Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-02-27 / 47. szám

Békéscsaba, 1921. február 27. Vasárnap II. évfolyam 47. szám. =35 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szá« A szerkesztőség telefon száma: 60 , Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona Nem vásárolt jóformán senki a csabai vásáron. A rengeteg állatot visszahajtották gaz­dáik, bár az árak egyáltalán nem voltak tartottak, sőt a legutóbbi he­tek áraihoz képest további jelenté­keny ármérséklés volt észlelhető. Megmagyarázhatatlan ez a hirtelen, pánikszerű tartózkodás a vásárlások­tól s a pénznek ez a visszahúzó­dása s mással igazán nem magya­rázható, minthogy az árak nem vol­tak reálisak s a legkisebb behatásra is óriási hullámzás állott be és a fo­gyasztó közönség most további, ka­tasztrófális mértékű áresésektől fél. Ez a magyarázat körülbelül fedi a valóságot, mert ha figyelemmel ki­sértük az áremelkedések mikéntjét, láthattuk, hogy az ilyen sokszor nem természetes folyománya volt az ese­ményeknek, a háború különböző fá­zisainak s a világpiaci alakulások­nak, hanem külső behatások érvé­nyesültek, amiknek eredménye egész­ségtelen eltolódásokat idézett elő a piaci árakban. Kétségtelen, hogy ez az üzlettelenség csak átmeneti jel­legű s az őstermelés produktumai­ról át fog terjedni az ipari termé­kekre is és ha a kettő összhangba jut, akkor realizálódni fognak az árak. A pénzügyminiszternek figyelnie kell az áralakulásokat és különös gondot kell fordítania arra, hogy az árak letörése, helyesebben az áru tényleges értékének megfelelő árki­alakulása ne csak azoknál a cikkek­nél következzék be, amelyekben ter­melők vagyunk, tehát amely cikkek­ben kivitelre számithatunk, de azok­nál az ipari cikkeknél is, amik nagy­része behozatal utján kerül az or­szágba. Itt különösen a közvetítő kereskedelemmel szemben kell kí­méletlenül eljárnia a kormányhata­lomnak, mer! eg lehet köve­telni az ő_.emelőtől az áldozatkész­séget, ugy meg kell követelni az ipartól is, a kereskedelemtől is, hogy az ország, a köz érdekében áldoza­tokat hozzon. Az üzlettelen csabai vásár intés a pénzügyi kormány szájára, hogy nemcsak a hangulatkeltő intézkedé­seket kell végrehajtani, amelyek ter­mészetszerűleg idézik elő a pénz eltűnését, hanem okos pénzpolitiká­val realizálni kell az árakat s főleg egyensúlyba hozni az ipari piacot a mezőgazdasági piaccal. A mestersé­ges és pénzünk belső értékével arányban nem álló áralakulás ösz­szeomlott az őstermelés piacán, te­hát össze fog omolni az ipari ter­melés piacán is. Ha pedig ez, mint természetes folyamat nem következ­nék be, a pénzügyi kormány fel­adata elősegíteni, mert különben katasztrofális következménye lesz az egyoldalú áresésnek. Három mázsa fehér Kenyeret foglaltak ie Orosházán Békéscsaba, febr. 26. Több feljelentés alapján széleskörű vizsgálatot indítottak két oros­házi kenyérgyáros ellen, akik a lefoglalt elszámolások^ tanúsága szerint nagymennyiségű búzát vásároltak össze métermázsánként 1300—1550 K-ért. Készleteiket őrlési engedély nélkül őrölték le s az így nyert fehér­lisztből kenyeret sütöttek, melynek kilogrammját 1850 K-ért bocsájtották a viszonteladók rendelkezésére. Az eljárás megindult a kenyér kicsinybeni árusitói ellen is,"akik 20 koronát szedtek a kenyér kilogrammjáért, Egyik kenyérgyárban kétezer darab másfél kilós hófehér kenyeret találtak száradófélben, amit a gyáros megőrölve, zsemlemorzsa­ként akart forgalomba hozni. A Ház szombati ülése Budapest, február 26. A Nemzetgyűlés szombati ülésé­ről alábbi tudósításunk számol be : A kormányprogramul vitájában elsőnek Szabó József szólal fel. A népjóléti minisztérium működését nem tartja kielégítőnek. A kormány szociális programmjával nem elég­szik meg. Tisztviselő- és munkás­kamarákat követel. Kikel a jelen­legi osztályuralom ellen, amelynél fogva a városok lakossága kuko­ricáskenyéren él, mig falun a disznó is búzát eszik. Ferdinándy Gyula Paliaviciai őr­grófnak ellene intézett támadására válaszol. Kijelenti, hogy a belügy­miniszterséget tényleg hatásköri ösz­szeütközés miatt hagyta el. Tilta­kozik a lóeltulajdonitás vádja ellen. A Ház kimondja, hogy legköze­lebbi ülését hétfőn délelőtt tartja. Szünet után a külügyminiszter Karaffiáth Jenőnek a felvidéki püs­pökségek ügyében hozzáintézett in­terpellációjára válaszol. Kijelenti, hogy a Szentszék a szóbanforgó püspökségeket a magyar herceg­prímás megkérdezése .nélkül bocsáj­totta a csehek rendelkezésére.',,Vég­leges intézkedések a békeszerződés hatálybalépéséig nem történhetnek. Hegedűs György a zsidó- és szabadkőmüveskérdésroi