Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-12-05 / 206. szám

Békéscsaba, 1920. december 5. Vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetés' árak: Egy hóra 25 K, negvedevre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér A MOVE karácsonyi vásárját szép ünnepség keretében nyitják meg ma d. e. a Vigadó nagytermében. Kétségtelen, hogy az egész keresztyén társada­lom egyöntetű lelkesedéssel üdvözli azt a munkát, amelynek eredménye az a kiállítás, amilyenben régen volt alkalma gyönyörködni e kör­nyék közönségének. Őszinte örömmel, jóleső meg­nyugvással csatlakozunk mi is az ünneplőkhöz s szivünk teljes me­legével köszöntjük a A\OVE-t. Kö­szöntjük azt az egyesületet, amely még alig tekinthet vissza múltra, de rövid története már is tele van ragyogó lapokkal. Köszöntjük az eszmét, amelyet zászlajára irt, kö­szöntjük a módot, ahogyan lépés­ről-lépésre diadalra viszi ragyogó eszméjét. A MOVE megértette a nemzet lelkének vágyódását, megértette azt, amit minden magyar érez e hazá­ban, hogy tönkretett országunkat csak a keresztény és nemzeti munka mentheti meg. És amint megértette, hirdette is egyenesen, meggyőződé­sesen. Szava eljutott minden vá­rosba, minden faluba s a magyar lelkek vágyaik megvalósítását ta­lálva meg az egyesületben, tekin­télyes tömegekben tömörültek a kibontott zászló alá. Ma már olyan hatalmas egyesület a MOVE, hogy a külföld komoly érdeklődését is magára vonta s az idegenek elis­merését és tiszteletét is kivivta. De nemcsak az eszme magasz­tos, hanem tiszteletreméltó a munka is, amelyet a kitűzött cél érdekében végez a MOVE. Nem merül ki a gyülésezésben, nem pazarol el min­den időt a beszédre, hanem dolgo­zik. Nem tajtékzik a gyűlölet hir­detésétől, hanem felveszi a versenyt az ellenséggel komolyan, becsüle­tesen; nem kicsinyli le annak ere­jét, hanem a még itt-ott hézagos ismeretét és gyakorlatát pótolja izzó lelkesedéssel, lángoló haza­szerelettel, nemes jóakarással. És hogy ez a lelkesedés mit mi­vel, azt látjuk itt a csabai osztály működésében. Kereskedőt nevel a hivatalnokból, lelkes szónokot a szelid háziasszonyból, irót a tiszt­viselőből, széprrüiparost a kézi­munkázni már-már elfelejtett uri­asszonyokból, lelkes szónokot a szelid háziasszonyból, szavaló, elő­adó, ének és zeneművészt (nem országos hirüt, de annál lelkeseb­bet) a serdülő lányból, tanulóifju­ból... és mindezt egy ragyogó, szent eszme a haza önzetlen szol­gálatában 1 Ezért köszöntjük a MOVE-t ma­gyar lelkünk teljességével. Mert ugy érezzük, hogy ez az egyesület utat mutat nekünk a feltámadás­hoz. Hiszen ha — ugy mint a MOVE-ban — elcsitulna mór min­denütt a gyűlölet lármája, ha a hangos szavalás helyett mindenki dologhoz fogna és legjobb tehet­ségét állítaná a haza önzetlen szol­gálatába, akkor hamarosan boldo­gulna itt ugy az egyén, mint a köz, nem kellene keseregnünk jövőnk miatt, mert ez a munka megvaló­sítaná gyűlölet és izgalom nélkül álmaink legszentebbjét: a keresz­tény és nemzeti Magyarországot. V. K. Kihallgatások a kormányzónál A válság megoldása közeledik Miniszterek és pártvezérek nyilatkoznak Ellentétek a kormányzópártba ti (Saját tuáósitónk telefonjelentése) Budapest, dec. 4. Ma kezdődtek meg a válság meg­oldására vonatkozólag a kormány­zónál a kihallgatások. A kormányzó a délelőtt folyamán Rakovszky Istvánt, a nemzetgyűlés elnökét, nagyatádi Szabó István és Rubinek Gyula minisztereket, dél­után Haller István kultuszminisztert és Prohászka Ottokárt fogadta. A kihallgatások ideje eltolódott egy kissé, minthogy nagyatádi Szabó­val az' előre meghatározott időnél sokkal hosszasabban tárgyalt a kor­mányzó. Nagyatádi Szabó kihallgatása után tudósítónk előtt kijelentette, hogy a válság előreláthatólag nagyon rövid lefolyású lesz. A kihallgatásokon egyelőre személyi kombinációk még nem kerültek szóba. Rubinek Gyula is ugy nyilatko­zott, hogy csak elvi kérdésekről esett szó kihallgatásán. A jövendő kor­mány közgazdasági és alkotmány­jogi teendőiről mondta el véle­ményét. Haller István kihallgatása három­negyed négykor ért véget. Tudósítónk előtt tett kijelentése szerint a keresztényszocialisták állás­pontjáról számolt be a kormányzó­nak, mely szerint helyes a király­kérdésben a cél kitűzése, de a ha­tározathozatal igen fontos kül- és belpolitikai okoknál fogva végzetesen káros lehet. Az általános vélemény politikai körökben az, hogy esetleg hétfőre, de legkésőbb a jövő hét folyamán feltétlenül elfoglalja helyét az uj kormány. Holnap Kovács J. István, Vasadi­Balogh György, Fáy Gyula és Ernst Sándor járulnak a kormányzó elé s ezzel körülbelül befejezést is nyer­nek a kihallgatások és sikerül a kormányválság kérdését tisztázni. Nem igy áll a