Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-02-08 / 30. szám

2 Körűsviüék Bckcscsabű, 1921. február 8. Román" katonaszökevények Békéscsabán Alba JuUa A megbukott kereskedők országa — Őrmesterből lett rendőrfőkapitány rémuralma Békéscsaba, február 7. Vasárnapra virradó éjjel ujabb vaggonokkal szaporodott meg az er­délyi menekültek állománya. Gyulafehérvárról és környékéről több magyar családot telepitettek ki, melyekkel együtt huszonnégy erdélyi magyar fiu is Csabára érkezett, akik legnagyobbrészt 1900-as évfo­lyambeliek s akiket az oláhok soro­zás után Bukarestbe irányítottak a nehéz tüzérséghez, helyesebben muníciót vontatni a raktá­rakból a vasútállomásra korbáccsal és szuronnyal felszerelt oláhok felügyelete alatt. Erdélyben köztudomásu, hogy az oláh altisztek a magyar újoncokat minden lehető eszközzel kínozzák. A besorozottak tehát ha tehetik, repatriáltatásukat kérik, mielőtt be­vonulnának. Azokat, akik a bevonulási parancs határidején belül bármilyen oknál fogva nem hagyják el Nagyrománia területét, mint katonaszökevényeket letartóztatják és haditörvényszék elé állítják. Zsarolnak a kürtösi oláh detektivek Kürtösön a határőrök és a hozzá­juk beosztott polgári nyomozóköze­gek feltartóztatják a kitelepitetteket azzal az indokolással, hogy a magyarok nem akarják át­venni őket. Több napi őrzés után, mikor már élelmiszereik is elfogytak s a hideg is eléggé megviselte őket, felajánlják nekik, hogy bizonyos váltság ellené­ben (100, esetleg tizezer leuért) ki­eszközlik számukra a határon való átjutást. Alba Júlia Igy nevezték el az oláhok Gyula­fehérvárt, melyet (mint minden er­délyi várost) megöltek, megnémítottak. Elveikhez híven elsősorban a kul­túrintézményekre tették rá a kezüket, hogy irtó munkájukat mentől töké­letesebben alapozhassák meg. Színház, gimnázium, muzeum, könyvtár, mind-mind pusztulóban vannak. Dr. Szentiványi Imrét, a gyula­fehérvári theologia tanárát, a Batt­hiány-csillagda és könyvtár fiatal tudós igazgatóját külföldre üldözték. (Jelenleg Nápolyban tartózkodik). A magyar lakosság a legkegyet­lenebb terror alatt sínylődik. Gyulafehérvár rendőrfőkapitánya a legutóbbi hónapokig egy Grita nevü továbbszolgáló oláh őrmester volt, aki a háború alatt a volt cs. és kir. 50-ik gyalogezredben teljesített katonai szolgálatot. Kopói állandóan kisérték és szem­meltartották a magyar társadalom vezető személyiségeit. Mikor az oláh királyi pár legutóbb Gyulafehérvárt járt, jó előre kihir­dették, hogy minden háztulajdonos köteles fellobogózni házát. Egy Golniaun József nevü (szász) mozitulajdonos, akinek nem volt oláh nemzeti színekkel ékeskedő zászlója, egyik utcasarkon, ahol a hirdetményt olvasta, azt találta mon­dani, hogy majd megfesteti egy-két rossz alsónadrágját és összevarratja oláhzászlónak, a királyi pár tiszte­letére. Alig érkezett meg lakására, letar­tóztatták és a „főkapitány ur" elé vitték, aki azonnal félholtra verte saját kezűleg és Nagyszebenbe szál­líttatta. Végre 6 hónapi szenvedés után tizezer lei váltságdíj ellenében szabadonbocsájtották. A gyulafehérvári magyar diákok — vesztükre — énekbe foglalták Grita főkapitányt. Az ének szerző­jét természetesen „internálták", Gri­tát pedig érdemeiért a bukeresti kormány aradi rendőrprefektussá nevezte ki. Az erdélyi kereskedelem végnapjai. Nem elégszenek meg az oláhok azzal, hogy a forgótőke elsikkasz­tása által megkötötték az erdélyi ke­reskedők kezét, teljesen tönkre akar­ják tenni őket, hogy az érvényesü­lési teret kizárólag az oláhság szá­mára biztosítsák. Az italmérési engedélyeket bevon­ták a magyar (keresztény és zsidó) kereskedőktől és csak 10 ezer, esetleg (jobb cégeknek) 30—40 ezer leuért adják vissza. Az erdélyi ipar termékeit nem szabad közvetlenül forgalomba hozni. A nagyszebeni posztót még a gyárban lefoglalják és Bukarestbe szállítják, ahol vignettával látják el és mint francia vagy angol import­árut hozzák nagy állami nyereség­gel forgalomba. 9 baranyai köztársaság Louászy Márton nyilatkozik Kolozsvár, febr. 7. Lovászy Márton, aki rövid, de dicstelen pécsi szereplése után elv­barátai után Bécsbe emigrált, nyi­latkozatot adott a kolozsvári Keleti Újság c. lap tudósítójának, „az uj autonom köztársaság alkotmányjogi és közigazgatási tervéről" a követ­kezőkben : — Mindenekelőtt meg kell cáfol­nom azt a hireszíelést, mintha a Bá­rány i-kérdésben elszakadási moz­galmat volna szabad látni s hogy ott kommunista rendszerszerint kor­mányoznának (?) Valójában éppen az autonomin törekvés a legalkal­masabb arra, hogy az elszakadási szándékot és a bolsevista agitációt meghiúsítsa. Mert a főtanács kife­jezetten elismerte, hogy ez a vidék Magyarországhoz tartozik és éppen ennek az elismerésnek az alapján (? 1) adta meg az antant hozzájáru­lását az autonomiához. Azt hiszem, a választásokat igen rövid idő alatt meg lehet ejteni s amint az auto­nomikus hatóságok elfoglalják he­lyeiket, a jugoszláv kormány vissza­hívja hatóságait és átadja a végre­hajtó hatalmat. Az autonomikus államszervezet élén harminc tagu testület áll, melybe a megyei törvényhatóságok elküldik követeiket. — A választások után a helyzet annyiban is gyökeresen megválto­zik, hogy a közigazgatás munkáját a munkásság a parasztsággal és a polgársággal együtt fogja végezni, amire különben a munkásság eddig is készen volt. Igy remélhető, hogy az uj államban megszűnik az osz­tályharc. Lovászy ur aztán arról cseveg, hogy milyen feltételekkel (?) csatla­koznának ők Magyarországhoz. Megnyugtatjuk Lovászyt és elvtár­sait, Baranya majd csak visszake­rül hozzánk, őróluk azonban öröm­mel lemondunk ] Uj antantbizottság Sopronban Bécs, febr. 7. A magyar-osztrák határ megállapítása céljából folyta­tandó tárgyalásokat egy uj antant­bizottság fogja közvetíteni, melyet a soproni s?ővetségközi-bizottság­nak rendelnek alá. Benes római látogatásának célja Róma, febr. 7. Benes, cseh kül­ügyminisztert megostrámolták az olasz újságírók, azonban nyilatko­zatai jóformán semmi ujat nem tar­talmaznak. Szerinte Csehszlovákia az általános béke politikáját üzi. A Habsburgok trónraülésének meg­akadályozására megtette az előké­születeket. A külügyminiszter azért ment Rómába, hogy megbeszélje az olasz delegátusokkal a porto­rosci gazdasági konferencián tanú­sítandó magatartás ügyét. Sorozások Csehszlovákiában Prága, február 7. Hivatalos köz­lések szerint az idén március 1-től május l-ig tartják a sorozásokat Csehszlovákiában. Áliitás alá kerül­nek az 1899—1901. évfolyambeliek. A iartalékos tisztek leszerelése még tart. A militarista Wilson Washington, febr. 7. Wilson el­nök óvást emelt az amerikai had­sereg csökkentése ellen. Apponyi nyilatkozik Hohler nyilatkozatáról Budapest, február 7. Politikai kö­rökben élénken tárgyalják Hohler angol főmegbizott tegnapi nyilatko­zatát, amelyre vonatkozólag meg­kérdezték Apponyi Albert gróf vé­leményét, üi a következőket mon­dotta : Hohler nyilatkozata nem okoz meglepetést. Nem tudom megálla­pítani, hogy mennyiben autentikus az ujságnyilatkozat, de nem kétsé­ges, hogy az ma tényleg az ántánt felfogása. Tőzsde. Valuták: Lei 680—710, Márka 860-895, Font 1790—2080, fr. Frank 3650—3790, Sv. Frank 8100—8600, Dollár 515—525, Napoleon 1660-690, Líra 1950—1880, Rubel 240—255, Sokol 660—690, Kor. Dinár 1370— 1430, Fr. Dinár 1340—1360, Levm Ö80—700, Jugoszláv 150—160, Arany 1660—1690, bécsi kifizetés 75—79. bengyel márka 60—79, Zürichben a magyar koronát 1 '26-al jegyezték. Devizák: Amsterdam 5182—5192, Német 875—920, Olasz 1880—2250, Prága 680—7(X), Strici 8700—8200, Bécsi kifiaetét 76—86, Koppenhága 9050—11600 Stokholm 1500—11000 Krisitiánia 9800—11300, Szokol 3800 —3907, Szófia 720, Zágráb 340 —370, Bukarest 710—735, Newyork 623, Varsó 075. 9 rendőrnapok Az országosan elterjedt akció a rendőrök segítésére testet öltött Bé­késcsabán is, amikor a város tár­sadalma megrendezte a rendőrna­pokat. A természetbeni és pénzbeli adományok gyűjtése még természe­tesen folyamatban van s eltart egy­két hétig, amig a lelkes gyűjtők mindenkin behajtják ezt az önkén­tes, de nagyon igazságos adót. A szórakozás, a mulatságok azonban, amiket a rendezőség a közönség­nek az adományok ellenszolgálta­tásaképen nyújtott, a mai nappal befejeződnek. Szombaton délután kezdődött volna a szórakozások sora, három legnagyobb kávéházban, érthetetlen módon azonban a színtársulat, bár az igazgató megígérte közreműkö­dését, távolmaradt a hirdetett kaba­rékról s mindössze egy néhány férfi tagból álló énekkar szerepelt — a jó ügyhöz nem elég méltóan. Min­den esetre várjuk a rendezőség fel­világosításait a színészek távolma­radása ügyében. A közönség azon­ban nem károsodott, mert belépő­díj nem volt s mert szórakoztatá­sáról is gondoskodott Dénes Jenő, aki pompás koldusmaszkban végig mókázta az egész várost és nevetve pumpolta meg a közönséget a rend­őrnap javára. Dénes egyébkéntjva­sárnap is egész nap a jóügy szol­gálatában állt és jó néhány ezer koronát mókázott össze a vidám publikumtól. Ez a tehetséges fiatal színész ezt a két nap és két éjjeli fárasztó munkát teljesen önzetle­nül, díjtalanul vállalta és végezte el. Szombaton este a színházban hangversenyt hirdettek. A nagy rek­lammal beharangozott „hangver­seny" azonban egyáltalán nem elé­gítette ki azt a nagyon kicsiny kö­zönséget, akik a színház felét meg­töltöttek. Egészen dilettáns nívón állott a műsor, aminek az oka ta­lán az volt, hogy nem volt sem hangverseny, sem kabaré, sem ma­tiné, hanem valahogyan a három­nak az összetétele. — A jóindu­latú közönség azonban a szereplők személyét és a jótékony célt tekin­tette s sűrűn adott tetszésének ki­fejezést. Különösen megérdemelt tapsokat kapott Áchim Károly tanár, mely érzéssel és tudással előadott magyar uótáiért, miket Purcsi Pepi nagyszerű kíséretével énekelt. A feltámadásáért küzdő Aurora zene­karától igen keveset láttunk. A ti­zenhat tagu színházi zenekar volt kiegészítve néhány műkedvelővel, akik egészen kifogástalan techni­kával játszották le közismert szá­maikat. Dr. Pethes Béla rfogalmazó átérzéssel mondott el egy verset, majd Freyler Irma énekelt néhány müdalt. Határozottan kellemes csen­gésű iskolázott hangja van, csak dalait nem jól választotta meg. Mar­ton Erzsi tehetségesen és sok tem­peramentummal szavalt két verset, Christián Gizi pedig egy ritmikus táncot, Salome Rabszolganő táncát adta elő, jó táncérzékkel és műked­velőnél eléggé fejlett technikával. Értékes szám volt Pongrácz István főhadnagy zongoraszáma. Csak a fejlett technikájú művész számára zongoráról kellett volna gondos­kodni. Mindazoknak, akik hasonló estéket rendeznek a jövőben, azt ajánljuk figyelmébe, hogy a stílusra vigyázzanak. Minden előadásnak, legyen bármilyen névvel nevezve, bizonyos stílusának, egységének kell lenni és ez hiányzott a Rendőrnap színházi estélyétöl. Vasárnap a kora reggeli órákban

Next

/
Oldalképek
Tartalom