Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-03-17 / 58. szám

Kőrőavidák Békéscsaba, 1921..március 17 GONDOLATOK f Vannak még nemzetgyűlési képviselők, akik azt mondják, hogy nincs szükség a rend fokozottabb védelmét célzó törvényre, mert ez merénylet a közszabadság ellen. Ugyan mit szólnának ezek az urak, ha halották volna egy felelősségtel­jes állásban levő egyén „felvilágo­sításait", amivel a falusi népet el­látja. Nem kevesebbet igért az il­lető a népnek, minthogy ingyen fognak kapni földet, tehát ne sies­senek venni. Mintha csak a Káro­lyi-féle felfordulás napjait élnénk, ugy hangzik ez a „felvilágosítás." Ha felelősségteljes állásokban lévő „népbarátok" igy beszélnek jobb tudomásuk elienére, ugyan mit vár­hatunk a felelőtlen elemektől ? Igy kezdték a forradalmat is és végez­ték a kommunizmuson és az or­szág eldarabslásán. Talán mégis csak jó lesz, ha nem várjuk be összetett kézzel az ilyen és ehez hasonló „felvilágosítások" követ­kezményeit. * Vannak mir öntudatos keresztény ma­gyarok is. Mindgyakrabban halljuk, hogy az olyan mulatságokra szóló tiszteletje­gyek, melyeknek meghívói nem keresztény nyomdából kerültek ki, papírkosárba ván­dorolnak. Ez a magyarázata annak, hogy olyanok, akik ezelőtt soha sem zárkóztak el jótékonycélu mulatságok tiszteletjegyei­nek illő megváltásától, ma válaszolatlanul hagyják az ilyen figyelmet azért a figyel­metlenségért, melyet a keresztény öntu­dattal szemben tapasztalnak. * Gyakran emlegeti a keresz­ténysajtó a keresztény magyar ön­tudatot, amit minden keresztény ma­gyarban fel kell ébreszteni. Elvitat­hatatlan, hogy ez az egyedüli biz­tos orvosszere a zsidó tultengésnek ugy gazdasági, mint egyéb téren. De milyen kevesen tudják, hogy mi az az öntudat. Pedig tanulhatnánk ebben is a zsidóktól. A zsidó nem vásárol keresztény üzletben, nem vesz keresztény lapot s minden más dolgában is csak akkor veszi igénybe keresztény polgártársait, ha arra rá­kényszerülj ellenben soha se hagyja el hitsorsosát, segiti minden bajá­ban tanáccsal, pénzzel, amivel ép­pen teheti. Ez a zsidó öntudat. Te­gyük ugyanezt mi keresztény ma­gyarok keresztény magyar ember­társainkkal és megteremtjük vele a keresztény magyar öntudatot és a keresztény Magyarországot minden törvény, rendelet, sőt zsidóüldözés nélkül. De amig oda adjuk 2 koro­nájukat a destrukiiv-zsidó Estért és támogatjuk pénzünkkel a zsidó saj­tói, kereskedelmet, orvost, ügyvédet, addig hiába lesz minden törvény, minden zsidóüldözés, a zsidó csak boldogulni fog a keresztény magya­rok pénzén. * „Az egyik szin nem uralkod­hatik a másik kettő felett. Nem tür­jük és nem "engedjük soha, hogy nemzeti zászlónknak csak egyik szí­nét lobogtassák ebben a hazában." Ezt mondotta a lelkesedő ifjúságnak egyik szónok március 15-én. Külö­nösen jól esett ezt hallanunk, mert munkás-ajakról zúgott fel s egy olyan egyesület esküjét kiáltotta, a melynek tagjait minden áron az inter­nacionálé karjaiba akarják kénysze­ríteni már esztendők óta. Milyen más volna a magyar jövő, mennyivel jobban bizhatnánk nemzetünk fel­támadásában. ha minden munkás­lélek igy gondolkodna. Hiszen ez a haza csak azt kívánja fiaitól, a gaz­dagtól ép ugy, mint a szegény munkástól, hogy nemzeti, magyar legyen! Hiszen e nemzeti gondolat körén belül is megtalálhatja min­denki érvényesülését! Nem kellene egy munkásnak sem nemzetközinek lennie, hogy jogait kivívja. Mennyi­vel szimpatikusabban néznénk a munkásmozgalmakat, ha azok a há­romszínű nemzeti lobogó jegyében folynának le 1 Mennyivel közelebb volnának egymáshoz a munkások és a munkaadók, ha nem húzna vörös vonalat közéjük a nemzetkö­ziség! És mennyivel közeiebi) vol­nánk az újjászületett nagy Magyar­országhoz! . . . Ujabb jelöniének az orosz­országi helyzetről Reval, márc. 16. A kronstadti fel­kelők elutasították a szovjetek kom­promisszumos megegyezésre vonat­kozó ajánlatát. Pétervár egyik kerületében a leg­utóbbi választásokon a menseviki jelölt 500, a bolseviki pedig 5 sza­vazatot kapott. Lenin hangoztatja, hogy kimerült teljesen. A feketetengeri orosz-flotta mat­rózai között is felkelés ütött ki. A szovjetkormány kinai csapato­kat küldött Kronstadt ellen, ame­lyek azonban súlyos veszteséggel futamodtak meg az ellenforradal­márok ágyutüzében. A vörös csapatok vesztesége a legutóbbi napok harcaiban 8 ezer halott. Március idusának megünneplése Békéscsabán A március 15-iki ünnepségek legnagyobb részének lefolyását meg­írtuk tegnapi számunkban. Ma még a következő megemlékezésekről szá­molunk be: A békéscsabai iparostanonciskola ifjúsága f. hó 16-án délután 3 óra­kor megtartott ünnepélyén emlékezett meg az 1848. márc. 15-iki esemé­nyekről. A lelkes hangulatban le­folyt ünnepély műsora a kövekező volt: 1. Hymnus. Énekelte az ifjú­sági énekkar Mészáros Gyula tanitó vezetése mellett. 2. Nemzeti ima. Elmondta Krnács Mátyás I-c) oszt. tanuló. 3. A nagy nap jelentőségét Darida Károly tanitó méltatta. 4. Szabolcska Mihály: „A hazaszeretet­ről" Szavalta Szlavkovszki József III. o. t. 5. Messze, messze Rodos­tóban. Énekelte az ifj. énekkar. 6. Jánosi: „Ne féltsétek a magyart." Szavalta Kiszely György II—b) o. t. 7. Ábrányi Emil: Hazám ifjúsága. Szavalta Csabjánszki Andrási—c)o. tanuló. 8. Uhrin Károly igazgató záróbeszéde. 9. Szózat és Koss.uth­nóta. Énekelte az ifj. énekkar. Közvacsorák. Békéscsabának minden jelenté­keny egyesülete közvacsorára gyűlt össze március 15-én este, vhogy a fehér asztalnál, testvéri együttérzés­ben is kifejezést adjon hazafias ér­zésének. A békéscsabai kaszinó egyesület a Fiume éttermében rendezett 60 terítékű vacsorát. A nap jelentősé­gét Vidovszky Kálmán méltatta a márciusi léleknek szebb, magyarabb jövő akarásának, minden magyar szívben való megizmosodására ürít­vén poharát. Bertöthy István dr. el­nök köszönte meg ugy Vidovszky­nak, mint Berényi Antalnak a ka­szinó ünnepségein való hatásos sze­replésüket. Az Ébredő Magyarok Egyesülete a Fiume vendéglőben tartott impo­záns, mintegy 200 terítékű közva­csórát. Az ünnepi szónok Saguly József voll. Mesterien megszerkesz­tett beszéde mély hatást gyakorolt a jelenlevőkre. Felszólalt még Bá­lás Béla máv. főfelügyelő az ébredő magyarok vasutas csoportjának el­nöke. A Békéscsabai Kisgazdák Egylete és a Kisgazdaifjak Művelődési Egye­sülete együttesen ünnepelte meg március idusát társasvacsora kere­tében, amelyen a békéscsabai gaz­datársadalom és a kisgazdaifjuság szine-java impozáns számban vett részt. Az ünnepi szónok Péterffy Lajos tanár volt. Patay András kis­gazdaifju elszavalta azután Ábrá­nyinak „Mi a haza" cimü költemé­Mi van ma ? 1921 március 17., csütörtök R. kath.: Patrik pk. Prot.: Getrud. A nap kel reggel 6 óra 11 perckor, nyugszik délután 6 óra 7 perckor. A hold kél reggel 10 órá 47 perckor, nyugszik éjjel 1 óra 17 perckor. Este 7 órakor BIME dalárda összpróbája Este 7 órakor : Színházi előadás Tetteket! nyét. Végül dr. Kiiment Z. Pál sza­valta el Gyóni Gézának, az orosz hadifogságban elhunyt békéscsabai költőnek a „Gyűlölet" cimü versét. Bohus M. György szép szavakkal köszönetet mondott a szereplü fia­talságnak sikerült első működéséért s arra kérte a Kisgazdaifjak Mű­velődési Egyesülete tagjait, hogy a jövőben is minél gyakrabban ren­dezzenek az idősebb tagokkal együttesen ilyen lélekemelő elő­adást, mert az ugy a gazdatársa­dalomnak, mint hazánknak is csak javára lesz. Péterffy Lajos in­dítványára elhatározta a két egye­sület elnöksége, hogy az eláhok kivonulása és a nemzeti hadsereg megérkezése napjának évforduló­jára, március 29-én nagyobb pro­grammal örömünnepélyt rendez s annak előkészítésére öt tagu bi­zottságát küldött ki. A Polgári Kór tagjai nagy szám­ban gyűltek egybe ünnepélyükre. Vacsora előtt az egybegyűltek a Kossuth-nótát énekelték el. Az ünnepi szónok Áchim László volt, aki történelmi visszapillantás­ban világította meg a nagy napat. Kozsuch István a Tavaszhoz cimü irredenta költeményt szavalta el. Papp Sándor felolvasta egy. saját szerzeményű verséi. Könyves-Tóth Kálmán szellemes felszólalását még több pohárköszöntő követte. A kör tagjai a késő éjjeli órákig voltak együtt. A derült hangulat mellett nem feledkeztek meg a szüköikö­dőkről sem 1035 koronát gyűjtve a szegény iskolások felruházására. Az Iparos Olvasókör, BIME és az Előre MTE. együttesen ünne­pelte társasvacsora keretében már­cius idusát a Próféta- vendéglőben. Az ünnepi szónok Timár Endre volt. Méltatták még a nag^, napot Zlehovszky János, Simon Béla és j Nigrinyi János. A békéscsabai Ipa­rosifjak Művelődési Egylete (BIME.) nevében pedig Gálik János mon­dott beszédet. Az Erzsébethelyi Polgári Olvasó­kör a dalárdaval együtt tartotta ün­nepi vacsoráját, melyen Tantó Jó­zsef igazgató mondott beszédet. Felköszöntőket mondtak: Sass Ist­ván, Droppa Gyula, Varga Elek, dr. Linder Károíy és Darida Ká­roly. * Mindenütt lelkes, izzó magyar hangulat volt. Az élni akarásnak impozáns erővel való megnyilvá­nulása biztatóvá, reménykedővé tette ezt a ragyogó napot fello­bogtatva a jobb jövőben, magyar megújhodásban vetett hitet. Hasábokon keresztül tárgyalta az ország minden lapja azt a hatalmas gyűlést, amely március 14-én zaj­lott le a fővárosban s amelyen te­temre hivták a, forradalmaknak, az alávaló békének és mai nyoraoru­ságainknak megteremtőjét, a libe­rális zsidó sajtót. Hasábokat olvastunk a nagygyű­lés előkészületeiről és hasábokat olvasunk a lefolyásáról. A Társadalmi Egyesületek Szö­vetsége olyan harcosokkal kezdte meg a nemzetgtjilkosok ellen küz­delmét, akiknek izzó lelke, tiszta múltja, tántorithaíatlan jelleme és elszántsága biztos fegyver. Az ország társadalmának kiváló alakjai végeláthatatlan sorokban gyü­lekeztek közkatonáknak a küzdelem megvívására. Mind egy akarattal, ami a nagygyűlés által elfogadott határozati javaslatban jutott kifeje­zésre : — Aggodalommal állapítja meg a nagygyűlés, hogy a sajtó ügyének rendezése késik, a destruktív sajtó pedig ezalatt uj erőre kapva, folytatja harcát a magyarság egyetemes ér­dekei ellen. Ezért a destruktív sajtó elleni mozgalomhoz minden erejével, egész súlyával és lelkesedésével egy­akarattal csatlakozik és szükséges­nek tartja legfelsőbb, pártatlan sajtó­bíróság kiküldését, mely a hathónapi elévüiés megszüntetése után ítélkez­zék a sajtónak a forradalmat elő­idéző bűneiről. Kimondja az Az Est, a Világ, a Pesti Napló, a Magyar­ország és a Népszava cimü lapok­kal szemben a legteljesebb társa­dalmi bojkottot. A naggyülés nem tartja a fajtudatos keresztény poli­tikával összeegyeztethetőnek, hogy miniszterek, politikusok vagy bár­mely öntudatos keresztény magyar az emiitett lapok részére interwiewet vagy más közleményt adjanak. Köve­teli a sajtótörvény sürgős revízióját. A nagygyűlés és minden tagja fogadalmat tesz a mai határozatok legszigorúbb betartására és a további teendőkre nézve szabad kezet tart fenn magának." Mennyi erő! Aki nem ismeri a zsidókat, azt hinné, hogy ennek láttára meg­semmisülten, kétségbeesetten száll­nak magukba. Pedig dehogy 1 „Az Est* hamar feltalálja magát. Elnevezi a magyar társadalom nagyjainak ma­gasztos küzdelmét — reklámvállal­kozásnak és lekicsinylő mosolyt erőltet ábrázatára. Tőlünk függ, hogy szájára fagy­jon ez a torz mosoly ! Ha minden igaz magyarember kötelezőnek is­meri el magára a nagygyűlés ha­tározatát, ha minden magyarember undorodva fog elfordulni becsüle­tének, boldogságának, hazájának és nemzetének árulóitól : a zsidó újsá­goktól ; akkor ez vol taz Esték utolsó mosolygása! Csonka Magyarország — nem ország,

Next

/
Oldalképek
Tartalom