Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-03-15 / 56. szám

Békéscsaba, 1921. március 24. Csütörtök II. évfolyam 64 . szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 függstlen keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 3§ K, negyedérre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szára ára 2 korona 9 szabadság érteke Hetvenhárom évvel ezelőtt a ma­gyar nemzet ünnepelt: Pünkösdje volt. Kiáradt a szabadság lelke és mgujitotta a nemzetet. Csak egy eszme ment útnak annyi milliók kö­zül, csak egy csillaggal több annyi milliók között. De ez az eszme az Isten gondolata, erős, mint a szere­tet, termékeny, mint a lángész, jósá­gos, mint a napfény. Egyik kezében kard, másikban szerszám: rombol és épit. Nézi a kezünket, bilincs van rajta, nézi a lelkünket, lemondó, csupa kéreg az, de beleviszi a mennyei tüzet: az emberi öntudatot. Ember vagy! Nem buta téglahordó a világ fáraóinak pyramisánál, élj tehát, nőlj fel lelked pincelakásából az emberi méltóságba. Nem vagy ur, de méltóság . . . ember, a leg­szebb isteni gondolat a földön. Ez az eszme, mely igy emel, szé­dit, elbűvöl, a szabadság eszméje. Szabadság: a magyar nemzeti erő méltóságos öntudata. Akkor nem gá­zolt vérben diadalmi szekere, mámo­ros volt a nemzet, de nem részeg. Nem morzsoltunk szilánkká régi tró­nokat, nem gázoltunk vérben, nem ordítottuk át az utcákat és tereket, mert ugy éreztük, hogy csak müveit nemzet érdemes a szabadságra. Nagy adomány szabadnak lenni az egyén életében is. Mentve lenni idegen erőktől, együtt repülni gon­dolatainkkal. Felmelegedni érzel­meink tűzhelyénél, szabadon érezni . . . sirni, ha a köny lázasan szom­júhozott és nevetni szabadon, ha az öröm beköszöntött. Emberi tervek­nek, törekvéseknek szabadsága anya­tejük, nélküle nincs élet, csak ten­gődés. * És igy állunk a nemzet életében is, hiszen a nemzetnek is megvan a maga lelke, vannak gondolatai, eszméi, melyeknek megvalósításáért küzd ; vannak vágyai, reményei, me­lyek megtestesüléséért áldozik. Az a nemzet, melyet eszmék nem bánta­nak, nemzeti vágyak nem hevítenek, beleolvad idegen nemzetek testébe. Csak addig van és lesz erő ben­nünk, mig nemzeti eszmék igézete alatt állunk . . . csak addig van jog­címünk az önállóság gyönyöreit élvezni, mig saját reményeink szálait tudjuk szövögetni lelkünk remélő gazdagságából. Ha kialszik belőlünk a lélek, ha elpárolog a vágy és ki­költözi'' a gondolat, nem kell már sirásó, megástuk a sírt önmagunk­nak. Ma emlékezünk, visszahívjuk a multat. Előttünk a szent mult, mely jövendőről beszél; forrás, ahonnan szívjuk az erőt, mikor Herkulesekkel birkózunk. Nekünk a mult élő, ele­ven hatalom, mely mint hazatérő lé­lek közöttünk bolyong, melynek ko­moly léptein lessük, hogy felrázzon a megadás, a lemondás lomha jég­hegyeinél, nekünk a mult ősáramlat, mely a nemzet lelkében kering, mint halhatatlan, örök erőforrás. Ez a mult azt tanítja, hogy nap­számosai vagyunk mindnyájan az általános nagy nemzeti gondolatnak s kell, hogy a nemzet nagyságát szolgáló öntudat aranyozza be mun­káinkat, ha csak egy homokszemét képezzük is a nagy összeségnek, vagy csak egy szerény hangjegyét a nagy nemzeti hymnusznak. Hiszen az isteni gondviselés nagy erőforrá­sokat ültetett el nemzetünk lelkében, mint nemzet bírjuk a tehetségek összes adományait, csakhogy keveset hivunk abból életre, nagyon sok ugy szunnyad bennünk, mint örökös vágy. Fei a szivekkel! Bármit mutat is a jelen : e nemzet nem halt meg, csak aluszik. Hívjuk el a Jeremiásokat a siralmas vizeitől, parancsoljuk le a romokon busuló Máriásokat. Van itt erő: izom a karban, gondolat az agyban, szívósság az akaratban. Bele nézek a mult tengerébe, a nemzeti mélybe : micsoda oroszlánok mozog­nak lent mélyen álmodva . . . Ezek az erők ki fognak pattanni, ezek az oroszlánok fel fognak ébredni, azok a nemzeti bimbók ki fognak hasadni, azok a röpködő sóhajok meg fog­nak pihenni. Támad Lehel ... az elnyomók nyargalnak remegve, mint a Zagyvánál egykoron Zalán . . . Nemzeti örökkévalóságunk zálogait önmagunkban hordozzuk. K. Gy. Általánosságban elfogadták a rendjavaslatot Orozd? szerint destrukcióra szükség van. — A nemzetgyűlés mai ülése. Budapest, márc. 14. A nemzetgyűlés mai ülését há­romnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Napirenden van az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló tör­vényjavaslat. Az első szónok: Bárczy István. Nem fogadja el a javaslatot, amely nem éri el — szerinte — azt a célt, amit akar. Hozzájárul Rassay Károly javaslatá­hoz, hogy küldjék vissza a javasla­tot az igazságügyi bizottsághoz, teljes átdolgozás végett. Csukás Endre a törvényjavaslatot szükségesnek tartja és azt minden fentartás nélkül elfogadja. A bolse­vizmusnak még mindég van talaja és vannak csoportok, melyek szüle­tett forradalmárok és népbiztosok. Drozdy Győző flndrássyval pole­mizál, aki — szerinte — nem ho­zott fel olyan érveket, amik őt meg­győzték volna. Ha a javaslatból törvény lesz, hiábavaló a sajtó- és gyülekezési szabadság. Némi dest­rukcióra szükség van minden tár­sadalomban (?!). Jól tudja, hogy a javaslat titkos célja a sztrájkok el­nyomása. Rend lesz, de temetői rend. Hornyánszky Zoltán : R szabad­ság eszköz és nem cél. Csak kor­látok közé szorított szabadság ve­zet célhoz, egyébként csak vesze­delem származhatik belőle. R ke­resztény morál is követeli ennek a javaslatnak a törvénynyéválását. Itt pártpolitikának, amikor namzetvé­delemról van szó, helye nincs. El­fogadja a javaslatot. Ezután a javaslat általános vitá­ját befejezték. Bernolák Nándor előadó foglal­kozni fog az egyes felszólalásokkal is. Ezúttal csak általánosságban be­szél és kéri, hogy az általános tár­gyalás alapjául fogadják el a javaslatot. Elnök felteszi a kérdést. Rassay kéri a Ház határozatké­pességének megállapítását. Mig a jegyző olvassa a jelenvolt képviselőket, Balla Aladár kimegy. Meskó Zoltán utána kiált: — Miért nem marad bent? Balla: Levelet kaptam! Csak szavazzátok meg ti! Miután a Ház nem határolatké­pes, elnök az ülést negyed órára felfüggeszti. Szünet után a javaslatot általá­nosságban elfogadták. Hegyeshalmi Lajos keresk. mi­niszter a postai díjmérséklés meg­szüntetéséről terjeszt elő törvényja­vaslatot. Az osztályok mellőzésével kiad­ják a pénzügyi- és köz lf eazgatási­bizottságnak. 2 óra után az ülést az elnök fel­függeszti. Délután Kerekes és Rassay be­szélnek,^ majd Tomcsányi V. Pál igazságügyminiszter után Dánér Béla, Zákány Gyula, Drozdy Győző, Turi Béla és Bernolák Nándor szólalnak fel, mely után az első szakaszt a Ház változatlanul elfogadta. Az ülés lapunk zártakor még tart. Táviratok Berlin, márc. 12. Oroszországból ellentétes hirek jönnek. Legvalószínűbb az a hel­singforsi jelentés, hogy Pétervár körül uj harcok fejlődtek ki s a Balti-flotta bombázza a Péter-Pál erődöt. Pétervár több külvárosa lángokban áll. Egy erős különít­mény partraszállt és Péterhof-felé halad. 8000 vörös katona a felke­lőkhöz csatlakozott. Őreinél Budieni 12.000 lovasa is az ellenforradal­márok mellé állt. Lemberg, március 14. A lengyel­orosz békét 17-én vagy 19-én aláírják. Laibach, március 14. A firenzéből kitoloncolt Károlyi Mihály grófot, ki Jugoszláviában van, valószínűleg Pécsre viszik, hogy a Magyarország­ellenes bolsevista agitációban közre­működjék. Koppenhága, március 14. A lapok­nak az a híre, hogy Pogány József volt népbiztost agyonlőtték, nem felel meg a valóságnak. Pogányt Trockij letartóztatta s a börtönben öngyilkos lett. Szombathely, márc. 14. Huszár Károly a sárvári kerület nemzetgyű­lési képviselője vasárnap délután tar­totta meg beszámolóját Sárváron. Kolozsvár, március 14. Az összes magyarnyelvű lapok megjelenését betiltották. Népgyűlés a destruktív sajtó ellen Budapest, március 14. Tegnap délelőtt 11 órakor a Tár­sadalmi Egyesületek Szövetsége a Vigadóban és a Petőfi téren nép­gyűlést tartott a forradalmat előké­szítő újságok bojkottja és megbün­tetése tárgyában. R vigadói gyűlést Wolff Károly nyitotta meg és a megszervezett magyarság nevében tiltakozott a destruktív sajtó akna­munkája ellen s követelte a bűnö­sök megbüntetését és a sajtóka­mara felállítását. Többek felszóla­lása után a határozati javaslatot Bernáth István terjesztette elő. Követeli, hogy egy pártatlan bíró­ság vizsgálja meg a sajtónak a for­radalmat megelőző időben való ma­gatartását és a bűnösnek talált la­pokat be kell tiltani. Addig is Rz Est, Pesti Napló, Magyarország és Világ cimü lapokat, mint a forra­dalmak felidézésében legbünöseb­beket, a legerélyesebb társadalmi bojkott alá kell helyezni. A javaslatot ,a népgyűléseken egyhangú lelkesedéssel elfogadták és küldöttséggel juttatták el Horthy Miklós kormányzóhoz és Teleki Pál gróf miniszterelnökhöz. Az óriási tömeg a legteljesebb rendben oszlott szét és rendzavarás sehol nem történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom