Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-10-13 / 161. szám

Békéscsaba, 1920. október 13. Csütörtök I . évfolyam 162. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma : 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Mi tudjuk, mit jelent ma, szomorú őszön, szo­morú szivvel koldusbotot fogni, ott hagyni a régi hazát, a szülő­földet, a nyugalmas otthont, a ba­rátságos bútorokat és keszkenőbe kötözni az útravalót, könnyet hul­latni a kapufélfára támaszkodva, bucsut inteni a kis falunak, négy­tornyos görbe kis városkának, er­dőnek, pillangós dombnak, csobogó csermelynek, vadvirágos völgynek. Mi tudjuk, mit jelent kenyér nél­kül, fillér nélkül, kifosztva, meg­csúfolva, levetkőztetve, nekiindulni a bizonytalanságnak, szembe a tél­lel, szembe a nyomorúsággal. Azt is tudjuk, mit jelent ott ma­radni. Tudjuk, mit jelent fejet, térdet meghajtani az idegen zsarnok előtt. Tudjuk, mit jelent elfojtott harag­gal és képmutató, erőszakolt áhí­tattal kiejteni a gyűlölt, az átkozott nevét. Tudjuk, mi a megaláztatás és az árulók korbácsütése. Mégis — szivünk ellen szólva — kénytelenek vagyunk igazat adni a miniszterelnöknek, aki szegedi be­szédében a következőket mondta: .... „A legteljesebb mértékben együtt érzek velük, azonban, aki csak teheti, maradjon ..." »Aki csak teheti..." Nehéz megállapítani, hogy ki te­heti. Hiszen mindenkinek szabadu­lást, ezer reményt jelent : átlépni a határt, lehullatni az oláh, a szerb, vagy a cseh jármot, magyarul be­szélni és magyar szót hallani min­denfelé a gyűlöletes idegen helyett. A szenvedések nem maradnak el vándortestvéreinktől a határon kí­vül, hisz mi is a megcsonkított or­szág, a kifosztott nemzet fiai va­gyunk, akik testvéreinknek csak részvétet adhatunk, mert más meg­osztanivalót keveset hagytak meg nekünk is. Otthon pedig az elhagyott váro­sokba, az elhagyott falvakba az idegenek települnek, elbitorolják a földet, a házat, az iskolát és a templomot, elbitorolják az otthon­hagyott javakat és mentől keve­sebben maradnak az elszakitott ré­szeken az igazságtalanságot hirde­tők, annál gyengébb lesz tiltakozó szavunk, melyet az ítélet ellen eme­lünk. A menekültek folyton növekvő tömegének eltartása pedig olyan teher, amely hátráltatja csonka or­szágunk megerősödését és mesz­szebbre halasztja a talpraállás nap­ját, a nagy Tavaszét, a nagy Sza­badulásét. Pedig tavaszt várunk mind­annyian. Tavaszt, egy nagy-nagy tél után. Tavaszt, amely ha sokáig késik, elveszünk mindnyájan, akik szen­vedő magyarok vagyunk a Kárpá­toktól az Adriáig ! Af. Ma irtok alá a lengyel-orosz fegyverszünetet Varsó, okt. 12. A „Narod" c. lap mai különkiadása szerint liigában csak ma délelőtt irták alá a fegyverszüneti szerződést, mely­nek értelmében ugy az orosz, valamint a lengyel csapatok 15 kilométernyire vonulnak a demarkációs vonal mögé, mely­nek mentén igy 30 kilométernyi széles semleges zóna létesül. A szerződés az aláirás után 144, órával lép életbe és 21 napra érvényes. Ujabb mozgósítást rendeltek el az oroszok 7 Páris, okt. 12. Ideérkezett távirati jelentések szerint az oroszok az 1886—88. kor­osztályokat mozgósítják. QBáh kacsa Mit nem fognak ránk a gonoszokI Békéscsaba október 12. A Viitorul cimü bukaresti lap irja : Azt a különvonatot, melyen Joffre marsall elhagyta Romániái, a magyarok Sze­geden megtámadták. A szalonkocsi vezetőjét meglincselték és konfiskálták azt a királyi kocsit, melyet a román kormány a marsall rendelkezésére bocsájtott. Fellázadt a Balti flotta legénysége Bécs, október 12. A Balti flotta legénysége fellázadt és megtagadta a tengeren való szolgálatot. Pétervárott is ujabb zavargások vannak. Sárospatak képviselője Budapest, október 12. Sárospata­kon Windischgrátz Lajos herceget 146 szótöbbséggel választották kép­viselővé kormánypárti programmal. Lelkészválasztó közgyűlés Linder László lett az erzsébet­helyi evang. lelkész / Kedden f. hó 12-én d. e. 9 óra­kor rendkívüli közgyűlést tartott a békéscsabai evang. egyházközség a kistemplomban. A közgyűlés egyet­len tárgya a békéscsaba-erzsébet­helyi evang. lelkészi állás betöltése, mely Linder Károly volt lelkész nyugalomba vonulása folytán meg­ürült. A közgyűlést dr. Seiler Vilmos egyházmegyeifelügyelő nyitotta meg. Szép szavakban emlékezett meg az agg lelkipásztorról, Linder Károly­ról, aki közei félszázados lelkészi működése alatt a legteljesebb mér­tékben birta mindig híveinek bizal­mát, szeretetét. Áldásos működé­séért örök hálára kötelezte ugy az egyházat, mint ragaszkodó híveit. A hivek serege a távozó öreg lel­kész utódául annak fiát Linder Lász­lót óhajtja meghívni, aki évek óta a legteljesebb megelégedésre töl­tötte be a segédlelkészi állást atyja mellett- Ajánlja, hogy a közgyűlés teljesítse a hivek óhaját. A felügyelő egyhangú tetszéssel fogadott szavai után dr. Szeberényi Lajos Zs. szólott. Nagyon meleg, őszinte ragaszkodástól és szeretet­től áthatott beszédben emlékezett meg ő is a távozó Linder Károly­ról s a hivek szeretetébe és bizal­mába ajánlotta annak derék fiát. A közgyűlés egyhangú lelkese­déssel kimondotta, hogy pályázat mellőzésével Linder Lászlót vá­lasztja meg az erzsébethelyi evan­gélikus lelkészi állásra. Őszinte örömmel köszöntjük az ifjú Timotheust édesatyja örökében. Ismerjük szivjóságát, nemes gon­dolkozását, szerény modorát. Tud­juk, hogy ifjú lelkét égeti az am­bíció, az arra való törekvés, hogy gyönyörű hivatását jól betöltse. Nagy és szép munka vár reá. Épen ott Jaminában van sok javítani, gyógyítani való. Hisszük, hogy Lin­der László kedves, mindenki előtt szimpatikus egyénisége meg fogja lelni az utat hivei minden rétegé­nek szivéhez s áldásos lesz mun­kássága. A mindenható Isten, kinek szolgájává esküdött fel, segítse őt ezen az uton, hogy gazdag ered­ménnyel munkálkodhasson az éle­tet átható nemesítő kereszténységért és egy szebb, boldogabb magyar hazáért. „Hiszek egy Istenben, hiszek Hiszek egy isteni örök i Hiszek Magyarország Ámen." „Diplomácia és a világháború" Ezen a címen jelent meg gróf Andrássy Gyulának egy rendkívül érdekes könyve, melyben a központi hatalmak diplomáciájának a világ­háborúban elkövetett hibáival fog­lalkozik. Megállapításának a lényege a kö­vetkező : Első végzetes hibául fójja fel a német diplomáciának, hogy Orosz­ország helyett a semleges Belgium megrohanásával vezette be a háborút. Ezzel lehetetlenné tett Angliával min­den megegyezést és kitűnő jogcímet szolgáltatott Anglia beavatkozására. Szerinte a Schlieffen-féle haditerv, amely Belgium legázolására alapult, a háború kitörésekor már elavult, mert arra a föltevésre volt felépítve, hogy mire Oroszország felkészülhet, Franciaországot szétzúzhatják, holott számolni kellett volna Oroszország nyomásának hamaros bekövetkezé­sével. A Belgium elleni fellépés lehe­tetlenné tett minden megegyezést Angliával, mig Oroszország megtá­madása esetén folytatható lett volna a tárgyalás Anglia semlegessége iránt. A háború további folyamán az osztrák diplomáciát hibáztatja Olasz­országgal szemben tanúsított maga­tartásáért. Olaszország semlegességét igyekezni kellett volna azonnal biz­tosítani, mihelyt nyilvánvalóvá vált, hogy nem áll a központi hatalmak oldalára. Az osztrák hadvezetőség azonban 8 hónap alatt olyan döntő győzelmet remélt Oroszországgal szemben elérni, hogy ennek hatása alatt Olaszország részéről tartózko­dóbb magatartásra számítottak. Ezért a diplomácia csak arra törekedett, hogy Olaszország beavatkozását ezen az időn tul késleltesse, de vele ko­moly megegyezést létrehozni nem igyekezett. A várt döntő győzelem azonban elmaradt s Gorlicénél csak hónapokkal később következett be a szerencsés fordulat, ami azonban már nem tarthatta vissza Olaszor­szágot a beavatkozástól, annál ke­vésbbé, mert Berchtold helyét Burián foglalván el a külügyminiszteri szék­ben, ez a Przemysl felszabadításá­nak közeli bekövetkezésétől remélt harctéri helyzet inegjavulásának hi­tében Olaszországgal szemben eré­lyesebb hangot és magatartást alkal­mazott. Harmadik végzetes hibának tartja gróf Andrássy Németország politi­káját Amerikával szemben. A tenger­alattjárók fellépésével Wilsonnak a képzelhető legjobb okot szolgáltatták a háborúra, mert a hajók elsülyesz­tése egyrészt Amerika üzleti érdekeit sértette, másrészt az ártatlan utasok,

Next

/
Oldalképek
Tartalom