helyzet a párt­válsággal. A párttagok külőmböző­kép értelmezik a legutóbbi pártha­tározatot. Az egyik felfogás az, hogy a független magyar királyság állapotának és a pragmatika szank­ció megszűnésének kimondásával a párt a szabad, királyválasz­tás elvi alapjára helyezkedett, az alkotmányjogi kérdések megol­dása pedig már az alkotmányjogi bizottság elé tartozik. Szó sincs róla, hogy a ki­rálykérdésben azonnal dönt­senek. Hónapok kellenek a tárgyi kérdések elintézésére és csak ezek­után kerülhetne sorra a sze­mélyi kérdés. A másik álláspont azt vitatja, hogy a párt ezzel a határozattal nem, helyezkedett a szabad- ki­rályválasztás jogának elvi ál­láspontjára, mert ez esetben ki­válások lesznek, de legalább is ujabb párthatározatot involválnak. Rubinek Gyula ugy nyilatkozott, hogy az ellentéteket a dezignálandó miniszterelnök* fogja elsimítani. A királykérdésről szólva kijelenti, hogy a személyi rész most nem aktuális. Ennek elintézése a nemzetgyűlést követő országgyűlés feladata, miu­tán ez dinasztikus kérdés is. A tár­gyi rész elintézésében azonban a nemzetgyűlés feladata és ezt el is kell végezni. Ugyancsak az ország­gyűlés feladata lesz, hogy Károly király helyzetét tisztázza. Az en­tente figyelmeztetése a Habsburg­ház restaurálása dolgában nem Írás­ban érkezett, hanem szóval. A vál­ság a közjogi problémákon kivül a közgazdasági kérdéseket is előtérbe állította és elsőrendűen fontos poli­tikai kérdésekké tette Annak a parlamenti csoportnak egy kimagasló egyénisége, mely fel­tétlenül kimondatni kívánja, hogy a pragmatika szankció megszűnt és a nemzetre visszaszállott a szabad királyválasztasi jog, ugy nyilatko­zott, hogy feltétlenül dűlőre viszik a kérdést, mert mig az elvi jelen­tőségű határozat meg nem történt, nem orientálódhatunk kifelé és idebent sem lehet erőteljes kor­mányzás, mely egy megerősö­dött többségre támaszkodhatnék. Ezt az ütközőpontot el kell távolí­tani, mert válságot-válság után hoz magával. Semmi esetre sem egyezünk bele abba, hogy tessék-lássék kompro­misszummal intéztessék el ez a kérdés, mert ez csak elódázza a válságot. Törvényt követelünk e kérdés rendezésére, mert miniszter­elnöki beszédekkel és elvi deklará­ciókkal nem lehet halogatni és takar­gatni ezt az ügyet. Ragaszkodunk a nagyatádi Szabó István által kifeje­zésre juttatott elvekhez és nem en­gedjük a burkolt legitimista állás­pont érvényesülését. Ha többségünk lesz, átvesszük a kormányzást, ha kisebbségben maradunk: ellenzékbe megyünk, de az ügyek további haló-, gatásába bele nem nyugszunk. Ennek a csoportnak a tagjai túl­nyomórészt kisgazdák s legutóbb csatlakozott hozzájuk a keresztény­párti Lipták Pál, Dömötör Mihály és Rassay Károly. Vezéreikül nagy­atádit és Rubineket vallják. Ujabb tehát igen kevés történt. Politikai körökben élénk viszhangot keltett gróf Andrássy Gyula állás­foglalása, mit lapunk más helyén közlünk, valamint gróf Apponyi Al­bert nyilatkozata is. Az előbbi vi­tákra ad okot, Apponyi nyilatkoza­tának helyességét azonban mind szélesebb körben ismerik el. Van magyar hirnly 7 firóf Andrássy Gyula nyilatkozik a királyság és trónöröklés kérdéséről Budapest, dec. 4. Gróf Andrássy Gyula az aikot­mányrevizió és kiráíykérdés ügyé­ben egy hirlapiró előtt a következő szenzációs nyilatkozatot tette : — Ami a királykérdést illeti, azt tartom, hogy ennek elszeleskedett elintézése puccsjellegü volna. Eddig a sajtónak nem is volt szabad vele foglalkozni, még a parlamentben Lem beszélték meg a kérdést ob­jektíve, ugy hogy ha a párt ilyen puccszerüen foglalna állást, ezzel a maga részéről csak forraáalmat csi­nálna és amikor hangsúlyozza az ország függetlenségét, azt végleg eltemetné. Nagyatádi Szabó István azt mondotta, hogy a kis-ántánt tiltakozik a Habsburgok trónralé­pése ellen, Magyarország alkotmá­nyának legcentrálisabb kérdését ilyen fenyegetés hatása alatt elfntézni annyit jelent, mint az önállóságun­kat feladni. Ezzel a kis-ántánt uralmát nem­csak Pozsonyban és Kolozsvárott, de Budapesten is elismernénk. Ha­lasszuk a kérdésnek az eldöntését akkorra, amikor elérjük, amit okvet­lenül el lehet és el kell érnünk, hogy a független állam legelemibb követelményével bírjunk és a béke­szerződésbe nem ütköző belső ügye­inket magunk állapítjuk meg. — Mindnyájan megegyezünk ab­ban, hogy a független nemzeti ki­rályság alapján állunk és hogy Ma­gyarország és bármi más ország közt mindennemű közjogi kapcso­lat megszűnt. Szerintem azonban van magyar király és van örö­kösödési jog. — Ha igaz volna is, mint ahogg nem igaz, hogy az egész pragma­tica sanctio megszűnt, akkor sem lehetne a ko­ronázás tényét meg nem történtnek tekinteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom