Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-01-06 / 4. szám

Siársövídék 2 Elhatározta még a választmány, hogy az egyesület hetenkint közle­ményeket fog közzé tenni a „Körös­vidékiben, hogy tagjait állandóan tájékoztassa az egyesület működé­séről és időszerű gazdasági kér­désekről. GONDOLATOK * * * Mózes és Apponyi. Hogyan kerül össze ez a két név, a bibliai Mózes és Apponyi Albert gróf neve ? Egyszerű. Apponyi, aki mindenkor „fekete* volt, „csuhás" volt és an­tiszemita volt, öregkorára reálpoliti­kát csinál és olyan beszédeket mond, hogy a zsidóság a gyönyörtől szé­dül és még megérjük, hogy Rup­pertnél is jobban fogja őt szeretni. Egy ilyen beszédét méltatja egyik zsidó hetilap legutóbbi száma s a dicshimnuszt igy kezdi: . . . a pusztában járó tűzoszlop mutatta az utat ... már t. i. Mózesnek és a zsidóságnak. — Ilyen tűzoszlop Apponyi . . . Hm! Valamit nagyon rosszul, nagyon, nemzetellenesen csinálhat a nemes gróf, ha — a zsidóknak ennyire tetszik! * Megindultak ismét a vonatok s az utcákon elomlott a nyüzsgő idegen­ség, mint az útszéli csatorna felhú­zott zsilipje alól szivárgó szennyvíz, mely piszkos gyűrűket ver, ahol a patakba ömlik. A motoron ma két mosdatlan pesti zsidó ült mellém. Fejüket összedugták és csakhamar suttogva tárgyaltak, hol magyarul, hol németül, azonban mindég zsidós kiejtéssel. A német szavakat bátrab­ban, hangosabban ejtették ki s igy kényelmesen leshettem el párbeszéd­jük tekintétyes részét. Valami csem­pészáruról beszéltek. „— Az oláh — meséli a vörö­sebbik — még mindig átengedett szó nélkül. Csak a vámösszeg két­szeresét nyomom a markába. A múlt­kor meggyült a bajom egy magyar csendőrrel. Lestoppolt. Váriam, hogy ketten maradjunk, aztán mutattam neki egy ezrest. Azt hiszed, bedőlt ? . . . Gondoltam, jó, ha te marha vagy, hát legyél marha ! Akkor meg­csíptek. 1' Az én Szecskó István bátyám Irta: Gajdács Pál IV. A rántotthal-vacsora. Nehogy a rossz világ azt higyje, hogy Szecskó István bátyám sze­reti a potyát, de ő maga senkit sem tud megvendégelni, egy na­pon valamennyi tanyai szomszédját fölkereste, hogy egy kis haivacso­rára meginvitálja őket. — A mu!t éjszaka, tudjátok az ilyen öreg embernél megesik az, nem tudtam aludni, hát veszem a hálót, kimeggek a szárazérre s lás­sátok nem hiába mentem, fogtam uyyanis egynéhány igen szép poty­kát és csukát; estére együtt fo­gyaszthassuk el! — mindenik szom­szédjához ezzel állított be. De azután mindenütt kolledált is, itt 20—30 tojást, ott egy kenyeret, itt pálinkát, ott bort, szóval az öreg annyit supplikált össze, hogy csu­pán abból 20—25 embert könnyen meg lehetett volna vendégelni. Összenevettek s még azt sem tar­tották szükségesnek, hogy körül­nézzenek, hogy nem hallotta-e meg valaki a kis kaland históriáját. Megálltunk a színház előtt, le­szálltak, a Nádoi ba igyekeztek. Csempészek. Kinek jelentsem fel őket és hogy ? * Liberalizmus. A „Körösvidék" tegnapi számának vezércikke, érin­tette a liberalizmust, mint aminek a zsidók is, de mi is mindent köszön­hetünk. Mindent. Ők hatalmukat, mi nyomorúságunkat, szétdaraboltságun­kat, mártírjainkat; Ők fűtött, puha, szőnyeges palotáikat, mi a waggo­nokat; ők dus lakomáikat, mi szá­raz, keserű kenyerünket; ők villany­fényes pazar szórakozásaikat, pezs­gős mámorukat, mi könnyeinket, gyászunkat. Mindent, mindent nekik köszön­hetünk, a liberálisoknak — a zsi­dóknak. És ezt nem szabad elfelej­tenünk, mert ők maguk, a zsidók mondják. Büszkék rá ! . . . eisiKMsauBssísHaaieanacsMaicias^Ba Nyuptmagyarország sorsa Budapest, jan. 5. Az ántánt ötös tanácsának jegy­zéke még nern érkezett meg s- igy Nyugatmagyarország ügyében a kor­mány csak Praznovszky Iván párisi követ értesítésére van utalva. Meg­állapítható, hogy a politikai körök­ben az ideges feszültség megszűnt és a kormány felvilágosításai ulán a kedélyek megnyugodtak. Általá­ban az a nézet, hogy a nyugatma­gyarországi ügy eseményeiért a fe­lelősség az osztrákokra hárul.Egyéb­ként bíznak abban, hogy bár mit tartalmaz az ántánt ötös tanácsá­nak jegyzéke, azt diplomáciai jegy­zékváltás fogja követni. A nemzetgyűlést semmi esetre sem hívják egybe, mert a kormány teljesen szabad kezet nyert á* dol­gok intézésére. Népszavazás Felsőszíléziáért Breslau, január 5. Megbízható hírek szerint Felsőszilézia birtokáért csak március közepén ejtik meg a népszavazást. Délután, mig cselédei a rendes napi munkával voltak elfoglalva, ő maga látott hozzá a vacsora készí­téséhez. Elsőben is megállapította a fogásokat ekképen: I-ször is jön 30 keményre főtt tojás, azután ugyanannyi tojásból bundás kenyér, végül rántott hal. Még a nap le sem áldozott, már is készen volt a vacsora. Ekkor az öreg, oda megy a vályúhoz, kiveszi abból a nagy körülbelül egy öl hosz­szuságu, fűzfából készült tárogató kürtöt, melyet némelyek oly mes­terileg tudnak kezelni s melynek öblös hangja a téli csendes éjsza­kákon mértföldekre is elhat, egyet­kettőt köhint,;azután két kézre fogva a kürtöt belefújja az érkező posta­legény ismeretes nótáját: Trálla, trálla, tralla-lalalá 1 Trálla, trálla, tralia-lalalá! Ez voit a nagyszerű­nek ígérkező lakoma nyitánya, ösz­szahivója s jöttek is a szomszédok innen, is onnan is. Bent a szobában az asztalon egy hurka-teknőben már ott volt a sok főtt tojás, másikban a bundás-ke­nyér, egy nagy öblögető tálban pe­dig egymásra rakva ott mosolygott a rántott hal. 9 mipr kormány tárgyalásokat kezd az oroszokkal Budapest, jan. 5. Csicserin, az orosz szovjetkormány külügyi megbízottja ujabb táviratot intézett a magyar kormányhoz, mely­ben kijelenti, hogy az orosz tanács­köztársaság a volt magyar népbiz­tosokat védenceinek tekinti és sértet­lenségük biztosítására ezer magyar hadifogoly tisztet gyűjtött táborba. A magyar kormányt ez a körül­mény arra kény szeri tette, hogy elvi­leg döntsön afölött, hogy kezdjen-e tárgyalásokat a szovjetkormánnyal, mely az évek óta emberfeletti szen­vedések között sínylődő ártatlan ma­gyar fiukat, akik szabadulásra vár­nak hosszú esztendők óta, tuszokul akarja felhasználni. Hosszas megfontolás és a körül­mények alapos mérlegelése után jött létre az a határozat, melynek értel­mében tárgyalásokat kezd a ma­gyar kormány az elitéit népbizto­soknak a fogoly tisztekkel való ki­cserélése érdekében. Legközelebb útnak is indul Jun­gert Mihály külügyminiszteriumi osztálytanácsos Rewalba, a tárgya­lások megkezdésére. Jungert már régebben tárgyalt Nansennel is fo­golykicserélési-ügyben, tehát nagy jártassága van ezen a téren. Orosz részről Litwinow fogja ve­zetni a tárgyalásokat, melyek előre­láthatólag eredményre fognak vezetni. Oyorsvonoti összeköttetés Prágával Tárgyalások Csehországgal Budapest, január 5. Közöite a „Körösvidék" is, hogy Prágában tárgyalások folynak a Ma­gyarországgal való kereskedelem­politikai megegyezésről. Tudósítónk felkereste a budapesti Csehszlovák követet, aki a következőkben volt szives nyilatkozni: Tudomásom van róla, hogy Prá­gában komoly tárgyalások folynak a Magyarországgal való kereskedelmi — Elsőben is elfogyasztódott n tojás, utána a bundás-kenyér. Vol­tak azonban a vendégek közt olya­nok is, akik a rántott halat várva, ámbár az öreg szinte becsületfogy­tig kínálgatta őket, az első két fo­gásból nern igen ettek, de azért mind a két teknő szépen "kiürült. Jött azután a hal. — No kedves vendégeim, egye­tek ! Ne nézzetek rám, én már jól laktam, nem eszem többet! Egye­tek ! — kínálgatja őket az öreg ba­jusza alá mosolyogva. Légelső, aki belenyúlt a tálba s előre kinézve a legszebb potykát, aki az első falatot kivette, Dobokai Farkas Péter uram volt. Mily élve­zettel harapott bele, de kevésbe mult, hogu a csutorarágásban ugy is már megkopott foga bele nem tört. Ugyanúgy jártak a többiek is, mindenik beleharapott, de leharapni egyik sem tudott körömnyi falatot sem. Erre azután igen gyanúsan kezdtek egymásra nézni: még ilyen halat nem pipált egyikőjük sem. Nem ám! mert ez nem a Száraz­érben nevelkedett, hanem valame­lyik nagyszebeni posztógyárban — Békéscsaba, 1921. junudr 6. forgalom felvétele tárgyában. A főcél az, hogy Budapest és Prága között mielőbb gyorsvonati összeköttetés létesüljön és pedig oly módon, hogy egy gyorsvonat indulna Budapestről Prágán át Párisba, egy pedig ugyan­csak Budapestről Prágán át Ber­linbe. A tárgyalások részleteit még nem ismerem, mert ezekről még hivatálos értesítést nem kaptam. Azt hiszem, hogy a tárgyalások ered­ménnyel fognak járni, mert az ottani irányadó körök is szükségesnek tart­ják, hogy Magyarország felvegye a kereskedelmi összeköttetést a Cseh­szlovák állammal. Benes külügyminiszter is kijelen­tette egy amerikai újságíró előtt, hogy véleménye szerint Magyar­országgal a további kérdések is ked­vező megoldást nyernek s februárra megindulhat a teljes forgalom a két állam között. BiaSSBSBSHHflHHHaBaaiaBaHBHBB üngol katonák rabolnak Írországban Ujobbb gyújtogatások Kopenhága, jan. 5. A legutóbbi napokban sinnfeinek ellenszegültek erőszakoskodó angol rendőröknek Middletown t városában. Az angol katonai kormányzó rög­tön rendeletet adott ki annak a vá­rosrésznek az elpusztítására, amely­ben az összetűzés történt. A fel­gyujtásra szánt házak lakóit azonnal eltáv«litoíták, de csak apróbb érték­tárgyaik elvitelét engedték meg. A gyujtogatást délután két órakor kezdte meg a katonaság s amíg a lángba borított városrésszel szom­szédos házak lakói is meneküléshez láttak, megkezdte a fosztogatást is. Felgyújtottak egy hatalmas gép­gyárat is a fosztogatók és egész be­rendezését elszállították. Az esteli sötétség beálltával utcai járókelőket is megtámadtak és kiraboltak. „Hisiek egy istenben, hiszek egy haséban, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen." készítették — szürpos^tónak, Szecskó István bátyám előkeresett ugyanis valahol egy ócska szűrt, azt hal­forma darabokra szabta fel s ezt ránntotta ki bőtojással s kenyérmor­zsával vendégeinek. Bezzeg mikor aztán megtudták, hogy micsoda uj divatú halakat rán­tott ki a számukra a vendéglátó gazda, volt nevetés, kacagás, csak Dobokai Farkas Péter uram doho­gott, hogy ez mégis disznóság, igy szedni rá a becsületes embert. A többiek jóizüt neveitek a tréfán s az volt éppen Szecskó István bá­tyámnak a szerencséje, rnert ha va­lamennyien ugy fogják fel a dolgot, mint Dobokai Farkas uram, most az egyszer aligha el nem lasnagol­ják az öreget. Nem is gondolt bosz­szura Farkas uramon kívül senki s ez is hogyan állott bosszút az öre­gen, azt is elfogom mondani, előbb azonban, miután időrendben igy kö­vetkezik, elmondom, hogy milyen szolgálatot tett István bátyám a vá­sárhelyi tiszteletes urnák ? (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom