Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-02-10 / 32. szám

Békéscsaba, 1921. február 10. Csütörtök 11. évfolyam 32. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz&m A szerkesztőség telefon száma: 60 Fűg&atlen keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy kératt K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona 9 moflpp munkás A Budapesten megjelenő „Gazdasági Lapok" 1921 január 9-iki számában id. M. L. ur „Jó tanácsok kezdő gazdáknak" cimmel a népies irodalom sajátságos tónusában hasábok hosszat elmélkedik és miután bekonferálja az énjét, kíméletlenül, de egyben csodálni való bravúros támadással neki ront a magyar munkásnak. Felvonultatja a puchói kapásokat, belovagol Galícia sivár pusztáira, halász horgára akasztja a huzulok, mazurok és morlákok speciális törzséhez tartozó kunyhólakókat s amikor ezeknek páratlan szorgalmát, becsületességét agyondicséri, megállapítja, hogy a mi munkásunk minden felügyelet, figyelmeztetés, esetleg „szidás" dacára sem végezte volna el a fele munkáját annak, amit amazok elvégeztek s ha meg is tette volna, holt bizonyos, csak felületesen és hanyagul. Hogy aztán mindvégig megmaradjon id. M. L.-nak s önönmagához következetes legyen, pont a magyar munkás ledorongolása után kapja irodárdája hegyére az „oláh"-ot azzal a csekélyke kis különbséggel, hogy a fratyét már amannál is roszszabbnak, lustábbnak minősiti. Tovább fűzve gondolatait azt irja, hogy ahol nincs elég nagybirtok, ott a cseléd önkényes, regulázatlan, a gazdasági mindenes, napszámos pedig .. . stb. . . . stb. Én nem mint gazda, nem mint birtokos tanultam megismerni és megszeretni ezt az ezeréves magyar földet. Talán egyszer csak annyi lesz belőle az enyém, amennyit sirásóm lapátja majd körül fog határolni a koporsóm számára. De azért mégis rajongom érte. Ép ezen oknál fogva megtudtam és megtudom becsülni azt is, aki birja s azt is, aki verejtékezve megdolgozza. Nem vagyok ellensége a tulajdonosnak, de viszont tisztelem és testvérileg kezelem a kérges tenyerű napszámost. Talán elfogulttá tesz a sovinizmus, mégse hinném, hiszen nem egyszer hallottam, hogy bizony a mi munkásunkon kapva kapott a gazda. Szorgalmának azonban nemcsak a hazai földön járt ki a megbecsülés, de messze idegenben is hire volt munkaszeretetének, ambíciójának, öröklött erejének. Amerika kalmár szelleme nem igen tartott volna egyes gócpontokon kivándorlásra csábító, jó pénzen megfizetett consorciumokat, ha id. M. L. ur irásai épen annyira a tények tisztán látásán épültek volna fel. Feltéve, de tagadva, hogy az ő részén az igazság, még akkor sem tartom célravezetőnek az inkriminált kiszólásokat különösen ma, amidőn mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy lecsiszoljuk azokat az érdes felületeket, amelyek a magyar társadalmat osztályokra tagozzák, hogy szeressük egymást önzetlen, becsületes, testvéri szeretettel, mert hiszen csak igy, a társadalmi béke biztosításával készíthetjük el megalázott nemzetünket a nagy feltámadás kierőszakolására és méltó megünneplésére. Nem szabad " hinnünk semmiféle ígérgetésben, jóvátétel, határkiigazitás s egyéb hasonló maszlagokban, saját erkölcsi erőnk, a „békeszerződés" lehetetlenségének a felismerése s elszánt akaratunk lehet az egyetlen pillér, amelyen a régi területileg ép Magyarország felépülhet. Amikor már mindenki kikezdett s az egész világ ellenségeink táborához csatlakozott, nyujtsunk mi árva magyarok egymásnak örök békejobbot, az erősebb segítsen a gyengén, az okosabb a tehetségtelenen, felejtsük el, bocsássuk meg a tisztességes útra visszatért testvérünknek minden bűnét s akkor figyeljük csak meg, díszesebb ruhába fog öltözni az eliszapolt magyar mező, élni vágyás költözik a halálra váró turáni lelkébe és eljő majd annak az örömöt hozó glóriás húsvétnak az ünnepe, melynek harangzugása visszaparancsolja vetéseinkről a gyilkos vadvizeket és hazahozza a Kárpátoktól le az Adriáig minden atomiját a televényes, ezerszer visszasírt, drága magyar földnek. Nem lesz egységes kormányzópárt 9 hirályuálasztók holnap alahitják meg uj pártjukat Budapest, febr. 9. A politikai válság megoldása a mai nappal sem jutott előbbre, sőt csaknem bizonyossá vált a lefolytatott ujabb tárgyalások során, hogy* az egységes kormányzópárt rekonstruálása lehetetlen. A szabadkirályválasztók holnap délután alakítják meg uj pártjukat, melynek elnöke nagyatádi Szabó István lesz. Az elnök mellé intézőbizottságot is állítanak, melynek tagjai az eddigi tervek szerint Mayer, Rubinek, Gaál, sokorópátkai Szabó és Meskó lesznek. A párt cime: Független Kisgazda- és Polgári-Párt. Sokorópátkai Szabó indítványozni fogja, hogy a ^keresztény-keresztyén" kitételt is vegyék be a párt cimébe, mig a demokrata elemek a „földmives" szó beillesztését is kívánják. Az uj párt a jelenlegi kormányt csak az alábbi három feltétellel támogatja : 1. ha teljesen visszaállítja a szabadforgalmat, 2. ha a választójogi törvényt ugy alkotja meg, hogy az uj választások még az ősz folyamán megejthetők legyenek, 3. ha csak addig marad a helyén, amig az alkotmányjogi törvények elkészülnek. A keresztény pártok is tömörülni fognak, ha az egységes párt helyreállításának reménye véglegesen elvész. Az uj keresztény párt alkotói a keresztényszoczialisták, Bleyerék, Szmrecsányiék és a disszidensek lennének. Teleki is a párt tagja maradna, mig Apponyi és Andrássy tóvábbra sem csatlakoznának. Teleki ma délelőtt tárgyalt a diszszidensekkel. A tárgyalasok során az a vélemény alakult ki, hogy a Ház üléseit még csütörtökön elnapolják a válság megoldásáig. 9 zsilvölgyi bányászok sztrájkja Petrozsény, febr. 9. A zsilvölgyi bányászok, amint ismeretes, januárban sztrájkba léptek, hogy az oláh katonaság terrorisztikus viselkedésének véget vessenek. A sztrájk elfojtására kirendelt nagyobb létszámú katonaság át akarta kutatni az aknákat. A bányászok azonban az aknák bejáratánál sortűzzel fogadták a katonákat, akik súlyos veszteséggel vonultak vissza. A kormány a békés egyezkedést kísérelte meg erre, de a munkások vezetői kijelentették, hogy inkább felrobbantják az aknákat. semhogy az oláhoknak adják át. Végre erőszakos intézkedésekkel sikerült a sztrájk elfojtása, a magyar munkások azonban ma is csak szabotálnak és a kitermelést 32—35 százalékra redukálták, hogy megmentsék a magyar bányák kincseit. 9 vagyonuáltság Hegedűs pénzügyminiszter felhasznál minden alkalmat arra, hogy pénzügyi terveit a nagyközönséggel megismertesse és azzal szemben a bizalmat fokozza. A közelmúltban előadást tartott a nőknek a magyar pénzügyi kérdésről és annak megoldásáról. Elmondta, hogy sok névtelen levelet kap nagyobbrészt azzal a tartalommal, hogy valaki kevesebb adót fizet. Angliában is szokásosak az ilyen féle feljelentések, de mig nálunk mindenki mást jelent fel, addig ott a levélíró magát jelenti fel. Az egyik levelet nyilván egy férj irta, mert ez van benne : „Pénzügyminiszter Ur! 0n alighanem nős ember, mert nyilvános nőgyülésen szaval. Otthon bizonyára nem mer beszélni." Mielőtt terveit ismertetné, beszél az adó fogalmáról. A pénz elzüllése akkor vette kezdetét, amikor , az államok elkezdtek fedezet nélkül bankót nyomatni és a közönség szt hitte, hogy az pénz. De . mennél tovább nyomattak bankókat, annál kevesebb volt a pénz és annál rettenetesebbek voltak a következmények. Hasonlatos volt az ahhoz, mint mikor a teához vizet öntünk, ha tulsok vizet öntünk hozzá, élvezhetetlenné válik. A kormányok a háború következtében nem vettek be elég adót és akkor elkezdtek vizet önteni hozzá, de a viz felhígította a pénzt, az egész közgazdaság felfúvódott és ezt a felfúvódást mondjuk drágaságnak. Most itt állunk a megromlott pénzzel, amelynek naponként növekedő sajátsága, hogy nincs már vásárló ereje. A pénz már nem értékmérő. A pénz rettenetes megromlása eredményezte, hogy elviselhetetlen feszült helyzetbe vannak mindazok, akik pusztán fizetésből, határozott jövedelemből élnek. Ez a magyar középosztály válsága, ami ha sokáig tart, mindnyájan tönkre megyünk. Mert ha a társadalom szervezete megromlik, a leggazdagabb is tönkremegy, nemcsak azért, mert a közrend megbomlik, hohem azért is, mert senki sem lehet egyedül gazdag. Én emelem a pénz értékét és megmentem azzal azokat, akik csupán fizetésből élnek. Ennek a kérdésnek megoldását az elkeseredett magyar akaraterejével vállaltam. Beállottam a közhivatalnokok sorába, megtekintettem nyomorukat és tudom, hogyan megy családjaik sora. Az eddigi kormányok felemelték a fizetéseket a drágaság növekedésével és nyomattak egy milliárd ujabb bankót. Ez a legveszedelmesebb eszköz. A pénz mennyiségét kell tehát csökkentenünk és a pénz értékének javításával kell segítenünk a közép-