Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-10-09 / 158. szám

88 Kör ős vidék Békéscsaba, 1920. október 3. dasági egységek rendelkezésére s még igy is számottevő tiszta bevé­telt ér el már idei termésével. Mint illetékes helyen értesülünk, a békécsabai ezred a jövő gazda­sági évre nagyobb bérletről gon­doskodott, amit a rendelkezésre álló anyagi eszközök arányában minta­gazdasággá tervez kifejleszteni. Ez a céltudatos munka rövide­sen lehetővé teszi, hogy a hadse­reg összes gabona, zöldség, zsir, sőt husszükségletét is maga te­remtse elő és függetlenítse magát az áralakulásoktól. Ezzel nemcsak azt éri el, hogy a katonaság élel­mezése körül óriási megtakarítások fognak jelentkezni már az élelmi­szerek nyersanyagának beszerzésé­nél, hanem a gazdaság haszna is tetemesen növeli az állam vagyo­nát és igy végeredményben csök­kenti a hadikincstár terheit. örömmel látjuk, hogy amint a közrend helyreállásában is a had­sergé volt a vezető szerep, ugy az államháztartás rendbehozatalára is a nemzeti hadsereg jár elől a jó példával. De a dolog gazdasági oldalánál még sokkal értékesebb és áldáso­sabb ennek a rendszernek népne­velő hatása. Népoktatásunk a gyer­mek zsenge korában véget ér az ismétlő iskola elvégzésével. Akit józan gondolkozása és bölcs belá­tása nem ösztönöz további tanu­lásra, az csak az élet nagy iskolá­jában tanul egyet-mást, legtöbbször a maga kárán és mindig csak na­gyon hosszú idő alatt. A nemzeti hadsareg mintagazdaságai ujabb tan­kötelezettséggel azonosak, melyekbe a már legénnyé serdült ifjúság akarva-nem akarva bővíteni kény­telen gazdasági ismereteinek körét, s dolgozgatva ottan gyakorlatilag elsajátítja a belterjesebb gazdálko­dás tudományát és tapasztalja an­nak jövedelemfokozó előnyeit. Igy lehet a többtermelésre felnőtteket is nevelni, mert sajnos népünk még nincs azon az általános műveltségi fokon és nincs meg benne az a fejlettebbvagyonszerzési vágy, amely tankötelezettség nélkül is tanulásra bir'ná annak zömét. Miért ? Válasz F-nak (Folytatás.; Kedves F. Barátom! Hogy miért? Mert 2-szer 2 az 4. Mert ami nincs meg az egészben, nem lehet benne a részben, amit nem tud az apa, hogyan tudhatná a fia; amit elrontottak a nagyma­mák, már hogyan szedjék azt rendbe a mamák unokái az anyagelvüség delelő pontján ? A nagy baj az, hogy éppen az ethikai élet terén sok a kontár és kevés a mester, hogy az életbe bele­dobták a szabadtermészet ostoba, hazug elméletét s a narkózis még mindig tart, elárulva a fensőbb tu­dás és intelligencia hiányát, a gerinc­telenséget és tudálékosságot. Az ember dualisztikus lény. Szel­lemi megértő, különböztető, akaró és vágyó tehetségei a szellemi vi­lágba sorozzák. A szellem közvetí­tését átvevő s elvégző idegrend­szere, testszervei az állati élet kate­góriájába helyezik. A szellem termé­szeténél fogva az abszolút jóra, szépre, ideálisra akarja vezetni. Ad astra, fölfelé irányítja a tökéletesség országába, oda, ahonnan származott. Teste, az érzékek hordozója, az érzéki világ szépségét, előnyeit, kel­lemességek, kielégültségét szóval az A nemzeti hadseregnek ez a tevé­kenysége mintegy próbaköve az álta­lános munkakötelezettségnek is. Mó­dot és alkalmat nyújt arra, hogy hogyan lehet és hogyan kell mező­gazdasági üzemet köteles .munka­erővel vezetni, ami nálunk, a főként mezőgazdasági foglalkozású nép ha­zájában, az általános munkakötele­zettség sikerére nézve a legfonto­sabb kérdés. Hisszük és reméljük, hogy amint a közrend és közbiztonság annak őrétől, a nemzeti hadseregtől sugár­zik ki minden irányban, ugy a gaz­dasági gyógyulás is át fog terjedni a hadseregről a kormányzat minden ágára. Az egészséges magból egész­séges növényzetnek kell sarjadnia, ha biztosítjuk számára a megfelelő lég­kört is, a rend és belbéke fenntar­tásával, a kölcsönös megértéssel és a szorgalmas, lankadatlan munkával. Mi minden Mit o meg­szállok kezére Rövid statisztika — 112 milliár­dot vettek el tőlünk Békéscsaba, október 8. A meg­szállók kezére juttatott mezőgaz­dasági és ipari termékeink, anya­gunk értéke meghaladja a 110 mil­liárd korona értéket. A békeszer­ződés szerint búzatermésünknek 59 százalékát, tengeri termésünknek 69 százalékát, a burgonyának 73 százalékát elveszik tőlünk. Marha­állományunk 70, sertésállományunk 56, lóállományunk 60, juhállomá­nyunk 75 százalékát veszítjük el. Elvész ezenkívül az ország szőlő­területének 38 százaléka és pedig nagyrészben a legértékesebb bor­vidék. Erdeink ngyszólván teljes egészükben az elszakított terület­részekre esnek. Még szomorúbb a helyzet, ha tekintetbe vesszük az elvesztett ipari- és bányaterületeket. Mérhe­tetlen az a veszteség, mely az or­szágot, ipartelepeink és bányáinak elvesztésével éri. Szénbányáink, melyek 17 milliárd métermázsa fel­tárt szénmennyiséget képviselnek, majdnem mind elvesznek az ország számára. Az évi 103 millió méter­mázsa szén termelés ezentúl a szom­szédoké lesz. Vasércbányáink, me­lyekből másfél milliárd feltárt kész­letünk volt s amelyek 72 ezer bá­nya- és kohómunkásnak adtak meg­élhetést, a béke jóvoltából mind idegen kézre kerülnek. Sóbányáink, melyeknek évi ter­melése 5 millió métermázsa volt. 30—33 métermázsát termő ezüst­és aranybányáink, 30 millió méter­mázsa alumíniumot termő bauzit­ásvány bányánk, tőzegtelepeink, 82 milliárd köbméter földgázunk, 2515 nyitott kőbányánk, 93 millió forgal­mat jelentő fürdőtelepeink, 2 és fél millió lőerőt jelentő vizí erőnk, or­szágutaink, folyóink, hidaink, ten­geri kikötőnk, táviró- és telefon­berendezésünk nagyrésze, templo­maink, iskoláink nagyrésze, vas­utaink, a magyar munkának, a ma­gyar verejtéknek ezer és ezer al­kotása mind-rnind idegen kézre ke­rültek. E területek elszakítása által évi 111 milliárd korona veszteség éri az országot. A képviselőtestülethez Igen tisztelt Uraim! Qnök minden különösebb lelki­furdalás nélkül elutasították a kép­viselőtestület legutóbbi közgyűlésén a városi zenedének segély iránti kérelmét. Nem akarom ezzel kapcsolatban az Önök kultura iránti érzékét kri­tizálni. Azt sem akarom fejtegetni, mennyire káros következményei le­hetnek a városra nézve ennek a végzetes határozatnak. Pusztán csak a magam szempont­jából ítélve meg a dolgol, bátorko­dom egy-két szót papirosra vetni. Arra nevezetesen Önök nem is gondoltak, hogy én naponta 1 és 2 óra között szoktam hazamenni. A Zenede körülbelül az utam felezési pontján van és én az éhségtől szé­delgek már, amire oda érkezem. Úgyannyira, hogy nem is birnám ki onnan még hazáig, ha nem éne­kelne fenn, a Zenede emeletjén mindég egy-egy bájos műkedvelő csalogányjelölt. Ezeknek a bűvös trilláknak és skáláknak tudniillik bizonyos étvágy­csillapító hatásuk van hallgatójukra. És mi lesz velem . . . Uraim! Mi lesz velem, ha a Zenedét most be­csukják Önök miatt? M. — Az uj budapesti szerb követ. A szerb—horvát—szlovén király­ság a Magyarországgal való barát­ságos viszony előkészítése céljából M. Dj. Mihajevics rendkívüli köve­tet és meghatalmazott minisztert Budapestre küldte. — Forradalmi mozgalmak Fran­ciaországban. Franciaországi po­litikai körökből jelentik, hogy tekin­tettel a növekvő forradalmi mozga­lomra és a sztrájkok elterjedésére, a nyugati hatalmak közös akciója várható, első sorban a kívülről jövő propaganda terjesztése ellen, mert kétségbevonhatatlan bizonyítékai me­rültek fel annak, hogy egységes forradalmi előretörésről van szó Anglia és Franciaország ellen. A Temps feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a nyugati hatalmak karöltve védekezzenek a fenyegető forrada­lom ellen. — A vágvölgyi forrongás. A vágvölgyi forrongás során külön­böző összetűzések történtek. Zsol­náról jelentik, hogy Ruttkán a szer­vezett munkások hatalmukba kerí­tették a várost és elüldözték a köz­ségházán székelő cseh hivatalnoko­kat, valamint ezek családjait. A Zsolnáról gyorsan odaküldölt cseh katonaság rnég aznap brutálisan helyreállította a rendet. 110 szociál­demokratát, a felkelés vezetőjét és hat másik tót munkást elfogtak és Illavára vittek. A lázadás azért tört ki, mert a vasúti műhely vezetőjéül egy nemrégen bevándorolt Beranek nevü cseh mérnököt neveztek ki, mellőzve Margocsy tót mérnököt, aki evek sora óta hivatalnoka a műhelynek. nálni, mert a materializmus narkó­zisától még nem szabadultak meg s biztosítom őket, hogy nem is fog­nak megszabadulni soha, ha a ke­reszténységet csak mint jelszót nézik; ha ennek megalkuvást nem ismerő, fegyelmet követelő törvényei nem lesznek az a talaj, amelyből a lélek táplálkozik, erőt gyűjt arra, hogy a megtisztult erkölcsi világnézetbe nyújtsa fel izmos, erős törzsét, mint a tölgy; s ha nem tisztelettel, meg­becsüléssel s az átalakultság áhíta­tával szivja magába a ker. elveit, mint a virág a nap sugarát. Végzek, hisz már unalmassá is válhattam, mert mindig, mindenütt ezt dörgöm. De nem tehetek róla I Ezerszer is elmondom, ha rendet, összhangot, fegyelmet, szeretetet akar­tok teremteni, ne jelszavakkal dobá­lózzatok, ne ámítsátok magatokat azzal, hogy a szép jelszó magától fogja átgyúrni széppé, tartalmassá az életet, hanem magatokat tegyé­tek a szép jelszavak húsává, vérévé, legyetek öntudatos keresztények és becsületes hazafiak s akkor megad a jelszó mindent, amit tőle vártatok: tartalmat, erőt, lendületet s olyan boldogságot, aminőt erkölcsi ala­pokra épített s a kereszténység ön­fegyelmezésével módosított emberi élet nyújtani képes. Tylos. is az absolut boldogságot keresi. A lélek transcendentális, természetfölötti világba igyekszik fölfelé, mert ez a természete. A test az empirikus, ta­pasztalati életbe kapaszkodik, mert onnan származott. A széthúzás, hada­kozás oka megvan. Ezt a széthúzást, hadakozást megtaláljuk az életben az Isten-hivés és Isten-tagadásban, a természetfölötti életbe törekvők s az anyagot imádók két nagy táborá­ban. Innen az elnevezés is super­naturalis és materialis világnézet. A világegyetemet alkotó atomok, elek­tronok elhelyezkedése, kohéziája bá­mulatos re dben, összhangban és szépségben nyilvánul, emberi fel­fogás szerint ennél tökéletesebb va­lami már el sem gondolható. Nem igy a' dolog az ember elhelyezkedé­sénél. Neki is összhangot, rendet kellene az életbe belevinnie, mert az életnek ez a végcélja. A rend és összhang helyett rettenetes szellemi zűrzavar, megnemértés, gyűlölség, torzsalkodás s luinpfrátereket jel­lemző macskazene az élet alaptónusa. S miért? Mert mindenki a maga mestere akar lenni, tanítót elfogadni nem hajlandó, értem olyan tanitót, aki az alsóbbrendű vágyótehetségek megfegyelmezését, rendbentartását kö­veteli azért, hogy a szellem a maga képességeit érvényre juttathassa s igy elérje az absolut Tökéletességet. Tanulni kevesen akarnak, de annál több a tanitó. Aki a maga hóbort­jait az észszerüség köntösébe tudja bujtatni, aki mennél több rafinériá­val érti a testi vágyak jogos, fölé­nyes uralmát bizonyítani, aki a ter­mészet törvényeit csürve-csavarva, az erotikát, mint életszükségletet tudja beállítani, végcélként az lesz tanitó és sok a tanítványa, mert ebben a világnézetben nincs fáradt­ság, nincs nem szabad s nincs ott a minden lépten-nyomon oda tola­kodó, akadályozó erkölcsi törvény, erkölcsi spanyol-csizma, amint ezt ezek nevezik. A szellemi és anyagi világközötti belső vita, torzsalkodás hosszú ideig tartott s a még most is tartó világ­háborúnak kellett az eget nyaldosó lángtengerré kigyulladnia, hogy a szellemi, erkölcsi s az anyagi, testi kultuszt követő két világnézet között is kenyértörésre, nyilt harcra kerül­jön a sor. Az orosz bolsevisták fúj­ták meg a riadót, üzenték meg a nyilt harcot az erkölcsi világnak s onnan csapott át hozzánk s pattant ki nyíltan 1919. március 24-én. Mi volt a kár ? Hogy Budapesten, ezer 14 éven aluli leányka lett anyává s még sok-sok keserűség, minek azt fejtegetnem, szemtanúi voltunk a gyilkosságok, rablások rémes soro­zatának. S mi volt az eredmény, hogy sokan szellemi idegsokkot kapva ijedtükben, kezükbe kapták a ke­reszténység s magyarság iránytűjét, de amint mondtam, nem tudják hasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom