Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-10-03 / 153. szám

Békéscsaba, 1920. október 153. C sütö rtök I. évfolyam 16 2. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Tekintély az alapja minden társadalmi rend­nek. Minden közösség boldogsága, békéje, harmonikus élete attól függ, hogy milyen vezetőjének tekintélye, mekkora tisztelet övezi. A legegyszerűbb közösség, min­den társadalmi csoportosulásnak alapja a család. Itt kezd minden ember társadalmi életet élni. És a családnak, ennek a kis társadalom­nak békéje, boldogsága, sőt léte is attól függ, van-e annak körében olyan vezető, akit a család minden tagja tisztel, akinek tekintélyét fel­tétlenül elismeri. Ahol a családfőt nem tisztelik, ahol az apának szavát nem tartják szent parancsnak, ott megbomlik a családi élet s a házi tűzhely felett nem a boldogság, béke és szeretet lebeg, hanem tanyát üt abban a civakodás, marakodás. Az ilyen család élete nem szép, nem kívánatos, hanem rut, visszataszító. Igy van ez minden emberi közös­ségben : az iskolában, egyházban, községben, városban, megyében és igy van a társadalmi tömörülés legfon­tosabbjában, az államban is. Ha e kö­zösségekben megszűnik a vezető kö­rök tekintélye, akkor pusztul, züllik maga a társadalom is. Az utolsó évtizedek legnagyobb bűne épen az volt, hogy e tekinté­lyeket igyekezett elseperni. Az a nemzetközi, zsidó szellem, amely közéletünkben — fájdalom — olyan nagy szerephez jutott, évtizedeken keresztül egyebet sem tett, mint az évszázadok óta kifejlődött állami és társadalmi tekintélyeknek rombolta alapjait. Nemcsak a történelmi osz­tályok — akiknek pedig mégis csak sokat köszönhet a nemzet — nem­csak az egyház, az államférfiak te­kintélyét tették szüntelen guny tár­gyává, hanem még a nemzet legna­gyobbjait is igyekeztek megfosztani attól a nimbusztól, mely őket körül­vette. A köztudatba igyekeztek bele­oltani, hogy Madách, Arany, Petőfi és a többi szellemóriások eltörpül­nek a Birók, Molnárok és Gáborok mellett, hogy Széchenyi, Kossuth, Deák, Tisza István, mind semmik a Jászik, Kunfik és egyéb nemzetközi „népboldogitók"-hoz képest. Gyalázatos munkájuk, mint a szú rágta nemzetünk ezeréves fáját, ben­sejét megőrölte ugy, hogy a forra­dalmak viharának nem tudott ellen­állni : összedőlt Európa nagy park­jának legszebb ékessége, porbahult a büszke, fenséges, ezeréves magyar tölgy. Legszebb ágai, buja, termő galyai letörtek. Hullarabló szomszé­daink azonnal igyekeztek e nemes gallyakat elcibálni a törzsétől. Csak­hogy ez még nem pusztult el, uj élet kezd benne keringeni s ez az uj vérkeringés a letört gallyakat is tudja még táplálni,, csak arra töre­kedjünk, hogy a lehasadt ágakat mielőbb visszaillesszük a megcson­kított törzsre. A kötelékeknek, me­lyek e szent munkát végzik, az odaát ügyesen vezetett irredentizmus mel­lett, idebennt főként a tekintélyek visszaállításának kell lenniök. Addig hiába sóvárgunk rend, béke és nyugalom után, mig a vezető kö­rök teljes tekintélye vissza nem jön. Amig az emberek sem a törvényt, sem a rendeleteket nem tisztelik, amig a hatalom képviselőit teljes tisztelet nem övezi, amig a nemzet nagyjait a régi, büszke hódolattal nem fonja körül, addig igazi nyuga­lom nem lesz az országban, mind­addig hiába sirunk elszakított terü­leteink után. De hogy ez megtörténjék, ahhoz elsősorban az szükséges, hogy a ve­zető emberek maguk igyekezzenek megteremteni tekintélyüket. Dolgoz­zanak önzetlenül, fáradhatatlanul, nem nézve mást, csak a haza, a kőz érdekét. Ne hízelegjenek a népnek, hanem tegyenek érte. A nép már tul sok bókot kapott a forradalmak szél­hámosaitól, már megcsömörlött a szép szavaktól, nem is kívánja már, inkább az érte való munka eredmé­nyét széretné látni. A nép csak azt kívánja, hogy becsüljük, tiszteljük munkáját, de arra nem vágyik, hogy cimboráskodjanak vele azok, akik feljebbvalói. A vezetők tekintélyét és népszerűségét nem öregbiti a szaka­datlan parolázás, ölelkezés, hanem csak az a munka, amelynek ered­ménye látható, amely tiszteletet pa­rancsol. Ugy szeressük a népet, hogy dolgozzunk érte, nem pedig ugy, hogy borát, vele koccintgatva meg­igyuk. Jajj annak a tanítónak, aki ugy leereszkedik tanítványaihoz, hogy azok őt játék közben meg is cibálhatják, de jajj annak a magas méltóságú urnák is, aki annyira a „nép barátja", hogy hivatalába — amely mégis csak méltóságot és te­kintélyt parancsol — sáros, trágyás csizmával is be lehet menni ko­mázni. És ezerszer jajj annak a tár­sadalomnak, amelynek vezetőit nem ugy, azzal a szeretettel szereti a nép, amely a legmélyebb tisztelettel pá­rosul. Ilyen szeretetre törekedjenek ve­zetőink az egész vonalon. Ugy dol­gozzanak, hogy e tisztelettel áthatott szeretetet megérdemeljék, mert ad­dig igazi rend, igazi boldogság nem lehet e hazában, mig minden köz­hivatal régi tekintélye vissza nem állítódik s mig. e tekintély és tiszte­let a legteljesebb mértékben nem sugározza körül félő szeretettel füg­getlen államiságunk legdrágább kép­viselőjét, a nemzeti hadsereget. V. K. Küszöbön a német-orosz szövetség London, október 2. Amit ententekörök régóta vártak, a napokban alighanem bekövetkezik. Az Association Press meglepő és szenzációs leleplezést közöl a német külügyi hivatal titkaiból, melyek szerint a német külügyi kormány régóta tárgyal az oroszokkal egy antantelleni véd és dacszövetség megkötése céljából. A szövetség egyenesen és kizárólag a francia hegemónia letörése céljából alakul, mégpedig Anglia hozzájárulásával. A szövetkezés esetén a lengyel-orosz kérdés valószínűleg a franciák politikai kudarcával végződne, amennyiben a további háborúskodás beszün­tetésével a lengyelkérdés tisztázódna és Franciaország elveszítené a protek­torátus jogát a kelet fölött. Millerand néhány számottevő politikussal teg­nap éjjel hosszú tanácskozást folytatott, melynek eredménye az, hogy Franciaország rövid uton kivánja megakadályozni a német­orosz szövetkezést. A „rövid ut" természetes hadüzenet formáját veszi fel. Waschington, október 2. Japán diplomaták Oroszországból Berlinbe érkeztek. A Fehér Házban ez a hir nagy konsternációt keltett. Páris, október 2. A Rajna jobb partján német hadimunkások megtagadták a szolgálat teljesítését. Harc fejlődött ki, melynek során 27 francia katona veszítette életét. Berlin, október 2. A berlini lapok cáfolják azt a hírt, hogy a németek és oroszok közt bárminemű közelebbi összeköttetés létesült volna. Közelednek a csehek Bécs, okt. 2 R franciák felszólí­tották a csehszlovák kormányt, hogy hagyjon fel eddigi ellenséges, tar­tózkodó modorával Magyarország­gal szemben, hogy lehetővé váljék a közös cél érdekében az erők egyesítése. Ujabb hadifogoly szállít­mány útban hazafelé Budapest, okt. 2. R vladivosztoki magyar misszió jelentése szerint október elsején 1738 magyar hadi­fogoly indult útnak hazafelé. Károlyi Mihály eitiint Prágából Vagy megszöktették, vagy elrabolták Prága, október 2. Károlyi Mihály grófnak négy nap óta teljesen nyoma veszett. A rendőrség és Károlyi felesége csak annyit tud róla, hogy Podje­bradból visszatérve Prágába, egy cseh szocialistavezér lakásán volt megszállva, ahonnan már napok óta semmi hirt nem adott magáról. Valószínűnek tartják, hogy meg­szöktették, vagy elrabollák, mint­hogy az utóbbi időkben a cseh nem­zeti szocialisták és a szociáldemok­raták hevesen támadták és azzal vádolták meg, hogy beleártja ma­gát a csehek belügyeibe. Utolsó szereplése az volt, hogy egy prágai lapban tiltakozott ezek ellen a vádak ellen. Tíz nap alatt ZSODO fogoly Varsó, október 2. R lengyel csapatok folytatják rész­leges elónyomulásukat legutóbb Novo-Grode­ket foglalták el R legújabb hivatalos kimutatás szerint, melyet a napokban bocsáj­tottak ki, szeptember 20-tól30-ig 25 ezer foglyot ejtettek a lengyelek, ÍOO ágyút és nagy mennyiségű hadianyagot zsákmá­nyoltak. R pózeniek Baranovicenél fontos győzelmet arattak, melyben 20 gép­fegyvert zsákmányoltak és száz fog­lyot ejtettek. Beltiltották a Felébredt Magyarok gyűlését Budapest, okt. 2. R rendőrség a Felébredt Magyarok Politikai Pártjának október 3 ikán (vasár­nap) délutáu 3 órára hirdetett gyű­lését betiltotta egy belügyminiszteri rendeletre hivatkozva, mely szerint minden politikai gyűlés meg­tartása tilos. Kibővítik a kisántántot Páris, október 2. Diplomáciai kö­rökben hire jár, hogy a kisántántot ujabb államokkal akarják kibővíteni. A francia törekvés még mindig az, hogy a kisántánt kebelében blokk­szerüen egyesítsék a jugoszláv, ma­gyar, csehszlovák és román, vala­mint a lengyel és osztrák erőket a bolsevizmus ellen. Ennek a blokknak Déle irópai Államszövetség volna a neve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom