Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám
1920-09-26 / 147. szám
Békéscsaba, 1920. szeptember 147. C sütö rtök I. évfolya m 15 0. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma : 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér A magyar asszony képét szeretném megirni, akit eleink erényeinek megtiszteléseképp: nagyasszonynak neveztek. Asszony . . . Mennyi fogalom egyesül, gyül össze ebben a szóban. Ismétlem a régi axiómát: amilyen szemmel nézi, értékeli, becsüli egy kor az asszonyt, amilyen nivóra állítja, olyan az iüető kor erkölcsi szintája. Magas, ideális, ha a nőt ideális magaslatra helyezi; fertő, romlottság, szétzüllés a nemzet élete és sorsa, ha a nőt erkölcsi magaslatáról lecsábitva, egyszerű élvezeti cikk gyanánt kezeli. Hogy állunk ebben a kérdésben itthon? 1867. Szomorú dátum. A nemzet sirásása, amelyben féllábbal benne állott, akkor kezdődik. Akkor kezd a magyar nagyasszony tipusa is pusztulásnak indulni s vedlik át nyugati dámává. Ezt a bomlási processust a meghamisított bölcsészet s természettudomány selyempapirjába takart szabad felfogás, felvilágosodottság jelszavai nyitják meg. A történelmianyagnyelvüségenészrev^tIcn szűrődik a lélkekbe a kétkedés s lassankint a teljes istentagadás. A felvilágosodott intelligencia megmosolyogja a vallást. Ő a természet gyermeke. Mint ilyen jelszavát követve, a természetet majmolja. Nem veszi észre, hogy csak érzékeinek hazudva maga-magát csalja, mert a természetben következetes rend, fegyelem vari s olyan szigorú törvények, melyeket büntetlenül áthágni nem lehet. A technika kulturája nagy kényelmet teremt, sok apró-cseprő gondot vesz el a mindennapi életből, több idő marad a lustaságra, több jut a divatnak, piperének. A lelki kulturát erotikus izü regények, a becsületet, hűséget s erényt színdarabok teszik nevetségessé s a felvilágosodott kor nevet, tapsol a maga züllöttségén, hibáján, hisz a színház is a kor erkölcsi felfogásának fokmérője. Ez a szellem a fegyelmező logikát s főleg az erkölcsi törvényektől való függést nem türi, hisz azért szabadelvű. Az erotikát palástként takargató nagy természet d.. pedig ellöki a legfőbb erkölcsi tekintélyt. Életcéllá lesz a mennél több élés; kiaknázó átélése mindannak természetes, természetellenes utonmódon, amit csak az érzékek elbírnak. Az eredmény a korán érett ifjú agg-óriások blazírt serege. Gyermekek játszák el, élik le a férfikornak szánt legszentebb mysztikumot, az emberi élet örök poezisét, az erős, egészséges generációkat teremtő erőt. Ezek korán csapolódnak le. Mindenki él szabadon. A fart pour l'art prófétái miniszteri engedéllyel játszák a világot örjöngő őrületbe kergető vitustánc melódiákat az érzékiesség ezerhuros hárfáján. Lélektanilag bebizonyított tény, hogy ez a kultura a sziveid megkeményedésének, a lelkek elhidegülésének és eldurvulásának az utja. Ez a kultura a nemzetek nagy temetkezési vállalkozó intézete, lelki, szellemi pestis, amely testet is öl. Ez az utolsó 50 év korrajza. Ebben a szellemi levegőben nőtt fel a mai nemzedék fia, leánya. Csak egy tekintet a mai női divatra s a hallgatag kérdésre megvan a hangos felelet, hogy asszonyaink, leányaink még nem vették észre, hogy őket az erotikus divat hogyan árulja s önkénytelenül destruktív munkát végeznek. Mentségükre legyen, hogy igy nevelte őket a destruktív kor, amely minden irányban rombolt, pusztított igen nagy rafinériával az intelligencia s tudomány nevébe burkolódzva. Ezt a nemzettemető irányt akarja a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (röviden Mansz) megfordítani s a divatbábbá lealacsonyított magyar nőt a maga fajiságának visszaadni. Történelemből merített sarkigazság : minden népfaj addig életképes, amíg tiszta erkölcsű s elsősorban az az erkölcs szxuális vonatkozásaiban. Ez a nemzetek nagyságának; boldogulásának, ható erejének generál basszusa. S ezt az alapot akarta a zsidó erkölcstelen szennyirodalom a magyar fajból kilopni. Részben sikerült is, mert: könnyű Katót táncba vinni. Tönkrejussunk-e egészen ? ! Ne 1 Ne 1 Akkor hát talpra keresztény magyar asszonyok 1 Akkor hát máglyára azokkal az émelygős izü, kétértelmű szerelmi regényekkel, színdarabokkal, amit Bródyk, Adyk s Molnárok adtak pusztító méregnek s előre fegyelmezett erővel a kereszténység tiszta erkölcsű csapásain. Nehéz munka, mert önfegyelmezési, kitartó munkát követel s a magyar nőt az utcáról, az utca erkölcséből otthonának akarja visszaadni. Magyar asszonyok, ez második honfoglalás. Megriadtok-e tőle, ti, akiktől a gyermek nemcsak a szót tanulja, hanem szivet, lelket, munkát s a becsületesség megbecsülését szívja magába. Magyar asszonyok a férfi a Gondolat, ti az Érzés a szívben, csak ti válthatjátok egészen valóra a keresztény kurzusban rejlő erőt, hatalmat, amelyen semmi fegyver nem fog. Tömörüljetek egy táborba. Hozzátok a magyar nő szívósságát, áldozatkészségét! Hozzátok a hazát szerető szív fellángolását! Hozzátok vallásos meggyőződésteket 1 Hozzátok magatokkal, magatokban a V'i^ek. íz anyán atc OrOR Tiszta ideálját s ilyen felkészültséggel vegyétek s vigyétek diadalra a Mansz nagy eszméit: a magyarság boldogitását, régi Magyarország határainak helyreállítását. Ha igy s ha mind ott lesztek : hiszek . . . hiszek egy boldog Magyarországban . . . Tylos. Beiktatták Békésmegye főispánját A gyulai ünnepségek Gyula, szept. 26. Dr. Egán Imre, Békésmegye uj főispánjának ünnepélyes beiktatása ma ment végbe Gyulán az egész vármegye fokozott érdeklődése mellett. Ez alkalomra a megye számottevő társadalma megjelent a városban, a főispánnal lejött képviselők és egyéb politikusok pedig különlegesen ünnepélyes jelleget adtak a napnak. Délelőtt fél 9 órakor a főispán a római katholikus után a református templombaji r^ s z* a z ünnepi istentiszteleten. Rz ünnepségek ezután a vármegyeházán folytatódtak. A főispánné Őméltósága gazdag reggelivel lepte meg vendégeit és a dejeuner alatt máris volt alkalmunk a főispánék vendégszeretetét élvezni. Közben a nagyteremben^ gyülekezett a törvényhatósági-bizottság a rendkívüli közgyűlésre, a páholyokat és az egész alsótermet megtöltötte a vendégek tömege. Nemsokára Daimel Sándor alispán elnöki minőségben foglalta ei helyét, melléje pedig dr. Hoffmann főügyész és dr. Konkoly Tihamér főjegyző kerültek. Az alispán megnyitotta a közgyűlést. Beszédének rövid kivonata ez: — Alig hat hónapja annak, hogy a vármegye törvényhatósági-bizottsága egy és fél évi némaság után összegyűlhetett, hogy a volt kormánybiztos-főispántól az esküt kivegye. ' nR kormánybiztosnak rövid vármegyei működése alatt nem nyilt aikalma maradandó cselekedetet végrehajtani, azonban szeretetreméltó egyéniségét, nyilt jellemét, nem feledjük el és ezek oly tulajdonságok voltak, melyek a vele való együttműködést rendkívül kellenessé tették. Az alispán azután az uj főispánt jellemezte és kifejtette, mennyire nehéz lesz beleilleszkednie uj szokásokba, ismeretlen társadalomba. Biztosította arról, hogy a törvényhatóság éppúgy, mint a hivatalnoki kar bizalommal és rokonszenvvel fogadja. Hosszú időre van szükségünk, mig a rombolást helyrehozhatjuk és szükségünk van oly vezetőkre, kik lelkesedéssel és odaadó tudással végzik feladatukat. Megnyitja a közgyűlést. Ezután a főjegyző a belügyminiszter kinevezési leiratát olvassa fel amit tudomásul vesz és elfogad a törvényhatóság. R főjegyző kifejti hogy ősi szokás az, hogy küldötség menjen a főispánért, hogy behívják a terembe. R küldöttség tagjaiul Szabó János, Barabás György, K. * Schriffert József, Morvay Mihály és Bohus M Györgyöt szólítja fel, akik be is mentek a szomszéd szobába a képviselőkkel beszélgető főispánért. Eskületétel Egy perc múlva Dr. Egán Imre piros diszmagyarban elfoglalta elnöki székét. A főispán alakja barátságos modora mindenkire nagyhatást gyakorolt. Belépéskor az alispán szép szavakkal üdvözölte, majd felszólította az eskütételre. Az eskümintát Konkolyi Tihamér dr. főjegyző olvasta fel. Rz aktus után harsány éljenzések közepette Dr. Wieland Sándor, Moldoványi János Kiss László dr. Vangyel Endre dr. főbírók székestől háromszor emelték a magasba a főispánt azután pedig Konkoly Tihamér dr. beszéde hangzott el. R beszéd egyike a legszebbeknek,leghatalmasabbaknak amelyet Békésmegyében eddig hallottunk. Reámutatott az egyes iráeyelvekre, melyek a törvényhaí^i.,got ez időszerint foglalkoztatják. Beszélt békésmegyei nép tulajdonságáról. Nagy hatás közepette tiltakozik az ellen, hogy a magyar határ Békésmegyén futna keresztül tagadja, hogy ilt vannak a végvárak és azt akarjuk, hogy Békésmegye megint az ország közepe, szive legyen. Minden bizalmát a főispán jövendő és bizonyára áldásos munkájába fekteti azokéval együtt, kik ezen a gyűlésen résztvettek. A főispán válasza R főispán a remek beszédre sammivel sem kisebb értékű és csekélyebb horderejű beszédben reflektált. Többek között ezeket mondta: Nem betanult vagy írott beszédet mondok el itt, hanem csak egyet szögezek le, hogy belőlem ebben az órában és mint mindig, a rajongó hazaszeretet tör ki. Önök azt kérték, hogy a béke őre legyek. Ez a kérés fölösleges. Ahonnét jöttem, ott nem én kerestem a harcot, hanem mások. Súlyos feladat előtt áll a nemzet. R helyzet azonban kétszeresen súlyos, mert egyelőre a határon vagyunk és az egész külföld ami tetteink éber figyelője. R forradalom következtében az emberek is úgyannyira szembehelyezkedtek egymással, hogy ma -a magyar a magyart nem valihatja mindig barátjának. Tudnia kell mindenkinek, hogy most csak egy kötelesség létezik: kiirtani mindazokat a fekélyeket, melyeket a kommün itthagyott. Addig itt béke nem lesz, mig a romokat el nem takarítottuk. Vclemszületett igazságérzettel érvénytszerzek az igazságnak, bárkivel is legyen dolgom! Önöknek reám, nekem önökre van szükségen. Ezen a polcon becsülettel akarok doldozni mindenkor. Pártpolitikát nem
