppé és tartalmassá tette, még az is felette megvékonyult. A vidék élete egyenesen elmocsarasodott. S amint az márszokott történni minden vérszegény testtel: a magyar vidék vérében is elszaporodtak a legszörnyűbb bacilusok. Csak gondoljunk vissza afta a „közéletre", amely itt Békéscsabán a forradalom előtt volt! Lehetett-e egészséges az a társadalom, amelyben az alsóbbrendüség és pedig a szellemi, az erkölcsi és a testi alsóbbrendüség egyaránt, következetesen és kivétel nélkül didalmaskodott a felsőbbrendűség fölött?! EDben a városban szava sem volt sokáig, vagy ha volt, nagyon csöndes csak, a becsületes, a bátor, az önzetlen embereknek. Még a zsidóságból is leszorultak a közélet porondjáról azok a régi, tisztes emberek, alrikkel apáink még komoly barátságot tartottak s akik igyekeztek is, tudtak is simulni szivükben a magyar lélekhez. A zsidóság alja, pár üresfejű, arcátlan, alávaló nomád legény vakmerő terrorja alatt nyögött itt minden tisztességes ember és minden tisztességes intézmény: ezek hurcolták-a vörösök börtöneibe és a sirba apáinkat. Ezen a korszakon hál' Istennek tulvagyunk s ha semmi egyebet nem hozott volna eredményül a keresztény irányzat, csak a közélet levegőjének ezt a megtisztulását, már ez is olyan nagy dolog, melynek horderejét ma még át sem tudjuk látni. Ám hiába gúnyolódnak fölöttünk ellenségeink, hozott a keresztény irányzat más eredményeket is, többet is, ha nem is eleget, ha nem is annyit, amennyit akartunk és amennyit elérhettünk volna, ha mindnyájan jobban belefekszünk a munkába. Eredményeinket mégis csak gonoszok és vakok kicsinyelhetik le. Vissza kell térnünk az Istenhez és a magyar földhöz! Ha körülnézünk, jó lelkiismerettel mondhatjuk: íme az első lépések megtörténtek. Nagypénteken hallottuk a lutheránus magyar istenitiszteleten, hogy mind nagyobb és nagyobb tömegek kezdik fölkeresni az Isten Házát; ez a vallásos ébredésnek csalhatatlan jele. A keresztény egyházak élete uj lendületet kapott: megalakult a Protestáns Szövetség, az Evang. és Kath. Leányegyesület. Karácsonykor Beethoven karácsonyi énekét énekelték a nagytemplomban. — A Move hölgyei gyönyörű kézimunka anyagot halmoztak össze, mely Budapesten is elragadott mindenkit és halljuk, hogy e munkák Hollandiába is kikerülnek. A hölgyek, akik ezt a talpraesett mozgalmat viszik, talán át sem gondolták igazán, milyen nagy dolog az, amibe itt bátran belevágtak és milyen nagy perspektíva első részlete. Üzletet emlegetnek a sunyi gunyolódók, pedig ez szellemi és erkölcsi ébredés. Uj lelkitartalom ez a nemrégiben még pletykálkodásban kimerülő vidéki társasélet sivársága helyén. A Move szövő szövetNéhány szó a XVII. századbeli erdélyi magyar lakomáról Irta: VIDOVSZKY KÁLMÁN Most, amikor szivünk minden keserűségével oly sokat időzünk Erdélyben, szétdarabolt hazánk leggyönyörűbb részében — gyakran elfog a vágy, hogy lássam ezt a ragyogó multu országrészt teljes fényében, régi dicsőségében, magyar vidámságban. Különös szeretettel olvasgatom a régi ei iélyi Írásokat, mert amikor azok beszélnek hozzám, elfelejtem, hogy most nem a mienk ez a föld, mely ezer éve mindig a mienk volt, elfelejtem, hogy oláh bocskor tapossa azt a földet, mely a magyar urak sarkanytus csizmáinak büszke kopogásához volt szokva. Ilyenkor fokozott mértékben érzem, hogy nem lehet idegené az a föld, amelyhez annyi kedve? emlék, annyi ősi hagyomány fűzi ezer éve a magyart. Mostanában is ott jártam s amit a régi irások nyomán láttam, feltárom a Körösvidék olvasói előtt E szűkös világban a XVII. századbeli magyar bőség, világhíres vendégszeretet kapott meg. Ezt szeretném bemutatni egy főúri ház sok vendéget látó vidám napjának vázlatos leírásában. Be Bzeretném mutatni — ha csak hézagosan is — mennyi bőséget, mennyi vendégszeretetet, gondtalan derűt képviselt egyetlen mozgalmas nap a régi erdélyi kúriákon ? Kezdjük a napot reggellel. Pillantsunk be a XVII. sz.-beli erdélyi uraknak konyhájába, ebédlőtermébe, éléstárába és pincéjébe. Vájjon mi minden történik ott késő estig ? Alig hogy megvirrad, már készen van a finom reggeli. Nincs is időnk rá, hogy körüljárjuk a kastélyt (mert egy erdélyi ur kastélyában vagyunk, ahol rajtunk kivül még más vendég is van), hívnak a reggelihez. Most persze azt hisszük, hogy kávét, teát vagy csukoládét fognak felszolgálni? Tévedés. Mert „Rz reggeli ital nem vala az kávé, Híre sem hallatott, mi az az herbaté. Rz csukolátának nem volt semmi hire, Hozta be ezeket német jövetele. Rz régi magyarság ezeket nem tudta." — Bevezetésül valami mással kinálgálnak. Rz asszonyok apró kulacsaikból itatják a férfiakat. Finom fahéjviz, aquavita ez amelyből a legjobbat Brassóban főzik. Aztán pompás égett bor illata csap meg. Ott áll az asztal közepén egy nagy tállal. Mézzel édesítették, mazsola szólót, fügét szórtak bele. De hogy fogjunk az evéséhez?Megmagyarázza Apor Péter uram rigmusa: Az égett bort itták melegen kanállal, A fügét meg ették mind az malosával, Táplálták férfiak reggel ürmös borral, Magukat, nem voltak mert kényes gyomorral. Pompás kávézás lehetett! Igen ám, de hátha van aki nem szereti ez nemes italokat. Az sem marad éhen, mert telve van az asztal pompás magyar hideg ételekkel; válogathat mindenki kedvére. Van itt: disznóláb tormával, nyers káposzta, tehén hus, lud, szalonna, friss disznóhús, kalács, kapornyás lepény és fánk. Nem kell feltétlenül végig enni a menüt. Hisz' azért van annyiféle, hogy kiki válogathasson. Persze jó sokáig eltart a reggelizés. De azután csak vége szakad. Most van időnk délig. Azt hiszem nem lesz rossz, ha időtöltésből körülnézünk egy kicsit a konyhában. Az erdélyi magyar honyha óriási terem. Van benne öt hat hatalmas szabad tűzhely, asztalok, edényes polcok s egyéb szükséges bútorok és sok-sok szabad tér. Hogy benn vagyunk, épp parancsokat osztogat a főszakács s csak ugy sürügnekforognak a szakácsok, szakácsnék s egy csomó segítő cseléd. De van is itt dolog elég. Itt tehén hust főznek polyókával (burgonya), vagy talán szép árpa-kásával esetleg rizszsel. Amot murkot (répa), péterselyt (petrezselyem) tisztítanak, zöld borsót hántanak, mert már fő a kövér lud, melynek levét ezekkel Ízesítik. — Az egyik szakács tyúkot süt. Fokhagymával meg szalonnával spékelte meg. A berbécs (bárány) hust is alaposan megspékelték. Amott nyulat sütnek, melyhez egy szaíkácsnő pompás „fekete lét" készit. A csukát majd tormával adják fel. A disznóhúst kaszáslével. Kitűnő lesz a lengyel tyúk pörkölt is meg a rengeteg egyéb étel, mely a fő szakács ur dirigálása mellett itt készül. ügyes ember a szakács, meg is becsülik: Fizetése ennek száz német forintja Köntösire két sing fajlandis posztója Csizma, két negyvenes*) és három disznaja, Tizenkét köbölből állott a búzája, Egyéb apróság is, kásája s borsója Olykor-olykor vala szép diserétiója**) Persze nagyobb uraknál ez a fizetés is nagyobb volt. Érdekes a sütő ház is. Nagy tágas helyiség. Tele dagasztó teKnőkkel, nyujtódeszkákkal, lisztes, cukros, diós, mákos stb. ládákkal és hófehérbe öltözött sütőkkel. Itt készül a fehér cipókenyér, amely messzeföldön hires, melyet még a törők utazók is folyton emlegetnek. Itt sül a kalács, kürtös kalács, lepény béles és egyéb tésztafélék. Hogy milyen híresek voltak az erdélyi asszonyok az ilyesfélékről, azt élénken bizonyítja a moldvai vajdáné egyik udvarhölgyének gróf Káinoki Ágnesnek levele, amelyet úrnője megbízásából irt báró Apor Péternének: „. . . Kegyelmedet nagy szeretettel köszöntvén az méltóságos vajdáné, kéreti, megbocsásson, hogy kegyelmedet terheli, már amely inas iránt igérte kegyelmed jóakaratját, *) (40 vedres hordó bor. ••) Ajándéka.