interpelIái. Megállapítja, hogy a szabadkőmű­vesek táborából harcízaj hallatszik. A kormány intézkedését kéri elle­nük, mert ók az ország megrontói. A liberális malterral emelt épület összeomlott és maga alá temette a nemzetet. Az ország területéből ma 5 millió hold zsidókézen van. A zsidók kezében van a munkásság is. A szabadkőművesek 85 száza­léka zsidó. A páholyok mélyen bele nyúltak a politikai életbe. Képvise­lőket szareztek meg maguknak. Tagjaik közt voltak Polónyi Géza, Sándor Pál, Bródi Ernő, a külügy­miniszter és több más politikus is. Az országnak pedig csak egy ha­lálos ellensége van: a zsidóság és ennek fegyvertársa a szabadkőmű­vesség. A páholyok tagjai ellen bűnvádi eljárás megindítását kö­veteli. Az igazságügyminiszter válaszá­ban kifejti, hogy a páholyok fel­oszlatását szükségesnek tartotta, az azonban nem szolgálhat okui bűnvádi eljárás megindítására, hogy valaki tagja volt a páholyoknak. Pallavicini tiltakozik az ellen, hogy Ferdinándyt névszerint meg­vádolta volna. Huszár Károly Ereky tár^dására válaszol. Ereky bocsánatot kér. Több személyi vonatkozású felszó­lalás után azülés véget ér. 9 szabadság országából Még mindig vannak hazánkban és a külföldön oly könnyen hivő és gondolkozni nem szerető emberek, akik azt hiszik, hogy a kommuniz­mus három évi uralom után meg­szelídült, hogy az ázsiai banditák uralma alatt jó dolga van a sze­gény embernek. A mult év augusz­tus havában egy német telepes hoz­zátartozóinak Cherson vidékéről le­velet irt Németországba. A levél ez év elején rendeltetése helyére ért s a német lapok közölték. Hü képet nyerünk az ottani állapotokról. A levél fordítását közöljük mi is az alábbiakban: Kedves atyám, testvéreim, roko­naim a közelben és távolban, üdvö­zöllek benneteket, ha Isten is ugy akarja és megkapjátok levelemet. Mostjlkalom adódott a levélkül­désre, a múltkor egy ily alkalmat elmulasztottam. Hogy vagytok? De bármint vagytok is, ha elszegényed­tetek is, legalább biztonságban éltek és szabadok vagytok I Igen, szaba­doki Mert mi itt az úgynevezett szabadság országában jobban le vagyunk bilincselve, mint a rabszol­gák. A mi életünk folytonos rette­gésben morzsolódik le. Nincs fogal­matok arról, hogy milyen a mi éle­tünk ebben a hazug szabadságban. Mindennap a „kiosztásra" kell vára­koznunk. A föld az államé, de a lakosságnak kell azt megművelnie. Az állam ad élelmiszert, ruhát stb. De milyen az a kiosztás! A nő szabad. Nincs többé házasság. Az újszülött gyermeket egyhónapos ko­rában elveszik az anyjától és cse­csemő-otthonban helyezik el, ahol a szoptató anyákat is elhelyezik. Nem szabad többé családi életet élni. A gyermekeket a bolseviki programm szellemében akarják nevelni. Az odesszai árvagyermekeknek nem sza­bad többé templomba járni és imád­kozni. A mi árvaházunkb?n is be­tiltották az imádkozást. Az imaház szentírás mondatait is le kellett ka­parni a falakról. Óvodát állítottak. Három zsidó kisasszony gondozza abban a gyermekeket 3—7 éves korukig oly szellemben, hogy a gyermekek elszokjanak szüleiktől. Mily rettegés! Mindent meg sem irhatok. Végtelen borzalmat érzek, ha erre a nyomorúságos létre gon­dolok. Ezek az emberek elhagyták az Istent. Csak az ő mostani uraikat istenitik, Lenint és Trotzkit. Másokat is imádnak, de ezek már meghaltak s ezek: Luxenburg Róza, Liebknecht és Bebel. Valóságos vallásüldözés kezdődött meg nálunk. Csak töredékekről számolok be néktek, mindent le sem irhatok. Majd mindennap búzát, árpát, zabot kell beszállítanunk és pedig ingyen. Községünk 3 doboz kocsikenőcsöt, egy kanna kenőolajat, fél zsák durva sót és egy kis dohányt kapott. Ez csak a kezdet. Dolgozunk és éhe­zünk. Örökös rabság ez. Hetenként minden tehén után két font vajat kell beszolgáltatnr k; de ez nehezen megy, mivel nagyon rossz a legelő és kevés a tej. Minden tyúktól két tojást kell beszolgáltatnunk. De ez mind semmi. Most a ruhaneműt rekvirálják. Azt a pár rongyot, amink még van, jól el kell dugnunk. Az ágynemüeket és bútorainkat is el akarják szed:,i, azokat már el nem dughatjuk. Odesszában a gazdag­embereket kirabolták, dolgaikat Nagy­oroszországba küldték. Sok vasúti kocsit megtöltöttek a felsőbb és középosztály asszonyaival és leányaival s ezeket a frontra me­nesztették. Ott a chinaiaknak és más csőcseléknek szüksége van asszo­nyokra. Sokat közülök meggyalázva hoztak vissza. A kórházak megteltek és nincsen gyógyszer. Nagy félelem­ben és rettegésben élünk. Azt be­szélik, hogy a vár<3Si asszonyok után most már a falusiak következ­nek. Plakátokon behívták a nőket

Next

/
Oldalképek
Tartalom