Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-11-23 / 195. szám

Békéscsaba, 1920november 23. •Hllll'l "Mifl.ll Ilii /. évfolyam 195. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma; 60 Független keresztény politikai Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Vizsgálódás Megszokott jelenség, hogy valahányszor a szétdarabolt Magyarország visszaszerzéséről, a belső rend megalapozásáról, a megcsonkított ország ezer fájó sebének meggyógyitásáról tanácskoznak, szinte kivétel nélkül a kormány teendőit emlegetjük, a kormányt pirongatjuk, ha az események nem a mi kívánságunk szerint fordulnak és az országra nehezülő sok szenvedésért a kormányt tesszük felelőssé. A bajok gyökere azonban nem ott van; nem a kormányban, nem a nemzetgyűlésben, hanem magában a magyar nemzetben. Amazok a nemzet politikai életének csak eredői, de nem alkotói. Az alkotó maga a nemzet és ha a természet tüneményei közt törvény az, hogy az eredő függvénye az alkotónak, törvénye ez a nemzet lelki életének is. Nincs a szó nemes értelmében vett irodalmi és művészeti életünk? Lesz, mihelyt irodalmi és zenei Ízlésünk annyira lesz, hogy Zerkovicz plágiumait, zenei és poétikai lopott jószágait, pesti zsidó gyerekek kávéházi tákolmányait, mondva csinált úgynevezett nótáit, a kabarék ronda kupiéit ugy kiköpjük magunkból, mint a bagoly az egér emészthetetlen bundáját. Lesz, mihelyt a színházak klasszikus darabjainak több közönségük lesz, mint az üzleti célokra, zseb,töltés végett összeütött, érzékcsiklaridozó, primadonnalábmutogató, emberismeret hiján levő, parázna operetteknek és rablóhistóriákat, lánycsábításokat az ocsmányságig híven érzékeltető moziknak. Gyötrő és napról-napra gyötrőbb a drágaság? Nem lenne, na nem igyekeznék tízszeres, húszszoros haszonra szert tenni minden alkalommal bárki, akinek valami eladni valója van; nem lenne, ha a halandó emberben felebarátunkat látnók ; nem lenne, ha vakon engedelmeskedő rabszolgájává nem tett volna a pénz ördöge; nem lenne, ha több volna bennünk az egymás iránt való krisztusi szeretet, ha nem ütné fel fejét még olyan gonosz lélekből fakadó kijelentés is, hogy akinek nincs ötszáz koronája egy métermázsa búzáért, az dögöljön meg éhen. Próbálnánk meg megfordítva 1 Igyekeznénk — nem haszon nélkül, hanem a fáradságunkért, kockázatunkért járó tisztességes hasznot felszámítva iehetőleg olcsón átadni árunkat, azonnal helyreállana a közjóiét. De ez nem olyan próba, hogy emberrel végre lehessen hajtani, ezt csak kívánni lehet. Jó és tanulságos, valamennyiünknek hasznos foglalkozás, ha nem mindig másokban, a hatalmon levőkben keressük a bajok gyökerét, hanem — legalább kiválasztott pillanatokban — magunkban is. Ez kétségtelenül előbbre visz a boldogság utján. —ági. h Elfogták Soltra rendőr gyilkosai Budapest j pejtőzködiiít. — Tovább folyik a nyomozás Mészáros állomása alapján Budapest, nov. 22. A rendőrség az eddigi nyomozások eredményeként megállapította, hogy Soltra rendőr gyilkosai minden valószínűség szerint Sesevits és Mészáros Imre voltak. Szombatig azonban nem sikerült rejtekhelyüket felfedezni. A főkapitányság köröztette őket és a belügyminiszter 5000 korona jutalmat tűzött ki a nyomra vezetők számára. Tegnap egy rendőri felügyelet alatt álló leány jelentkezett a főkapitányságon, aki azt állította, hogy Mészáros Imre, az egyik gyilkos, feleségének Kisfaludiutcai lakásán rejtőzködik. A detektívek azonnal elmentek Mészdrosné (Bátori Eszter) lakására. Mészárosné eleinte tagadott, a keresztkérdések közepette azonban elárulta, hogy férje a Muzeum-körut egyik házában rejtőzködik, melyet csak a helyszínen tudna megmutatni, minthogy a számára nem emlékszik. Még az éj folyamán autóra/ultették és a Muzeum-körutra vitték, ahol a 16-os számú házat jelölte meg férje lakhelyeként. A detektívek becsöngettek és a házmesternél tudakozódtak, aki azt mondta, hogy Mészáros nevü lakórói nem tud, azonban a III. emeletre utasította a detektiveket, ahol hatan laknak albérletben Zigány Józsefné két szobájában. A detektívek az első szobában 5 ágyrajáró munkást találtak, akik valamennyien igazolták magukat. A belső szobában rábukkantak Mészárosra, akit a birtokukban volt pontos személyleírás alapján azonnal felismertek. Revolverét elvették,' lakását átkutatták, miközben két hamis igazolványt találtak nála, melyek más-más álnevekre szóltak. Megállapították azt is, hogy Mészáros a mai napon Csehszlovákiába akart szökni. Átkísérték a főkapitányságra, ahol azonnal megkezdték kihallgatását. Eleinte tagadta a rendőrgyilkosságban való részességét, a felhozott bizonyítékokkal szemben azonban megtört és beismerte, hogy ő volt Soltra támadója, ő lőtt rá kétszer egymásután, majd ugyancsak ö ütötte fejbe a Soltra se-* gitségére siető Miklós rendőrellenőrt is. Ma délelőtt tovább folytatták Mészáros kihallgatását. A további nyomozások főként a Mászáros által megemlített egyének letartóztatása ügyében folynak. Bajok a kukorica beszolgáltatás körül Ismeretes dolog, hogy a kukoricatermés egy részét megszabott áron be kell szolgáltatni az államnak, amely ezt közellátás céljaira használja fel. A beszolgáltatási rendelet, mely bizonyos határidőhöz köti a kukorica beadását, már megjött. A gazdák tudomásul is vették s minden jóravaló termelő kötelességének tartja, hogy a rendeletet mielőbb teljesítse. A beszolgáltatás körül azonban bajok vannak. Nem adnak a gazdának zsákot a kukorica behordására. Már pedig tudjuk, hogy a mai zsák árak mellett, kölönösen a kisebb gazdáknak, csak annyi zsákjuk van, amelyet — azok állandó használatban lévén — nem tudnak nélkülözni még egy napra sem. Igaz, hogy a csöves tengerit kocsiderékban is lehet szállítani, de ennek olyan súlyos nehézségei vannak, amely visszariasztja a gazdákat a beszolgáltatástól. Elsőbben is az idén nagyon száraz a kukorica, ugy, hogy a kocsiderékban való szállítás alatt rengeteg szem lepereg a csövekről s kárba megy. Ma pedig minden szem kukorica drága kincs. De ennél is nagyobb baj az, hogy a beszolgáltatás alkalmával le kell mérni a tengerit, ha pedig ezt nem zsákokba mérik, hanem kosarakban hordják a szekérről a mázsára, ez olyan időpazarlás, amely a mai drága munkaidő mellett méltán elkeseríti a gazdákat. Gondoljuk csak el, hogy ha egy gazda a maga 2—3 kocsi tengerijét igy kezdi lemázsálni, milyen sok ideig kell a sorra várniok a következő kocsiknak. Igy alig tud naponként egy-két gazda végezni. Arról nem is szólunk, hogy kocsiderékban csak fele annyi tengerit rakhatnak egy szekérre, mintha az zsákolva van. A legsúlyosabb mégis az, ami Gerendáson történt. Ki volt tűzve a Deszolgáltalás napja. Az átvétel a vasútnál történt volna, hol mindjárt waggonokba rakták volna a tengerit. A kitűzött nap előtt azonban kihirdette a jegyző, hogy nem lesz waggon, tehát a beszolgáltatás eimerad. Természetesen nem minden gazda vehette tudomásul ezt a hirdetményt s igy a már régi rendelet szerint kitűzött napon mentek a kukoricás szekerek az állo.máshoz, ahol persze waggonhiány miatt visszadirigalták azokat. A gazda tehát elvesztett egy napot, nyűtte a lovait, elhalasztott más sürgős munkát hiába. Nem csoda, ha az első felháborodásban sokan kijelentették, hogy még egyszer nem viszik be a tengerit. Ezeken a bajokon segíteni kell. Adjon kölcsön az áruforgalmi a beszolgáltatás idejére — mint eddig tette — zsákot a gazdáknak s intézkedjék mindenütt ugy, amint Csabán tette, hogy legyen egy állandó magtárhelyiség, ahova bármikor bevihetik a gazdák a beszolgáltatandó tengerit. Az államnak sürgősen kell a kukorica, intézkedjenek hát ilyen értelemben sürgősen, mig el nem romlik az ut, mert akkor meg igazán nehéz lesz a rendeietnek eleget tenni. Éltiini a hagyma a piacról, mert a GOK — nézetünk szerint — rosszul értelmezi az ez ügyoen kiadott rendeletet. Tudvalevő ugyanis, hogy az állatig a hagymát zár alá vette, ami azt jelenti, hogy nem lehet az szabad forgalom tárgya. Igen, de ez a rendelet elsősorban nem is vonatkozik pl. Csabára, hanem csak a nagy hagymatermalő vidékekre, mint amilyen mondjuk Makó. Ott sem azt jelenti a zárlat, hogy nem szabad egy kg. hagymát sem eladni, hanem csupán azt, hogy a közvetítő kereskedelem nagyoan nem adhat-vehet hagymát. Hogy ez a helyes értelmezés, azt bizonyítja pl. a szegedi piac, ahol a termelők kicsiben szabadon árusítják a hagymát. Ezzel szemben nálunk a GOK túlbuzgósága lefoglalt minden fej hagymát a piacon, ugy hogy a termelők most már egyáltalában nem mernek azt piacra vinni. Mi ennek a következménye ? Az, hogy a kis háztartások — amelyeket a drágaság úgyis a legérzékenyebben sujt — nem bírván a piacon a mindennap szükséges hagymához jutni, kénytelenek házban s nagy utánjárás mellett tízszeres áron fizetnek meg minden fej hagymát. Nagyon kérjük az illetékes köröket (közélelmezési hivatal 1) járjon utána ennek a dolognak, érdeklődjék a rendelet helyes értelmezése iránt s jóakarattal segítsen azokon, akiket minden nyomorúság mellett most még a hagymamizéria is keservesen érint.